Mérföldkő

Izgalmas és sűrű heteken vagyunk túl. Az elmúlt hetet Abu Dhabiban és Dubaiban töltöttük, ügyeket inteztünk, felfedeztünk és barátokkal találkoztunk, illetve pont az ottani nemzeti napot is kifogtuk, így az ománi ünnepekből egyenesen a szomszédos emirátusi ünnepi hangulatba csöppenhettünk. Nagyon feltöltő volt az út és az érzés fokozódott, amikor tegnap hazaérkezvén egy csomó jó hír fogadott bennünket. Ma reggelre végre biztossá vált, hogy minden el lett fogadva, ami az itteni tartózkodásunkhoz volt szükséges! A rezidensi vízumokat is megkaptuk a határátlépéssel és a Madridból érkező dobozaink is partot értek, már csak egy hét és 5 hónap után kiderül, hogy egyáltalán miket küldtünk. Úgy tűnik annyi izgalom után karácsonyra mindenre pont kerül, ami nagy megkönnyebbülést jelent az elmúlt intenzív hónapok után. Bár sokadjára költözünk a világban és kezdünk mindent előről, vannak olyan kardinális pontok, amikhez érvén valami felszabadultság érzése árasztja el az embert és ez most olyan jól esik. Ezek a pillanatok egyben ünneplésre is adnak okot, s milyen jó, hogy éppen egy négy napos hosszúhétvége előtt állunk.

Learn how to be comfortable being uncomfortable

Azt szeretem egy-egy új kultúrába való költözésben, hogy minden új, semmit nem ismer az ember, semmi nem kiszámítható és semmi nem úgy működik, ahogy azt megszokta. Átmenetileg kikapcsol az ‘autopilot’ és újra többet használja saját kreatív energiáit, akárcsak tette ezt gyerekkorban. Olyan ez kicsit, mintha újra születne az ember vagy újra tanulna járni. Elindul, elesik, megijed, feláll, megy tovább miközben újra és újra saját korlátoltságaiba ütközik. Minden egyes apró lépéssel azonban közelebb kerül saját szabadságának megéléséhez.
Az utazás és a különböző kultúrákban történő mélyebb megmártózás egyfajta reikarnáció is…
Valaki pont ezektől ijed meg, van, akit pedig pont ez hajt előre. Bevallom, így a sokadig kultúra és ország megjárása és tapasztalása után bennem minden egyes újabb hely további motivációt ébreszt illetve olyan erőket mozgosít meg bennem, amiknek létezéséről nem is tudtam korábban. Ez persze mindig így van, amikor az ember számára teljesen új és idegen helyzetben találja magát, ahol a megszokott és bejáratott szokásai, mintái már nem működnek. Az ember többnyire attól fél, amit nem ismer, de attól is csak addig, ameddig szembe nem mer vele nézni. Ilyen helyzetekben mindig új lehetőséget kapunk arra, hogy frissítsük és újraindítsuk a rendszert. Elengedjük azt, ami már nem működik és letöltsünk új programokat, amikkel jobban működünk.

Hogy újra megtaláljuk a helyünket új helyzetekben elengedhetetlen a nyitottság, a rugalmasság, a kényelmetlenebb helyzetek megélésének elfogadása, egy belülről jövő mély bizalom kultiválása, és a bennünk létező kreativitás szabadjára engedése – valamint a humor, anélkül nem is érdemes nekiindulni :))

Továbbá azt is szeretem ezekben a helyzetekben, hogy ilyenkor sokkal éberebbé válik az ember, sokkal jobban figyel a részletekre és sokkal jobban képes a pillanatban maradni. Mert ahhoz, hogy megtanuljon eligazodni az új világban, sokkal több figyelemre és lélekjelenlétre van szüksége. Újra rájön, hogy milyen hasznos dolog használni az érzékszerveit – amiről az állandó rohanásban gyakran bizony könnyű megfeledkezni.

Amikor először találtam magam egyedül egy bevásárlóközpontban, pontosabban Danival kettesben, ahol a vásárlók 95%a helyi volt, helyi tradícionális öltözékben (értsd tetőtől talpig fehérben és feketében, nők arca eltakarva) megrémültem, percek alatt eszméletlen kényelmetlenül kezdtem el érezni magam, akkor is, ha tisztában voltam vele, hogy nincs mitől tartanom. Az évtizedek alatt kialakult hitrendszerek és a külvilágtól kapott információk tesznek róla, hogy a belénk ragadt alaptalan félelmek felszínre jöjjenek és aktiválódjanak az ilyen helyzetekben. Nem könnyű érzés, mert nem akartam így érezni, és azt gondoltam én már ennél előrébb tartok, de nem. Tesztelve mutatkozik meg az igazság – az elme becsaphat bennünket, de a test jelzései nem. Viszont el tudtam fogadni, a helyzetet és az ebből fakadó érzéseket is. Tudtam, hogy ez is elmúlik, és hogy ez is része annak a folyamatnak, amin keresztül megyünk egy új kultúrával történő ismerkedés során. Nem történik más, mint limitáló hitrendszerek cserélődnek ki, nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is. 2 hónappal később már teljesen más érzés belépni bármilyen zárt helyre is, akkor is, ha szinte csak én vagyok az egyedüli európai nő.

Egy-egy utazás mindig belső utazást is jelent. Ha nyitott szemlélettel élünk, ezek a helyzetek gazdagítanak, tanítanak bennünket továbbá rámutatnak saját korlátainkra. Ezek által kapunk újabb lehetőséget a továbbfejlődésre és hogy belássuk, életünk végéig van mit tanulnunk, s a legtöbbet pont egymástól, egymás elfogadásával <3

Halloween

Az élet egyik iróniája, hogy az elmúlt 2 hónap alatt több spanyol ismerősünk és kisbarátunk lett itt Ománban, mint 7 év alatt Spo-ban, a másik az, hogy eddig minden évben ”megúsztuk” az otthoni Halloween-ozást, elég volt csak az iskolába beöltözni, idén, Dani ÓRIÁSI boldogságára, csatlakoztunk a lakóparkban élő hatalmas latin csapathoz (spanyolok, olaszok, portugálok, dél-amerikaiak) és kb 25 család, több mint 40 gyerekkel együtt egy fantasztikusan jó szervezőkészséggel megáldott barcelonai anyuka vezetésével szerveztük meg a Halloween-i fiestát. 10 házba mentek a gyerekek, 7 csoportban leosztva, és minden házban egy-egy feladatot kaptak – nálunk wc papírral kellett betekerni magukat és múmiának öltözni, mindezt csoportonként max 10 perc alatt. A végén pedig a kertben jöttünk össze, szülők és gyerekekkel, és ahol még egy kicsit folytatódott a buli és végül mindenki elégedetten tért haza. Dani nagyon élvezte. Mi szintúgy, bár eddig minden évben kerültük. Ilyen nemzetközi színes vidám közegben azonban még ez is szórakoztató volt :) 

Helyi érdekességekről

Már lassan másfél hónap eltelt azóta, hogy kiérkeztünk és nagyon sok érdekesség jut szinte minden napra, amiket úgy érzem nem hagyhatom, hogy feledésbe vesszenek, mert ezek az elsp időkben tűnnek csak érdekesnek az ember számára, aztán mint nagyon sok mindenhez, hozzászokik és természetessé válik.

Ünnepek és szünetek

Kezdem az egyik legfrissebb élménnyel, ami a múlthéten történt. Eredetileg úgy volt, hogy vasárnap és kedden lesz tanítás, a többi nap szünet. Ám amikor kedden délután elhoztam Danit az iskolából és elköszöntem, hogy akkor See you on Sunday! hirtelen felém fordultak, és azt válaszolták, hogy hát azt nem lehet még tudni! We don’t know it yet. We’ll see! Erre meglehetősen kérdőn néztem mert nem értettem mire gondolnak. Majd mint kiderült még nem lehetett tudni pontosan, hogy is áll a Hold, mert attól függ, hogy a szerdát és csütörtököt is kiadják szabadnapnak vagy nem. Csütörtökön, volt ugyanis az iszlám új év, amiben 1437-be léptünk :). Mint minden ünnepük, a Holdhoz van igazítva, de nem olyan egyszerűen mint más ázsiai országban, mert itt közvetlen előtte derül csak ki, hogy mely napokra fog esni és hány napos lesz az adott ünnep, ergo szünet. Konkrétan kedden éjszaka küldte ki az oktatási minisztérium az iskoláknak, hogy másnap iskolára vagy szünnapra készüljenek. Végül volt iskola, de az iskola fele nem jelent meg. Az iszlám új évet nem ünneplik különösebben, csak üzenetet küldenek a család tagjainak, amiben megemlékeznek a napról, de nem kötődik hozzá semmi különös hagyomány. A két nagy ünnep van, amit nagy ünneplés vesz körbe, az egyik az Eid al fitr, Ramadan utáni nagy dínom-dánom; a másik, Eid al adha, Hajj után, ami a muzulmánok Mekkába történő zarándkolása, ami mindig az év utolsó hónapjában van (minden jó muzulmán és aki megteheti elvárt, hogy életében legalább egyszer elzarándokoljon Mekkába).

Térkép rajzolás

Másik érdekesség, amivel találkoztunk, amikor elmentünk Daninak ágyat venni, hogy a hivatalos űrlapra, a cím alá, kérték, hogy térképet is rajzoljunk, ami alapján odatalálnak :) És a rajznak hivatalosan ki volt hagyva egy 10centis hely! A cím tehát nem eleg! Azért nagyon kívancsi lennék, hány ember képes lerajzolni, hogy jutni el a házukhoz a boltból autópályákon keresztül és hogy az alapján, hány esetben talál is oda a bútorszállító :) Hamarosan megtudhatjuk, mert jövőhéten szállítják Dani ágyát. Még szerencse, hogy Karesz is velem volt és nem nekem kellett a térképet lerajzolnom :) Ma érkezik ki – így minden kiderül :))

Közlekedés

Az utak mentén randomszerűen parkolnak le vagy csak állnak le autósok. Csak úgy az autópályák szélén. Az is gyakori látvány, hogy emberek sétálnak az autópályák mentén, illetve keresztül-kasul a több sávos utak mentén, teljesen békésen.

A tájat illetve ételeket tekintve is gyakran fedezek fel hasonlóságot Spanyolországgal. Muscat gyakran szinte mintha Almeria vagy vmelyik Kanári-szigetek folytatása lenne, annyi különbséggel, hogy Almeriában minden spanyolul és arabul van kiírva, itt meg angolul és arabul.

Az angolul szinte mindenki beszél, az ország nem hivatalos második nyelve. Mivel a boltokban is annyira sok külföldi dolgozik, a helyiek is angolul kérdeznek mindent.

Út takarítás

Mindenhol takarítanak. Értsd mindenhol, még a homokdomb oldalában is összeszedik a szemetet. Az egyik angol cikkben olvastam arról, hogy Muscat elvileg a világ legtisztább városai közé tartozik. Döbbenet amúgy, de tényleg meglepően tiszta és rendezett – az építkezések mellett leszámítva, amiből van szép számmal. A daruk száma igen jelentős, ami ugye a legjobb jele, hogy egy ország milyen szintű fejlődésben van. Hát itt ez elég látványos.

Egyszerre romantikus és mókás látvány, amikor az utak mentén, vagy a járdákat nagy pálmalevelekkel takarítják. :)

Dry Day

A muzlimok nem isznak alkoholt, legalabbis elviekben nem. Ahhoz, hogy vehess alkoholt, külön engedély kell, aminek nagyon borsos ára van és a cégnek, ahol a munkavállaló dolgozik jóvá kell hagynia. Az alkohol ára többszöröse itt, és elsősorban csak hotelekben illetve nagyobb lakóparkokban lehet kapni, ahol étterem is van és sok a nyugati. Az országba tilos behozni alkoholt, de a reptéren lehet venni (a külön engedély nélkül is) de az két üveg borban van mondjuk korlátozva. Általában ünnepek alatt nem lehet alkoholt venni és felszolgálni sem egyetlen helyen sem.

Esőzés

Nagyon ritka, hogy esik az eső, évente pár alkalommal, de ha esik, akkor az egész ég leszakad és perceken belül félméteres vízben találja magát az ember. A talaj annyira sziklás, hogy nem szívja magába a vizet, hanem lesodorja a víztömeget a tengerig. Karesz már átélt egy ilyet, láttam a videót, amit készített, és hát nem igazán láttunk még ehhez foghatót, pedig Koreába is elért időnként egy-egy tájfunnak a szele, ami hatalmas vihart okozott, de ott magába szívta a föld a vizet és nem állt meg az utakon úgy mint itt. Az elmúlt hétvégére mondtak viharokat, de végül nem ért el Muscatig, csak tőle 20-30km-re, aminek a villámlásait láthattuk. Soha ilyen gyorsan és egymás követő villámlásokat nem tapasztalatunk még eddig.

Épületek, villák

A helyiek tehetős része hatalmas családi villákban laknak, előszeretettel a tengerpartok mentén. A város hosszan elnyúlik a tengerpart mentén, akárcsak mondjuk Los Angeles. Nincsenek magas épületek, talán a legmagasabb a 10 emeletes apartman, de többnyire csak 1-2 szintesek a házak és épületek. Szinte minden fehérre és homokszinűre van festve. Nekem nagyon tetszenek a nagy világos terek, a széles utak, hogy nincs semmi zsúfoltság érzése az embernek. Jobban érezni az ég tenger és a föld közötti létezés elményét, amit egyelőre nem is tudok jól leírni.

Bevásárló központok, mosdók, füstölők, mecsetek és imádkozás

Mindenütt füstölő szag terjeng a bevásárlóközpontokban. Helyi illatokat, füstölőket és parfümöket árulnak a boltok közötti folyosókon, amiknek illata sokkal intenzívebb, mint amihez hozzá van szokva az ember, ha nem itt nőtt fel.

A férfi és női mosdók mindig külön oldalon találhatók és általában van mellettük egy prayer room is, ahol imádkozhatnak. Napi 5x imádkoznak, amihez a mecsetekből mindig jön a napi 5x a hívó hang. Az imádkozások ideje a napfelkeltéhez van igazítva, mostanában hajnal 4:30 körül van az első, de ez napról-napra változik folyamatosan. Mecsetek, ahogy írtam itt nagyon sűrűn vannak, minden negyedben legalább taláható egy, ahová mehetnek imádkozni. Éjszaka gyönyőrűen ki vannak világítva, tiszta ezeregyéjszaka meséi hangulatot árasztva.

Innen folytatom. A öltözködésről például eleve külön szeretnék írni, mert az önmagában egy nagyobb téma.

Bárányfelhők

Úsznak az égen a bárányfelhők! Emlékeztek, hogy mielőtt kiköltöztünk az volt elképzelesem, hogy itt nem lesznek bárányfelhők, de vannak és olyan nagy öröm! A fotók ablakon keresztül készültek és mivel az autók ablakai 30%osan be vannak sötétítve ezért árnyaltak a színek és nem adják vissza az eredeti szineket, de attól a habos felhők gyönyörűen látszódnak, illetve egy kis bekintést is adnak a fotók, hogy milyen látvány itt vezetni. Nekem időnként az egyik kedvenc Kanári-szigetünkre, Lanzarotéra emlékeztet a táj :)

Nemzetközi iskolai közegről & a 21. századi oktatás feladatairól

Daniék osztályában tegnap volt az egyik kisfiúnak a szülinapja és nagy közös ünneplést szerveztek, ahol elénekelték neki a Boldog Szülinapot az összes nyelven, amit ismertek (kb 8-10 országból vannak a 14 fős osztályban, ahol nem egy gyerek már eleve háromnyelvű). Dani magyarul és spanyolul énekelte. Imádom! Mint a sulit is, amit sikerült neki találni!

Sokáig keresgéltünk és nézelődtünk a nemzetközi iskolák között Muscatban, hogy vajon melyik lenne Daninak a legideálisabb, végül sikerült egy olyan fantasztikus nemzetközi sulit találnunk, ami teljesen összhangban van a saját értekrendszerünkkel és gondolkodásmódunkkal. Ráadásul családias hangulatú is, és egyáltalán nincs az a nyomasztó iskolai hangulata, amitől esetleg tartottunk egy nemzetközi iskola esetében. Mindössze 14-15en vannak egy-egy osztályban – ez a max létszám! Muscatban pár éve nyitotta meg kapuit ez a nemzetközi iskola, de létezik több helyen is a világban. Multikultúrális környezetben tanulhatnak a gyerekek, 75%ban angolul és 25%ban arabul, ünnepelve a helyi, ománi egyedülálló kultúrális örökségeket is. A gyerekek eddig 30 különböző országból érkeztek – Dani az első magyar :) Világszinvonalú oktatást nyújtanak, IB-t (International Baccalaureate), azaz nemzetközi érettségit, ad az iskola.

A hagyományos oktatásban egyirányú információcsere zajlik tanár-diák között, ahol standardoknak kell megfelelni és az uniformitás kerül kihangsúlyozásra, nem pedig az önálló vélemény alkotás és a gyerekek problémamegoldó képességének fejlesztése, ami valójában kritikus lenne a 21. században!! Fontos, hogy gyerekek elsajátítsák hogyan lehet hatékonyan és békében együtt dolgozni, miközben ötvözik saját egyéniségüket, kreativitásukat és önálló gondolataikat, amivel egy jobb jövőt tudnak közösen építeni. A legtöbbet tanulni nyitott környezetben és érdeklődő mentalitással lehet illetve tapasztalatok útján. Ez a nemzetközi iskola pontosan ezt képviseli. Illetve nagy hangsúlyt helyez a környezettudatosság és a fenntartható fejlődés mellett arra, hogy a gyerekek képesek legyenek önálló kritikus gondolkodásra és problémamegoldásra. Fontos az olyan értékekek elsajátítása, mint türelem, önbizalom és csapatmunka. Minden nap dolgoznak az agy serkentésén, hogy a gyerekekből örök érdeklődő és tanuló felnőttekké váljanak.

(Megjegyzés: ehhez az iskolához nagyon hasonló nemzetközi sulit találtunk Madridban is tavaly (köszi Szandra!), amit idén ősztől kezdett volna el, ha nem kapjuk meg ezt az ománi lehetőséget. Ott 50%ban spanyolul és 50%ban angolul tanultak volna, és az elsődleges szempont ott is az volt, hogy a gyerekek kihozzák saját magukból a legjobbat és azon a területen támogassa őket az iskola, ami a gyermeket a leginkább érdekli. Ha úgy alakul, hogy visszatérünk Madridba, szeretnénk, ha odamenne (Colegio Brains) mert egy fantasztikusan jól felszerelt és innovative iskola, rengeteg sportolási lehetőséggel.)

Bár az egészséges táplálkozás és életmód fontos az iskola számára is, a sport egyelőre nem tud akkora szerepet kapni, mert még most bővítik az iskolai létesítményeket, annyira új. Mivel azonban a lakóparkon belül és a tengernél felváltva úszik Dani is rendszeresen, illetve hetente úszótanfolyamra is jár, így mozgásban nincs hiány :) Ráadásul itt az órákon nem ülnek és körmölnek a gyerekek egész nap! Minden osztályteremben több kis kuckó van kialakítva, ahol a gyerekek rajzolnak, énekelnek és táncolnak, egyszóval mozgalmasak az órák, ami nagyon szuper! Konkrétan szerintem ezért is ragad ennyire Danira is minden tudás ilyen nagy sebességben! Már az első napok után úgy jött haza, hogy megállás nélkül csak mesélt és mesélt mi minden történt aznap, mi mindent tanultak! Minden párbeszédet, dalocskát visszamond és énekel. Öröm hallani! Ez az elmúlt években egyszer sem fordult elő! Sokat kell persze dolgozni még a nyelveken, de már folyékonyan teszi össze angolul a mondatokat, használ minden szót, amit ismer (aktiválodott minden, amit eddig tanult Madridban) és egy percig sincsenek gátlásai a nyelvhasználatot illetően. Miért is lenne? Egyrészt mert gyerek, és általában egy egészséges lelkületű gyereknél nem igazán vannak még gátlások, másrészt a spanyol iskolának köszönhetően hozzászokott ahhoz, hogy kérdezzen bátran, ne fogja vissza magát, akkor sem, ha valamit nem tud. Sok szempontból nagyon jó volt a spanyol állami iskola is, szerettem benne, hogy kiscsoportokban tanultak együtt, projectszerűen, hogy arra tanították őket, hogy osszák meg bátran mindig a véleményüket és magabiztosan álljanak és beszéljenek az osztály előtt. Egyértelműen látom, hogy mennyivel bátrabb a kiállása és az önbizalma mint nekem volt ennyi idősen! Össze sem lehet hasonlítani!

Hálás vagyok, hogy minden ennyire jól alakul és megerősítéseket kapunk napról-napra, hogy nem véletlenül vagyunk itt, mert MOST pontosan ITT a helyünk.

Current temperature vs Comfort level

Ez az érdekes itt, hogy hiába mutat a hőmérő csak 36 fokot, maga a valós érzet (comfort level) 50 fok tud lenni! Én ekkorra különbséget nem emlékszem valaha is tapasztaltam volna! Egyébkent meglepő módon egész jól bírható, csak a magas pára miatt folyamatosan folyik az emberről a víz, ha kint van ☀️ Amikor azonban lent van a páratartalom nagyon kellemes az idő. Ami szintén érdekes még, hogy éjszaka sem megy lejjebb, mint 29 fok, bár volt már egy hét, amikor érződött, hogy reggel és este is frissebb az idő és napközben is kellemesen elviselhető nyári érzetünk volt. Most az elmúlt 4 nap viszont újra visszaerősödött a hőség és a pára is. Elvileg hamarosan beáll most már tényleg a szuper kellemes őszi-téli klíma.

Mennyire vagyunk nyitottak a világ és önmagunk megismerésére?

Mennyire vagyunk nyitottak a világra? Mennyi előítélet él bennünk úgy, hogy nem is vagyunk tudatában? Hol érezzük magunkat otthon? Csak ott, ahol ugyanazok a normák és szokások, ahol kiszámítható minden és értik mire utal az ember, amikor referenciákat használ? Vajon csak egy helyen és országban érezhetjük otthon magunkat vagy lehetséges a világ több pontján is? Egyáltalán mitől függ mindez?

Elsősorban szerintem attól, hogy mennyire van bennünk egy mélyebb szintű érdeklődés a világ és mások iránt. Másrészt, ez ezzel összefügg, hogy mennyire ismerjük magunkat. Mert valójában mind ott vagyunk a másik emberben. Az egész világ a részünk. Ami kint az bent és ami bent az kint is megtalálható.

Számomra az utazás és más emberekkel való találkozás mindig sokat segített, hogy magamat is jobban megismerjem mélyebb szinteken, és egyúttal rámutassanak saját korlátoltságaimra és limiteimre. Egyedül, homogén környezetben erre szerintem nem képes az ember.

Ha visszamegyünk az időben, én magam sem tudtam volna elképzelni, hogy ebbe a régióba költözzünk, még csak utazás szintjén sem vágytam rá, hogy ide látogassunk. Olyan régiónak számított, ami nagyon távol állt tőlem. Egyik hátránya, amikor az ember csak a médiából hall dolgokat és az alapján von le bármiféle következtetést vagy alakít ki magában előítéleteket. De tényleg, nézzük meg mennyire is korlátozza az életünket és élményeinket, amikor ellenállást gyakorolunk olyan dolgok ellen, amik valószínűleg pont a legtöbb lehetőséget tartogatják fejlődésünk számára. Mert ha nem merünk nyitni és közelebb kerülni a világhoz, önmagunkhoz sem fogunk, és az önismeretünk is korlátolt marad.

Ami biztos és állandó az életben, az a folyamatos változás, még akkor is, ha nem mindenki él a fejlődés lehetőségével.

Ami megváltozott bennem az elmúlt években, azaz, hogy nagyon sokat tanultam magamról és elkezdtem feltenni az élet nagy kérdéseit majd válaszokat keresni rájuk, vagy ha nem jött, akkor újabb kérdéseket feltenni. Dolgozni azon, hogy képes legyek elengedni ami már nem szolgál vagy épp korlátozza a szabadságomat és saját fejlődésemet. Illetve persze a régióról is elkezdtem egyre többet olvasni és tanulni. Idővel egyre több ismerősünk és barátunk is lett a környékről, van akivel konkrétan több, mint 8 év tartjuk a kapcsolatot. Ők voltak az elsők, akik megnyitották az addig lezártnak hitt kaput a régió elfogadása felé. Amikor az ember személyes tapasztalatokat szerez ezerszer felülmúl minden addig olvasott vagy médiában hallott dolgot. Ez mindig így van. Ezért sem követem a médiát és nézek tv-t 10 éve. Amennyire lehet elkerülöm, hogy onnan szűrjek le bármit is.

Minél kevésbé ismerünk dolgokat annál ijesztőbbnek tünhetnek, és vica versa, minél többet tudunk meg egy dologról, annál kevésbé tűnik az adott dolog félelmetesnek.

Végül én is kiváncsi lettem vajon mi mindent rejthet számunkra ez a világ, kultúra és az itt élő emberek. Abban biztos voltam, akárhová is megyünk, csakis gazdagítani fog bennünket. Hát röviden ezért vagyunk most mi is itt.

Hozzáteszem, nem gondolom azt, hogy feltétlen mindennek könnyűnek kellene lennie az életben. Mert tudjuk, hogy a legnagyobb tanítások éppen a nehezebb és kihívást jelentő helyzetekből és tapasztalásokból érkeznek, amik mindig magasabb szintű kreativitást igényelnek az embertől. Mindenből tanulhatunk, ha ez az alap hozzáállásunk az élethez.

Miért vagyunk a Földön? Többek között szerintem azért, hogy megtanuljuk elfogadni egymást és azokat a dolgokat, amiket nem értünk meg és amikkel talán nem is értünk egyet, de változtatni nem tudunk. Úgy gondolom a cél nem is az, hogy mindig mindenben logikát találjunk és intellektuálisan meg tudjunk mindent magyarázni, hanem hogy képesek legyünk elfogadni, ahány kultúra, annyi szokás és annyi út a megoldáshoz és fejlődéshez. Erre az egyik legjobb eszköz az utazás és amikor különböző kultúrákban mártózik meg az ember. Egyik kultúra sem ér többet vagy kevesebbet a másiknál. Amikor képes szívből élni az ember automatikusan felhagy az előítéleteivel is. Nemcsak másokkal szemben, de önmagával szemben is. Mi több, minél inkább képesek vagyunk saját magunkat elfogadni, úgy vagyunk képesek a körülöttünk lévő világot és embereket is elfogadni.

Az életben egyébként sem az állandó boldogság és kacagás érzése a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy meg tudjuk élni az adott pillanatot, hozzon az bármit is. Bízzuk rá magunkat a jelen pillanatra és hagyjuk, hogy az magával vigyen, akkor is ha az nem mindig könnyű. Ahogy annak idején nekem is tanították nagyon bölcsen: Learn to be comfortable with being uncomfortable – ami életem egyik leghasznosabb tanácsává vált! Az élet pont attól válik gazdaggá, hogy tele van meglepetéssel és sokszínű élményekkel, nem attól, ha mindig a biztosat és biztonságosat keressük. Merjük rábízni magunkat a pillanatra és hagyjuk, hogy az magával vigyen, akkor is ha az nem mindig könnyű. Minden bennünket tanít és gazdagít.

Utazáshoz tippek autóval Ománból Dubaiba

Gondoltam megosztok egy-két izgalmasabb és hasznosabb részletet is a roadtripről, mert azért nem mindennapi élmény és jó lett volna nekünk, ha előtte kicsit jobban fel vagyunk készülve és még ki tudja, jól jöhet mások számára is, aki autóval akarnak egyik országból a másikba átmenni. Mondjuk így utólag inkább a kalandokat kedvelőknek és abszolút nyitott embereknek ajánlom az utat :) Bár amint megépül és átadják az ománi oldalon is a sok sávos autópályát sokkal egyszerűbb es élvezhetőbb lesz az utazás ezen az oldalon is :)

Amit érdemes tudni:

• Ománban majd feleannyiba kerül a benzin, mint Dubaiban (ott is nagyon olcsó) érdemes tehát toppig tankolni a határ előtt, hogy minél kevesebbet kelljen a Dubai oldalon tankolni.
• A benzinkutaknál, mint korábban írtam nem kell kiszállni, feltöltik annyiért, amennyiért mondja az ember, azonban mosdót sem találni, és mielőtt meglepődne bárki is, készüljön fel, hogy a mecsetek talpalós wc-jében tudja intézni a dolgát, hacsak nem megáll valamilyen útközbeni nagyobb boltnál vagy étteremnél, de szerintem nem lesz hozzá nagyon  kedve :) Ebben teljesen más a kultúra itt, mint Európában, de megszokható.
• Légkondit mindig belső légkeringetésen használjuk, különben hamar megtelítődik az autó és a tüdő is porral és homokkal. A helyiek is mind így használják. Nem véletlen.
• Három határ van, ebből a Hatta a legpopulárisabb, de mi személy szerint nem ezt ajánljuk, mert itt mennek át a legtöbben és akár órákat állhat az ember sorban, hogy átjusson. Mi pontosan így jártunk, mert nem tudtuk, hogy az Al Ain határ az ajánlotabb.
• Kilépéshez kell az útlevél, a bérelt autó papírjai és biztosítási papírok!
• A legjobb határátkelőnek az Al Ain útvonalon lévőt ajánlják, és ez jött be nekünk is.
• Ha turista vízummal rendelkezik az ember Ománban, akkor kilépéskor ki kell pecsételtetnie magát (adnak egy Exit pecsétet az útlevélbe) és ha visszajön, újra kell a 15 v 30 napos turista vízumot kérnie a határnál. A 30 napos turista vízum kb 120 dollár. Ha nem tudunk váltani omani rialt, akkor a legjobb dollárt magunknál tartani, mert ahhoz van igazítva a helyi valuta értéke.
• Az UAE-t elhagyva, Ománba visszatérve 35dhs kell fizetni (ez kevesebb mint 10 euró)
• Ja, és ne lepődjön meg senki, hogy Al Ain-nál, az omani és dubai határ között van 25 km a két határátkelő iroda között :)) Ez bennünket eléggé meglepett és össze-vissza forgolódtunk, mert azt hittük véletlenül úgy mentünk el az ománi mellett, hogy észre sem vettük és nehogy gond legyen belőle inkább visszafordultunk megkérdezni, hogy mi az ábra :)) Ott pedig kedélyesen megnyugtattak, hogy 25 km múlva jön csak az ománi rész :)

Hát így :) Remélem bárkinek is tudtam ezzel segíteni, akár a jövőt illetően is.

További hasznos infókat angolul ITT is találtok.

The Farm Dubai

Ha isteni finom kreatív és tápláló ételekre, kedves és figyelmes kiszolgálásra vágyik az ember csupa zöld trópusi környezetben Dubaiban, akkor érdemes a The Farm Dubai nevezetű helyet felkeresni. Mi reggelizni voltunk, amit 11h-ig szolgálnak fel és hatalmas volt a választék, nyugodtan nevezhetnénk brunchnak is, annyi minden közül válaszhat az ember, hideg és meleg ételek közül is. Természetesen ebéd és vacsora is van, mitöbb jazz esték is, és állítólag az egyik zenész magyar :) Mert miért ne lenne? Dubai egyébként is tele van magyarokkal :)

Sufouh Beach, Dubai

Szabad strand, ahonnan jól látszódik a Burj Al Arab Jumeirah hotel. Autóval le lehet parkolni mellette. Nagyon szép a kilátás, gyönyörű fehér homok és türkiz tengervíz.

Atlantis The Palm Hotel

Atlantis The Palm Hotel – Ide nem volt betervezve, hogy elmenjünk, de itt találkoztunk és vacsoráztunk ismerősökkel, akik a nyaralásukat töltötték a hotelben. Nem minden napi élmény eljutni ide ez határozottan érződött. Ennyi fényűzést és gazdagságot nemigen láttam még én sem – az egész kicsit szürreális élmény volt. De Dubai erről (is) szól. Nem tudom, azért én örülök, hogy Ománban lehetünk, valahogy valódibb életérzést kölcsönöz és jóval nyugisabb és Föld közelibb az ország atmoszférája :)

Képeket még erről a luxus hotelről a Pálma közepén ITT tudtok esetleg nézegetni ha érdekel, mert látványosnak nagyon látványos az biztos :)

Dubai látképe autóból nézve :)

Burj Khalifa

Maga az épület impresszív, de ha a kilátásról kérdeztek szerintem kihagyható, hacsak nem először jár az ember ilyen jellegű felhőkarcoló tetején, akkor talán érdekesnek találtatik. Mivel azonban mi nagyon sok kilátó torony és felhőkarcoló tetején jártunk már a világban, így nekünk azt hiszem inkább csalódás volt, pedig naplemente idejére vettük a jegyeket (ami majdnem duplája), de még így sem mondanám, hogy megérte. Azt hiszem a new yorki Rockefeller illetve a seouli kilátó torony tetejéről kapott eszméletlen gyönyörű kilátásokat nem tudja semmi fokozni nálam. Elsősorban Dani miatt mentünk fel, neki ez volt a vágyálma évek óta. Mint professzionális LEGO építő :), neki meg kellett néznie milyen a kilátás a világ legmagasabb felhőkarcolójának a tetejéről – de szerintem ő is többet várt. Mindegy, egyszer az életben ezt is kipróbáltuk, jöjjön most pár kép. Majd a végén egy Picasa albumba felteszem az összeset és megadom hozzá a linket.

Muscatból Dubaiba autóval – kősziklás hegyeken és homokdűnés sivatagon át

Fentről lefelé jönnek egymás után a képek Muscatból Dubai-ig. Először még tiszta zöld pálmás az autópálya mellett, majd átvált sziklás hegyekre, bozótokra, a dubaii határ után nem sokkal pedig vöröses homokra, sivatagra. Az utolsó kép, amikor először pillantottuk meg a város látképét a Burj Al Arab toronnyal. A képek zöldes árnyalatúak mivel szinezett ablaküvegen keresztül készültek.

Roadtrip from Muscat to Dubai

Road Trippin’ 🐫🐪🐫 Hegyek, pálmák, tevék🐫🐪🐫 és tenger mentén vitt az utunk 🌴🌴🌴 Meg sok-sok homok mellett Dubaitól kezdve. Az autók mind belső keringetésben használják a légkondit – most már értem én is miért! Úgy készültünk eredetileg az útra, hogy nem állunk meg, csak ha nagyon muszáj (tankolni és mosdóban). Azonban itt a benzinkutaknál nincs mosdó és mindenütt a mecsetek melletti kis talpalóst ajánlották. Hát itt ez van. Ha mosdóra kell valakinek mennie, vagy bemegy egy útmenti étterembe, vagy a mecsetek melletti kis toilettben végzi a dolgát. Új tapasztalat volt ez is, de visszafelére már teljesen megszoktuk :)

Ételekkel készültünk rendesen 🍏🍌🍍🍇, csak éppen azt nem kalkuláltuk be, hogy az út 5 óra helyett 8 óra lesz az omani és dubai határnál lévő hosszú sor miatt, ugyanis ünnepi hosszúhétvége volt. Ha valaki turistaként érkezik Ománba és megy át autóval Dubaiba, akkor ne feledje el kipecsételtetnie magát az ománi határnál. Ha újra be akar jönni, akkor újabb 15 v 30 napos turista vízumot kap (a 30 napos kb 120 dollár). Mindenesetre érdemes nem ünnepek alatt utazni, vagy ha úgy alakul, akkor előtte már egy nappal érdemes elindulni. Visszafelé így tettünk, az ünnep után egy nappal indultunk és semmi sor nem volt a határnál. Összesen így öt és fél óra lett az út, ami teljesen bírható és ennyi idő, ha repülővel mentünk is elment volna.

Omán – az első hét tapasztalatai

Tegnap volt egy hete, hogy megérkeztünk, és belekerültünk ebbe a csodálatos, izgalmas, misztikus, sivatagi álomba. Nagyon tetszik eddig minden –

• a forró trópusi* klíma,
• az emberek kedvessége,
• a sokszínű nemzetiségű kavalkád,
• a karamell színű hegyek, amik körülvesznek,
• Dani szuper iskolája,
• a lengedező pálmák,
• az isteni trópusi gyümölcsök,
• a kilátás a lakásból és a lakóparkból,
• hogy minden nap lehet úszni újra és
• a csodálatos zöldszínű meleg tengervíz.

Meddig maradunk? – kérdezi mindenki. Azt legfeljebb a fentiek tudják. Tervezni persze lehet, de a tervek azért vannak, hogy változzanak. Ahogy mi magunk fejlődünk és változunk, úgy a világ is körülöttünk, a gondolatainkkal és elképzeléseinkkel együtt.

Érdekességképpen írom csak le, hogy annak idején hogyan alakultak a terveink :) Angliában például 2 évet terveztünk, helyette 1 évet maradtunk. Az USAban fél évet, helyette (jött szept 11) 4 hónap lett belőle. Ausztráliában 5 évet terveztünk, 5 hónapot maradtunk. Daniában két évről beszéltünk, 4 és fél hónap lett a vége. Koreában 1 évre gondoltuk, végül 2.5 évet töltöttünk el. Spanyolországban 3-4 évet terveztünk, 7 év után jöttünk tovább.

---

Még csak egy hete vagyunk itt, de már tele élményekkel és apró megfigyelésekkel, amit nektek is itt megosztok most.

Mivel mindenkinek ez az egyik első kérdése, legyen :) Mennyire forró az a forró a nyári hónapokban? Annyira, hogy a hideg csapból is meleg víz folyik; hogy a medencéket itt hűteni kell, nem melegíteni; és a tenger vize is 32 fokos, majdnem mint a levegőé. Ahova csak lehet árnyékolót szerelnek fel. Így szeptember közepén azonban már napról-napra egyre kellemesebb a klíma. Átlag 35 fok, 50% páratartalommal. Teljesen elviselhető. Ettől idén nyárom még Magyarországon is sokkal forróbb volt. Pár napja kezdtem el érzékelni először, hogy este és reggel pár fokkal lehűlik a levegő, mert egyébként a legforróbb hónapokban (május, június, július és augusztus) nincs igazán különbség nappali és éjszakai hőmérséklet között. A helyiek és régebbóta ittélők elmondása alapján, októbertől-áprilisig viszont isteni klíma. Nappal 25-30, éjszaka 15-20. Tökéletes téli desztináció, ha valaki egy kis ezeregyéjszakai misztikumra és melegre vágyna :)

---

Nyelv és emberek – az arab mellett, minden meg van jelenítve angolul is és bárki, akivel eddig találkoztunk beszél angolul. Ománnak kicsivel több, mint 4 millió a jelenlegi lakossága, ebből 2.3 millió a helyi és a többi expat és külföldi! Már a költöztő cég is megkérdezte tőlünk, hogy mi van Ománban, hogy ennyi embert és céget kell átköltöztetni? Nagy a fejlődés és nagy a szakember hiány bizonyos szakmákban, mivel az omani állam még nem érte utol magát oktatás terén, hogy kitermeljen annyi képzett és jó szakembert, amennyit a fejlődés üteme igényelne. Emiatt vannak is korlátozások, amiket komolyan kell vennie a külföldi cégeknek is, miszerint egy megadott százalékban kötelező helyieket alkalmazni. A nyugati expatek vannak azonban kisebb arányban, az építkezéseken és a szolgáltatói szektorban dolgozók nagyobb arányban vannak jelen, akik többnyire valamilyen ázsiai országból (India, Pakisztán, Fülöp-szigetek…) érkeznek.

Közlekedés: teljesen európai, inkább a spanyol dinamikus vezetési stílushoz tudnám hasonlítani (a pesti gyakran agresszív vezetési stílussal szemben). A legtöbb ember kultúráltan és szabályokat betartva vezet. Engedékenyek, a forgalom érdekében abszolút beengedik egymást cipzárban. Nagyon sok helyen kamera működik, ami a piroslámpán áthajtást és a sebesség betartását kontrollálja – amiket nagyon komolyan be kell itt tartani. Sárga lámpán senki még csak el sem indul, csak ha már zöldet mutat. Illetve mielőtt sárgára, majd pirosra váltana, a zöld villog, és már akkor meg kell állni. Nagy széles, többsávos nagyon jó minőségű autóutak és autópályák vannak mindenütt. Mindezt úgy írom, hogy már jómagam is vezetek a helyi forgalomban és tényleg teljesen rendben van :) Mindenki autóval jár, busszal elsősorban csak a munkásokat viszik. Az autók mérete nagy, mint minden olyan országban, ahol van erre tér és hely. A benzinkutaknál ki sem kell szállni az autóból, csak megmondani az összeget, amennyiért tankolni szeretnénk és mindent megcsinálnak – gyanítom, ez a forróság miatt lehet szintén.

Ételek és választék: A boltokban jellemzően megtalálható a helyin kívűl indiai, ausztrál, amerikai és angol exportból érkező termékek is. Bőséges a választék. Bio részleg és kínálat is van! Az indiai hatásnak köszönhetően mindent meg lehet az indiai ételek elkészítéséhez kapni, aminek külön örülök. Mivel eleve nemzetközi konyhát vezetek az elmúlt évtizedben, boldogság, hogy újabbnál-újabb ételeket, zöldségeket, gyümölcsöket és fűszereket próbálhatok ki. Legalább frissül a konyhai kreatívitásom is :)

Alapvetően minden étel csipős, amivel eddig találkoztunk. S amikor azt mondják valamire, hogy nem csipős az azt jelenti, hogy csak enyhén csípős, és ha szerencsés az ember, akkor ez még pont az ehető kategóriát jelenti. Az az igazság, hogy az elmúlt 7 év alatt újra elszoktunk a csípős ízektől, pedig Koreában nem is volt más választásunk. Ott tényleg szinte minden csipős volt :) Mivel azonban főként itthon eszünk és én készítem az ételeket nem jelent gondot egyáltalán és egyébként is sokfajta nemzeti konyha képviselteti magát a fővárosban, ha étteremben szeretne enni az ember.

Innen folytatom majd a gondolatokat.

*Omán alapvetően száraz szubtrópusi klímával rendelkezik

Morning Bliss és egy kis élmény beszámoló :)

Trópusi gyümölcsök reggelire, majd egy pihentető úszás a tengerben. Sokkal sósabb és melegebb a víz, mint a Mediterránon. Több, mint 30 fok a víz hőmérséklet, a levegőé kb 35 fok és ehhez jön átlag 50% páratartalom. Tegnap 94% volt, igazi trópusi! Nem csoda, hogy állandóan friss gyümölcsöket kíván a szervezetünk a több liter víz mellett. Miközben a tengerben úsztunk gyönyörű kis színes, csíkos halacskák úsztak el mellettünk. Fantasztikus élmény! Mintahogy az is, hogy újra napi szinten úszhatunk – annyira jól esik testnek és léleknek egyaránt.

Tegnap miközben a bio részlegen vásároltam, odafordult hozzám egy helyi nő, tetőtől-talpig betakarva, és megkérdezte, hogy amiket vásárolok mire használom, mire jók :) Annyira jól esett a közvetlensége, hogy az egész napomat bearanyozta utána! Hihetetlen jó érzés újra ennyire más és ennyire multikultúrális környezetben lenni és emberekkel kapcsolatba kerülni. Amikor minden új és szinte senkit nem ismer az ember, egy jó szó vagy egy kedves érdeklődés is rengeteget számít!

A repülőn Quatar felé pl egy kedves szaudi ffi mellett ültünk Danival, és sokat beszélgettünk az út alatt. Miután kiderült, hogy alig van pár percünk elérni a csatlakozást Muscatba, szaladt velünk és segített cipelni a nehezebb bődöndünket, hogy elérjük. Dani is megjegyezte már, hogy mennyi kedves ember van errefelé. Én mindig azt mondom, kerüljük az általánosítást és az előítéleteinket más kultúrákkal szemben, és pláne ne azonosítsuk be az embereket egy adott ország vezetőivel, helyette igyekezzünk minél jobban megismerni a bennünket körülvevő változatos világot és Földünket, melynek mindannyian egyenrangú lakosai vagyunk. Mindenki annyira különböző és egyedi, mindenhol vannak segítőkész, barátságos és kedves emberek, csak nekünk is ezt kell sugároznunk. A Föld bármely pontján találunk segítő kezeket, amennyiben merünk nyitottak lenni. S az életünk is rengeteget gazdagszik általa <3
Legyen szép hétvégétek nektek is! Nálunk holnap már munkanap (itt péntek szombat a hétvége) és kezdődik a suli!

Első benyomások, első érzések

Első érzések, első benyomások, első élmények és képek, első ‘itthon’ készült ételek és első naplementék…megannyi új élmény. Minden új, minden izgalmas. Mint minden interkontinentális költözésnél, ilyenkor az ember ismét úgy csodálkozik az őt körülvevő világra, mint 3 évesen. Nem könnyű, de izgalmas és csodálatos időszak ez, ami viszonylag hamar elmúlik még egy teljesen új kultúraba való belépés esetén is, hiszen a hétköznapok gyorsan átveszik a megszokás helyét, éppen ezért jegyzetelek én is, hogy az emlékek egy része írásos formában is megmaradjon.

Az egyik legkellemesebb meglepetést számomra a hatalmas zöldség-gyümölcs választék és a bio élelmiszerek bősége okozza, aminek egy részét az amerikai Whole foods-ból vélek felfedezni. Az ételekre külön ki fogok majd térni a másik blogomon, és ott osztom majd meg, mit készítettünk elsőre és mik váltak máris új kedvencekké :)

Szép estét mindenkinek! Igen, itt lassan megy le a nap, és a tegnap látott naplemente valami csodálatos volt, remélem a hamarosan lesz alkalmam lencsevégre kapni egyet! <3

Repülés

Quatar Airways-szel utaztunk Danival kettesben, Dohán keresztül. Daninak nagy álma teljesült azzal, hogy végre újra nagy gépen utazhat, ahol meséket is lehet nézni :) Végre nem a fapados europai gépeken kell szorongani és küzdeni, hogy a csomagok elférjenek a felső compartmentben, hanem kényelmesen, kiváló kiszolgálással végig. Nekem az első volt, hogy Quatar Airwayszel repültem, és abszolút pozitív volt az élmény. Csillogóan tiszta, tágas, kényelmes, ehető és változatos kaják, első osztályú kiszolgálás :)

Dohában viszont nem volt szinte semmi időnk az átszállásra, és szaladni kellett, hogy elérjük. Ráadasul hosszú sor is volt az átszállásnál, de utolsóként csak sikerült elérni. Még szerencse, hogy csak utólag tudtuk meg, hogy többnyire nem várja be a Budapestről érkező gépet, mert csak páran mennek tovább Muscat felé, és olyankor ott kell éjszakázni – nekem ez meg sem fordult a fejemben, így csak pozitívan rohantunk, hogy elérjük a gépet. Még Dohától majd másfél óra volt az út Muscatig. Éjszaka érkeztünk és hatalmas sor a vízumra várásnál. El is ment vele jó egy óra. Mire végeztünk már a szalad mellett vártak a bőröndjeink. Meglett minden és boldogan hullottunk Karesz várakozó ölelésébe :) 8 hét után végre újra együtt!