Land of sand, sea and sky

Source: google images

Source: google images

Eljött végre a nap, hogy megosszuk veletek hova tovább! :)
Egy olyan különleges országba vesszük az irányt, ami nekünk két éve került a radarunk alá és azóta figyeltük és hallgattuk az onnan érkező nagyon pozitív beszámolókat másoktól, akik már éltek ott. Egy ideig úgy tűnt kevés esélyünk van, hogy odaköltözzünk. Azonban minél többet megtudtunk az országról, annál inkább elvarázsolt és hívott bennünket. Teltek-múltak a hónapok, aztán tavaly augusztusban teljesen váratlanul Karesz főnöke kérdezte, hogy érdekelné-e a kinti iroda Mechanical Dept. vezetése. Nagyjából azonnal igent mondott rá és azonnal el is indult a szervezés – 99%ban meg volt már minden, kiválasztottuk Daninak az iskolát, a lakóparkot, ahol majd lakunk, az utolsó simítások mentek a szerződést tekintve is, és mi is odaajándékoztunk egy csomó dolgot már másoknak. Ekkor azonban valami egészen váratlan történt. Pár héttel az indulás előtt meghiúsult minden. Azt az érzést nem tudom visszaadni, amit akkor átéltünk, legyen elég annyi, hogy életünk egyik legnagyobb tanítása volt, ami akkor fájdalmas volt de azóta mégis hálásak vagyunk. Nem megyek részletekbe mik voltak az okok, annak idején ezt megírtam a ‘How to deal and avoid expectation hangovers in life’ posztomban. Az ország nevét akkor nem említettem, mert a nagyobb képet tekintve nem számított. Számunkra egyértelmű volt: még nem ott volt a helyünk. Ami sok oldalról be is igazolódott, és a rákövetkező hónapokban rengeteget tanulhattam és kaptam az élettől. Többek között, ilymódon volt lehetőségem résztvenni egy fantasztikusan inspiráló los angelesi life coach által indított több hetes kurzuson, sikerült elvégeznem Alisa Vitti Flo Living kurzusát is (ami a természetes hormonális egyensúly helyreállításáról szólt), majd januárban egy szuper Ayurvédás kurzust, amirők mind az életmód blogomban írok. Közben telt-múlt az idő, én szorgosan coachingoltam imádott klienseimet, Karesz pedig közben befejezte a projectjét, s március elején rákérdezett, van-e még lehetőség arra, hogy beszéljenek a korábban felajánlott lehetőségről. Annyi derült ki, hogy még nem találtak senkit a pozícióra, így tulajdonképpen van rá 50% esély, hogy igen. Mivel ez meghatározta, hogy ezután nem lehetett 2-3 hétnél tovább tervezni, mert bármikor mondhattak igent és akkor ennyi időt adtak volna az összepakolásra és költözésre, így ami innen következett, az egy kettős valóságban történő életforma hónapokon át – mert keszülnünk kellett úgyis, mi van ha Madridban maradunk (akkor Daninak suli csere), és mi van, ha megyünk (ne volt értelme belemenni hosszútávú tervekbe). Egészen minimalista életet folyatattunk önmagunkhoz képest, ami irány egyébként engem nagyon érdekel a jövőt tekintve. Ezzel párhuzamosan mindent megtettünk, hogy a helyzethez képest képesek legyünk az itt és mostra koncentrálni, és ténylegesen megélni, mi az a surrendering és letting go, amikor az ember átlátja és felfogja, hogy innentől már nem rajtunk múlik, minden úgy fog alakulni, ahogy alakulnia kell. Nekünk attól élnünk kell az életet, és élvezni a pillanatot, nem egy váróteremben tölteni az életet. Ezek a hónapok erre tanítottak a leginkább, és arra, hogy bízzunk, akárhogyan is alakulnak a dolgok, minden a legjobb úton-módon történik és értünk. Végül június elején kaptuk a hírt, hogy Kareszt kinevezték és mehetünk. A közben és azóta történt szinkronicitásokról pedig egy külön posztban tervezek írni. Hát ennyit az elmúlt egy évben átéltekről és a háttér sztoriról. Ami egyben magyarázatot ad arra is, miért döntöttünk úgy, hogy egy ideig nem osztjuk meg hova költözünk.

Ahová megyünk, olyan ország, amiről meglehetősen keveset hallani. Akiknek eddig mondtuk, szinte senki nem tudta hol található. Mindenkinek meg kellett néznie a térképen. (Az Emirátusok mellett – Dubaitól egy óra repülő útra.) Nekünk viszont volt 2 évünk olvasni és felkészülni belőle.
Ezúttal egy olyan ország a választottunk, ami nem máshol, mint az Indiai-óceán és Arab-tenger ölelésében bújik meg csendesen és békésen. Egy ország, amit az Arab-félsziget ékszerdobozának hívnak, hegyekkel, hosszú érintetlen partokkal, változatos klímával és természettel, békés, kedves, vendégszerető emberekkel. Egy ország, ami hatalmasat fejlődött az elmúlt 40 évben de nem a csillogásra építkezett, hanem hagyományaik és gazdag kultúrájuk megőrzésére. Lassú élettempó és nyugalom jellemzi. Számtalan szabadtéri elfoglaltságot és sportolási lehetőséget nyújt az októbertől-áprilisig tartó csodálatos klímájának köszönhetően. Évről-évre egyre közkedveltebb és ismertebb téli desztináció. Elmesélések alapján igazi kisgyerekes családi paradicsom. Az ország neve: Sultanate of Oman.

Mivel senki nem találta el, ezért igazán nem mondható az, hogy kiszámítható volt a döntésünk. Örülök, ha tudunk még meglepetéseket okozni :)

P.S. Ha valaki a környéken él vagy arra járna, írjon nyugodtan, szivesen veszem fel más ottélő nyitott szemléletű magyarral a kapcsolatot :)

2 thoughts on “Land of sand, sea and sky

  1. Sok – sok sikert, örömöt és boldogságot kívánok Nektek!
    Végre együtt :-)
    Alig várom a beszámolókat (ételekről is).
    Érdekes, pár hete nézegettünk egy utazási magazint, hova tudnánk elrepülni télen, ahol tenger van és meleg. És Oman benne volt a katalógusban :-) Tetszett a homokos tengerpartja is :-)
    Szeretettel: Ildikó

  2. Veram, nagyon bizsergeto. Boldog eletet es felfedezeseket, szerintem olyan dolgokat tanulsz, tanultok, amirol meg almodni sem mertek. Gratulalok es kalandra fel! oleles, marti

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s