Fukuoka

Nem tudom massal is elofordult-e mar, hogy bizonyos helyre nagyon vagyott, de egy adott kozelseg utan megszunt az adott hely varazsa. Na, ha ez nem eleg ertheto igy, leirom mire is gondolok ;)

Mielott kikoltoztunk volna Szoulba, azelott sosem gondoltuk volna, hogy Koreaba valaha is eljonnenk – egyszeruen nem volt azon a bizonyos ` listan`. Japan viszont annal inkabb rajta volt. Nyilvan sokkal tobbet tud es hall egy atlag ember Japanrol, mint Korearol. Amikor azonban kijottunk, vmi hirtelen oknal fogva elszallt Japan misztikussaga es mar kozel sem izgatott bennunket annyira, mint korabban. Talan emiatt sem kezdtuk az utazasok sorat Japannal, hanem egybol Hong Konggal, ami szamomra hatalmas elmeny volt es sokkal masabb, mint Korea vagy Japan.

Az igazsag az, hogy Japan kozelsege es a teny, hogy nagyon sok hasonlosaggal bir Koreaval egyszeruen lecsokkentette kivancsisagunkat az orszag fele. Persze gondoltuk, ha nem megyunk at, akkor ha egyszer visszakoltozunk sajnalnank nagyon, hogy kihagytuk. Ezert is dontottunk ugy, hogy ezalkalommal meg odamegyunk. Bar sajnos nem sikerult a vagyott Kyotoba eljutni jegy hijan, de Fukuoka tengerparti fekvese es kellemes klimaja is vonzott bennunket. Ami azt illeti vegig nagyon jo idonk volt. Talan ketszer csepergett az eso, de vegig 30-33 fok volt. Fukuoka egy masfelmillios varos (greater Fukuoka 2,5millio), s ha az egesz metropolisz teruletet nezzuk 5 millio ember el. semmikepp sem mondhatjuk ra, hogy kisvaros. Bar a 127 millios Japanban nyilvan ennel joval nagyobb varosok is vannak.

Az emberek epp oly kedvesek es segitokeszek, mint Koreaban, csak ha lehet meg kevesbe beszelnek angolul. Persze ez nem tantoritott vagy akadalyozott bennunket el, hiszen tokeletesen hozza vagyunk mar szokva, hogy gesztikulalassal erjuk el, amit akarunk, ha maskent nem megy ;)

Ami kulonbseget eszrevettunk az embereknel, az az, hogy a japanok sokkal individualistabbak (kinezetre legalabbis) a koreaiakhoz kepest es szerintunk sokkal egyszerubb kulonbseget tenni kozottuk, mert szinte minden masodik embernek festve van a haja es sokkal tobb az eccentrikusan oltozo egyen is. Egyszoval, a koreaiak joval konzervativabbak a japanokhoz kepest kinezetre. Raadasul erdekes modon azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal tobb szebb lanyt lattunk odaat, mint itt, pedig Japanbol erkezo ismerosunk az ellenkezojet vallotta ;) Talan itt tobb magasabb es csinosabb lany van, de arcra sokkal tobb helyes (kerekszemu) lannyal talalkoztunk Japanban.

Ami meg nagy kulonbseg volt, hogy a fiatalok nyitottsaga mellett feltuno volt az is, hogy sokkal tobben dohanyoznak. Mig itt szinte nem lat az ember noket dohanyozni, addig Japanban rengeteg fiatal lany dohanyzik. Igazabol ez a nagy dohanyzasi szokas zavart minket a leginkabb, mivel kivetel nelkul mindenhol engedett volt a dohanyzas, igy sem a reggelinket, sem az ebedunket vagy vacsorankat nem tudtuk sehol ugy elkolteni, hogy ne pofekeljen vki az orrunk ala, ami kimondottan zavaro es idegesito volt.

Az epuletek nagyjabol pont olyan jellegtelenek, mint Koreaban. Sok szurke, egyhangu epulet van. Kivetel a regi templomok vagy sirhelyek, melyek mind szepen rendben vannak tartva es kirinak a szurkesegbol. Vmint a modern irodahazak, bevasarlokozpontok azok, amik szint visznek a varoskepbe. S meg nagy elonye a tengerparti fekvese. Klassz kis tengerpartja van, persze nem osszehasonlithato egy del-europaival vagy del-azsiaval, de azert klassz volt a maga nemeben.

Ja es egy szo a kozlekedesrol. Nagyon rendezett es kulturalt, kozel sincs az a kaosz, mint itt ;-)

Egy szo, mint szaz, sok a hasonlosag elsolatasra, de nyilvan fejlettsegi szintben elorebb tartanak – egyelore.

Advertisements

Interlude

Az a nagy helyzet, hogy a kis náthából nagyobb lett meg láz és most itthon döglök. Tegnap korábban eljöttem a munkából. Karesz is így tett nem sokkal utánam. Este szerintem még 7 előtt ledőltünk az ágyba, hogy egy picit hunyunk, majd felkelünk vacsorázni és alszunk tovább. Na ebből a picit hunyunkból lett reggel 6ig alvás :D Azt hiszem jót tett, de még nem az igazi.

Valószínűleg most jött ki rajtunk a két hetes alváshiány, mivel napi 4-5 óránál sosem aludtunk többet – inkább kevesebbet -, és hát csak kijön rajtunk, hogy nem vagyunk koreaiak, hiába élünk velük, szívjuk ugyanazt a levegőt, nekünk ez a pár óra alvással beéérés nem megy hosszútávon ;) Igyekszünk inkább visszaállni a napi 7-8 órára, ami már tökéletesen bejött korábban.

Karesz mára már jobban lett, nekem még most ütött nagyot, szóval addig is szedjük a doki által felírt színes pirulákat és reménykedem benne, hogy a hallásom is visszajön napokon belül, mert olyan mintha ráültek volna a fülemre valamint az orromra és szememre…érdekes és roppant kellemetlen érzés. Most megyek is vissza aludni, aztán enni, aztán megint aludni és csak meggyógyulok holnapra…addig értelemszerűen áll az útibeszámoló projectem, de amint jobban leszek belevágom magam és posztolok, mint a kisangyal :)

Kellemesebb szép napokat mindenkinek, és legalább ilyen szép 28 fokos jóidőt, mint ami itt Szöulban van :)

Update júni 14.:
A helyzet korán sem rózsás a számomra. Tegnap végül bementem a kórházba, mivel továbbra is fennállt a ‘vki a fejemen ül’ érzés és nem akart múlni, csak egyre zavaróbbá vált. Hosszas vizsgálatok és értekezés után kiderült, hogy vírusos középfül gyulladásom van. Na már akkor kisebb pánik tört rám. Azt gondoltam ezeket az ember 5-6 éves kora után kinövi, de úgy tűnik mégsem. A következő sokk akkor ért, amikor közölték, hogy szteroidokat kell szednem, s nem egyet, hanem 8at. Mondom szó sem lehet róla, akkor inkább az első géppel haza…Ezután hívtak egy magasabb beosztású dokit, megnézett ő is, és közölte, hogy fel kell szúrni a fülem. Hát itt már eléggé eluralkodott rajtam a pánik, de mondom nincs mit tenni, inkább az, mint a szteroidok. Ezután adott egy érzéstelenítő injekciót a fülembe, és rá egy percre már ájultan csúsztam ki a székből. Ezután majd egy órás infúzióra tettek és közölték, hogy valószínűleg a sokktól vesztettem el az eszméletem és száradtam ki hirtelen. Így most ma reggel kell visszamennem, és ezúttal egy professzorral konzultálok. Egész éjjel meleg sópárnán feküdtem, bevettem az előírt antibiotikumot is (pedig ellene vagyok annak is), eszem a rengeteg gyümölcsöt és még gőzöltem is. Nem titkolom, feltett reményem, hogy mire 9:30ra beérünk már el is múlnak a tünetek….ha mégsem, akkor majd meglátjuk. Remélem hamar túl leszek ezen az egészen, mert nem derít túlzott jó kedvre.

P.S. a képeket feltöltöttem es albumba rendeztem őket még tegnap délután és kitettem őket oldalra, ha vkit már nagyon érdekelnek :)

Update 2.
Drága nagymamám és mások megnyugtatása végett leírom, hogy végül az ‘orvosi konzílium’ úgy döntött, hogy nem szükséges felszúrni a fülem (a sópárna tuti jót tett) és csak gyógyszeres kezelést alkalmaznak. Még az antibiotikumról is leszedtek és csak két ”mezei” bogyót kell szednem. Már sokkal jobban van fülem és a hallásom is fokozatosan jön vissza, de még mindig erősen meg vagyok fázva. Azért minden jel arra utal, hogy megmaradok ;)

A koreai alternatív gyógyászatot javaslóknak üzenem, hogy én lennék a legboldogabb, ha ismernék vkit, aki ebben segítene, de sajnos nem ajánlottak nekem ilyet doktort és nem is ismerek. Annyiban mondjuk félnék, hogy az talán még sokkal drágább lenne, és a biztosítás sem fedezné. Csak az, hogy belekukkantottak a fülembe, az került 10e forintba gyógyszer nélkül biztosítással :( Nem szeretek én sem gyógyszert szedni, és ha nem is muszáj akkor nem veszem be, inkább iszom a híres ginzeng teájuk, bár ízre nem a kedvencem, de tényleg segít. tegnap vettem is egy nagy dobozzal, és azon vagyok, hogy a végére nézzek minél hamarabb. Biztos segít majd az is.

Bintan – indonez sziget

Bintan, Dél-Ázsia egyik legszebb szigete. Mértetét tekintve 3x akkora, mint Szingapúr (az egyik túra vezetőnk mondta, amin egyébként mi is meglepődtünk). Bauxitos a föld, így gyönyörű téglavörös színe van. 300-400 ezer lakosa van, akik halászatból élnek, vagy vmelyik hotel resorton dolgoznak.

Mi a Bintan Lagoon 4 csillagos hotel resorton voltunk. Ha ráklikkeltek a hotelra, bejön egy virtuális túra. Az egész resort gyönyörű, és elsőosztályú szolgáltatást nyújtanak. Nagyon kedvesek és odafigyelőek az ott dolgozok, csupa jót tudnék róluk mesélni.

A tengerpart fehérhomokos. Bár valójában fehér-fehér homokot még én sem láttam, de ezt a fajtát már annak tekintik, s valóban a legvilágosabb, amit valaha is láttunk. Csodálatos, könnyű, finom por alakú, mintha lisztben mászkálna az ember.

Ha a szigetet is szeretné valaki felfedezni és nem csak a resort területén belül pihengetni, akkor itt van egy-két túra, amit ajánlani tudnánk:

Mangrove tour: 33SGD per fő

Half day tours: (10-14h-ig vagy 15:30-19:30ig)

North Bintan Tour: vegetable farm, fisheries, Chinese temple, Tajnung Uban Town, Pelantar and house over the sea, small Malay fishing village and Local beach, Lunch at Kelong Sea Food Restaurant, shopping at POO. Mindez 35SGD fejenként és ebben benne van egy friss kókuszdió ital, és több fogásos ebéd is.

Elephant show: 25SGD

Ezenkívűl még van sok fajta más túra is, de a hotelnél úgyis adnak erről infót.

Masszázs a parton: fél óra teljes testmasszázs 30SGD, 45 perc 45 SGD…

Lehet Jet-ski-t is bérelni. Negyedórára 45SGD, tehát az már kevésbé olcsó.

Malaysia

Összesen 13 államból áll az ország, melyből 2 állam az Indonéziával határos Borneó szigetén található. 9 szultánuk van, akikből 5 évenként kineveznek egyet királynak – valójában csak ceremoniális szerepük van, politikai az zéró.

21-23 milliós a népessége, aminek 69%a maláj, 29%a kínai, 8%a india és a maradél 1%a pedig vegyes. (az adatok forrásoként változóak, mint általában mindig :(

Iszlám állam, de emellett vannak akik a buddhista, hindi vagy keresztény vallásokat gyakorolják.

GDP per capita: 12.700USD (2006os adat)

Egyenlítőhöz való közelsége miatt állandó a forróság (25-30fok), meleg párás idő (82-86%os páratartalom); Monszun az észak-keleti részen novembertől-márciusig tart; dél-nyugaton pedig júniustól-októberig.

Helyi pénznem a ringit MYR. 1MYR=55Ft

Szingapúrból a hotelek szerveznek egy napos malájziai túrákat Johor Bahru-ba vagy Melacca-ba. Mi Johor Bahru-ba mentünk, reggel 8as indulással és délután 3 óra körül érkeztünk vissza. Kellemes túra volt, megérte. Az út Szingapúrból a maláj határig mindössze fél óra, plusz a határon való átjutás, az egy másik 20-30 perc és Johor Bahru maga a határváros, melyet nagyon fejlesztenek éppen. Céljuk, hogy Szingapúrhoz hasonló színvonalat érjenek el…(amihhez még kell egy kis idő)

Amint az ember átlép Szingapúrból Malajziába érződik a különbség. M. sokkal szegényebb, kevésbé ápolt, és kevésbé biztonságos is. Mielőtt mentünk volna át, több, már Szingapúrban élő, maláj is figyelmezetett, hogy ne vigyünk magunkkal semmi értékeset (órát, ékszert, sok kézpénzt), mert sok a tolvaj, és a közbiztonság sem túl jó. Szerencsére szervezett utaknál ez nem igazán probléma, de azért résen voltunk ennek ellenére. Az egész biztos, hogy Szöulhoz és Szingapúrhoz képest kevésbé jó a közbiztonság, de talán nem rosszabb az átlagnál. Egyébként meg a turista általában mindenhol óvatosabb.

Singapore

Szingapúrban a reptérről metróval, taxival vagy busszal lehet közlekedni. Mindegyik nagyon kényelmes és gyors. A taxit, ha vki rövidebb ideig marad, azért ajánlanám, mert amellett, hogy nem drága, sokkal többet is lát az ember a föld fölött, ami igen csak megéri!

Szingapúri dollár SGD a fizetési eszköz, aminek jelenlegi átváltási árfolyama 1SGD=122Ft, de számos helyen USA dollárral is megy a vásárlás. Kártyával szinte mindenhol lehet fizetni, ezért nagyon kényelmes, nem kell készpénzzel rohangálni. Még a taxiban is van kártyalehúzó. Annyi csak, hogy 20SGD-ig ráteszik a kártyahasználati díjat. 20SGD fölött viszont nem. De ezt előre mondják.

Szállás tekintetében én az Orchard Rd környékét javasolnám, mivel az van a legközpontibb helyen. Ez nem azt jelenti, hogy máshol nem lenne jó , csak személy szerint úgy gondolom innen a legegyszerűbb a közlekedés, és annak idején nekünk is határozottan ezt ajánlották, amit most itt tovább is adok. Mi az Elisabeth nevu hotelban szálltunk meg, ahol éjszakánként 140USD volt egy szoba, ami egy átlagos összeg az Orchard Rd környékén lévő hotelekben. Vannak persze ennél jóval drágább és exluzívabb hotelek, attól függ kinek mi kell ;)

Amit érdemes mindenképpen megnézni Szingapúrban azok a következők. (nyugodtan ki lehet egészíteni, aki már járt ott és kihagytam vmit)

A különböző negyedeket:

– Little India: Sri Mariamman Templom; Kampong Kapor Methodist Church; Anquilla Mosque; Sri Vadapathira Kaliamman Temple; Sri Srinivasa Perumal Temple; Mustafa Centre (itt minden kapható és a legjobb áron)

– China town: templomok, pagodák; nagyon szép, hangulatos sorházak különböző stílusban

– Kampong Glam: Arab street – Sultan Mosque és környéke

– Szingapúr folyó menti séta : Boat Quay es Clarke Quay

– Sentosa island – egy napos program

– Orchard Road – itt rengeteg bolt, department store, kávézó, étterem és minden van. Hatalmas az élet és pezsgés éjjel és nappal.

– Bukit Timah Nature Reserve – szingapúri esőerdő maradványa, ami az utikönyv szerint sosem volt kivágva. Nagyon szép sétát lehet tenni. Persze a párás meleg idő miatt érdemes sok sok folyadékot és esetleg váltó pólót magával vinnie az embernek, mert pillanatok alatt leizzad mindenki. A legyező nálunk állandó túra eszköz volt :D

Ezenkívűl, ahová már mi nem jutottunk el, de érdemes lehet elmenni, az a híres Orchidea kert; az állatkert, ahol éjszakai szafari is van; vmint MacRitchie, ami szintén egy erdő és a Tree Top Walk nevezetű sétát érdemes kipróbálni, ahol is egy 250 méter hosszú, 25m magasan húzódó fák feletti hídon lehet átsétálni csodálatos panorámát kapva ezáltal.

Időjárást tekintve trópusi: éjszaka 24fokra ”hűlik le” a levegő, napközben általában 30 fok körül van. December és január vmivel hűvősebb, de esősebb is. Habár egy óránál többet nem nagyon esik akkor sem. Mikor mi kint voltunk, napi egyszeri félórás frissítő trópusi záporok volt, amit inkább neveznék romantikusnak, mint zavarónak ;) Az egyetlen, amit talán az emberek egy része nem visel jól, az az állandó magas páratartalom, ami akár 85-100%-os is lehet.

South-East Asian vacation

Miért is jó utazni?

Nemcsak azért, hogy az ember világot lásson; minél több országot és kultúrát megismerjen; népek és emberek szokásairól tanuljon; garantáltan egy életre megjegyezni a fővárosokat, mely országokban járt az ember; állandó önismeretre késztessen; saját határaink megismerésében segítsen; de ezenkívűl az érzés miatt is! Amit nem lehet színes utikönyveken vagy beszámolókon keresztül kapni – lehet egy bizonyos szintig – de amikor az ember valóban ott áll, mozdulatlanul és próbálja felfogni hol is van éppen, mennyire más, mint ahonnan jött – olyan érzés mint, amikor a világ kapui nyitódnak ki és fogadják be a messziről érkezettet. Az én tapasztalatom szerint, ha mi is befogadók és türelmesek vagyunk, a világ is az lesz irántunk. Hihetetlen csodálatos érzés, s az tudja igazán átérezni, aki szintén az utazás rabja és szerelmese.

Nekünk ezzel az újabb túrával már átléptük a 30 azon országok sorát, ahol eddig jártunk. Életünk egyik missziója es motivacioja :), s remélhetőleg még legalább ennyi vagy több kaland és ország vár ránk életünk során. Mi egész biztos azon leszünk, hogy majd jövendőbeli gyermekeinknek is átadjuk ezt az érzést. Mert lehet nagy lakása, háza az embernek, sok pénze, amit elkölthet, de az utazás adta emlékeket nem képes semmi pótolni – legalábbis nem a mi számunkra – s már csak emiatt is ”gazdagnak” érezheti magát az ember, mert hiába a kislakás otthon Pesten, ha az ember szívében egy ”egész világ” él! Bízom abban, hogy soha nem változnak meg az értékeink, bár tisztában vagyok vele, ha az ember egyszer családot alapít, nagyon sok minden megváltozik.

E rövid ”szenitmentális es személyes” felvezető után :-) arról szeretnék írni, hogy mit érdemes tudni, ha nyaralni megyünk Indonéziára, Szingapúrba vagy Malajziába.

Turista vízum a három országból csak Indonéziába kell, amit ott helyben a határon elintéznek potom 10USD fejében, ha az ember csak 7 napig marad. Ha tovább marad, mint 7 nap, akkor ez az összeg 25USD-ra emelkedik.

Malajziába – szárazföldön – Szingapúron keresztül Johor Bahruba lehet átjutni, ahol kicsit szigorúbb az ellenőrzés, de ha nincs sor, akkor viszonylag gyorsan meg lehet úszni. Itt nem kell fizetni, de immigrációs papirokat itt is kell töltögetni, amiből egy darab mindig az embernél marad, és meg kell őrizni a ország elhagyásáig , ahol ismét elveszik azt. Egy pecsétet kap az ember Malajzia átlépésekor, amivel 3 hónapig turistáskodhat, ha szeretne.

Szingapúrban szintén pecsételnek, amivel 30 napig engedélyezett a tartózkodás turisták számára.

Szingapúr


Szingapúrban a reptérről metróval, taxival vagy busszal lehet közlekedni. Mindegyik nagyon kényelmes és gyors. A taxit, ha vki rövidebb ideig marad, azért ajánlanám, mert amellett, hogy nem drága, sokkal többet is lát az ember a föld fölött, ami igen csak megéri!

Szingapúri dollár SGD a fizetési eszköz, aminek jelenlegi átváltási árfolyama 1SGD=122Ft, de számos helyen USA dollárral is megy a vásárlás. Kártyával szinte mindenhol lehet fizetni, ezért nagyon kényelmes, nem kell készpénzzel rohangálni. Még a taxiban is van kártyalehúzó. Annyi csak, hogy 20SGD-ig ráteszik a kártyahasználati díjat. 20SGD fölött viszont nem. De ezt előre mondják.

Szállás tekintetében én az Orchard Rd környékét javasolnám, mivel az van a legközpontibb helyen. Ez nem azt jelenti, hogy máshol nem lenne jó , csak személy szerint úgy gondolom innen a legegyszerűbb a közlekedés, és annak idején nekünk is határozottan ezt ajánlották, amit most itt tovább is adok. Mi az Elisabeth nevu hotelban szálltunk meg, ahol éjszakánként 140USD volt egy szoba, ami egy átlagos összeg az Orchard Rd környékén lévő hotelekben. Vannak persze ennél jóval drágább és exluzívabb hotelek, attól függ kinek mi kell ;)

Amit érdemes mindenképpen megnézni Szingapúrban azok a következők. (nyugodtan ki lehet egészíteni, aki már járt ott és kihagytam vmit)

A különböző negyedeket:

– Little India: Sri Mariamman Templom; Kampong Kapor Methodist Church; Anquilla Mosque; Sri Vadapathira Kaliamman Temple; Sri Srinivasa Perumal Temple; Mustafa Centre (itt minden kapható és a legjobb áron)

– China town: templomok, pagodák; nagyon szép, hangulatos sorházak különböző stílusban

– Kampong Glam: Arab street – Sultan Mosque és környéke

– Szingapúr folyó menti séta : Boat Quay es Clarke Quay

– Sentosa island – egy napos program

– Orchard Road – itt rengeteg bolt, department store, kávézó, étterem és minden van. Hatalmas az élet és pezsgés éjjel és nappal.

– Bukit Timah Nature Reserve – szingapúri esőerdő maradványa, ami az utikönyv szerint sosem volt kivágva. Nagyon szép sétát lehet tenni. Persze a párás meleg idő miatt érdemes sok sok folyadékot és esetleg váltó pólót magával vinnie az embernek, mert pillanatok alatt leizzad mindenki. A legyező nálunk állandó túra eszköz volt :D

Ezenkívűl, ahová már mi nem jutottunk el, de érdemes lehet elmenni, az a híres Orchidea kert; az állatkert, ahol éjszakai szafari is van; vmint MacRitchie, ami szintén egy erdő és a Tree Top Walk nevezetű sétát érdemes kipróbálni, ahol is egy 250 méter hosszú, 25m magasan húzódó fák feletti hídon lehet átsétálni csodálatos panorámát kapva ezáltal.

Időjárást tekintve trópusi: éjszaka 24fokra ”hűlik le” a levegő, napközben általában 30 fok körül van. December és január vmivel hűvősebb, de esősebb is. Habár egy óránál többet nem nagyon esik akkor sem. Mikor mi kint voltunk, napi egyszeri félórás frissítő trópusi záporok volt, amit inkább neveznék romantikusnak, mint zavarónak ;) Az egyetlen, amit talán az emberek egy része nem visel jól, az az állandó magas páratartalom, ami akár 85-100%-os is lehet.

Malajzia

Összesen 13 államból áll az ország, melyből 2 állam az Indonéziával határos Borneó szigetén található. 9 szultánuk van, akikből 5 évenként kineveznek egyet királynak – valójában csak ceremoniális szerepük van, politikai az zéró.

21-23 milliós a népessége, aminek 69%a maláj, 29%a kínai, 8%a india és a maradél 1%a pedig vegyes. (az adatok forrásoként változóak, mint általában mindig :(

Iszlám állam, de emellett vannak akik a buddhista, hindi vagy keresztény vallásokat gyakorolják.

GDP per capita: 12.700USD (2006os adat)

Egyenlítőhöz való közelsége miatt állandó a forróság (25-30fok), meleg párás idő (82-86%os páratartalom); Monszun az észak-keleti részen novembertől-márciusig tart; dél-nyugaton pedig júniustól-októberig.

Helyi pénznem a ringit MYR. 1MYR=55Ft

Szingapúrból a hotelek szerveznek egy napos malájziai túrákat Johor Bahru-ba vagy Melacca-ba. Mi Johor Bahru-ba mentünk, reggel 8as indulással és délután 3 óra körül érkeztünk vissza. Kellemes túra volt, megérte. Az út Szingapúrból a maláj határig mindössze fél óra, plusz a határon való átjutás, az egy másik 20-30 perc és Johor Bahru maga a határváros, melyet nagyon fejlesztenek éppen. Céljuk, hogy Szingapúrhoz hasonló színvonalat érjenek el…(amihhez még kell egy kis idő)

Amint az ember átlép Szingapúrból Malajziába érződik a különbség. M. sokkal szegényebb, kevésbé ápolt, és kevésbé biztonságos is. Mielőtt mentünk volna át, több, már Szingapúrban élő, maláj is figyelmezetett, hogy ne vigyünk magunkkal semmi értékeset (órát, ékszert, sok kézpénzt), mert sok a tolvaj, és a közbiztonság sem túl jó. Szerencsére szervezett utaknál ez nem igazán probléma, de azért résen voltunk ennek ellenére. Az egész biztos, hogy Szöulhoz és Szingapúrhoz képest kevésbé jó a közbiztonság, de talán nem rosszabb az átlagnál. Egyébként meg a turista általában mindenhol óvatosabb.

Bintan – Indonézia


Bintan, Dél-Ázsia egyik legszebb szigete. Mértetét tekintve 3x akkora, mint Szingapúr (az egyik túra vezetőnk mondta, amin egyébként mi is meglepődtünk). Bauxitos a föld, így gyönyörű téglavörös színe van. 300-400 ezer lakosa van, akik halászatból élnek, vagy vmelyik hotel resorton dolgoznak.

Mi a Bintan Lagoon 4 csillagos hotel resorton voltunk. Ha ráklikkeltek a hotelra, bejön egy virtuális túra. Az egész resort gyönyörű, és elsőosztályú szolgáltatást nyújtanak. Nagyon kedvesek és odafigyelőek az ott dolgozok, csupa jót tudnék róluk mesélni.

A tengerpart fehérhomokos. Bár valójában fehér-fehér homokot még én sem láttam, de ezt a fajtát már annak tekintik, s valóban a legvilágosabb, amit valaha is láttunk. Csodálatos, könnyű, finom por alakú, mintha lisztben mászkálna az ember.

Ha a szigetet is szeretné valaki felfedezni és nem csak a resort területén belül pihengetni, akkor itt van egy-két túra, amit ajánlani tudnánk:

Mangrove tour: 33SGD per fő

Half day tours: (10-14h-ig vagy 15:30-19:30ig)

North Bintan Tour: vegetable farm, fisheries, Chinese temple, Tajnung Uban Town, Pelantar and house over the sea, small Malay fishing village and Local beach, Lunch at Kelong Sea Food Restaurant, shopping at POO. Mindez 35SGD fejenként és ebben benne van egy friss kókuszdió ital, és több fogásos ebéd is.

Elephant show: 25SGD

Ezenkívűl még van sok fajta más túra is, de a hotelnél úgyis adnak erről infót.

Masszázs a parton: fél óra teljes testmasszázs 30SGD, 45 perc 45 SGD…

Lehet Jet-ski-t is bérelni. Negyedórára 45SGD, tehát az már kevésbé olcsó.

Seoul – Singapore távolság egyébként közel 5000 km, ami olyan 5 és félórás repülőutat jelentett.

Back from Paradise :)

Tegnap este 6 utan landoltunk ismet Seoulfoldon 8 fantasztikus nap utan a Paradicsomban.

Az erzes meg itt lebeg korulottunk, amit elosegit az is, hogy hoztunk haza `porcukor` finomsagu feher homokot, kulonleges kagylokkal a del-kinai tengerpartrol Indoneziabol, ami azota egy talkaban figyel es konstanstul emlekeztet a varazslatra, amit ott eltunk at. Olyan porhanyos a homok ott, mintha lisztben setalna az ember. Nem tudnam osszeszamolni hany tengerparton jartunk mar, de azt hiszem elmondhatom ennyire puha es feher homokkal meg nem talalkoztunk. Emellett egy indonez fustolot egetunk, ami adja az ihletet a kep rendezgeteshez es irashoz :) Plusz a Seoulban uralkodo 30 fok is elosegiti az elmenyek fentmaradasat, annyi kulonbseggel hogy szerencsere itt meg nem tort ki a magas paratartalom is, amiben az Egyenlito mellett a Tropusokon igencsak kijut az ember szamara. Sikeresen meg is faztunk egy kicsit a hires szingapuri lekondi aradattol, amire mar az utikonyvek is figyelmeztetnek, hogy kulonosen hidegre veszik (20fokra), ezzel is mutatva, hogy az Egyenlito mellett ok mindezt megengedhetik. A Hotel szobankban konkretan nem lehetett tobb 18 foknal, mire rajottunk, hogy hol a kikapcs gomb, amit ugyesen elrejtettek ;)

A nathat leszamitva viszont fantasztikus volt ez a 8 nap. Amit idonk es energiank engedett mindent kiprobaltunk: dzsungel es mangrove tura; napozas a feherhomokban; koktelozas a medenceben; jet-ski-zes; malaj halasz falvak felfedezese, helyiekkel valo interaktalas; gyertyafenyes vacsora a tengerparton, mint a meseben; masszazs szinten a parton kis `hut`-ban, ahonnan a tengerpartot es palmakat neztem :D; egy kis shoppingolas Szingapurban ;), vmint egy pohar Starbucks is belefert. Sot meg egy napra atmentunk Malajziaba is, ahol tobbek kozott megneztuk a hires viktorianus stilusban epult Sultan Mecsetet. Majd a kepeken jol latszodik, mennyiben ter el, a hagyomanyos hagymakupolaju mecsetektol, mint amilyet Szingapurban az arab negyedben is fotoztunk.

Sikerult minden nap mas nemzeti kajat ennunk, igy ettunk: indonez, japan, kinai, arab, indiai, spanyol es thai kajat is :) Szingapur szines kavalkadjaban tulajdonkeppen olyan, mintha az ember egyszerre latogatna el Indiaba, vmelyik arab orszagba es Kinaba – s mindezt egy sokkal tisztabb es kulturaltabb, s nem utolso sorban biztonsagosabb kivitelben – ezt nem eloiteletbol irom, hanem mint tenyt.

Foglalkoztat is a gondolat, hogy esetleg attelepuljunk Szingapurba, mert nagyon nagyon bejott. Lenyugozo az ottani multikulturalizmus es, hogy mennyire tolerans tarsadalom. A legnagyszerubb azonban az egeszben, hogy az angol, hivatalos nyelv a mandarin, malaj es tamil mellett. Ami tulajdonkeppen Koreabol hianyzik, az pont ez a ketto: a multikulturalis es szines tarsadalom, es az angol nyelv. Na jo, nekunk meg az egyenlito melletti klima is bejon :D Raadasul kozel van egy csomo gyonyoru szigethez, s meg Szoulnal is biztonsagosabb, es ha lehet meg tisztabb – pedig Szoulban sem lehet erre a kettore panaszkodni.

(Megj: Ma elmentunk a patikaba egy kis koreai bogyokat beszerezni a megfazasra, s a patikaban egy szot sem beszelt az eppen ugyeletes patikus, s mar minden ritualis tancot eljartam neki, hogy megertse mit szeretnek, mire egy no a segitsegemre sietett, amint meglatta vad gesztikulaciom es azonnal tolmacsolt nekem…akkor egybol visszajott, hogy sok mindent lehet potolni, de ezt a kedvesseget nem tudom megkapjuk-e ilyen szinten mas orszagban is majd…elgondolkodtato teny ez is…)

Szingapur vallasat illetoen a kovekezo vallasokat gyakoroljak: buddhizmus (42%), iszlam (14%), kereszteny (14%), taoista (8%) es hindi (4%) egyeb… Ennek koszonheto, hogy egyedul itt vmint Malajziaban negy Uj evet is unnepelnek hivatalosan :)

Persze meg vannak a szigoru szabalyok is, amikkel a biztonsagot es tisztasagot megtartjak, vmint a tarsadalmat osszefogjak, amik talan szamos embernek nem tul szimpatikusak. Ahogy mondjak `Big Brother` allandoan figyel teged. Ez azt jelenti, hogy bevan minden kamerazva, sulyos bunteteseket vetnek ki, ha vki szemetel, vagy ragozik! Ragogumit nem is lehet egesz Szingapurban kapni! Kenyesen figyelnek a nemzeti osszetetelre. Kinaik vannak egyebkent a legtobben: 75%, a tobbi malaj, indiai es arab, s elvileg erre jon meg ra az a tobbszazezer expat (van, aki 1 milliora is saccolja szamukat), akik ott elnek es dolgoznak.

1965ben nyertek egyebkent el teljes fuggetlenseguket Malajziatol. Mindossze 697 negyzet km es kb 4.5 millio lakosa van. Az orszag maga dimbes-dombos. Eleg magas paratartalom uralkodik. December es januar csapadekos, egyebkent napi egy-egy altalaban gyors (feloras) tropusi zuhi van.

Gazdasaguk nemzetkozi kereskedelmen alapul, valamint a financialis szolgaltatosokon. Gyartas mar nem jatszik nagy szerepet, miota atvaltottak szolgaltatas alapu tarsadalomra, de elektronikai eszkozoket meg gyartanak. Az orszag GDP-je per fo: 30.000 USD. (Magyarorszagnak 15.000USD per fo 2004es adat)

Altalanos informaciokat adtam ezuttal csak, de a tervem az valojaban, hogy leirom az egesz utazast naprol napra, orszagrol-orszagra, mert most meg frissen meg vannak az elmenyek es szeretnem is oket megorizni. Hamarosan tehat jelentkezem ujra, s akkor leadom az egesz utibeszamolot. Addig is betettem az albumba par kepet, amik a nyaralas alatt keszultek :)

Hong Kong

Eljött a nagy nap!!! Este 5-re értünk ki az Incheon-i reptérre, s mivel volt még bő 2 óránk az indulásig, bámészkodtunk a reptéren. Én megvettem a legújabb Time-sot és The Economist, majd a kapunkhoz közeledvén észrevettük, hogy Chuseok alkalmából be lehet öltözni tradícionális koreai ruhába, melyet ilyenkor szinte minden koreai felvesz az ünnepek alatt. Hát íme a fotó is, mint látjátok :) A paróka volt vagy másfél kiló ;), de azt hiszem még azzal együtt sem mennék el koreainak :(…

Mivel Korea és Hong Kong között van 1 óra eltérés így nyertünk magunknak egy órát. Amikor az ember este 11-kor száll le a géppel, akkor az az egy órácska is számít. Amint landoltunk és kikeveredtünk a reptérről, megcsapott a 30 fokos meleg, szmogos levegő, a rengeteg ember és a double-deckerek, amin London óta nem ültünk. Nagyon egyszerűen rá lehetett lelni az A21-es buszra, mely elvitt bennünket Mong Kok-ba 30 perc alatt, ahol a szállásunk volt. Mong Kok Kowloon szigetén van, ahol leginkább a munkásréteg él, nem éppen lélekvidító körülmények között. Eszméletlen zsúfolt minden, nagy a forgalom és az emberáradat. Magas házakban élnek, melyeknek többsége le van már rongyolódva. Hong Kongban összesen közel 7 millió ember él 1100 négyzetkm-en. És ez még nem minden! Az 1100nkm-nek csak a 10%án laknak az emberek, ami hihetetlen zsúfoltságot okoz. Nem beszélve a szmogról, ami főleg Kowloon szigetét súlytja. A nagy népsűrűség miatt az emberek nagyrésze nagyon apró lakásban él, ahol a konyha sem jellemző. Éppen ezért nem szokás ‘dinner party’-kat adni, hanem inkább étteremben eszenek és találkoznak az emberek.

’97ben nyerte vissza Kína magának Hong Kongot, ami ellenére is egy vibráló és izgalmas hely maradt, melyhez semmilyen más hely nem hasonlítható a világon. A világ legnagyobb kantonéz városa, mely különleges autonómiát élvez : ‘one country, two system’, ahogy arrafelé mondják. A hong kongiak maradnak fent legtovább, a portugálok, taiwaniak és a koreaiak után, akiknek 66%a nem megy el aludni éjfél előtt. HK nagy számú külföldi lakossággal rendelkezik. Elsősorban fülöpszigetekiek, indonézek, amerikaiak és kanadaiak vannak a legtöbben, akiket a brittek es ausztrálok követnek. Számuk azonban folyamatosan csökken 1997 óta. A közbiztonság nagyon jó, sötétedés után is nyugodtan sétálhat az ember egész HK területén.

…közben meg is érkeztünk szállásunkra, mely Dragon Hotel névre hallgatott. A szobánk gyors inspektálása után rezignáltan vettük tudomásul, hogy ablak nincs a szobán ;( csak egy ezeréves légkondíciónáló kavarta a port recsegő hang kiséretében. Hát ez már keményebb része Ázsiának, pedig Kína ‘legelitebb’ részén vagyunk…a fürdőszobai helyzetet már nem is részletezem ;) legyen elég annyi, hogy ügyesen egyensúlyozva lehetett a wc kagyló és a mosdó fölött-között egy gyors pancsit csapni, anélkül, hogy lett volna bármi zuhanytálca…mókás produkció volt, de semmiképpen nem a nap fénypontjának számított :))) hamarosan jön a folytatás is…

Hong-Kong Victoria Peak

Első utunk a közeli Kowloon Parkon át vezetett Tsim Sha Tsui felé. Reggel 9 óra körül járt. A parkban rengetegen thai chi-ztak mindenfelé. Az egyik szökőkút partján egy kis teknős is lábait emelgetve, mintha szintén thai chi-zott volna ;)

Kikeveredvén a tropikus parkból, Hong Kong zsúfolt vásárlónegyedében találtuk magunkat. Minden sarkon volt legalább egy indiai, de inkább kettő, aki vagy copy órát akart neked eladni, vagy éppen szabott öltönyt, teljesen feketén. Végig elektronikai boltok, parfümériák, arany és óra üzletek sorakoztak az út mentén. Az elején egy-kettőbe betértünk lássuk miben mérnek egy 4GB iPod-ot es egy Canon 400D-t, de mivel nem volt kirakva az a bizonyos tábla a boltok ajtajába, ami tanusítja, hogy megízható helyen vásárol az ember nem mertünk semmit venni. Pedig nem vicc, de a kirakattól a pultig 50%-ot lehetett alkudni…félelmetes volt. A végén már 100e Ft-ért adták volna oda a vadiúj Canon 400D-s fényképezőgépet, aminek a boltokban dupla annyi az ára. Nagyon csábító volt, de nem adtuk be a derekunkat, mivel oldalakat lehet olvasni a kis apró trükkökkről, hogy hogyan lehet átverni a turistákat. Még annak ellenére is, hogy mi felkészültünk ilyen téren is, sem lehetett tudni, hol vágnak mégis meg. Így szinte ”menekültünk” a környékről, nehogy mégis meggondoljuk magunkat ;)

Szép lassan leértünk a partra, a Victoria öbölbe, ahonnan varázslatos a kilátás. Párás volt egy kicsit a levegő, de szerintem a szmog is közrejátszik, hogy Hong Kongban szinte soha nem teljesen tiszta az ég. Viszont a javára legyen mondva, hogy gyönyörű időnk volt végig. Kellemes 30 fokkal, mely hatására újra szépen lebarnultunk a hosszú séták alatt. Sikerült minden nap 12-13 órát gyalogolni. Ez a legjobb módja mindig, ha az ember egy új helyen van és fel akarja fedezni. Persze egy-egy metrómegállót mentünk néha, vagy felugrottunk egy kompra, vagy épp egy doubledecker villamosra :)

Az öböl Tsim Sha Tsu részén található az Avenue of Stars, az ázsia Walk of Fame, ahol a hírességek kézlenyomatait találni vmint Bruce Lee bronz szobrát, mint legújabb szerzeményt…

Hazafelé sétálva pedig betértünk még a City Harbour Shopping Mall-ba, ahol beültünk egy kellemes francia étterembe és nagyon finom ‘erdei gomba levest valamint pastát ettünk :) Végén mindezt megkoronázva egy-egy finom cheesecake-kel :))))))))))

HK – Central

Reggel 8kor kelés, 9kor már a Mong Kok-i metrómegállóban állunk. Az emberek még mind alszanak, szinte üresek a metrók. Irány Tsim Sha Tsui. Onnan pedig át komppal a Central-ba. A kompon csak turisták vannak. Mindenki vadul fotózza az öblöt. Gyakorlatilag negyed óra sincs, és már a túlparton is vagyunk. A Mellrák világnapja miatt több ezer nő ül mindenfelé a földön, a padokon, aluljárókban…mint kiderült a hong kongi nők 1/3-át érinti ez a betegség, tehát nagyon súlyos méreteket ölt odakint.

Térkép alapján sikerül a Peak Tram-hez odatalálni, ami felvisz bennünket a Victoria Peak-re, ahonnan az egész Victoria öblöt belátni….hatalmas a sor… Mint kiderült nekünk nem is kellett volna sorbaállnunk, mivel előrelátóan megvettük az Octopus kártyát, amivel lehet használni az összes közlekedési eszközt, belépőket fizetni és vásárolni is…plusz még diszkont is jár vele az élelmiszerboltokban. Nagyon bejött. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek, aki mint turista arrajár. Pre-paid kártya, mindenféle kedvezménnyel. Sokkal könnyebb és gyorsabb vele az élet Hong Kongban. Még vmi, amire kint jöttünk csak rá sajnos. Érdemes minél több készpénzt vinni az embernek magával, mert nagyon sok helyen nem lehet kártyával fizetni, vagy 5-10%-ot ráraknak a banknál pénzkivételnél, váltásnál…szóval legközelebb mi is így készülünk…

…Fent vagyunk végre a hegytetőn. Lélekzetelállító a kilátás. Sok amerikai és ausztrál turista mindenütt. Plusz mi, két magyar :). Útnak indulunk a 3 és fél km-es sétának a hegycsúcs körül…itt fent sokkal kellemesebb a levegő. Rengeteg a zöld. Trópusi vegetáció. Nem győzzük a növényeket és fákat csodálni.

…kezdünk teljesen kimelegedni, de a séta nagyon jól esik. Néha egy-egy padon megpihenünk, élvezzük a kilátást. Mellettünk épp egy hong kongi magyaráz két amerikai turistának, hogy szerencse, hogy ma ilyen tiszta az ég, mert legtöbbször az épületeket sem látni a ködtől (szmogtól). Azért ez elég hihetetlen, hogy ezek a felhőkarcolók egytől-egyig eltűnjenek a tejfehérben. Nagy csalódás lenne olyankor feljönni…

Lassan végére érünk a sétánknak és visszamegyünk a Peak térre, ahol jutalmul a szép sétáért és kilátásért benyomunk egy feketeerdő torta szeletet és egy ananászos-banános-kókuszos gyümölcsitalt :)))

…végig sétálunk még a Hong Kong Parkon is, ami egy teljesen mesterségesen kialakított park, tele szökőkutakkal; kis tavakkal, benne aranyhalakkal és teknősökkel; vízeséssel; játszóterekkel; thai chi kerttel és kilátótoronnyal…miután mindent megmásztunk, kipróbáltunk és végigsétáltunk az egész parkon kissé fáradtan, de boldogon indultunk tovább a ”Lanes”-hez = Li Yuen Street East and West, ami a Central híres market párhuzamos utcája. Útközben felugrottunk egy doubledecker villamosra és mentünk vele 3-4 megállót. Természetesen az emeletre ültünk a kilátás és az élmény kedvéért. Nagyon klassz volt!!!

…közben már itt is vagyunk a Lanes-en, ahol minden kapható: többek között: ”márkás” napszemüvegek és órák tucatjai, gyönyörű selyemruhák, táskák és kiegészítők…ez egy igényesebb piac, mely rengeteg turistát és helyit vonz egyaránt. Szépek az áruk is valóban. Miután vettem én is egy piros CK karórát 700Ft-ért ;))))))boldogan konstatálhatom, hogy teljesen megéri az üzletet!

…Mire visszaérünk Kowloon-ba már beesteledik. gyorsan eszünk egy finom taiwani fried noodles-t marhával – és megyünk le az öbölbe. Rengeteg ember nyomul az utcákon, mire kiderül, hogy tüzijáték, fény és lézershow kezdődik 8tól. Szerencsére még tudunk közvetlen a korlátnál helyet taposni magunknak, ahonnan premierplan élvezhettjük a show-t. Ez is egy igazi hong kongi nap volt :)

HK – Lantau island

Harmadik nap reggelén Lantau szigetére mentünk. Kicsit felhős, ködös volt az ég, de továbbra is 30 fok. 10 óra körül értünk Lantau szigetére, Tung Chung-ba, metróval, ahonnan skyrail-lel mentünk tovább a hegy tetejére. 25 perces magasban ringatózés volt valójban :) Néhol annyira félelmetesen magasan lengtünk, hogy lenézni nem mertünk. Viszont csodálatos kilátásban volt részünk végig az út során. Mint megtudtuk a skyrail-t idén júniusában adták át, ezért volt a hatalmas érdeklődés még a helyiek részéről is. Mi ‘csak’ 1 órát álltunk sorba a jegyekért, de a 10 után érkezők már könnyen 2 órát is ácsoroghattak. Felérvén Ngong Ping-be, körbejártuk a falut és végig mentünk a ‘Journey of Enlightenment’ a buddha megvilágosodás útján. Bementünk egy teaházba is, ahol mindent meg lehetett tudni, amit a különböző teákról és azok történelméről tudni lehet. Teán kívűl lehetett mindenfelé kínai jellegzetes süteményeket és kekszeket is kapni. Mi befektettünk Karesszal egy ‘Husband and Wife cake’-be ;), aminek az az érdekessége, hogy a férjnek készült rész cápahúst tartalmaz, a női pedig kókuszos ízű…megkóstolás után nem igazán merném ajánlani senkinek…valamint vettünk egy Mooncake-et is, ami Gábor öcsém szerint egyenesen ehetetlen, de szerintem csak az előrecsomagolt íz rontott rajta, a frissen készültek bizonyára sokkal ízletesebbek. És hát abból is készül sok különböző fajta, tehát lehet csak pont az, amit mi választottunk nem jött be annyira…

Ezután a kis kitérő után, felsétáltunk a Giant Buddha: Tian Tan Buddha szoborhoz, ami a világ legmagasabb szabadtéri ülő bronz buddha szobra a maga 34 meterevel. Mellesleg 250tonnácskát nyom. Hihetetlen látvány. Mind a kettőnket teljesen lenyűgözött. Ott üldögéltünk a lábánál egy darabig, majd szépen lesétáltunk és átmentünk a Po Lon Monastery, buddhista kolostorba, mely a festői szépeségű hegyek között fekszik a Ngong Ping fennsíkon.

Délutánra a nap is kibújt a felhők közül, s a végén már a napra lehetett nézni de a buddhára nem, mert annyira vakította a szemünket a fény. Karesz itt és végig Hong Kongban érezte leginkább napszemüvegének hiányát… apróság mely többek között otthon maradt :(

Késő délután indultunk vissza Kowloonra. Ugyanúgy a skyrail-lel mentünk le Tung Chung-ra és onnan vissza metróval Mong Kokra. Mégegyszer visszamentünk a Victoria öbölhöz, hogy elköszönjünk az öböltől egy időre. Most is nagyon különleges látvány nyújtott az éjszakai öböl, mint előtte való estéken. És ismét volt tüzijáték is :) Köszönjük Hong Kong, nagyon szép és különleges élményt adtál nekünk :)