Lisszabon, a fenseges

Igy masodjara megjobban megragadott a varos, es ha lesz lehetoseg meg nagyon klassz lenne ujra visszamenni! Eszmeletlen jo hangulata van, es Madrid mellett Lisszabon is rendkivul elheto europai fovarosnak tunik. A klimajaval egyutt :-) Ujra magaval ragadtak bennunket a szinek, kanyargos utcai, sarga es piros villamosai, a kilatas es a varos hangulata! Nem keszult annyi kep, mint ket evvel ezelott, amikor csak kettesben mentunk, mert harom gyerek mellett nagyvarosban nem is olyan konnyu fotozni – a tengerpartoknal sokkal egyszerubb ;-) de aki szeretne sokkal-sokkal tobb kepet latni a varosrol, vissza lehet keresni a korabbi lisszaboni posztok kozott ITT. A szallasunk szinten fenomenalis volt, par kepet teszek fel arrol is kulon a szallas ajanlo kategoriaban.

Vacsora a folyoparton

A  vacsora helyszinunket tehat a felujitott dokkon valasztottuk ki. Amint elertuk dokkot, nagyon igeretes latvany fogadott bennunket. Egymas mellett sorakozo hangulatosabbnal-hangulatosabb vizparti teraszos ettermek. Erthetoen, a legnehezebb dolog, maga a hely kivalasztasa volt. Alaposan vegigjartuk, tanulmanyoztuk az etlapokat. Tudtuk, mindenkepp tengeri finomsagokra vagyunk, igazi portugal izvilaggal.

Vegul egy olyan helynel kotottunk ki, ahol maga az etterem tulajdonosa jott ki elenk, es igazi ‘amerikai modszerrel’ sikerult becserkesznie minket. Tenyleg nagyon kulturaltan, vendegszeretoen, elhitetven, hogy mi, customerek, vagyunk a legfontosabbak – nem hiaba elt az USAban vagy jo 20 even at, keresztul-kasul mindenutt megfordulvan, szamos ettermet vezetven, rengeteg izgalmas elmennyel. Uriember volt, de egyben igazi vendeglatos is. A beszelgetes kozben feljott, hogy anno 2001ben mi is dologoztunk egy Lobster etteremben Cape Cod szigeten, aminek atmoszferajara es a hattermben eneklo Frank Sinatra dalaira mindig emlekezni fogunk. Egyik legjobb es legemlekezetesebb nyarunk. Jo volt kicsit nosztalgiazni ezekrol az idokrol is :)

S ha mar igy osszebaratkoztunk es megkaptuk az ajanlast is, letelepedtunk es rendeltunk: Zold (feher) portugal bor, az eszai borvidekrol – Minho Province-bol, tengeri halaszle, nekem kagylo portugal martasban, Karesznak lazac, grillezett zoldsegekkel, amit egy lemon meringue pitevel koronazunk meg. Tenyleg minden fantasztikus volt, s annak ellenere, ami a kagylokkal tortent, szivesen ternek vissza a tett helyszinere, ezuttal a felruhazott jotanacsokkal ;) Mar maga az eloetel is egyebkent olyan finom volt es guszta, hogy tenyleg naszuton erezte magat az ember ;-) A portugal sajt:  Quijo de Ovelha Curado vmi mennyei! Aznap mar masodjara toltunk le egy egesz karikat! Ezt az egyet nagyon sajnalom, hogy a spanyoloknal nincs igazan jo sajtja – vagy amit mi szeretnek. A franciak, az olaszok es a portugalok is fel tudnak sorakoztatni isteni sajt tomboket, amit egyulto helyeben megenne az ember, csak itt nem talalunk ilyet – pedig mi hatalmas sajtevok lennenk alapvetoen…

Ket kulonbozo sajtot hoztak ki, isteni finom fuszerezesu olivabogyot es portugal kenyereket – na ez megint vmi mennyei volt! Tulajdonkeppen csodalkozom, hogy mar magaval az eloetellel hogy nem laktam jol. A szervezetem azonban elore felkeszult ugy latszik a kovetkezo egy het dietara ;) igy ott volt az ideje feltankolni rendesen :)

Ezutan kovetkezett a pikans halaszle

S kozben megjegyzem, hogy a portugaloknal is mennyire iszonyu jokat lehet enni, amivel mar Portoban is egyetertettunk :))

Lassan ettunk, semmi rohanas. Kettesben voltunk. A nap mar lemenoben. Gyonyoru volt csak elmerengeni is a latvanyban, amint a nap utolso sugarai ravetultek a hidra es a labanal ringatozo hajokra. Olyan momentum, ami megmarad az emberben meg nagyanyo koraban is ;)

Vegul megerkezett a fofogas is, a kagylo es a lazac. Aminek az utolso falatjaig jolesoen tuntettunk el mindent ;)

Mindezt a hires portugal Vinho Verde borral tarsitottunk mindvegig, aminek kulonosen friss es zamatos bukeja volt. Nem  ittunk meg ilyen bort azelott –  foleg azert nem, mert elsosorban szaraz voros (=Rioja) rajongok vagyunk :-) Viszont haletekhez nem lehet voroset rendelni! es egyebkent is ki szerettunk volna vmi helyi kulonleges bort probalni. Bejott, nagyon :-)

Mindezt a csodalatos vacsorat tenyleg csak tetozte az isteni Lemon Meringue pie – ami egyik kedvenc pite fajtam.

Az egesz este csodalatos hangulatban telt, minden tokeletes volt. Kellemes vizparti homerseklet (itt is szunyogok nelkul!:-)), csodas rozsaszines naplemente, tokeletes kiszolgalas… Jo visszagondolni ra, ezert irtam le viszonylag reszletesen (Dani kozremukodesenek, koszonhetoen mivel ma is fel 10ig aludt) Ez is megmarad a csaladi emlekkonyvben; s a kagylon mar csak nevetunk – segit valoban nem elfelejteni az elmenyt ;)) Az osszes tobbi kep megnezheto ITT.

Lisszaboni benyomasok – avagy egy nap alatt Lisszabon

Amint megerkeztunk es kikeveredtunk a repterrol, felugrottunk egy eppen indulo repteri shuttle busra, ami bevitt a belvarosba. Praktikus es kenyelmes jarat, mindossze 3,50 euroert,  24 oran keresztul ervenyes jegyet kap ember a jaratra, ami korbemegy a varoson ket vonalon, 20 percenkent. Ezzel mentunk be a Rossio-terig, ami a konkret belvaros, ahonnan nagyon sok minden labon elerheto. Nemi kovalygas utan megtalaltuk a hotelt is, ahol letehettuk a magunkkal hozott kisborondot megorzesre, mig be nem csekkolhattunk 14:00-tol. Ugy dontottunk megyunk egy kort, eszunk valamit, majd amikor elfaradtunk, delutan visszajovunk becsekkolni, lepakolni es felfrissulni.

Utunk egyenesen az elso kajaldaig vezetett, ami igeretesnek tunt, mivel eleg sokan voltak benne. Elso benyomasunk rogton az volt, hogy mennyivel multikulturalisabbnak tunik a kozeg, mint mondjuk Madridban, ami igy nem  teljesen igaz, mivel a kicsit tobb, mint 10millio lelekszamu Portugaliaban szazalekban elenyeszo a bevandorlo, akik elsosorban Braziliabol es a volt afrikai gyarmati orszagokbol (Angola, Guinea-Bissau, Sao Tome and Principe, Cape Verde, Egyenlitoi Guinea es Mozambik ) szarmaznak, akik  a fuggetlenseg utan, 1974-75ben erkeztek Portugaliaba, majd a ’80as evek masodik feleben, a portugal gazadasag erosodeset kovetoen. A harmadik legnagyobb bevandorolo csoportot szlavok, kiemelkedoen ukran bevandorlokbol all. (Milyen erdekes, mintha fel lenne osztva Nyugat-Europa a kelet-europaiak kozott: Olaszo – albanok; Spo – romanok; Portugalia – ukranok) Feltunik egybol, hogy milyen sok a hajlektalan, a keregeto, a foldon alvo…az utcak szemetesek. A dekadens epuletek elotereben mindez kisse  Budapest belvarosara emlekeztet. Az emberek oltozkodese joval osszevisszabb, mar nyoma sincs az elegancianak. A mellettunk levo asztalnal egybol leolvashato volt, amint egy szocialis munkas beszelget/interjuztat egy bevandorlo, igencsak osszevert asszonyt, mikozben szorgosan tolti ki a jegyzokonyvet. Miutan jol laktunk, atsetalunk a Rossio terre, ahol maris belefutunk az elso ‘sarkanyfu arusba’  aki ‘bajsza alatt’ kinaljak portekajat. Ez azutan a nap folyaman meg vagy 10x megismetlodik kulonbozo helyeken, annyi valtozassal csupan, hogy van aki kemenyebb drogokat arul, nemcsak fuvet. Dobbenetes es uj benyomas volt, amire eddig nem-igen volt pelda mashol vagy csak sikerult jobban kikerulnunk?!

Elindulunk a varos felfele vezeto kis szuk utcain, erintven a Praca do Comerciot, ami tenyleg egy lenyugozo ter a Taho folyo partjanal.

Itt a ter jobb oldalan indultunk fel a kaptatonak, ami felvitt egeszen a Szent-Gyorgy kastelyig, amin ha egy kicsit tovabb megy felfele az ember, gyonyoru kilatas ajandekozza meg a varosra es a folyopartra. Igazan impressziv, nehol mar-mar San Franciscos hangulattal :-)

Ekkor mar jo 3-4 ora fele jart az ido, igy ideje volt egy ujabb etkezest beiktatni. Az egyik arnyekosabb kanyarban leltunk ra egy anya-lanya altal uzemeltetett nagyon hangulatos bufere/kavezora, ahol megittunk egy oriasi nagy habos tejes kavet, egy isteni finom bananos-csokoldades crepe-t, frissen facsart narancslevet, almas limonadet vmint kiprobaltuk a helyi meggylikort – a Ginjat, ami szinte minden bolt ablakabol mosolygott rank seta kozben ;) Mire befejeztuk az evest-ivast, olyan hirtelen faradsag es almossag jott rank, hogy felkelni alig tudtunk a szekbol. A kinti 35 fok szinten nem segitett, igy erejenk fogytan haza vanszorogtunk, atsetalvan a varos masik felen, becsekkoltunk es ledoltunk egy felorara…zzzzzzzzzzzz….Ezutan megprobaltuk anyaekat felhivni, hogy hogy vannak, de nem sikerult, mert epp kint voltak, igy ujra felkerekedven, elindultunk megkeresni az impozansnak tuno Ponte 25 de Abril/Aprilis 25.-ei hid-at, ahova a 28as busszal mentunk ki a Praca do Comercio-tol.

Olvastuk, hogy a hid labanal, regi dokkokat felujitvan, fancy ettermeket alakitottak ki, szep ralatassal a hidra es a folyon ringatozo hajokra. Igazan igeretesnek tunt, igy elterveztuk, hogy itt koltjuk majd el a romantikus lisszaboni vacsorankat :)) Errol kepekben folyt kov…

Kezenfogva Lisszabonban

Mielott a feledes es kagylok teljes homalyaba merulne inkabb megirom az utibeszamolot a gyonyoru portugal fovarosrol :-)

Valojaban ugy kerultunk Lisszabonba, hogy az evek alatt osszegyult legimerfoldjeink lejaro felben voltak. S mivel  cserebe egy-egy ingyenes Kozep v Eszak-Amerikai utra tudnank bevaltani,  semmikepp nem szerettuk volna veszni hagyni, de elkapkodni sem. Iden nem lett volna affinitasunk sem megszervezni sem kivitelezni egy ekkora lelegzetu utat, igy  dontottunk accountjaink aktivalasa mellett, amihez nem volt masra szuksegunk, mint egy SkyTeam tagos legitarsasag szolgaltatasait igenybevenni. Az AirEuropa tunt a legpraktikusabbnak innen, es ez a lisszaboni ut volt az a tavolsag (ami 1 ora repulout innen), amit erdemes volt meg ket napra is megszervezni. A terv az volt, hogy mig anya Madridban van, bevallal egy ejszakat Danival,  mi  meg Karesszal eltoltunk egy romantikus masfel napot kettesben :-) Ez volt az elso, hogy Dani nelkul indultunk neki, s hogy en nelkule toltsek el egy ejszakat. Meg kell vallanom, ahogy ez altalaban lenni szokott, a ‘maminak’ ment nehezebben, azaz nekem. Daninak, mivel meg nem alakult ki az idoerzeke, es kedvenc Nanojaval tolthette ezt az idot, majdhogynem fel sem tunt neki, hogy tavol voltunk. Ejszaka is jol aludt, egeszen reggel 9ig, ami mostanaban az altalanos ebredesi ido :-) Mi ehhez kepest egyetlen percet sem tudtunk aludni, mivel szegeny Karesz, megfazasanak utolso stadiumabol hatramaradt egesz ejszakas kohogo rohomtol szenvedte at az ejszakat, igy vele egyutt virrasztottam en is :-/ Penteken mar reggel koran landult a gepunk Lisszabonban, ami 1 oraval elorebb van, igy egy teljes nap allt rendelkezesunkre, hogy amennyi csak a labunkba belefer, felfedezzuk a varost, es elsodleges benyomasokat szerezzunk.  Egy nap volt, megis nagyon tartalmas,  rengeteget talpaltunk es mindent, amit lehetett gyalogosan bejartunk, s kozben nem felejtettunk el sem lazitani sem egymas tarsasagat elvezni, sem tobbszaz kepet kesziteni :-) Nagyon jol sikerult, a kagylokat es atvirrasztott ejszakat beszamitva is ;)

Benyomasainkrol, elmenyeinkrol bovebben majd egy kovetkezo posztban irok, addig is par asszociacio, ami a varossal osszekapcsolodik, melyek annyira jellegzetesek szerintem a varosra es annak hangulatara:  ‘szaguldo’ regi sarga villamosok; szines, csempesfalu hazak; dekadens oromzatok ; teraszos ettermek; meredek, hangulatos utcacskak, koztuk kifeszitett ruhaszaritokkal; sok-sok bouganville es palma; es a gyonyoruseges hajo-mintas kandellaberek !

Hotel Gat Rossio, Lisboa

Ujabb hotel, amit szivvel ajanlunk masok figyelmebe is! Teljesen a varos kozpontban, a Rossio ternel, talalhato, ami az egyik legszebb tortenelmi tere a varosnak; megis egy csendes mellekutcaban, igy semmi ejszakai zaj nem volt hallhato – igaz a portugalok nem olyan hangosak, mint a spanyolok v olaszok. Konnyen be lehet innen az egesz belvarost setalni! Csak ajanlani tudjuk mindenkinek, mert nagyon klassz fiatalos, letisztult, pici design-hotel,  az egesz hotelban, szobakat is beleertve, free wifi-vel (olyan gyors internettel, hogy Madridban hasonlorol tovabbra is csak almodozni lehet). Egy elmeny volt itt megszallni tenyleg. A GatRooms Hotel mas varosokban is megtalalhato:  Parizsban, Barcelonaban, Berlinben es Tangerben is.