Őszi séta a folyóparton – Utolsó magyarországi napok

IMG_5945

Őszi séta. Napfény. Nyugalom. Bárányfelhős ég. Csend. Tükröződő víz. Friss levegő. És zöld, zöld, zöld. Minden olyan zöld még most is, mintha nem is ősz lenne.

Ahova megyünk ott nem lesz négy évszak. Nem lesz ennyi zöld körülöttünk és bárányfelhő sem az égen. Lesz viszont örök meleg, tenger, oceán, kék ég, napfény, pálmafák, homok, sok-sok homok, hegyek, kedves emberek, lassú békés élettempó, új ízek, színek és fények. Egy új és más világ.

IMG_5955

Minden úgy tökéletes, ahogy van. Semmi sem marad ugyanabban a formában, energia szintjén mégis minden örök – csak átalakul. Az életben az egyik esszenciális képessége az embernek is szerintem a megújulás. Megújulni újra és újra az élet során, akárcsak a természet teszi ezt. Menni az élet áramlatával, elengedni a belső félelmeket és menni minden után, ami szívből hív, s hagyni, hogy az út során ért tapasztalatok és élmények csiszoljanak és gazdagítsanak bennünket.

Ezek már az utolsó magyarországi napok. Olyan érzések törnek meg, amiket megfogalmazni nem lehet, s talán nem is kell. Elég, ha hagyom megélni őket és megosztani, amennyire ez lehetséges.

IMG_5958

Szülinapi felismerés

Ne lepodjetek meg, tudok en is rola, hogy megint elokerult ket regi poszt, az egyik meg 2007-bol Karesz szulinapjarol, a masik az enyem 2008-bol! Szimplan csak szerettem volna kategoriaba tenni a ‘szulinapos posztokat’, de azt sosem ertettem mi alapjan es miert tesz ugy a wordpress, mintha ezek uj posztok lennenek es kuld roluk frissitest. Biztos ez sem veletlen, el is olvastam en is, es erdekes volt visszaolvasni az 5 evvel ezelotti gondolatok! :-)

happy

Viszont ennek oromere, ma meg elhataroztam, hogy leirom azt a felismeresem, amire kb masfel hettel ezelott egyik hajnalban jottem ra.

Ahogy mondjak: Morning breeze always has secrets to tell you – A hajnali szello mindig tikokat rejt.

Biztos massal is elofordul, hogy megebred hajnalban es erdekes gondolatai erkeznek a ‘semmibol’ – ezek a semmibol jovo uzenetek pedig gyakran igen fontos mondanivalot rejtenek magukban – ha az ember odafigyel es megfejti oket.

Ezen a bizonyos hajnalon arra ebredtem, hogy hideg van es sotet es vmi ismeretlen felelem tort ram. Pontosabban nem ismeretlen, mert bennem is lakozik sokfele felelem, es ismeros volt az erzes, ami ramtort, csak annyi kulonbseggel hogy ma mar, az utobbi 1-2 evben fokozatosan megtanultam kezelni oket, es nem adok rajuk ‘hangerot’ es POWERt, hanem egyszeruen szembenezek veluk, ahelyett, hogy az erzesben ‘ringatoznek’. A legtobb ilyen felelem egyebkent is teljesen alaptalan – ahogy az angol jol kifejezi: FEAR: False Evidence Appear Real – mert ezek nem ugyanazok a felelmek, amik eredetileg az emberi osztonbol szarmaznak meg az osidokbol, s aminek koszonhetoen tobbnyire meg sem probalunk lelepni egy toronyhaz tetejerol ;-) A legtisztabb, amit szerintem tehetunk, amikor feljon bennunk akar ellenallas, akar felelem, egyszeruen megallunk es szembenezunk veluk, vagy akar moge is nezhetunk – kinek hogy tetszik – es feltesszuk a kerdest magunkban, hogy honnan eredhet, mi lehet az alapja, sokszor kiderul, hogy vmi gyerekkori beidegzodesbol hozott erzelmi program, aminek mar regen nincs alapja, de belenk gyokosodott es meg mindig fut, sot, esetleg neheziti is az eletunket, es hatraltat elore fele halado fejlodesunkben. Nekem ebben nagyon sokat ad a thetahealing, es segit felismerni a negativ vagy felelmen alapulo hitrendszereimet, elengedni oket es helyettuk pozitivak letolteni. Nagyszeru tenyleg es mukodik :-) Nekem mindenkepp es akiknek eddig segitettem is pozitivan jeleztek vissza :-)

Arra jottem ra konkretan ezen a hajnalon, hogy a felelem erzese mogott nem mas allt, mint hogy a hideg erzese egyenlo a szeretetlenseg erzesevel, ami felelmet kelto! Azaz, ha hideg van, nincs szeretet korulottem (pedig az ugye bennunk van, nem kell messzire menni keresni ;-), de ez a ‘program’ ki tudja mikor alakulhatott ki nalam – egyszercsak letrejott ez az idegpalyak altali kapcsolat az agyamban es mindannyiszor mukodesbe lepett, amikor beleerkeztunk a hideg telbe, sotetsegbe. Nagyon valoszinunek tartom, hogy ezert nem szivleltem nagyon sokaig a teli szulinapomat, es a telet sem ugy altalaban, mert otthon ahhoz szoktam hozza, hogy telen nincs nap, sotet van, szurkeseg, kiuresedett utcak – szeretetlen erzes (megj. ezek mind csak a sajat vetiteseim voltak, amik az en valosagomban igy jelent meg). Azaz nem veletlenul alakult ki nalam a ‘klima fuggoseg’ es naphoz ragaszkodas! Az mas kerdes, hogy engem ez, a melegebb klimak preferalasa, pozitivan szolgal es elvezem a naposabb, melegebb idojarast :-)

Ha nincs feny – nincs meleg – nincs szeretet –  ez a program futott eveken at. Mert amikor nyar van es forrosag es a nap melengeto szeretetet elvezzuk, eleve kevesebbeknek jut eszebe a felelem, a hideg es sotetseg, nem? Akkor a nap melege mindenkit atolel es ‘szeret’!

Lehet masnal is fut ez a program?! Ki tudja. Mindenesetre jo volt vegre ralatni egy utolag egyszeru programra, ami hozzajarult ahhoz, hogy eddig kifejezetten menekultem a teli hideg es sotetseg elol. De lepesrol-lepesre megis beindult egy elfogadasi folyamat, raadasul pont iden, ami aztan ott tetozott, amikor az elso hegyekben leesett gyonyoru havas tajat meglattam es megszolalni nem tudtam a meghatottsagtol! Akkor es ott valami vegleg megvaltozott bennem.

DE, emellett ugyanugy van termeszetesen valasztasom – hiszen ettol en meg donthetek ugy, hogy en a napsutest preferalom es jobban elvezem, mint a teli szurkeseget, es olyan helyen elek, ahol ezt megkapom. De kesobb akar ugyis, hogy kiprobalom milyen havas es kemeny hideg telekkel rendelkezo orszagban elni. Az en dontesem, amin mar nincs stressz!

Alapvetoen egyebkent sem a hidegtol, hanem konkretan a naphianytol tudok szenvedni! Ezert nem tudom es nem is nagyon akarom (egyelore) elkepzelni, hogy olyan orszagban eljek, ahol alig latni a napot! Itt ha egy-ket napra eltunik ‘veletlenul’ a napocska, megerzi az ember, mert itt kenyeztet az egesz eves napsutes! A nap, a nap melengeto fenye es a szeretet szamomra egyertelmuen osszefugg az emberek mentalitasaval es ‘jokedvevel’. Csak ra kell nezni a deli nepekre ;-) Nem a penz, nem a hatalom, hanem a sok napsutes melegiti at az emberek szivet es lelket :-)

S itt jon meg egy erdekesseg. Miutan erre a felismeresre rajottem, kezembe vettem uj ev napjan az anyatol karacsonyra kapott Muller Peter: Titkos Tanitasok konyvet, aminek egy reszletet most ide is leirom, es ha vegig olvassatok, akkor rajottok miert :-)

”Ki vagy? – a szívedre mutatsz. A mellkasodat böködöd ösztönösen, a szíved helyét. Ott vagy leginkább az, aki te vagy: onnan kezdett el működni benned a saját, önálló életed is.

Szeretni csak az tud, akinek közepe van.

A hiányzó szívhang tulajdonképpen azt jelenti, hogy nincs Istene. Mégpedig nem vallásos, hanem a szó vallás fölötti, metafizikai értelmében: elvesztette kapcsolatát a középpontjával, másokét sem látja, magára van hagyatva, centrum nélkül pörög a püffedt énje körül. Levált az egészről. Zuhanó csillag. Külön forog, magányosan, és kihűl. A semmibe száll, vagy belecsapódik a földbe, s mindent elpusztít maga körül.

Egyszóval: nem szeret.

Aki szeret, arra azt mondjuk melegszívű. 

Hideg szeretet nincsen. 

A szeretet meleg. Ez az érzet függ össze vele.

A vilagűr dermesztően hideg. Ha csak tízezer méterrel repülsz a földi világ fölé, olyan légköri viszonyok közé jutsz, ahol már nem lehet élni. Az élet meleg. Nem forró mert a forróságban meggyulad és elég. Nem hideg, mert a hidegben megfagy és megdermed.

Az életnek nemcsak optimális állapota, de feltétele is a melegség. Ott jön létre élet az egész holthideg kozmoszban, ahol meleg van. Ez a szeretet melege. Az ól meleg, a meghitt családi otthon meleg, az egeszséges test meleg, a jóság meleg, a szerető ember tekintete meleg. És meleg érleli a búzát, nem a fagy s nem a forróság. Vagyis a szív és a meleg összekapcsolásával azt érzed, hogy a Szeretet és az Élet szétválaszthatatlanul egy! Egyik a másik nélkül nincs. A földi életet a maga optimális hőmérsékletén a szeretet hozta létre, s tartja is fönn. Szeretet nélkül élet nincs, mert vagy megfagy vagy semmivé ég. Didergő fagyosság és gyötrelmes heves lángolás – jéghideg közöny s pusztító szenvedély, rendszerint a kettő együtt: ez a pokol. Ami csak egy más szó arra, hogy egy olyan állapot, amelyben nem lehet élni. Sem kibírhatatlan hőségben, sem elviselhetetlen hidegben.

Hanem ami ennél fontosabb: a szeretetet úgy tudod felismerni, hogy meleg.

Akinek középpontja van, aki a szívéből beszél, akiből megszólal a rejtőző Középpont hangja: abból árad a melegség. Az élet melege. A szív melege. Annak jó a közelében lenni. A szeretet meleg, mint a kályha. Odatartod a tenyeredet, és érzed. Felé fordítod az arcod és sugárzik. Egy ember körül, aki szeret, más légkör van. Meleg van. És ezt érezni.

Minden hely lehet a Mennyország.

Egy trágyaszagú, sötét istálló is, ha azzá tesszük.

Rajtunk múlik.”

Müller Péter: Titkos Tanítások. Az igazi titkok lelkünk mélyén vannak.

S mivel nekem a szeretetnyelvem ezen a blogon keresztul egyertelmuen a fotozas altal megszuletett kepek, es a fotozas egyik fo temaja nalam az elteto zoldek es gyumolcsok az utazas mellett, ezert ezzel a szines es eletenergiaval teli poharral koccintok minden kedves olvasommal virtualisan is! Cheers :-)

DSC_0036

Valosagunk megelese, megtapasztalasa es megvaltoz(tat)asa

embrace change

Eredetileg ezt a posztot a masik blogra irtam, de mivel a temaban az utazas is szerepel, itt is elmentem, hogy megmaradjon ebben a kozegben is, hiszen innen indultunk…

Nem tudom ki ment at azon a eletszakaszon, amikor az ember mindig vmire var, hogy megtortenjen vele, tul legyen vmin es majd akkor ‘minden szep es jo lesz az eleteben’?! Csak meg ez a vizsga, meg az a nagy esemeny es ha azon tul vagyok, vegre szuper lesz minden! En hatarozottan emlekszem fiatal korombol, 14-20 eves korom kozott, amikor allandoan stresszeltem magam olyan dolgok miatt, amik a jovoben voltak, es amiken elore izgultam, annak ellenere, hogy annyi optimizmus mindig volt bennem, hogy tudtam, hogy ugyis sikerulni fognak…akarhogyan is, de megtortennek es nem lesz vege a vilagnak. Megis mindig azt a jovobeni erzest vartam, hogy tul legyek azon a valamin, legyen az egy zongora vizsga, evzaro dolgozat, kesobb forgalmi vizsga, eloadas tartasa, szigorlat, nyelvvizsga….stb de kozben mindig azt vettem eszre, hogy miutan tul vagyok eppen valamin, jott valami ujabb, amitol lehetett elore rettegni. Nem mondhatnam, hogy konnyeden es elvezetesen szarnyaltam ezeket az eveket. Pillanatokat belole igen, de nem a kerek egeszet nezve… Persze csakis magam voltam minden stressznek a forrasa, senki mas, csak akkor ezt meg naivan a kulvilagra fogtam, mert azt gondoltam, ezek mind tesztek ahhoz, hogy az ember egyszer vegre felhotlenul boldognak erezhesse magat. Aztan az elet ugy alakult, marmint, ha nem is tudatosan, de en alakitottam ugy, majd alakitottuk ketten egyutt Karesszal, hogy uj vilagba lephettunk at. Uj megtapasztalasokat szerezhettunk, ami minden eddiginel fontosabb szerephez jutottak. Az utazasokkal egy uj es mas elet es valosag bontakozott ki elottunk. Minden addigi ismereteink es tapasztalataink uj perspektiva fenye ala estek. Mar semmi nem tunt olyan egzaktnak, mint az otthoni kornyezetben. Nem olyan reakcio erkezett a kornyezettol, ahogy azt megszoktuk. Nem ugy alltak mas nemzet fiai egy adott ‘problemahoz’, ahogy otthon megszoktuk. Nem ugy mukodtek a dolgok, ahogy azt otthon megszoktuk. Egyaltalan mindenhol mindig mas volt! Ami megtanitott nem csak adaptalodni uj kulturakhoz, kornyezethez, szokasokhoz, emberi reakciokhoz, de arra is, hogy nemcsak egyfelekeppen mukodnek a dolgok, nem csak egyfele ‘elfogadott vagy nem elfogadott’ letezik, hanem ahany vilag, annyi valtozat. Vannak nemzeti szintu hitrendszerek (amik tobbek kozott az adott nep kozmondasaibol, nepdalaibol, tortenelmebol, sztereotipiabol szarmaznak es atitatjak az adott nep minden napjait erzelmi es gondolati szinten egyarant!), amikhez erzekelhetoen csatlakozik egy-egy nep, de a legjobb, amit tehet az ember, szerintem, ha felul tudja biralni, hogy mi az, ami szamara mukodo kepes es elfogadhato az ujak es a regiek kozul egyarant. Mi az, ami meg szolgalja az embert, es mi az, amit ideje elengedni es lecserelni egy uj, pozitivabbra, ami ahhoz szukseges, hogy autentikus es boldog eletet elhessen legyen barhol is a vilagban. Az utazas egy olyan intenziv szemelyisegfejleszto trening az eletben, amit valoszinuleg egy kurzus sem ad meg ilyen szinten, bar azok mindenkeppen segitenek egy tudatosabb szintre emelni mindezt a megtapasztalast, amit utkozben megel a global vandor. Mert azzal, hogy az ut soran uj fajta mentalitassal, attitudokkel talalkozunk kulonbozo nepeken keresztul, uj hitrendszerekkel is, amik eszrevetlenul cserelodnek ki bennunk is menet kozben. Ugy erzem azzal, hogy viszonylag koran, 19 evesen  (korabban tett kulfoldi utazasok is meghatarozoak voltak, de azert mas egy rovid latogatas, es mas benne elni atmenetileg egy adott ”idegen kornyezetben”) kostoltunk bele a vilag kulonbozo izeibe, viszonylag konnyeden es eszrevetlenul indult be az a fajta valtozas, aminek koszonhetoen megtanultuk ertekelni a vilagban letezo kulonbozosegeket, valtozatossagot, sokszinuseget, s vele egyutt onmagunk sokretuseget is, mindazt, ami bennunk rejlik, es ami akkor valik lathatova, amikor egy ujabb megtapasztalas felszinre hozza. S megtanultuk azt is, hogy a valtozas elkerulhetetlen! Hiszen, ha korulnezunk a vilagban, semmi, de semmi nem ugyanaz, ami egy pillanattal elott volt. A termeszet is allandoan valtozik. Mi elolenyek is sejt szintekig allando megujulasban es valtozasban elunk, mint ahogy a gondolataink is valtoznak velunk egyutt! Igaz az, hogy a kulvilag nem mas, mint egy tukor, amin keresztul mindenki a sajat maga epp akkori valosagat latja, nem maset, csakis a sajatjat! Csak gondoljunk egy regen tortent esetre, amit ma mar teljesen maskeppen kezelnenk vagy oldanank meg! Vagy ket fotosra, aki ugyanarrol a helyrol teljesen mas kepet keszit, mert mast vesz a kornyezetebol eszre, mast tart kiemelkedonek… Ahany ember, annyi latasmod, annyi megoldo kepesseg, annyi fele valosag. S pont ettol lesz olyan sokszinu a vilag, hiszen mindenkinek mas lesz ezaltal a maga igazsaga es valosaga, amit megel, es amit meglat. Ezert nincs ertelme ragaszkodni sajat igazunkhoz olyan esetekben (itt nem az univerzalis alap torvenyekre/igazsagokra gondolok), amikor nem csak egy igazsag letezik, hanem szamtalan. Ki hogyan lat egy adott helyzetet. A bekesseg, elfogadas es megertes sokkal tobbet er, es egy melyebb belso nyugalmat eredmenyez minden fel szamara kolcsonosen, s nem mellesleg egy magasabb minosegu eletet. Ezen a merengesen keresztul kapcsolodom a kovetkezo Szepes Maria valogatott idezetekhez, amit a Fuveskonyvbol potyogtem be. Az idezeteket a masik blogban megtalaljatok.

Magyar-spanyol vonatkozasok

1. A multheten hosszu hetvegere ment egy spanyol barati par ismerosunk. Par honappal korabban volt a Malevnak vmi nagyon kedvezmenyes ajanlata, amivel potom aron repulhettek Madridbol-Budapestre + egy 4 csillagos szalloda 3 ejszakaja is benne foglaltatott. Megorultek neki, mert miota ismertek bennunket, magyarokat, kivancsiva lettek az orszagunkra is ;) Mi mindenkepp biztattuk, hogy erdemes ellatogatni, sok szep latnivalo van, jol fogjak magukat erezni a fovarosban. Ugyan felkeszitettuk oket, hogy ne varjanak olyan tisztasagot, tomegkozlekedesi-ambientet, mint itt, vagy ne lepodjenek meg, hogy nincs minden regi epulet renovalva, ettol fuggetlenul megeri elmenni, tetszeni fog nekik. Osszesegeben nagyon kellemes elmenyekkel tertek vissza, a Szent Istvan Bazilika, a Parlament, a Var es onnan valo kilatas igazan lenyugozte oket; szerencsere jo idot is fogtak ki (nem esett, napsutes volt), es sok szep emlekkel tertek haza. Mindossze ket dolgot talaltak furcsanak, amire nem szamitottak! Vajon mi volt az? Barki kitalalja esetleg? ;)

2. Ma kedves del-amerikai tanarom megkerdezte, hogy milyen  kapcsolat van a magyarok es svajciak kozott? – Miert kerdezi? – Csak azert, mert ugyan rajtam kivul nem ismer mas magyart, de en pont olyan kedves es segitokesz vagyok, mint a svajciak voltak hozza anno :DDD Ugye, milyen analitikusak es sztereotipia gyartok is vagyunk mi emberek :))

3. Egy jo honapja, vagy lehet tobb is, amikor az El Mundo oldalan olvastam egy felmeresrol, miszerint (mar megint v meg mindig), mely az a negy orszag, ahol a legkevesebben beszelnek idegen nyelvet a 25 es 64 ev kozottiek kozul.

Hatulrol nezve: Romania, Magyarorszag, Portugalia es Spanyolorszag

A spanyolok 46,6%a vallja, hogy semmilyen idegen nyelven nem beszel az europai unios 38%os atlaggal szemben. Romaniaban es Magyarorszagon a helyzet meg ennel is rosszabb, ahol 75%a a 25-64 eveseknek nem beszel semmilyen idegen nyelven. Portugaliaban ez az arany 51%os.

Igazabol nem is annyira a felmeres eredmenye lepett meg, mint inkabb elgondolkoztatott a miertje. Miert is kerultunk ennyire a vegere. A statisztika csak szamokban beszel, nem ad arra magyarazatot, hogy miert jobb az emberek  idegen nyelvtudasa mas orszagokban, de ha kicsit belegondolunk, akkor egybol vilagosabba valik. Pl. ha megnezzuk, hogy a Litvanoknal csak 2,5% nem beszel idegen nyelvet, az azert van, mert gyakorlatilag mindenki beirja, hogy beszel oroszul, s teszi ezt ugyanigy a tobbi balti allambeli ember. Vagy nezzuk meg a szlav nyelveket: ott is egesz biztos a szlovak beirja, hogy beszel csehul, meg erti a lengyelt es oroszul sem adjak el, ami vica-versa mukodik a tobbinel is. A magyarok mar kozel sincsenek ilyen ‘kenyelmes’ helyzetben, hiszen nincs a magyarhoz hasonlo nyelv, amit megertenenk -de az is kerdes ugyanakkor, hogy a nyelvi oktatas  szinvonala megfelelo-e otthon, vagy lenne meg boven mit javitani a modszeren. Esetleg sokkal inkabb a beszedkeszseg fejlesztesere tenni a hangulyt, mintsem az allando nyelvtani gyakorlatok sulykolasara…de ez mar megint mas tema. Mindenesetre, ha mindehhez hozzatesszuk meg azt a tenyt is, hogy az Europai Unioban nem egy olyan orszag van, ahol eleve tobb hivatalos nyelv van eletben, mint Svajc, Belgium, Luxemburg, Hollandia v akar Gibraltar eseteben is, akkor egybol latszodik, hogy  nem is olyan nehez hatra csuszni a sorban…persze, ahogy a mondas tartja: Aki akar, az tud! o Querer es poder! or Where there’s a will, there’s a way! es valoszinuleg minden nyelvben megtalalhato ez a nagy igazsag, mert mint minden, ugy gondolom, elsosorban rajtunk mulik es sajat elhatarozasainkon! …s ezzel most pontot teszek gondolataim vegere es kivanok mindenkinek tovabbi szep napot!

Egy spanyol vallomas

Valami oknal fogva, ma hajnal negy ota nem jon alom a szememre, az elso nap iden, amikor  Dani ugy alszik, mint a tej egesz ejjel. Talan a masodik alkalom iden, de az elmult ejszakak ataludt orainak szama alapjan itelve (kb 4 ora ket ejszaka alatt), olyan, mintha masfel eve nem aludtunk volna at ejszakat. Jo ket ora forgolodas utan, miutan sikertelenul probaltam kikapcsolni az agyamat (mar ha ez egy nonel egyaltalan lehetseges ;),  kijottem reggelizni, majd leultem ide, hatha itt elszendergek post iras kozben ;) A vendegek hamarosan kelnek es indul a nap… Mindenesetre felelosseget a felreutesekert es kusza gondolatokert nem vallalok, talan csak ha lesz idom majd egyszer ujraolvasni es kijavitani oket ;)

A nagy forgolodasban az elso spanyol elmenyek jutottak eszembe, amikor eloszor jartam Spanyolorszagban. Sotogrande melle mentem egy nemet csaladhoz spanyolt tanulni (what was I thinking???) egy honapra. 2003at irunk, ha visszaemlekszunk akkor volt az az irtozatos forro nyar Mo-on es egesz Europaban, amikor honapokig meg ejjel is olyan meleg volt, hogy aludni sem lehetett, legalabbis nem a pesti belvarosban. Indultam tehat 35 fokbol. Augusztus elejen. (Again, what was I thinking going to South of Spain in the month of August in the hottest summer ever???) Joindulattal is 42 fokba erkeztem. Meg szetnezni sem tudtam, de mar napok ota hanytam a melegtol, annyira kikeszultem tole. Soha elotte olyan forrosagot nem tapasztaltam. 11 es delutan 5 kozott tenyleg nem csak en, de senki nem ment ki az utcara. Vacsorazni leghamarabb is este 11kor indultunk….Teljes culture & climate shock, utobbirol nem tudom letezik-e hivatalosan, mint jelenseg, de szerintem igencsak megallja a helyet, ha vki egy kontinentalis klimabol erkezik vmi attol eltero klimaba :) Ilyen volt kesobb a koreai 100%os paratartalom 35 fokban, vagy lenne egy moszkvai -30fokos teli elmeny, amit eddig kihagytam, es  amibol nem is kerek koszonom ;) Visszaterelve a szot, 4.-5. nap lehetett, amikor vegre beindulhattak a kirandulasok a kornyeken. Megjegyzem a host-neninek nem egyszer kellett megallnia az utszelen az autoval, hogy en kiforduljak par pillanat erejeig az autobol :S A kornyek ettol fuggetlenul csodalatosan szep volt, abszolut elnyerte a tetszesem: Marbella, Malaga, Sotogrande, Tarifa, a kis hofeher pici falvak, a marokkoi latkep a tengeren at, a sok szelmalom. Megfogott nagyon! Sevillaig azonban mar meg sem probaltam eljutni, ugyanis akkoriban olyan 50 fokok voltak arrafele. Nem hiszem, hogy tuleltem volna :D A negy hetet vegul lefaragtam 2,5-re, mert annyira nem birtam a hoseget es a kedves nemet csaladtol egy spanyol szot sem tanultam, habar pozitivumkent fel lehet hozni, hogy legalabb a nemet szokincsem  bovult vmennyit ;) Mar a  malagai repter fele haladtunk vmi teljesen ismeretlen fazonnal, akit a csalad ismert es szervezett be, hogy kivigyen a repterre, amikor ugy ereztem, hogy ez az a hely, ahol en soha nem elnek. Barmilyen gyonyoru is, ezt a forrosagot epp esszel nem lehet elviselni. A mentalitas is mar olyannyira laza volt, hogy az mar taszitott. Ha kek csempet rendelt az ember, garantaltan piros erkezett ki es az is csak 1 honappal kesobb.  A forrosagban le volt mindenki lassulva…Ugy ereztem, erre meg messze nem lennek felkeszulve.

Teltek multak az evek, ket evvel kesobb egy nagy Europai autos korutunk (Ausztria, Svajc, Olaszo: Como-i to, Del-Franciao., Monaco, Andorra, Nemeto.) alkalmaval, ujra elkanyarodtunk Spanyolorszag fele, amikor Barcelona es kornyeken idoztunk egy hetet. Mit ad Isten, nem jott be akkor sem. Barcelona fel volt mindutt turva, oriasi kaosz a forgalomban, nekunk spanyol terkepunk volt, minden katalanul kiirva, kek eg pedig sehol, akkora volt a paratartalom, bar 24 foknal nem volt melegebb. Amennyire el volt ajulva mindenki, amikor Barcelonarol meselt, nekunk annyira nem jott be. Ugy ereztuk ennel sokkalta szebb helyeken jartunk mar, ezerszebb tengerpartok mellett. Pedig szerintem a ‘Lakotarsat keresunk’ c film hatasara mentunk el, mert azalapjan, annyira vonzonak es romantikusnak tunt;) Long story short, a hosszu europai ut alatt nem ez lett a kedvenc helyunk. A Como-i to kornyekevel es a Cote d’Azur-rel ugy ereztuk nem versenghet. Spanyolorszagban elni tehat meg ekkor sem vagytunk.

Eltelt meg jopar ev, es meg Koreaban eltunk, amikor felmerult, Dani szuletese utan, hogy Europaba ‘kellene’ koltoznunk a proximitas miatt. De vajon melyik orszag johetne szoba? Az eszakiakat azonnal kizartuk (gondolok itt pl. Norvegiara, UK, es Hollandiara, ahova esellyel palyazhattunk volna), mivel egyikonk sem szereti a telet es az esot. Olaszorszagban nincs munkalehetoseg, Portugalia es Spanyolorszag jott fel, de nem komolyan, mert akkor meg sokkal inkabb egy esetleges Brisbane-i koltozest vizionalizaltunk a jovot tekintve. Aztan mikor nyit vmire az ember ugye,  hirtelen elkezdenek informaciok aramlani. Ezesetben Madridrol.  Hirtelen akarkivel talalkoztunk,mindenkinek volt egy ismerose, aki Madridban elt es odakat zengett rola, hogy milyen jo ott elni, mennyire imadjak a varos hangulatat es sokszinuseget. Az elejen mi is pont ugy voltunk, hogy ha Spanyolorszagra gondol az ember, az csak vmilyen tengerparti kontextusban jon elo, nem? Ki akar az orszag kozepere koltozni, ahonnan a legkozelebbi part is 350km-re van? Mindazonaltal szinte semmit nem tudtunk Madridrol. Semmi hires, nevezetes dolog nem jutott eszunkbe. Nem volt semmifele kepunk a varosrol. Elkezdtunk hat utananezni, es tetszett, amit talaltunk. Ereztuk, hogy ez mas elmeny lenne, mint ket elotte valo spanyol elmenyunk. Harom a magyar igazsag, talan adjunk meg egy eselyt az orszagnak. Majd aztan a teny, hogy  kozben augusztusban ocsemek is kikoltoztek Barcelonaba meg tovabb lenditett az allaspontunkon. Addigra tudtuk, hogy Spo-ot celozzuk meg, aztan majd latjuk; come what may…ugyis mindenbol csak tanulhatunk :) Igaz ok egy ev elteltevel hazakoltoztek es otthon most azt hiszem jobban erzik magukat, mindenesetre az megiscsak nekik koszonhetjuk, hogy visszaterven tavaly nyarom Barcelonaba es kornyekere, sikerult beleszeretni a hely szellemebe minden erofeszites nelkul :-) Mas volt, mint 4 evvel korabban. A kek eget is lattuk, a varos sem tunt annyira kaotikusnak es felturtnak. Rendezettebb volt. Hangulatosabbnak tunt. Tetszett. Megszerettuk es szivesen megyunk meg majd vissza ez egesz biztos. Sot, delre is le fogunk ujra menni, elsosorban Cadiz es kornyekere, mert Costa de la Luz most jobban vonz mar, mint Costa del Sol, de az is biztos, hogy nem nyaron megyunk le ;) Majd egyik tavasszal v osszel. Biztos gyonyoru. lesz!

And I guess what I’m trying to say here, az az, hogy erdemes kilatogatni a helyre, ahova koltozni szeretne az ember, ismerkedni az adott hely ‘feelingjevel’, figyelni az embereket, megtapasztalni vmennyire az esetleges  extremitasokat, mint peldaul a forro nyarakat (par augusztusi nap is megteszi;), hogy birja-e az ember, ha epp mondjuk Del-Spo-ba vagyik. Erdemes vegig gondolni, hogy sajat termeszetet ismerven, kepes-e megbaratkozni, a klima mellett, az itteni mentalitassal es hozzaallassal. Egy nemet precizitashoz szokott embernek peldaul nem biztos, hogy ajanlanam, hacsak epp nem szabadulni szeretne pont attol es egy kis eletoromet, lazabb eletfelfogast szeretne tanulni  a helyiektol;) A munkahoz valo hozzaallas, mint korabban mar  irtam, regionkent valtozo es minel delebbre halad az ember, annal lazabb. Koztudottan Eszak-Spo-ba szeretnek menni a nagy cegek, ahol szorgosak az emberek, es ahol a legtobb orat dolgozzak a leghatakenyobban ;) Madridba is, mint irtam mersekelt a munkakedv, osszehasonlitva a delen talalhato mentalitassal ez meg teljesen ‘europai’ :) Ezen tulmenoen, hiszek abban is, hogy mindennek eljon a maga ideje. 26 eves koromig el nem tudtam volna peldaul kepzelni, hogy Azsiaban eljunk. Meg egy azsiai ut sem igazan vonzott, nem hogy ott tartozkodni huzamosabb ideig. Megis eljott aztan a nap szerencsere :) S ha mar rendelkezunk a  kello nyitottsaggal egy uj kulturara, orszagra, akkor minden megy szepen magatol :-) Mint mindenre, egy-egy orszagra v kulturara is idonkent meg kell ernie az embernek, hogy kepes legyen befogadni azt :)

Ugy erzem mi is, amit ma sokszor a Zen Buddha nyugalmaval tudunk elfogadni (lassu ugyintezes, sok pontatlansag, elirasok szerzodesekben…stb), arra par evvel korabban nem lettunk volna kepesek. Talan az evek alatt felhalmozott sokfele nemzetkozi tapasztalat, a (lelki)felkeszultseg/edzettseg tett sokkal nyugodtabba, hogy ezzel egyutt tudjunk elni, es nem feleslegesen idegesiteni magunkat, hanem meglatni azt a sok szep es pozitiv dolgot, amik szebbe varazsoljak a mindennapokat! Nem szabad csupan rozsaszinu almokkal neki indulni, mindig meg kell probalni amennyire lehetseges a realitasokkal megismerkedni es felkeszulni rajuk. Itt is vannak borus, esos napok, durva emberek, rossz kiszolgalas, mint mindenutt, de nem mindegy, hogy mi magunk mit vonzunk be, mert ettol is sok minden fugg. Gondolok itt arra, hogy ha csak a negativ dolgokra osszpontosit az ember, akkor felkeszulhet ra, hogy csak negativ elmenyekkel fog gyarapodni. Ha viszont kepes a pozitiv dolgokra felfigyelni, akkor egymas utan fogjak erni a jobbnal-jobb dolgok. Egyszoval  asok-sok informalodas, lelki felkeszultseg es kitartas mellett, a pozitiv gondolkozasmod az, ami segiti az embert, hogy elinduljon es kitartson a megalmodott utjan :-)

Es mostanra azt hiszem elalmosodtam…igy itt abbahagyom a gondolatokat. Meg irtam volna a kompromisszum-keszseg fontossagarol is, ami kulfoldre koltozes eseten rendkivul fontos tulajdonsag…de majd arrol legkozelebb.

Amit a nyelvek ad(hat)nak

Szeretem a nyelveket, nem extrem modon, de elvezem az altaluk megnyilt lehetosegeket, amiket magukban hordoznak: egy-egy uj baratsag, esetleg egy uj munka, uj helyszin, amit megismerhet az ember elete soran. Ma mar sokkal inkabb kepes vagyok elvezni az altala kapott dolgokat, minthogy allandoan a tokeletessegre torekednek. Az elejen, eleg sokaig, szinte gorcsosen probaltam tokeletesen helyesen hasznalni a nyelveket, mindig mindennek utananezni, miutan rajottem, hogy nem ezen mulik egy nyelv adta boldogsag. Amikor meg Angliaba mentunk nyelvet tanulni ’99ben, gyakorlatilag teljesen a nullarol kezdtuk. Akkoriban bizony siman felkeltem akar az ejszaka kozepen is, ha nem jutott eszembe egy-egy szonak a jelentese, vagy nem ugrott be egy szo, amit hasznalni akartam volna. Mi tobb sokszor meg tudtam tole orulni :) Nem tudtam addig masra koncentralni, mig meg nem leltem a valaszt. Ennek vegulis megvolt a maga elonye is egy kezdo nyelvtanulonal. Anglia utan azonban erdekes volt felfigyelni, hogy az ott megtanultakkal az USAban sokszor felreertesekbe keveredtunk. Szamos olyan kifejezessel talalkoztunk, ami ott semmit nem jelentett, vagy nehany esetben egyenesen nevetogorcsot keltett az emberekben. Tovabb fokozodott a felismeres, amikor Sydneybe koltoztunk es ahol ujabb helyi kifejezeseket es akcentust ismerhettunk meg.  A harom orszagban valo idozes egymast kovetoen tortent, igy elenken eltek bennunk mindig az elozo orszag adta tapasztalatok. Azt hiszem akkor adtam fel a ‘nyelvi helyesseg es tokeletesseg’ ideajat, amikor elkezdtem egy ir cegnel dolgozni, ahol sok kulonbozo nacioval dolgoztam egyutt. A vegere mar az elso mondat utan meg tudtuk allapitani, telefonon keresztul is, hogy az illeto honnan szarmazik. Jelenleg leginkabb standardnek mondhato, mivel az utobbi masfel evben egyaltalan nem vagyok kapcsolatban angol anyanyelvuekkel. Erzem is, de igyekszem  szinten tartani, amennyire lehetseges. Ugy gondolom es hiszem, hogy 10 ev hasznalat utan mar nem felejt csak ugy el egy nyelvet az ember. Lehet, hogy nemileg kopik, de kozben azert meg is ujul, ha olvas, ha eredeti nyelven nez filmet az ember, es ha majd mindennap hasznalja, megha nem is anyanyelvuekkel. Ellenben a spanyollal  lassabban haladok, mint szeretnem, mivel nem ez teszi ki a mindennapok nagyreszet, mint anno az angolnal; a figyelem ezerfele osztodik es nem is vagyok spanyol nyelvuekkel napi kapcsolatban csak minimalis szinten. Valojaban a spanyol tanarommal gyakorlom leginkabb a nyelvet, amikor talalkozunk (heti 1x), meg mellette, amikor itthon spanyolul olvasok vagy filmet nezek (amiket tobbnyire a tanaromtol kapok kolcson, es az orakon atbeszelunk). Sot ravettem magam, hogy elkezdjem nezni spanyolul a Friends-et is, spanyol felirattal egyutt ;) Tenyleg segit ez is, pedig az elejen nagyon nehezen vettem ra magam, mert csak eredetiben szeretem nezni a filmeket, akkor is, ha az epp egy koreai film ;)

A nyelvek szamomra olyanok kicsit, mint a fuszerek, amik az eletunket teszik szinesebbe. Nem is csak az eletet, de szemelyisegunket is  segiti kibontakoztatni, uj oldalrol megismerni.  Uj gondolkodas modot kinalnak, ujabb szokincset, kifjezeseket, kreativ megoldasokat az elet minden teruletere, hiszen minden nemzet maskent all egy problemahoz, van aki egybol a megoldason dolgozik, van, aki ul rajta es bosszankodik, van aki, csak ujabb kihivasnak tekinti.  Ez persze akkor ervenyesul igazan, ha az ember maga is benne el. Magamon is erzem mennyire mas, amikor magyarul, angolul v spanyolul szolalok meg. Az angollal jon a legtobb magabiztossag es szuperlativuszok hasznalata. A spanyol  tuzes fuszer, akarcsak a pirospaprikajuk ;-) Temperamentusabb lesz tole az ember ;) Es hihetetlenul hangzik, de az a par koreai kifejezes is, amit anno elsajatitottunk, megvaltoztatta a viselkedunket, ha hasznaltuk – egybol egyfajta tiszteletadasi kotelezettseg lett urra rajtunk, amit az enyhe meghajlas csak tovabb erositett.

Meg az ember hangszine is megvaltozik kulonbozo nyelvek hasznalatanal. Angolul es spanyolul peldaul melyebbnek tunik a hangom. Nyilvan a hangkeszletuk miatt. Szinesiti anyanyelvunk szohasznalatat is, ha tobb nyelven tanulunk/beszelunk. Nalam egyertelmuen az angol hozott egy csomo szuperlativuszban hasznalt jelzot, ami anno meg is hokkentette otthon az emberek egy reszet, hogy megis mire fel ez a nagy vidamsag; tulzott pozitiv hozzaallas az elethez – ha letezik ilyen egyaltalan. Hiszen pozitiv gondolatokbol es hozzaallasbol sosem eleg! Pedig egyszeruen csak beepult egy ujfajta attitud, ami a szokincsben is jelentkezik.

Danival is nezunk spanyolul es angolul rajzfilmet: egyelore csak a Caillout (de azt mindket nyelven), es akinek a nevet olyan tokeletesen ejti ki, hogy mi sem tudjuk utanozni. Erzodik mar most, hogy neki termeszetesebb lesz a nyelvtanulas, a hangkepzes. Neki mar nem lesz akcentusa, ha ugyesen csinaljuk. Erdekes folyamat ez. Az elet egyik legkulonlegesebb ajandeka a nyelvszeretet, amit sokkal nagyobb esellyel kap meg az ember, ha  mar pici koratol kezdve resze lehet benne. Nekik nem kell leulni felnott fejjel magolni, biflazni, nekik ez sokkal termeszetesebben jon.

Meg tudnek mit irni a temaban, ami valoszinuleg kimerithetetlen, de most nincs tobb ido fejtegetni. Ha van barkinek hozzafuznivaloja, ne habozzon megosztani :)