Into the mountains again – city avoiders

Igazabol hetek ota ‘varos kerulok’ lettunk. Az elmult idoszakban gondolkodas nelkul vagy a tengerpart vagy a hegyek fele visszuk az iranyt. Ugy tunik a termeszet nyujtja most a legtobb feltoltodest szamunkra. Mazlink van a hellyel, ahol elunk, hogy majdnem ugyanolyan kozelsegben vannak a hegyek, mint maga a belvaros. Emlekszem meg amikor a seouli lakasunkban ultunk es neztuk a Google Earth adta latvanyt es azt pasztaztuk, milyen lehet Madrid, es hol lesz majd a ceg, ahol Karesz dolgozik. Mielott atkoltoztunk volna eldontottuk, hogy mindenkeppen a ceg kozeleben keresunk lakast, korabban ugyanis mindig ugy alakult, hogy egy-masfel orat kellett utazni dolgozni, amit igy Danival egyutt mar nem szerettunk volna, s eldontottuk, ahol a ceg, ott a lakas is. A hab a tortan mar csak utana derult ki, hogy itt szinte mindenki haza megy ebedelni, igy minden nap egyutt ehetunk, azaz napkozben is talalkozunk legalabb egy orara. Az autopalya tolunk 5 percre van kocsival, egyik iranyba indulva a belvaros fele visz, masik iranyba pedig maris a hegyek latvanyaban gyonyorkodhetunk. Reggelente a vezetes kozbeni Kiss FM radio hallgatasa, a vakitoan kek eg es az elesen korvonalazo hegyek latvanya elottem, szorosan a madridi eleterzeshez tartoznak. Olyan rutin dologga valnak ezek az imprintek, amik beleivodnak melyen az emlekezetbe, ha elhagyjuk egyszer majd a helyet is emlekezunk ra. Ilyen ‘screenshot erzes’ nekem meg tobbek kozott, amikor Seoulban eltunk meg, es minden reggel miutan beerkeztunk Dogok Dong-ba a ceghez, fellifteztem a 20. emeletre, s az asztalom mellett levo hatalmas nagy uvegablakon at latom a modern uvegpalotakat a mogottuk csendesen csordogalo patakkal es a sok-sok zolddel! Honapokig kozvetlen az ablak mellett volt az asztalom (Koreaban gyakran koltoztetik ugyanis a dolgozokat a cegeknel csak egyik asztaltol a masikig, de azt min 4x egy evben). Fantasztikus volt ez a kilatas es vmi kulonlegesen euforikus erzes vett rajtam urra minden alkalommal, amikor beerkeztem. Meg most is kisse hihetetlen visszaemlekezni ra, hogy nyugati nokent bekerultem a ceghez, s bar voltak kemeny ‘meccsek’ a koreai kollegakkal, az ido mindent megszepit ;-)

…es most irany a hegyekbe! Egyszeruen kaprazatosan szep ez a hely meg mindig: a granit sziklak, a sziklakon keresztul csordogalo hegyi patak, amik egy-egy helyen medenceket formalva folynak at a nagy granitokon. Nagyon feltolto volt az egesz hetveget itt eltolteni! Egyaltalan kint lenni ujra a szabadban a tobb napos hetkozbeni eso utan. Legutobb, amikor irtam a Cuenca Alta de Manzanares Parkrol nem emlitettem, hogy az itt talalhato La Pedriza, Europa legnagyobb granit tombje, ami nemcsak geologusok szamara erdekes, de a sziklamaszoknak is felejthetetlen elmenyt adnak, mig az egyszeru kiranduloknak gyonyoruszep vizualis elmenyt es hatteret adnak a turazashoz :-) Ez az UNESCO Bioszfera rezervatumai koze tartozo regionalis park 53.000 hektaron terul el Madridtol eszak-keleti iranyba. Ez az a park, ami lakastol a park bejarataig mindossze 25 perc alatt elerheto! Pont annyi, mintha a varos kozpontjaban talalhato Retiroba indulnank el, parkolassal eltoltott idovel egyutt. Igaz ezuttal is sorban kellett allnunk a park elott, mivel csak meghatarozott szamu auto tartozkodhat egyszerre bent es ezt a gyonyoru idot termeszetesen velunk egyutt minden mas madridi is ki akarta elvezni. De meg most oktober utolso napjaiban is lattunk csaladokat, turazokat, akik bent toltottek az ejszakat is a hegyekben es a patakban mosakodtak, amint annak vasarnap este kifele szemtanui lehettunk :) A parkon belul van egyebkent egy-ket kijelolt parkolo, amiken kivul nem lehet otthagyni az autot seholsem, csak gyalogosan jarhat az ember a tobbi reszen. Pont emiatt annyira elvezheto a tiszta hegyi levego! S ezalkalommal mar az osz jelei is latszodtak mar, bar itt tobb az orokzold, igy vannak helyek, ahol siman keszit az ember olyan fotot, ami akar nyaron is keszulhetett volna.

Szombaton Agiek csaladjaval mentunk, s egy kellemesen elhuzodo hegyi reggeli elfogyasztasat kovetoen egesz nap vandoroltunk a hegyekben, piknikeztunk a nagy granit koveken csobogo patak partjan, s mint mindig, most is talalkoztunk bikakkal, sot pici bikagyerkoccel is ;)

Az elmult idoszakban igy szeretunk mi is leginkabb kirandulni, amikor minel tobben vagyunk gyerekekkel :) Nemcsak azert mert sokkal egyszerubb ravenni a kicsiket is a hegymaszasra, es mert utkozben minden letezo bogarat, faronkot, sziklakovet, botot es ‘caca de vaca’-t :D megneznek, hanem mert jokat is tudunk kozben beszelgetni es nagyszeru a hangulat! Ezert is mentunk vissza vasarnap is, amikor mar Kasiek is tudtak hozzank csatlakozni! Bar vasarnap csak delutan indultunk neki a hegyeknek, amit egy jo hosszura nyult kozos hegyi ebeddel kezdett a harom csalad ket apro es 3 kicsi gyerekkel, igy mire sikerult nekiindulni a hegyeknek mar 4 ora volt es az idoatallitas miatt tudtuk, hogy 6kor kezd sotetedni, igy fel hetig jobb kierni a fak kozul, mielott teljesen rank esteledik. Akkor keszultek az elozo poszt esteledo kepei is. Az aznap keszult korabbi fotok ugyanis vmi ‘varazslat’ folytan egyszeruen eltuntek a kartyarol, amit maig nem ertek. Legalabb 100 kepet egyszeruen elnyelt a gep! Ki hallott mar ilyet? Igy sajnos egy gyonyoru szakaszt nem sikerul most bemutatnom, de ami kesik az nem mulik ;-) Ha esik a ho is megyunk majd, hogy a gyerekek lassanak egy kis havat is, netalan hoembert is epitsunk kozosen vegre! Erre meg nem adatott meg az idojaras errefele…

El Parque Regional de la Cuenca Alta del Manzanares

Tobb orat turaztunk a gyerekekkel ebben a tolunk alig felorara talalhato Cuenca Alta del Manzanares UNESCO altal vedett nemzeti parkban, ami nem csak igazi kalandnak, de csodalatos elmenynek is szamitott szamunkra es szamukra is! Kulonlegesseget a helynek a hatalmas nagy sziklakovek adjak, amik lenyugozove, kulonlegesse, neha mar-mar mesebelive teszik a tajat! A patakon valo atkeles, a nagy sziklak megmaszasa es vandorbotok keresese pedig mind-mind csak hab volt a tortan! Osszes foto ITT!