Mérföldkő

UAEIzgalmas és sűrű heteken vagyunk túl. Az elmúlt hetet Abu Dhabiban és Dubaiban töltöttük, ügyeket inteztünk, felfedeztünk és barátokkal találkoztunk, illetve pont az ottani nemzeti napot is kifogtuk, így az ománi ünnepekből egyenesen a szomszédos emirátusi ünnepi hangulatba csöppenhettünk. Nagyon feltöltő volt az út és az érzés fokozódott, amikor tegnap hazaérkezvén egy csomó jó hír fogadott bennünket. Ma reggelre végre biztossá vált, hogy minden el lett fogadva, ami az itteni tartózkodásunkhoz volt szükséges! A rezidensi vízumokat is megkaptuk a határátlépéssel és a Madridból érkező dobozaink is partot értek, már csak egy hét és 5 hónap után kiderül, hogy egyáltalán miket küldtünk. Úgy tűnik annyi izgalom után karácsonyra mindenre pont kerül, ami nagy megkönnyebbülést jelent az elmúlt intenzív hónapok után. Bár sokadjára költözünk a világban és kezdünk mindent előről, vannak olyan kardinális pontok, amikhez érvén valami felszabadultság érzése árasztja el az embert és ez most olyan jól esik. Ezek a pillanatok egyben ünneplésre is adnak okot, s milyen jó, hogy éppen egy négy napos hosszúhétvége előtt állunk.

Advertisements

Learn how to be comfortable being uncomfortable

IMG_7696

Azt szeretem egy-egy új kultúrába való költözésben, hogy minden új, semmit nem ismer az ember, semmi nem kiszámítható és semmi nem úgy működik, ahogy azt megszokta. Átmenetileg kikapcsol az ‘autopilot’ és újra többet használja saját kreatív energiáit, akárcsak tette ezt gyerekkorban. Olyan ez kicsit, mintha újra születne az ember vagy újra tanulna járni. Elindul, elesik, megijed, feláll, megy tovább miközben újra és újra saját korlátoltságaiba ütközik. Minden egyes apró lépéssel azonban közelebb kerül saját szabadságának megéléséhez.
Az utazás és a különböző kultúrákban történő mélyebb megmártózás egyfajta reikarnáció is…
Valaki pont ezektől ijed meg, van, akit pedig pont ez hajt előre. Bevallom, így a sokadig kultúra és ország megjárása és tapasztalása után bennem minden egyes újabb hely további motivációt ébreszt illetve olyan erőket mozgosít meg bennem, amiknek létezéséről nem is tudtam korábban. Ez persze mindig így van, amikor az ember számára teljesen új és idegen helyzetben találja magát, ahol a megszokott és bejáratott szokásai, mintái már nem működnek. Az ember többnyire attól fél, amit nem ismer, de attól is csak addig, ameddig szembe nem mer vele nézni. Ilyen helyzetekben mindig új lehetőséget kapunk arra, hogy frissítsük és újraindítsuk a rendszert. Elengedjük azt, ami már nem működik és letöltsünk új programokat, amikkel jobban működünk.

Hogy újra megtaláljuk a helyünket új helyzetekben elengedhetetlen a nyitottság, a rugalmasság, a kényelmetlenebb helyzetek megélésének elfogadása, egy belülről jövő mély bizalom kultiválása, és a bennünk létező kreativitás szabadjára engedése – valamint a humor, anélkül nem is érdemes nekiindulni :))

Továbbá azt is szeretem ezekben a helyzetekben, hogy ilyenkor sokkal éberebbé válik az ember, sokkal jobban figyel a részletekre és sokkal jobban képes a pillanatban maradni. Mert ahhoz, hogy megtanuljon eligazodni az új világban, sokkal több figyelemre és lélekjelenlétre van szüksége. Újra rájön, hogy milyen hasznos dolog használni az érzékszerveit – amiről az állandó rohanásban gyakran bizony könnyű megfeledkezni.

Amikor először találtam magam egyedül egy bevásárlóközpontban, pontosabban Danival kettesben, ahol a vásárlók 95%a helyi volt, helyi tradícionális öltözékben (értsd tetőtől talpig fehérben és feketében, nők arca eltakarva) megrémültem, percek alatt eszméletlen kényelmetlenül kezdtem el érezni magam, akkor is, ha tisztában voltam vele, hogy nincs mitől tartanom. Az évtizedek alatt kialakult hitrendszerek és a külvilágtól kapott információk tesznek róla, hogy a belénk ragadt alaptalan félelmek felszínre jöjjenek és aktiválódjanak az ilyen helyzetekben. Nem könnyű érzés, mert nem akartam így érezni, és azt gondoltam én már ennél előrébb tartok, de nem. Tesztelve mutatkozik meg az igazság – az elme becsaphat bennünket, de a test jelzései nem. Viszont el tudtam fogadni, a helyzetet és az ebből fakadó érzéseket is. Tudtam, hogy ez is elmúlik, és hogy ez is része annak a folyamatnak, amin keresztül megyünk egy új kultúrával történő ismerkedés során. Nem történik más, mint limitáló hitrendszerek cserélődnek ki, nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is. 2 hónappal később már teljesen más érzés belépni bármilyen zárt helyre is, akkor is, ha szinte csak én vagyok az egyedüli európai nő.

Egy-egy utazás mindig belső utazást is jelent. Ha nyitott szemlélettel élünk, ezek a helyzetek gazdagítanak, tanítanak bennünket továbbá rámutatnak saját korlátainkra. Ezek által kapunk újabb lehetőséget a továbbfejlődésre és hogy belássuk, életünk végéig van mit tanulnunk, s a legtöbbet pont egymástól, egymás elfogadásával <3

Helyi érdekességekről

Már lassan másfél hónap eltelt azóta, hogy kiérkeztünk és nagyon sok érdekesség jut szinte minden napra, amiket úgy érzem nem hagyhatom, hogy feledésbe vesszenek, mert ezek az elsp időkben tűnnek csak érdekesnek az ember számára, aztán mint nagyon sok mindenhez, hozzászokik és természetessé válik.

P1020616

Ünnepek és szünetek

Kezdem az egyik legfrissebb élménnyel, ami a múlthéten történt. Eredetileg úgy volt, hogy vasárnap és kedden lesz tanítás, a többi nap szünet. Ám amikor kedden délután elhoztam Danit az iskolából és elköszöntem, hogy akkor See you on Sunday! hirtelen felém fordultak, és azt válaszolták, hogy hát azt nem lehet még tudni! We don’t know it yet. We’ll see! Erre meglehetősen kérdőn néztem mert nem értettem mire gondolnak. Majd mint kiderült még nem lehetett tudni pontosan, hogy is áll a Hold, mert attól függ, hogy a szerdát és csütörtököt is kiadják szabadnapnak vagy nem. Csütörtökön, volt ugyanis az iszlám új év, amiben 1437-be léptünk :). Mint minden ünnepük, a Holdhoz van igazítva, de nem olyan egyszerűen mint más ázsiai országban, mert itt közvetlen előtte derül csak ki, hogy mely napokra fog esni és hány napos lesz az adott ünnep, ergo szünet. Konkrétan kedden éjszaka küldte ki az oktatási minisztérium az iskoláknak, hogy másnap iskolára vagy szünnapra készüljenek. Végül volt iskola, de az iskola fele nem jelent meg. Az iszlám új évet nem ünneplik különösebben, csak üzenetet küldenek a család tagjainak, amiben megemlékeznek a napról, de nem kötődik hozzá semmi különös hagyomány. A két nagy ünnep van, amit nagy ünneplés vesz körbe, az egyik az Eid al fitr, Ramadan utáni nagy dínom-dánom; a másik, Eid al adha, Hajj után, ami a muzulmánok Mekkába történő zarándkolása, ami mindig az év utolsó hónapjában van (minden jó muzulmán és aki megteheti elvárt, hogy életében legalább egyszer elzarándokoljon Mekkába).

Térkép rajzolás

Másik érdekesség, amivel találkoztunk, amikor elmentünk Daninak ágyat venni, hogy a hivatalos űrlapra, a cím alá, kérték, hogy térképet is rajzoljunk, ami alapján odatalálnak :) És a rajznak hivatalosan ki volt hagyva egy 10centis hely! A cím tehát nem eleg! Azért nagyon kívancsi lennék, hány ember képes lerajzolni, hogy jutni el a házukhoz a boltból autópályákon keresztül és hogy az alapján, hány esetben talál is oda a bútorszállító :) Hamarosan megtudhatjuk, mert jövőhéten szállítják Dani ágyát. Még szerencse, hogy Karesz is velem volt és nem nekem kellett a térképet lerajzolnom :) Ma érkezik ki – így minden kiderül :))

Muscat Lulu

Közlekedés

Az utak mentén randomszerűen parkolnak le vagy csak állnak le autósok. Csak úgy az autópályák szélén. Az is gyakori látvány, hogy emberek sétálnak az autópályák mentén, illetve keresztül-kasul a több sávos utak mentén, teljesen békésen.

P1030407

A tájat illetve ételeket tekintve is gyakran fedezek fel hasonlóságot Spanyolországgal. Muscat gyakran szinte mintha Almeria vagy vmelyik Kanári-szigetek folytatása lenne, annyi különbséggel, hogy Almeriában minden spanyolul és arabul van kiírva, itt meg angolul és arabul.

Az angolul szinte mindenki beszél, az ország nem hivatalos második nyelve. Mivel a boltokban is annyira sok külföldi dolgozik, a helyiek is angolul kérdeznek mindent.

Út takarítás

Mindenhol takarítanak. Értsd mindenhol, még a homokdomb oldalában is összeszedik a szemetet. Az egyik angol cikkben olvastam arról, hogy Muscat elvileg a világ legtisztább városai közé tartozik. Döbbenet amúgy, de tényleg meglepően tiszta és rendezett – az építkezések mellett leszámítva, amiből van szép számmal. A daruk száma igen jelentős, ami ugye a legjobb jele, hogy egy ország milyen szintű fejlődésben van. Hát itt ez elég látványos.

HDRtist HDR - http://www.ohanaware.com/hdrtist/

Egyszerre romantikus és mókás látvány, amikor az utak mentén, vagy a járdákat nagy pálmalevelekkel takarítják. :)

IMG_7256

Dry Day

A muzlimok nem isznak alkoholt, legalabbis elviekben nem. Ahhoz, hogy vehess alkoholt, külön engedély kell, aminek nagyon borsos ára van és a cégnek, ahol a munkavállaló dolgozik jóvá kell hagynia. Az alkohol ára többszöröse itt, és elsősorban csak hotelekben illetve nagyobb lakóparkokban lehet kapni, ahol étterem is van és sok a nyugati. Az országba tilos behozni alkoholt, de a reptéren lehet venni (a külön engedély nélkül is) de az két üveg borban van mondjuk korlátozva. Általában ünnepek alatt nem lehet alkoholt venni és felszolgálni sem egyetlen helyen sem.

P1010602

Esőzés

Nagyon ritka, hogy esik az eső, évente pár alkalommal, de ha esik, akkor az egész ég leszakad és IMG_7449perceken belül félméteres vízben találja magát az ember. A talaj annyira sziklás, hogy nem szívja magába a vizet, hanem lesodorja a víztömeget a tengerig. Karesz már átélt egy ilyet, láttam a videót, amit készített, és hát nem igazán láttunk még ehhez foghatót, pedig Koreába is elért időnként egy-egy tájfunnak a szele, ami hatalmas vihart okozott, de ott magába szívta a föld a vizet és nem állt meg az utakon úgy mint itt. Az elmúlt hétvégére mondtak viharokat, de végül nem ért el Muscatig, csak tőle 20-30km-re, aminek a villámlásait láthattuk. Soha ilyen gyorsan és egymás követő villámlásokat nem tapasztalatunk még eddig.

Épületek, villák

A helyiek tehetős része hatalmas családi villákban laknak, előszeretettel a tengerpartok mentén. A város hosszan elnyúlik a tengerpart mentén, akárcsak mondjuk Los Angeles. Nincsenek magas épületek, talán a legmagasabb a 10 emeletes apartman, de többnyire csak 1-2 szintesek a házak és épületek. Szinte minden fehérre és homokszinűre van festve. Nekem nagyon tetszenek a nagy világos terek, a széles utak, hogy nincs semmi zsúfoltság érzése az embernek. Jobban érezni az ég tenger és a föld közötti létezés elményét, amit egyelőre nem is tudok jól leírni.

P1020648

Bevásárló központok, mosdók, füstölők, mecsetek és imádkozás

Mindenütt füstölő szag terjeng a bevásárlóközpontokban. Helyi illatokat, füstölőket és parfümöket árulnak a boltok közötti folyosókon, amiknek illata sokkal intenzívebb, mint amihez hozzá van szokva az ember, ha nem itt nőtt fel.

P1030375

A férfi és női mosdók mindig külön oldalon találhatók és általában van mellettük egy prayer room is, ahol imádkozhatnak. Napi 5x imádkoznak, amihez a mecsetekből mindig jön a napi 5x a hívó hang. Az imádkozások ideje a napfelkeltéhez van igazítva, mostanában hajnal 4:30 körül van az első, de ez napról-napra változik folyamatosan. Mecsetek, ahogy írtam itt nagyon sűrűn vannak, minden negyedben legalább taláható egy, ahová mehetnek imádkozni. Éjszaka gyönyőrűen ki vannak világítva, tiszta ezeregyéjszaka meséi hangulatot árasztva.

Innen folytatom. A öltözködésről például eleve külön szeretnék írni, mert az önmagában egy nagyobb téma.

Mennyire vagyunk nyitottak a világ és önmagunk megismerésére?

Mennyire vagyunk nyitottak a világra? Mennyi előítélet él bennünk úgy, hogy nem is vagyunk tudatában? Hol érezzük magunkat otthon? Csak ott, ahol ugyanazok a normák és szokások, ahol kiszámítható minden és értik mire utal az ember, amikor referenciákat használ? Vajon csak egy helyen és országban érezhetjük otthon magunkat vagy lehetséges a világ több pontján is? Egyáltalán mitől függ mindez?

cultural immersion

Elsősorban szerintem attól, hogy mennyire van bennünk egy mélyebb szintű érdeklődés a világ és mások iránt. Másrészt, ez ezzel összefügg, hogy mennyire ismerjük magunkat. Mert valójában mind ott vagyunk a másik emberben. Az egész világ a részünk. Ami kint az bent és ami bent az kint is megtalálható.

Számomra az utazás és más emberekkel való találkozás mindig sokat segített, hogy magamat is jobban megismerjem mélyebb szinteken, és egyúttal rámutassanak saját korlátoltságaimra és limiteimre. Egyedül, homogén környezetben erre szerintem nem képes az ember.

Ha visszamegyünk az időben, én magam sem tudtam volna elképzelni, hogy ebbe a régióba költözzünk, még csak utazás szintjén sem vágytam rá, hogy ide látogassunk. Olyan régiónak számított, ami nagyon távol állt tőlem. Egyik hátránya, amikor az ember csak a médiából hall dolgokat és az alapján von le bármiféle következtetést vagy alakít ki magában előítéleteket. De tényleg, nézzük meg mennyire is korlátozza az életünket és élményeinket, amikor ellenállást gyakorolunk olyan dolgok ellen, amik valószínűleg pont a legtöbb lehetőséget tartogatják fejlődésünk számára. Mert ha nem merünk nyitni és közelebb kerülni a világhoz, önmagunkhoz sem fogunk, és az önismeretünk is korlátolt marad.

Ami biztos és állandó az életben, az a folyamatos változás, még akkor is, ha nem mindenki él a fejlődés lehetőségével.

Ami megváltozott bennem az elmúlt években, azaz, hogy nagyon sokat tanultam magamról és elkezdtem feltenni az élet nagy kérdéseit majd válaszokat keresni rájuk, vagy ha nem jött, akkor újabb kérdéseket feltenni. Dolgozni azon, hogy képes legyek elengedni ami már nem szolgál vagy épp korlátozza a szabadságomat és saját fejlődésemet. Illetve persze a régióról is elkezdtem egyre többet olvasni és tanulni. Idővel egyre több ismerősünk és barátunk is lett a környékről, van akivel konkrétan több, mint 8 év tartjuk a kapcsolatot. Ők voltak az elsők, akik megnyitották az addig lezártnak hitt kaput a régió elfogadása felé. Amikor az ember személyes tapasztalatokat szerez ezerszer felülmúl minden addig olvasott vagy médiában hallott dolgot. Ez mindig így van. Ezért sem követem a médiát és nézek tv-t 10 éve. Amennyire lehet elkerülöm, hogy onnan szűrjek le bármit is.

Minél kevésbé ismerünk dolgokat annál ijesztőbbnek tünhetnek, és vica versa, minél többet tudunk meg egy dologról, annál kevésbé tűnik az adott dolog félelmetesnek.

Végül én is kiváncsi lettem vajon mi mindent rejthet számunkra ez a világ, kultúra és az itt élő emberek. Abban biztos voltam, akárhová is megyünk, csakis gazdagítani fog bennünket. Hát röviden ezért vagyunk most mi is itt.

Hozzáteszem, nem gondolom azt, hogy feltétlen mindennek könnyűnek kellene lennie az életben. Mert tudjuk, hogy a legnagyobb tanítások éppen a nehezebb és kihívást jelentő helyzetekből és tapasztalásokból érkeznek, amik mindig magasabb szintű kreativitást igényelnek az embertől. Mindenből tanulhatunk, ha ez az alap hozzáállásunk az élethez.

Miért vagyunk a Földön? Többek között szerintem azért, hogy megtanuljuk elfogadni egymást és azokat a dolgokat, amiket nem értünk meg és amikkel talán nem is értünk egyet, de változtatni nem tudunk. Úgy gondolom a cél nem is az, hogy mindig mindenben logikát találjunk és intellektuálisan meg tudjunk mindent magyarázni, hanem hogy képesek legyünk elfogadni, ahány kultúra, annyi szokás és annyi út a megoldáshoz és fejlődéshez. Erre az egyik legjobb eszköz az utazás és amikor különböző kultúrákban mártózik meg az ember. Egyik kultúra sem ér többet vagy kevesebbet a másiknál. Amikor képes szívből élni az ember automatikusan felhagy az előítéleteivel is. Nemcsak másokkal szemben, de önmagával szemben is. Mi több, minél inkább képesek vagyunk saját magunkat elfogadni, úgy vagyunk képesek a körülöttünk lévő világot és embereket is elfogadni.

Az életben egyébként sem az állandó boldogság és kacagás érzése a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy meg tudjuk élni az adott pillanatot, hozzon az bármit is. Bízzuk rá magunkat a jelen pillanatra és hagyjuk, hogy az magával vigyen, akkor is ha az nem mindig könnyű. Ahogy annak idején nekem is tanították nagyon bölcsen: Learn to be comfortable with being uncomfortable – ami életem egyik leghasznosabb tanácsává vált! Az élet pont attól válik gazdaggá, hogy tele van meglepetéssel és sokszínű élményekkel, nem attól, ha mindig a biztosat és biztonságosat keressük. Merjük rábízni magunkat a pillanatra és hagyjuk, hogy az magával vigyen, akkor is ha az nem mindig könnyű. Minden bennünket tanít és gazdagít.

Omán – az első hét tapasztalatai

Tegnap volt egy hete, hogy megérkeztünk, és belekerültünk ebbe a csodálatos, izgalmas, misztikus, sivatagi álomba. Nagyon tetszik eddig minden –

  • a forró trópusi* klíma,
  • az emberek kedvessége,
  • a sokszínű nemzetiségű kavalkád,
  • a karamell színű hegyek, amik körülvesznek,
  • Dani szuper iskolája,
  • a lengedező pálmák,
  • az isteni trópusi gyümölcsök,
  • a kilátás a lakásból és a lakóparkból,
  • hogy minden nap lehet úszni újra és
  • a csodálatos zöldszínű meleg tengervíz.

Meddig maradunk? – kérdezi mindenki. Azt legfeljebb a fentiek tudják. Tervezni persze lehet, de a tervek azért vannak, hogy változzanak. Ahogy mi magunk fejlődünk és változunk, úgy a világ is körülöttünk, a gondolatainkkal és elképzeléseinkkel együtt.

Érdekességképpen írom csak le, hogy annak idején hogyan alakultak a terveink :) Angliában például 2 évet terveztünk, helyette 1 évet maradtunk. Az USAban fél évet, helyette (jött szept 11) 4 hónap lett belőle. Ausztráliában 5 évet terveztünk, 5 hónapot maradtunk. Daniában két évről beszéltünk, 4 és fél hónap lett a vége. Koreában 1 évre gondoltuk, végül 2.5 évet töltöttünk el. Spanyolországban 3-4 évet terveztünk, 7 év után jöttünk tovább.


Még csak egy hete vagyunk itt, de már tele élményekkel és apró megfigyelésekkel, amit nektek is itt megosztok most.

Mivel mindenkinek ez az egyik első kérdése, legyen :) Mennyire forró az a forró a nyári hónapokban? Annyira, hogy a hideg csapból is meleg víz folyik; hogy a medencéket itt hűteni kell, nem melegíteni; és a tenger vize is 32 fokos, majdnem mint a levegőé. Ahova csak lehet árnyékolót szerelnek fel. Így szeptember közepén azonban már napról-napra egyre kellemesebb a klíma. Átlag 35 fok, 50% páratartalommal. Teljesen elviselhető. Ettől idén nyárom még Magyarországon is sokkal forróbb volt. Pár napja kezdtem el érzékelni először, hogy este és reggel pár fokkal lehűlik a levegő, mert egyébként a legforróbb hónapokban (május, június, július és augusztus) nincs igazán különbség nappali és éjszakai hőmérséklet között. A helyiek és régebbóta ittélők elmondása alapján, októbertől-áprilisig viszont isteni klíma. Nappal 25-30, éjszaka 15-20. Tökéletes téli desztináció, ha valaki egy kis ezeregyéjszakai misztikumra és melegre vágyna :)


Nyelv és emberek – az arab mellett, minden meg van jelenítve angolul is és bárki, akivel eddig találkoztunk beszél angolul. Ománnak kicsivel több, mint 4 millió a jelenlegi lakossága, ebből 2.3 millió a helyi és a többi expat és külföldi! Már a költöztő cég is megkérdezte tőlünk, hogy mi van Ománban, hogy ennyi embert és céget kell átköltöztetni? Nagy a fejlődés és nagy a szakember hiány bizonyos szakmákban, mivel az omani állam még nem érte utol magát oktatás terén, hogy kitermeljen annyi képzett és jó szakembert, amennyit a fejlődés üteme igényelne. Emiatt vannak is korlátozások, amiket komolyan kell vennie a külföldi cégeknek is, miszerint egy megadott százalékban kötelező helyieket alkalmazni. A nyugati expatek vannak azonban kisebb arányban, az építkezéseken és a szolgáltatói szektorban dolgozók nagyobb arányban vannak jelen, akik többnyire valamilyen ázsiai országból (India, Pakisztán, Fülöp-szigetek…) érkeznek.

utan muscat

Közlekedés: teljesen európai, inkább a spanyol dinamikus vezetési stílushoz tudnám hasonlítani (a pesti gyakran agresszív vezetési stílussal szemben). A legtöbb ember kultúráltan és szabályokat betartva vezet. Engedékenyek, a forgalom érdekében abszolút beengedik egymást cipzárban. Nagyon sok helyen kamera működik, ami a piroslámpán áthajtást és a sebesség betartását kontrollálja – amiket nagyon komolyan be kell itt tartani. Sárga lámpán senki még csak el sem indul, csak ha már zöldet mutat. Illetve mielőtt sárgára, majd pirosra váltana, a zöld villog, és már akkor meg kell állni. Nagy széles, többsávos nagyon jó minőségű autóutak és autópályák vannak mindenütt. Mindezt úgy írom, hogy már jómagam is vezetek a helyi forgalomban és tényleg teljesen rendben van :) Mindenki autóval jár, busszal elsősorban csak a munkásokat viszik. Az autók mérete nagy, mint minden olyan országban, ahol van erre tér és hely. A benzinkutaknál ki sem kell szállni az autóból, csak megmondani az összeget, amennyiért tankolni szeretnénk és mindent megcsinálnak – gyanítom, ez a forróság miatt lehet szintén.

Ételek és választék: A boltokban jellemzően megtalálható a helyin kívűl indiai, ausztrál, amerikai és angol exportból érkező termékek is. Bőséges a választék. Bio részleg és kínálat is van! Az indiai hatásnak köszönhetően mindent meg lehet az indiai ételek elkészítéséhez kapni, aminek külön örülök. Mivel eleve nemzetközi konyhát vezetek az elmúlt évtizedben, boldogság, hogy újabbnál-újabb ételeket, zöldségeket, gyümölcsöket és fűszereket próbálhatok ki. Legalább frissül a konyhai kreatívitásom is :)

Alapvetően minden étel csipős, amivel eddig találkoztunk. S amikor azt mondják valamire, hogy nem csipős az azt jelenti, hogy csak enyhén csípős, és ha szerencsés az ember, akkor ez még pont az ehető kategóriát jelenti. Az az igazság, hogy az elmúlt 7 év alatt újra elszoktunk a csípős ízektől, pedig Koreában nem is volt más választásunk. Ott tényleg szinte minden csipős volt :) Mivel azonban főként itthon eszünk és én készítem az ételeket nem jelent gondot egyáltalán és egyébként is sokfajta nemzeti konyha képviselteti magát a fővárosban, ha étteremben szeretne enni az ember.

Innen folytatom majd a gondolatokat.

*Omán alapvetően száraz szubtrópusi klímával rendelkezik

Morning Bliss és egy kis élmény beszámoló :)


IMG_6234

Oman Diving CenterTrópusi gyümölcsök reggelire, majd egy pihentető úszás a tengerben. Sokkal sósabb és melegebb a víz, mint a Mediterránon. Több, mint 30 fok a víz hőmérséklet, a levegőé kb 35 fok és ehhez jön átlag 50% páratartalom. Tegnap 94% volt, igazi trópusi! Nem csoda, hogy állandóan friss gyümölcsöket kíván a szervezetünk a több liter víz mellett. Miközben a tengerben úsztunk gyönyörű kis színes, csíkos halacskák úsztak el mellettünk. Fantasztikus élmény! Mintahogy az is, hogy újra napi szinten úszhatunk – annyira jól esik testnek és léleknek egyaránt.

Tegnap miközben a bio részlegen vásároltam, odafordult hozzám egy helyi nő, tetőtől-talpig betakarva, és megkérdezte, hogy amiket vásárolok mire használom, mire jók :) Annyira jól esett a közvetlensége, hogy az egész napomat bearanyozta utána! Hihetetlen jó érzés újra ennyire más és ennyire multikultúrális környezetben lenni és emberekkel kapcsolatba kerülni. Amikor minden új és szinte senkit nem ismer az ember, egy jó szó vagy egy kedves érdeklődés is rengeteget számít!

IMG_6300
A repülőn Quatar felé pl egy kedves szaudi ffi mellett ültünk Danival, és sokat beszélgettünk az út alatt. Miután kiderült, hogy alig van pár percünk elérni a csatlakozást Muscatba, szaladt velünk és segített cipelni a nehezebb bődöndünket, hogy elérjük. Dani is megjegyezte már, hogy mennyi kedves ember van errefelé. Én mindig azt mondom, kerüljük az általánosítást és az előítéleteinket más kultúrákkal szemben, és pláne ne azonosítsuk be az embereket egy adott ország vezetőivel, helyette igyekezzünk minél jobban megismerni a bennünket körülvevő változatos világot és Földünket, melynek mindannyian egyenrangú lakosai vagyunk. Mindenki annyira különböző és egyedi, mindenhol vannak segítőkész, barátságos és kedves emberek, csak nekünk is ezt kell sugároznunk. A Föld bármely pontján találunk segítő kezeket, amennyiben merünk nyitottak lenni. S az életünk is rengeteget gazdagszik általa <3
Legyen szép hétvégétek nektek is! Nálunk holnap már munkanap (itt péntek szombat a hétvége) és kezdődik a suli!

Első benyomások, első érzések

12006570_707062349394521_5567004725252261297_o

Első érzések, első benyomások, első élmények és képek, első ‘itthon’ készült ételek és első naplementék…megannyi új élmény. Minden új, minden izgalmas. Mint minden interkontinentális költözésnél, ilyenkor az ember ismét úgy csodálkozik az őt körülvevő világra, mint 3 évesen. Nem könnyű, de izgalmas és csodálatos időszak ez, ami viszonylag hamar elmúlik még egy teljesen új kultúraba való belépés esetén is, hiszen a hétköznapok gyorsan átveszik a megszokás helyét, éppen ezért jegyzetelek én is, hogy az emlékek egy része írásos formában is megmaradjon.

Az egyik legkellemesebb meglepetést számomra a hatalmas zöldség-gyümölcs választék és a bio élelmiszerek bősége okozza, aminek egy részét az amerikai Whole foods-ból vélek felfedezni. Az ételekre külön ki fogok majd térni a másik blogomon, és ott osztom majd meg, mit készítettünk elsőre és mik váltak máris új kedvencekké :)

Szép estét mindenkinek! Igen, itt lassan megy le a nap, és a tegnap látott naplemente valami csodálatos volt, remélem a hamarosan lesz alkalmam lencsevégre kapni egyet! <3

Repülés

P1010494Quatar Airways-szel utaztunk Danival kettesben, Dohán keresztül. Daninak nagy álma teljesült azzal, hogy végre újra nagy gépen utazhat, ahol meséket is lehet nézni :) Végre nem a fapados europai gépeken kell szorongani és küzdeni, hogy a csomagok elférjenek a felső compartmentben, hanem kényelmesen, kiváló kiszolgálással végig. Nekem az első volt, hogy Quatar Airwayszel repültem, és abszolút pozitív volt az élmény. Csillogóan tiszta, tágas, kényelmes, ehető és változatos kaják, első osztályú kiszolgálás :)

Dohában viszont nem volt szinte semmi időnk az átszállásra, és szaladni kellett, hogy elérjük. Ráadasul hosszú sor is volt az átszállásnál, de utolsóként csak sikerült elérni. Még szerencse, hogy csak utólag tudtuk meg, hogy többnyire nem várja be a Budapestről érkező gépet, mert csak páran mennek tovább Muscat felé, és olyankor ott kell éjszakázni – nekem ez meg sem fordult a fejemben, így csak pozitívan rohantunk, hogy elérjük a gépet. Még Dohától majd másfél óra volt az út Muscatig. Éjszaka érkeztünk és hatalmas sor a vízumra várásnál. El is ment vele jó egy óra. Mire végeztünk már a szalad mellett vártak a bőröndjeink. Meglett minden és boldogan hullottunk Karesz várakozó ölelésébe :) 8 hét után végre újra együtt!

Land of sand, sea and sky

Source: google images

Source: google images

Eljött végre a nap, hogy megosszuk veletek hova tovább! :)
Egy olyan különleges országba vesszük az irányt, ami nekünk két éve került a radarunk alá és azóta figyeltük és hallgattuk az onnan érkező nagyon pozitív beszámolókat másoktól, akik már éltek ott. Egy ideig úgy tűnt kevés esélyünk van, hogy odaköltözzünk. Azonban minél többet megtudtunk az országról, annál inkább elvarázsolt és hívott bennünket. Teltek-múltak a hónapok, aztán tavaly augusztusban teljesen váratlanul Karesz főnöke kérdezte, hogy érdekelné-e a kinti iroda Mechanical Dept. vezetése. Nagyjából azonnal igent mondott rá és azonnal el is indult a szervezés – 99%ban meg volt már minden, kiválasztottuk Daninak az iskolát, a lakóparkot, ahol majd lakunk, az utolsó simítások mentek a szerződést tekintve is, és mi is odaajándékoztunk egy csomó dolgot már másoknak. Ekkor azonban valami egészen váratlan történt. Pár héttel az indulás előtt meghiúsult minden. Azt az érzést nem tudom visszaadni, amit akkor átéltünk, legyen elég annyi, hogy életünk egyik legnagyobb tanítása volt, ami akkor fájdalmas volt de azóta mégis hálásak vagyunk. Nem megyek részletekbe mik voltak az okok, annak idején ezt megírtam a ‘How to deal and avoid expectation hangovers in life’ posztomban. Az ország nevét akkor nem említettem, mert a nagyobb képet tekintve nem számított. Számunkra egyértelmű volt: még nem ott volt a helyünk. Ami sok oldalról be is igazolódott, és a rákövetkező hónapokban rengeteget tanulhattam és kaptam az élettől. Többek között, ilymódon volt lehetőségem résztvenni egy fantasztikusan inspiráló los angelesi life coach által indított több hetes kurzuson, sikerült elvégeznem Alisa Vitti Flo Living kurzusát is (ami a természetes hormonális egyensúly helyreállításáról szólt), majd januárban egy szuper Ayurvédás kurzust, amirők mind az életmód blogomban írok. Közben telt-múlt az idő, én szorgosan coachingoltam imádott klienseimet, Karesz pedig közben befejezte a projectjét, s március elején rákérdezett, van-e még lehetőség arra, hogy beszéljenek a korábban felajánlott lehetőségről. Annyi derült ki, hogy még nem találtak senkit a pozícióra, így tulajdonképpen van rá 50% esély, hogy igen. Mivel ez meghatározta, hogy ezután nem lehetett 2-3 hétnél tovább tervezni, mert bármikor mondhattak igent és akkor ennyi időt adtak volna az összepakolásra és költözésre, így ami innen következett, az egy kettős valóságban történő életforma hónapokon át – mert keszülnünk kellett úgyis, mi van ha Madridban maradunk (akkor Daninak suli csere), és mi van, ha megyünk (ne volt értelme belemenni hosszútávú tervekbe). Egészen minimalista életet folyatattunk önmagunkhoz képest, ami irány egyébként engem nagyon érdekel a jövőt tekintve. Ezzel párhuzamosan mindent megtettünk, hogy a helyzethez képest képesek legyünk az itt és mostra koncentrálni, és ténylegesen megélni, mi az a surrendering és letting go, amikor az ember átlátja és felfogja, hogy innentől már nem rajtunk múlik, minden úgy fog alakulni, ahogy alakulnia kell. Nekünk attól élnünk kell az életet, és élvezni a pillanatot, nem egy váróteremben tölteni az életet. Ezek a hónapok erre tanítottak a leginkább, és arra, hogy bízzunk, akárhogyan is alakulnak a dolgok, minden a legjobb úton-módon történik és értünk. Végül június elején kaptuk a hírt, hogy Kareszt kinevezték és mehetünk. A közben és azóta történt szinkronicitásokról pedig egy külön posztban tervezek írni. Hát ennyit az elmúlt egy évben átéltekről és a háttér sztoriról. Ami egyben magyarázatot ad arra is, miért döntöttünk úgy, hogy egy ideig nem osztjuk meg hova költözünk.

Ahová megyünk, olyan ország, amiről meglehetősen keveset hallani. Akiknek eddig mondtuk, szinte senki nem tudta hol található. Mindenkinek meg kellett néznie a térképen. (Az Emirátusok mellett – Dubaitól egy óra repülő útra.) Nekünk viszont volt 2 évünk olvasni és felkészülni belőle.
Ezúttal egy olyan ország a választottunk, ami nem máshol, mint az Indiai-óceán és Arab-tenger ölelésében bújik meg csendesen és békésen. Egy ország, amit az Arab-félsziget ékszerdobozának hívnak, hegyekkel, hosszú érintetlen partokkal, változatos klímával és természettel, békés, kedves, vendégszerető emberekkel. Egy ország, ami hatalmasat fejlődött az elmúlt 40 évben de nem a csillogásra építkezett, hanem hagyományaik és gazdag kultúrájuk megőrzésére. Lassú élettempó és nyugalom jellemzi. Számtalan szabadtéri elfoglaltságot és sportolási lehetőséget nyújt az októbertől-áprilisig tartó csodálatos klímájának köszönhetően. Évről-évre egyre közkedveltebb és ismertebb téli desztináció. Elmesélések alapján igazi kisgyerekes családi paradicsom. Az ország neve: Sultanate of Oman.

Mivel senki nem találta el, ezért igazán nem mondható az, hogy kiszámítható volt a döntésünk. Örülök, ha tudunk még meglepetéseket okozni :)

P.S. Ha valaki a környéken él vagy arra járna, írjon nyugodtan, szivesen veszem fel más ottélő nyitott szemléletű magyarral a kapcsolatot :)

Pakolás és indulásra készülés

Az elmúlt két napban már inkább kifelé pakoltam a bőröndökből, mint befelé. Ezt mindig sikerül eljátszanom. Mostmár azért reményt keltő, hogy el fogunk férni.
A legtöbben azt gondolnák, hogy 16 év utazós életforma alatt könnyen megy ez már nekünk, de azért hagy áruljam el, ha lenne egy erre specializálódott gyorstalpaló örömmel elvégezném :) (miközben a youtube-on található ehhez kapcsolódó videók egyenesen rémisztőnek tűnnek!)
A napok óta tartó pakolást követően is úgy érzem, hogy még mindig túl sok meleg holmit pakoltam be, ami valószínűleg azért van, mert el sem tudom képzelni milyen valójában tél nélkül élni. Milyen az, amikor a téli hónapokban is 25-35 fok van napközben, éjszaka pedig 17-19fok. Az rendben, hogy Spanyolországban sem voltak kemények a telek, de hogy valóban elég legyen egy kardigán a hidegebb téli estékre is, azt azért elsőre nem könnyű elhinni, inkább tapasztalni kell.

11942221_705434349557321_1620613155066058407_o

Mivel a következő időszakban nem tudom mennyire lesz esélyem nethez jutni, illetve bármi update-t is adni, ezért megosztanám az instagram oldalam címét, hátha ott hamarabb felbukkanok:
https://instagram.com/apple_and_soul/
S ha kíváncsiak vagytok mi a következő állomás (a 8. ország, ahová költözünk :) Magyarországot is beleértve), akkor nézzetek vissza ma este vagy holnap reggel, addigra összeszedem és megírom a posztot <3
11953482_705434306223992_5695063982207792480_o

Lezárás – Utolsó magyarországi iskolai nap

Ezek már az utolsó napok Magyarországon. Szivünk tele vegyes érzelmekkel. Várjuk, hogy menjünk és végre újra együtt legyen a család, ugyanakkor hiányozni fog mindenki, akivel az elmúlt két hónapban újra kicsit közelebb kerülhettünk és időt tölthettünk. Miközben mindenkitől búcsúzkodunk, a bőröndök már félig bepakolva, iratok rendezve, lelkileg felkészülve, ma lezártuk az iskolát is.

IMG_5645
Ma volt az utolsó napja annak a két hétnek, amikor Dani itt járt iskolába. Amikor bementem a 2B osztályteremébe és megköszöntem, hogy befogadták Danit erre a rövid időre, a tanítónéni megkérdezte a gyerekeket, hogy megosztanák-e milyennek ismerték meg Danit. Majdnem minden kisgyerek feltette a kezét és sorolták: kedves, ügyes, okos, kedves, barátságos, kedves, összetartó, kedves, nem rossz fú :), jó vele játszani, sokat jelentkezett, kedves, kedves… nekem és a tanítónéninek is folytak a könnyeink… minden gyerektől kapott egy-egy rajzot is, amit emlékként vihetünk magunkkal.
Ki gondolta volna, hogy két hét is alakulhat úgy, hogy az megmarad örökre különleges élményként – nekem legalábbis biztosan, de úgy érzem Daninak is. Befogadták és megszerették. A tanítónéni hozzátette, hogy látszódik, hogy mennyire kiegyensúlyozott és mennyire más rendszerben tanult eddig. Nagyon tetszett neki, hogy Dani mer jelentkezni, kérdezni, ha tud vagy épp nem tud valamit. Nincs benne félelem, hogy mások mit gondolnak. Segítséget kér, ha nem ért valamit és mindenhez könnyedén alkalmazkodik. Hálás vagyok, hogy úgy döntöttünk, hogy beíratjuk Magyarországon is, akkor is, ha akkor már tudtuk, hogy nem hónapokra csak két hétre jár majd. Szeretettel és élményekkel tele a szívünkben visszük ezt az emléket is tovább <3
Most pedig hív újra a világ, az újabb tájak, emberek, kultúrák, ételek és élmények!

Őszi séta a folyóparton – Utolsó magyarországi napok

IMG_5945

Őszi séta. Napfény. Nyugalom. Bárányfelhős ég. Csend. Tükröződő víz. Friss levegő. És zöld, zöld, zöld. Minden olyan zöld még most is, mintha nem is ősz lenne.

Ahova megyünk ott nem lesz négy évszak. Nem lesz ennyi zöld körülöttünk és bárányfelhő sem az égen. Lesz viszont örök meleg, tenger, oceán, kék ég, napfény, pálmafák, homok, sok-sok homok, hegyek, kedves emberek, lassú békés élettempó, új ízek, színek és fények. Egy új és más világ.

IMG_5955

Minden úgy tökéletes, ahogy van. Semmi sem marad ugyanabban a formában, energia szintjén mégis minden örök – csak átalakul. Az életben az egyik esszenciális képessége az embernek is szerintem a megújulás. Megújulni újra és újra az élet során, akárcsak a természet teszi ezt. Menni az élet áramlatával, elengedni a belső félelmeket és menni minden után, ami szívből hív, s hagyni, hogy az út során ért tapasztalatok és élmények csiszoljanak és gazdagítsanak bennünket.

Ezek már az utolsó magyarországi napok. Olyan érzések törnek meg, amiket megfogalmazni nem lehet, s talán nem is kell. Elég, ha hagyom megélni őket és megosztani, amennyire ez lehetséges.

IMG_5958

Tippek, hogy hova költözünk :)

10411190_674989152601841_9063193354161832407_n

Mivel szépen sorra érkeznek a tippek, mielőtt elúsznának, úgy gondoltam összeírom őket egy posztban. Érdekes hallani, ki mit gondol, mi lehet vajon a következő célállomásunk :)

Legtöbben valamilyen angolszász országra tippelnek, de van egy-két ember, aki merészebb desztinációkat is kinéz belőlünk :)

Az eddigi leggyakoribb tippek a következők voltak: Anglia, Ausztrália, Szingapúr, Kanada és Brazília

További tippek: Új-Zéland, Olaszország, Panama, Dubai, Abu-Dhabi, Bali, Japán, Dél-Amerika, Fülöp-szigetek, Mexikó, Jáva tenger környéke, Algéria, USA vagy vmi afrikai ország.

Volt egy-két ember, aki Magyarországra tippelt – ez az egy még engem is nagyon meglepett!

Pár hét és minden kiderül :)

Update

Szép lassan alakulnak a dolgaink a költözéssel kapcsolatban. Karesz már kint van és csupa pozitív benyomásai vannak az új országgal és helyi emberekkel kapcsolatosan, ami sokat segít, hogy mi is fellélegezzünk és lelkesebben tudjuk intézni és tenni az itthoni dolgokainkat. Danit el kezdtem játékos angolra vinni heti kétszer. Amikor csak tudunk skypeolunk a madridi pajtásokkal is, egyrészt, hogy kapcsolatban maradjunk velük, másrészt hogy Dani is használja továbbra is a spanyolt.

11807112_689829271117829_8683069890457827862_o

Míg Spanyolországban éltünk, addig az utcán a magyar volt a titkos nyelvünk, amióta Magyarországon vagyunk most meg spanyolra váltunk, ha valami titkos dolgot akarunk egymással megbeszélni :) Igyekszünk elszórakoztatni magunkat :) Augusztus közepétől pedig kezdjük a magyar írás és olvasás tanulást is egy szuper kedves tanítőnővel, akinek kimondottan sok tapasztalata van külföldön élő magyar gyerekek tanításában. Mondhatom, hogy csupa kedves és segítőkész emberrel hoz a sors itthon is össze, ami megkönnyíti a mindennapokat.
IMG_4701Kihasználjuk az itthonlétet és többségében élvezzük is. Vannak dolgok, amik szemet szúrnak, akármennyire pozitív is a hozzáállásom, de tisztában vagyok vele, hogy elsősorban magamon kell ilyenkor dolgozni, vagy egyszerűen elfogadni a megváltoztathatatlan dolgokat illetve segíteni abban, amiben tudok. Hiányzik a saját élettér, de ez természetes. Addig is élvezzük édesanyám meseszép teraszát. A képeket továbbra is ott készítem a telefonommal. A sok szép virág szép hátteret biztosít :)

Az élet egy vakmerő kaland, vagy semmi (H. Keller)

2bae92c56eedb828bfabcd992e27f276

A kudarctól való félelem ne tarson soha vissza! Ne hagyjuk, hogy az álmaink elússzanak mellettünk, és helyettük a kényelmes komfort zonán belüli élést és kiszámíthatóságot választjuk (ami kiszámíthatóság nem is létezik, hiszen ha mi magunk nem tesszük, az élet úgy is ad rá alkalmat, hogy kizökkentsen bennünket belőle). Tudjuk, hogy amit megálmodunk, arra a képesség is meg van bennünk, hogy megvalósítsuk! A kérdés az, hogy mennyire merünk nagyot álmodni, mennyire vagyunk kitartóak és az út során mennyire merünk szembenézni saját korlátainkkal, félelmeinkkel, és elengedni azokat?!

Kérdezzük meg magunktól, hogyan akarunk távozni ebből az életből: 1d97c08ee6822bc9ed24777e5df8df34megmaradt és meg nem élt álmokkal vagy izgalmas emlékekkel és kalandos történetekkel? Ennek egyik titka, hogy nem szabad leragadni a félelmeknél és azon rágódni, hogy mi minden sülhet el balul, mert akárhogy is alakul a végén, mindenképpen többé és gazdagabbá válik az ember a megélt tapasztalatok által, mitöbb, jó eséllyel még bölcsebbé is válik általuk. Vagyis nem veszíthetünk! Viszont annál többet nyerhetünk! A veszteség érzése csak akkor válik relevánssá, ha a kérdés örökre bennünk marad – Mi lett volna ha mégis megpróbálom…? Emlékeztessük magunkat, hogy minden újabb akadály csak bennünket gazdagít, tesz erőssebbé és rugalmasabbá, amennyiben nyitott elmével állunk hozzá. Ha nem így érzünk, akkor mindenképp érdemes elolvasni az általam mostanában oly sokat emlegetett könyvet: Carol Dweck Szemléletváltás c. könyvét, amiről ITT írtam.

a60df1e5471c4da9dbcbfe5be63b51cf.400x266x1Merni kell megújulni! Ne féljünk a változásoktól! Aki rigiden ragaszkodik az állandósághoz, sokkal nagyobb törésként él meg minden változást, amit az élet magával hoz. Merjünk az élet áramlataival együtt haladni. Merjük megélni az érzelmeinket, mert csak akkor leszünk képesek feldolgozni és elengedni azokat. A változások által újabb látásmódot és tapasztalatokat kapunk! Nem a végeredmény számít, hanem, hogy tesz az ember az álmaiért és útközben, amellett, hogy tanul, még jól is érezi magát és kihozza a legjobbat minden helyeztből!

Learn to get comfortable with being uncomfortable (Life lessons 101) Meg kell tanulni elfogadni, hogy nem lehet mindenre felkészülni az életben! 110161242e91fd5c4dacb45c62908c6aBármit is hozzon az élet, az hosszútávon fejlődésünket és javunkat szolgálja, mégha nem is érzünk mindig így az adott pillanatban (ebben megint az ajánlott könyv sokat tud segíteni). Ha mindig ragaszkodni akarunk a biztoshoz és a jövőbelátáshoz, azzal saját potenciálunkat és lehetőségeinket limitáljuk. Az élet szépsége és izgalmassága pont a kifürkészhetetlenben rejlik és hogy mindezt megtanuljuk elfogadni, kezelni és közben élvezni az életet.

Have faith in life and in yourself. Az egyik szerintem legfontosabb része annak, hogy minél teljesebb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet éljünk, hogy legyen hitünk! Hitünk az életben, önmagunkban, az emberekben, az emberiségben. Enélkül igencsak megnehezítjük a saját és mások életét is.

A boldogság és a kiegyensúlyozott élet egyáltalan nem szerencse kérdése. A kérdés inkább, hogy megengedem-e magamnak, hogy boldog legyek vagy minden lehetséges pillanatban keresek okot arra, hogy miért nem lehetek az, és felsorolom, hogy mi minden külső tényező akadályoz ebben? howard-timeSenkinek sem könnyebb vagy nehezebb az élete, csak más utakon járunk, más tapasztalatokkal gazdagszunk, másért vagyunk itt a Földön, de az élettel járó hullámvölgyek kikerülhetetlenek. Senki nem lát a jövőbe, nem tudja kontrollálni a dolgok alakulását, de hogy mennyire vállaljuk saját magunkat és mit teszünk nap, mint nap, milyen szokásokat és gondolkodásmódot kultiválunk nagy mértékben befolyásolják életünk minőségét. Azt is be kell látni, hogy az ember nem akkor válik erősebbé és bölcsebbé, ha csak és kizárólag örömteli dolgok történnek vele. A különbség, hogy ki hogyan áll az élet adta helyzetekhez. Megtalálja-e a nehézségben is, hogy mit lehet belőle tanulni vagy nem. Beépíti a tanultakat és tapasztaltakat az életébe vagy az áldozat szerepet választja, és másokat meg a környezetet hibáztatja azért, ahogyan az élete alakul.

the-secret-to-happiness-is-always-making-the-most-of-the-current-situation-you-are-in

ae69b7cc176db0c40c542928842933e4Az utazás számunkra mindig egy nagy belső utazás is volt. Aki régóta él nyitott szemlélettel különböző helyeken a világban, az valószínűleg átérzi, hogy minden egyes új ország, kultúra és helyzet új dolgokat hoz ki az emberből. Új képességeket, hozzáállást, rálátást és megértést a világra és az életre. Megmutatja azt is, hogy mi mindent tanulhatunk még önmagunkról mások tükrében. Rádöbbent, hogy amit mi igaznak tartunk, azt homlokegyenest másként gondolják a világ más pontjain. Az utazás alázatra is tanítja az embert, mert felismeri, hogy valójában mennyire hiányos is az ismeretünk ahhoz, hogy mindent tökéletesen megértsünk vagy átlássunk. Mindenki saját szűrőin keresztül nézi a világot, így ahány ember, annyi valóság és igazság is létezik.  A bőrszín, a nem, a vallás, vagy a nemzeti hovatartozás senkit nem határoz meg. Ezek mind csak rétegek, az igazi emberi esszencia ezek alatt a rétegek alatt rejlik. S minél inkább képesek vagyunk önmagunk lenni, letenni a szerepeket és vállalni azt, akik vagyunk, annál inkább segítünk másoknak is, hogy így tegyenek körülöttünk. Ezáltal vagyunk képesek kihozni a legjobbat magunkból és másokból is.

Norte

Mi magunk úgy tartjuk, hogy függetlenül attól, mely sarkába születtünk a világnak, igazi otthonunk a szívünkben van, ahol nincsenek határokat. Az otthon számunkra annyit jelent: otthon lenni saját bőrünkben. Új helyeken, újra megtalálni a helyünket a világban és újabb oldalainkról megismerni önmagunkat. A világ sokszínűsége és szépsége kimeríthetetlen! Elsősorban rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre belőle és mire helyezzük a fókuszt – ha az ember a jószándékot, segítőkészséget és a világ szépségeit keresi, akkor meg is talalja ez garantált ♥

Új lehetőség és a költözés miértje :)

Erre tényleg nem adtam egyértelmű választ, és mivel sokan kérdezitek, most leírom.

1504021_829932827050379_7788878696499701377_n

A költözés egyik fő oka, hogy Kareszt kinevezték :) A Mechanical Department vezetője lesz július végétől. Szuper izgalmas, mert szakmailag egy nemzetközi csapat irányítása hatalmas lehetőség, felelősség és kihívás is egyszerre. A másik fő oka a költözésnek, hogy mi már 2 éve készen álltunk erre az új lehetőségre és, hogy új helyeket fedezzünk fel a világban. Bármennyire is imádjuk Spanyolországot, bennünket ez nem állít meg abban, hogy tovább barangoljunk a világban és jobban megismerjük azt. Mindennél jobban inspirál, amikor új tájakat, helyeket, illatokat, emberi történeteket és arcokat, kultúrális szokásokat..stb ismerhetünk meg. A komfort zónán kívűli tapasztalással járó izgalmak mindig is motiváltak. Újabb és újabb energiákat mozgosítanak bennünk, így mi nagyon várjuk már a változásokat!

Gondolatok

IMG_1914Érdekes, ahogy a nagy pakolásban előkerülnek olyan dolgok is, amiket még Koreából hoztunk át. Ezek is hozzák fel a 7 évvel ezelőtti költözés emlékeit, az akkor még csak 5 hónapos Danival. Dani, aki Koreában született, de kisgyermekkorát Spanyolországban töltötte. Ide kötik az első  lépések. Leginkább spanyolnak érzi magát, de amikor egyszer beszélgettünk arról, hogy mi az állampolgársága, ő gondolt egyet és felsorolt 5 országot, ahová tartózónak érzi magát! Számára ez a helyzet, amiben élünk, teljesen természetes. Nem is érti miért kellene csak egyet választani. Igazi Földpolgár, aki az egész világot be akarja járni és közelebbről megismerni. Három nyelven beszél és úgy vált már a három nyelv között, ahogy én azt csak szeretnék. A magyar és a spanyol a legerősebb, de mostmár mindent, amit tud angolul is mond és használja a nyelvet. Arról beszél, hogy legalább 10 nyelven szeretne megtanulni beszélni, hogy minél több emberrel érthessen közös nyelvet a Földön. Én meg ezektől a gondolatoktól teljesen meghatódom. Várja a magyarországi kalandokat, de várja az azt követőket is. Nyitott minden újra, és egyre bátrabban is áll velük szembe.

Valahogy az elmúlt napokban benne van most minden – múlt, jelen és jövő. Nem gondoltam volna, de jó most mindezeket az érzéseket és helyzeteket megélni. Nem mondom, hogy mindig könnyű, sőt! De valahogy mégis jobban megy már az elengedés, a pillanatban maradás és a tervezés is mint korábban. Sok és kitartó önmunka van mögötte, mintahogy sok csalódás, fájdalom és tanulás is, de megérte. Tapasztalatokban, tanulásban és élményekben is sokkal gazdagabban távozunk innen is. Rengeteget adott nekünk ez az ország és az elmúlt hét év, de erről majd külön írok.

Így állunk most

P1000723Tegnap hatalmas előrelépésen vagyunk túl. A bútorok nagyját sikerült elvinni és elvitetni. Szinte mindent odaajándékozunk a bútorokból, kivétel az elektromos íróasztalt. Amit magunkkal viszünk még, azok a könyvek, elektronikai dolgok, Dani játékok és a ruhák egy része. Ezek is ketté választva. Egyik része Mo-ra, másik az új helyre. (Azért ez, hogy nekünk mindig három országon keresztül kell költözni, kicsit összetettebbé teszi a dolgokat.) A maradék bútorokat majd hétfőn-kedden és szerdán viszik el. A költöztető cég pedig szerdán jön csomagolni.

Már nincsenek ágyak, így matracokon alszunk a földön. Dobozok mindenütt. Meg 40 fokok. Elmo drágánk nehezen találja a helyét, de azért nagyon hősiesen viseli. Már csak a legó van elől, így Dani azzal játszik, meg Marysiaékkal délutánonként órákon át a medencében. Így telnek a napok. Közben búcsúzunk az ismerősötől és barátoktól, a várostól és az elmúlt 7 évtől.

Az alábbi képek vegyesen a tegnap délelőtti és esti helyzetet ábrázolják.

  P1000727P1000732 P1000736 P1000734 P1000735

Visszaemlékezés

Haha, ma visszaolvastam a 7 évvel ezelőtti posztokat, amiben a Koreából Spanyolországba történő költözésről írtam.

Life in Korea2

”Jelenleg úgy állunk, hogy szabad perceinkben fejenállunk, szelektálunk, csomagolunk, dobozolunk, kidobunk, eladunk, kiakadunk és időnként hátast dobunk :))

Egyébként Dani rendkivűl kooperatív kismuskétás. Odahúzom magam mellé a pihenőszékében és rágódunk mind a ketten: én azon, hogy mit hogyan pakoljak, ő meg a nyúl lábán :-) Néha-néha örömittas kurjongatásokat lő a levegőbe, amivel biztos engem akar buzdítani ;-)

Közben egyre másra találkozunk különböző nemzetiségű emberekkel, akik mind áradoznak Madridról és akik nem győzik a fülünket rágni, hogy Madrid a világ egyik legjobb helye élni, s ha van rá lehetoségünk, ne habozzunk! Hát így jutottunk augusztusban arra a döntésre, hogy ha nekünk most valóban Európában a helyünk, akkor össze fog ez jönni. Ha nem, akkor maradunk Ázsiában.”

Szöul, Dél-Korea 2008. Október

 madrid

Nagyon örülök neki, hogy annak idején is dokumentáltam a költözködést, mert ha korábban nem is éreztem így, most visszanézni számomra kincset ér. Főleg az érzesek miatt. S hát valljuk be, a Madriddal kapcsolatos elmondások még annál is jobban bejöttek mint arra mi valaha is számítottunk volna.

Dilemma

DSC_0070

A fiúk egyik legnagyobb dilemmája az új hellyel kapcsolatosan, hogy vajon hogy fognak tudni majd olyan korán felkelni és egyáltalán kipihenni magukat? :) Itt az iskola ugye 9h-kor kezdődött, és Karesznak is elég volt, ha 9:30ra érkezett be munkába. Ehhez képest az új munkahelyen 7:30h-kor kezdődik a munkaidő, a suli pedig mint a legtöbb helyen 8h-kor :) Gyakorlatilag visszatérünk a régi rendre. Ami jó lesz benne, hogy hamarabb is végez mindenki és nem nyúlnak el így a napok, mint a rétestészta. Szerintem jót fog tenni a belső biológiai óránknak is.

Ui. az én egyik dilemmám pedig, hogy vajon kapok-e majd ott is quinoát :)