Kinevezes

Iden tavasszal szamos fontos dolog tortent a cegnel is, koztuk olyan is, ami Karesz karrierje szempontjabol is merfoldkonek szamit.

Ket evvel ezelott, amikor a ceghez jott, egy eppen akkor indulo hatalmas szaudi projectre tettek, ahol egy gyarat kellett felepiteni, aminek azota kozeledik az atadasa. Most jarnak ott a projecttel, hogy mar minden gep installalva van es vkinek ki kell mennie ket honapra, hogy a gepek inditasanal, a teszteknel ott legyen felugyelni. Erre, mint legalkalmasabb emberre, Kareszra gondoltak – igen am, de az idozites nem jo. Majus vegevel kellett volna menni egeszen julius vegeig. Azonban a kozelgo `csaladbovitesi folyamat` miatt Karesz jelezte, hogy az idopont most nem alkalmas. Tudomasul is vettek es meg is ertettek termeszetesen. Majd rovid gondolkozas utan, Peti felajanlotta magat, hogy akkor kimegy helyette es ott lesz iranyitani a teszteket :-) Ennek megorulven el is kezdtek intezni a kiutazasat, s par heten belul mar kint is lesz az ilyenkor kozel 50 fokban :-o

Kozben eltelt egy honap, s a heten tettek kozre a kinevezesi listan szereplo dolgozok neveit. Iden eloszor vettek bele kulfoldieket is, s a kozel ketszaz kulfoldi kozul 8 mernokot neveztek ki. Karesz volt az egyik :-) Assistant Manager-bol eloleptettek Manager-re, ami mar csak azert is nagy dolog, mivel itt Koreaban ahhoz, hogy vkit eloleptessenek Manager szintre azonkivul, hogy szamos kriteriumnak kell megfelelni, az egyik legfontosabb faktor a ledolgozott evek szama. Altalaban min. 10 ev munkatapasztalatnak kell meglennie ahhoz, hogy ez megtortenhessen. Karesznak viszont jo par evvel kevesebb van. Ezert tortent meg az, hogy egyaltalan nem szamitottunk arra, hogy akar iden, de meg jovore is ez szoba johetne. Amikor odament hozza a fonoke gratulalni (o volt az, aki egyebkent eloterjesztette Kareszt a kinevezesre), Karesz nem  is ertette eloszor, hogy mirol beszel es mihez gratulal. Ebbol is jol kitunik, hogy mennyire maskent mennek a dolgok, mint pl. Nyugaton, ahol az ember azert altalaban szamit egy-egy kinevezesre :-) Itt varatlan meglepeteskent erheti az embert. Az orom persze igy is nagy volt  s ez egyben mindenkepp bizonyiteka is annak, mennyire meg vannak vele elegedve a cegnel es szamitanak ra a jovoben is. Tobb mint valoszinu egyebkent az is, hogy Karesz a ceg legfiatalabb managere :-) Mindez hetfon tortent, igy gyorsan vettunk egy tortat, hogy megunnepeljuk a nagy esemenyt :-) Ceges keretek kozott majd jovoheten kedden lesz oriasi hepaj, amikor az egesz Mechanical team-mel egyutt mennek majd 200an unnepi vacsorara es a szokasos koreai `tivornyazasra`. Kismano erkezesenek idozitesetol fugg, hogy Karesz is reszt tud-e venni, de az biztos hogy a lenyegen ez mar nem valtoztat – Karesz Manager lett annak minden elonyevel es hozadekaval egyutt :-)

Az meg mar csak kulon hab a tortan, hogy kozben aprilis 26-an, a ceg 38. szuletesnapjan, ujabb ajandekot kaptunk a cegtol, ezuttal egy szuper jo szobabiciklit :-)

Advertisements

Hogyan kerultunk Koreaba?

Nagyon sokan kerdeztek mar, hogy hogyan jutottunk ki Szoulba, hogy vajon Kareszt a ceg csak kikuldte vagy kulon megpalyazta az allast a cegnel? Bar mar rengetegszer leirtam emailben, de ugy dontottem leirom itt a blogban is, hogy tiszta legyen, s ha ezutan is kerdez vki, mar csak at kell iranyitom ide a kivancsiakat  ;)
Kezdjuk akkor rogton az elejen. Mielott kijottunk volna, Karesz a dan nemzetisegu Grundfos szivattyugyarnal dolgozott mar majd negy eve. Konkretan ugy indult, hogy mind a ketten mentunk volna ismet kulfoldre, s a cege csak igerte, hogy eljon a nap, de a nap azonban nem latszott eljonni… Ugy dontottunk tehat, hogy mivel annak altalaban nincs jo vege, ha masra kell varni, vegyuk kezbe a tervezest es iranyitast inkabb mi magunk. Nyitottak voltunk a vilagra, s tobb orszag is szobajott, tobbek kozott Dubai is. Meg kell, hogy mondjam en nem igazan banom, hogy nem oda, hanem Del-Koreaba hozott a sors, mert barmennyire is szeretem a meleget, a tul sok homok es a 42 fokos hoseg, allando legkondival eles nem hianyzott nagyon… Kivancsi lettem volna ugyan en is Dubaira egy latogatas erejeig, mivel Karesznak nagyon bejott a hely (leven, o tobbszor is jart ott egy feasibility project kapcsan, aminek a megvalosithatosagi tanulmanyan dolgozott 8 honapon at ), de majd eljon annak is a napja.

Egy januari napon 2006ban, a koreai Samsung Engineering Kozep-Europaban hirdetett mernoki allasokat Magyarorszagon, Lengyelorszagban es Csehorszagban. Mindharom orszagban pont a Grafton Recruitmenten keresztul (ahol en is dolgoztam korabban 2 evet) es eredeti tervek szerint szep szammal vettek volna fel jol kepzett, angolul beszelo mernokoket a szouli szekhelyre. Erkeztek az oneletrajzok szep szammal a Grafton irodakba, s a koreaiak valogattak… Fontos volt szamukra, hogy relevans tapasztalattal, azaz femipari, szivattyugyari vagy gaz es olajipari haterrel rendelkezzenek a jeloltek, beszeljenek jol angolul es legyen legalabb 4-5 eves tapasztalatuk jo nevu cegeknel.
Majd 2006 februar-marciusat irunk mar. Peter baratunk jelentkezett az allashirdetesre eloszor, majd Karesz is beadta az oneletrajzat. Mindketten a Grundfosnal dolgoztak, csak Peti akkor mar Daniaban az anyacegnel, ahol Karesz is kozel felevet toltott el 2003ban egy projecten – ekkor voltam en is kint vele masfel honapot.

Vegul marcius vegen Mo-rol harom embert valasztottak ki es interjuztattak le telefonon. A telefonos interju utan azonban Peti visszavonta a jelentkezeset szemelyes okok miatt es maradt Daniaban. Ezutan – mint azota kiderult – beijedtek, hogy Kareszt is elveszitik, igy asap ajanlatot tettek neki; mi eredetileg arra szamitottunk, hogy majd csak a szemelyes interju utan fognak eloszor ajanlatot tenni, de nem igy tortent. Emlekszem mindez meg husvet elott tortent, s a husveti fustolt sonka es tojas folott errol ment a nagy beszelgetes es tervezes a csaladdal (ekkor meg csak a szuk csaladom tudta). Valaszolni nem valaszoltunk nekik egybol az ajanlatra, mivel a dubai-i project alakulasara vartunk volna, ami azonban nem nagyon akart alakulni sehogysem.

En el kezdtem Koreanak utananezni az interneten keresztul, hogy megis milyen ez a szamunkra is alig ismert orszag, mire szamitsunk. Elsodleges felismeres: konyvesboltokban szinte semmi anyag az orszagrol (2006 ev elejerol irok); az interneten csak forumokon talaltunk nemi info-morzsat, azt is csak angolul, de azok sem epp pozitiv jelleguek voltak. A HRest bombaztuk ezernyi kerdessel es – igy utolag is le a kalappal – tenyleg mindenre igyekezett kimeritoen valaszolni es megnyugtatni, hogy egy jo es biztonsagos orszagba erkezunk :)

Karesz kozben megegyezett a ceggel, hogy aprilis vegen atrepul a HR manager Europaba es leinterjuztatja F2F is szemelyesen. Igen am, de Kareszon kivul nem valogattak be egyetlen mas magyar mernokot sem a jelentkezok kozul, igy egyedul Karesz kedveert utazott Bp-re. Pragaban szinten volt egy-ket potencialis jelolt, mig Warsoban tobb, mint 10.

Aprilisban megtortent a szemelyes interju, ami inkabb csak egy barati beszelgetes volt az egyik koreai etteremben, ahova a Mo-on dolgozo nagy Samsungos managereket is elhivtak, s Kareszt faggadtak vacsi kozben, mikozben erdeklodve figyeltek, hogy bejon-e neki a koreai kaja ;) Mindenki teljesen oda volt Karesztol, es el sem akartak ugy engedni, hogy nem irja ott helyben ala a szerzodest. Viszont Karesz mondta, hogy neki meg gondolkoznia kell ezen, de hamarosan valaszol. A HR manager tehat tovabb ment masnap Pragaba majd Varsoba, de vegul egyetlen jeloltet sem vettek fel onnan. Vegul senki mas nem kapott ajanlatot, csak Karesz, egesz Kozep-Kelet Europabol! Az igazsag, hogy a ceg nagyon is jol jart vel, mert hihetlen tolerans es elfogado szemelyiseg, amiert egyertelmuen nagyon halasak neki es szeretik, megbecsulik a cegnel, mint embert, s mint szakembert is. Karesz egy igazi kompromisszumra hajlamos ember, aki ha barmi problema van, felajanl tobb opciot is, hogy az mindenkinek jo legyen. Nyilvan nem csak szakmai tapasztalat, hanem mentalitas es hozzaallas kerdese is kell, hogy legyen, ha vki pl. a Tavol-Keletre jon dolgozni, hogy sikeresen be tudjon illeszkedni es hatekony munkaerove valhasson az ember. (Ha nyugati arroganciaval es egoizmussal erkezik ide vki, es ugy akar bemutatkozni, akkor mar eleve eselytelen az egesz dolog, nem fog soha mukodni…)

A valaszadast egeszen majus vegeig huztuk, hatha tobb is kiderul Dubairol, de vegul csak nem derult ki semmi, mert jegelve lett az ugy, igy vegul megszuletett a dontes meg az eskuvo elott, s majusban alairta az eloszerzodest a ceggel! S meg jo, hogy nem vartunk a dubaii lehetosegre tovabb, mert azota sem inditottak be azt a projectet, ahova Karesz ment volna, es azota sem vettek fel abba a pozira senkit. Veletlenek nincsek…Nekunk Koreaba kellett most jonnunk.

Majd jott az eskuvonk majus vegen, s a legmokasabb resze az volt, amikor az eskuvoi vacsora kozepen egyszer csak felalltunk es kozoltuk a hirt mindenkivel. Jo lehetoseg volt, hiszen ott volt mindenki, aki szamitott :)) Azt a sok ledobbent arckifejezest sosem fogjuk elfelejteni :DDD A szuleimen kivul nem tudott senki a dologrol. Szerintem nem tartott mindenki teljesen komplettnek bennunket, de nem igazan erdekelt bennunket, mi mar dontottunk :) Es nagyon vartuk a valtozast. Tudtuk, hogy a legtobb ember nem ertette, miert adunk fel egy biztos, kenyelmes eletet otthon azert, hogy egy idegen vilagba, ”bizonytalansagba” keruljunk. Szerintunk nagyon fontos az eletben, hogy legyenek az embernek almai, amikert amellett, hogy csak almodozik, meg is probal tenni ertuk, hogy megvalosuljon.

Vegul meg annyit, hogy azert tettuk a kezdesi datumot augusztus elejere annak idejen mert az eskuvo utan elutaztunk 3 het naszutra, s utana meg Karesznak volt egy projectje a munkahelyen, amit be akart fejezni, mielott otthagyta a ceget, igy vegul mindketten juliusba mondtunk fel es aug 4en szedtuk a satorfankat es tobb ezer kilometerrel arrebb tettuk le.

Szoval igy tortent az eset, a tobbit azota ismeritek ;-)

Tortenelmi pillanatok :) (2007 aug 14)

Azt hiszem `igazi tortenelmet` elunk itt at. Reggel a kovetkezo `reklamfilm` ment le a reggeli ceges hiradoban:
Dolgozo ul az asztalanal, amikor egyszercsak 17:00-ra valt az ora szamlalaloja. A dolgozo feszengve nez a valla felett at, hogy fonoke ott ul-e meg. A fonok, asztala fole hajolva teljesen elmelyulten dolgozik vmin…az ido megy tovabb…srac egyre jobban feszeng…mar 6 ora…a fonok meg mindig ott ul…remenytelennek tunik a helyzet…
ES EKKOR megjelenik a `feszultseget feloldo` felirat: Munkaido 8-17hig tart – mindenki menjen haza a 8 ledolgozott oraja utan! (8ora + 1 ora ebedszunet)
Kov. kepen lathato amint a boldog dolgozok lepdelnek ki szepen sorban az irodabol :-)
Nem kell tobbe megvarni a fonokot, lehet mennie mindenkinek akar 5tol is. A felhivo reklamot most minden reggel leadjak! haha, kivancsi vagyok ki meri kovetni a mutatott peldat v csak azt hiszi, hogy ez vmi megtrefalasa az igazi koreai dolgozonak :)

Tovabbi updates a hiradokkal kapcsolatban:
Egyre hihetetlenebb hiradokat adnak le a cegnel nap, mint nap. Az egyszerusitett valtozat utan, kesobb meginterjuvoltak jopar dolgozot, akik meg este 9-10kor is bent dekkoltak, mivel a fonokuk keptelen volt lepni. Arc kitakarva, teljes inkognito, minden, ami kell. Vegen ujra a felhivas, miszerint 8-5ig van a munkaido, es mindenki menjen haza. A fonokoknek kell peldat mutatni, tehat tessenek szivesek idoben lepni ;)
Ezen a heten mar egyre hosszabb felhivasok mennek, amikben megszolaltatnak kulonbozo szakembereket, es mas Koreaban levo `vilagcegek` alkalmazottait es fonokeit a folosleges tulorazasrol, az allando prezentaciokeszitesi maniarol, aminek tulajdonkeppen semmi ertelme, mert nem produktiv es effektiv. Sokszor csak az egesz idohuzas, es ezen kell valtoztatni.
Amirol mar 8 honapja beszeltem en is kedves kollegaimmal es fonokeimmel, az itt es most teljes format olt. Jo ezt latni, megelni a napot ;) Nem gondoltuk volna, hogy ez meg a `mi itt eltoltott idonkben bekovetkezik`!
Persze ilyen messzire meg ne menjunk, mivel az igazsaghoz hozzatartozik az is, hogy meg mindig nem merik a dolgozok nezni ezeket a felhivasokat es riportokat, bar fuluk egesz biztos lapat mereteket olt, hogy ha nem nezik, azert halljak, hogy mirol van szo ;)
Egyszer meg behozzak a franciakat is, es egy honap munka utan, ket het szabira mennek majd ok is. Varom azt a napot :DDD

SECL promocios film

Tegnap tudtam csak meg, hogy feltettek a ceg honlapjara a promocios filmet, amirol mar korabban meseltem es amiben mi is szerepelunk Sasha baratnommel :D Szoval a poen kedveert belinkeltem ide is, mert megis csak mokas dolog egy ilyen nagy ceg reklamfilmjeben gyanutlanul feltunni, megha csak 1-1 mp-re is :D

Angolul: ITT

Eleg hosszu a film, tobb, mint 8 perces. Ebbol az elso 0,45mp-ben mutatjak Dogok-ot, ahol a ceg is van. Sasha feltunik rogton az elejen, amint kezetraz ket koreai kollegaval (akik valojaban szineszek voltak, nem ceg alkalmazottak). Majd vegig mennek lenduletesen a ceg halljan. Az 0,55pm-ben en is felbukkanok, az arcom premier planban :D, amint epp magyarazok valamit. Majd a film kozepe tajan ismet megjelenek a 4,02mpben, amint egy kerekasztalnal `targyalunk` nagy komolyan egy projectrol :); kesobb meg1x feltunok, amint a tv kepernyoje elott allok az egyik managerrel, aki magyaraz, s vegen megfordulok :)

Azert bizonyos szempontbol pioneer voltam a cegnel, hiszen en voltam a ceg eleteben az elso feher europai no, akit felvettek ide a szouli HQ-be, majd rogton Sasha kovetett is a kovetkezo honapban is, de o 8 eve el mar itt es folyekonyan beszeli a koreait, ami szenzaciosan jol all neki es mindig mosolyognom kell, ahogy varatlanul megszolal koreaiul es az osszes koreainak leesik az alla. Megeri a pillanatot :) Nem tudom megunni. Azota tobb europai no nem kerult a ceghez, de sejtesem szerintem nem is igen fognak a kozeljovoben felvenni…azert fel kell dolgozni nekik is ezt a nyugati `feminimebb` hozzaallast, ami tavol all az itteni lanyok attitudjetol; hat meg a ferfiaketol…:-) Dehat ettol szep az egesz, az ido folyaman szepen megtanulunk egyutt, egymas mellett elni es dolgozni, s ok is egyre elfogadobakka valnak, velunk egyutt.

Egyeb hirek:

Peti vasarnap delutan erkezik Szoulba es hetfon mar kezd is a cegnel. Remeljuk nem alszik be rogton bemutatkozaskeppen :) Lehet a deli sziesztat erdemes lesz kihasznalnia :D Szerencsejere jovoheten szerdan munkaszuneti nap lesz ismet, igy lesz ideje pihenni egy napot a het kozepen.

Tovabbi johirek koze tartozik az is, hogy ket kisebbik (17, 20) ocsem is – Szabi es Csongi – megvette a repulejegyet Szoulba, David mesterrel egyetemben :) Igy aug. 25en landolnak a Tavol-Keleten es ugy tunik 3 hetre birtokba is veszik a ket vendegszobat. Kivancsi vagyok mennyire jon majd be nekik a hely. Vajon lesz-e akkora hatassal rajuk, mint ocsemre volt tavaly, amikor kint volt 3 hetet…Na majd beszamolunk arrol is.

Az is biztos mar, hogy draga Heni baratnomek is jonnek ki oktoberben ket hetre Zolival, a ferjevel, es kozel masfel eves Milcsi kisfiukkal :) Meg masfel eves sincs, de mar jart Londonban es Barcelonaban is. Ez lesz a harmadik repuloutja :) Imad repulni, s remelhetoleg a hosszu repuloutat is jol fogja viselni! Utana tuti elkenyeztetjuk es osszeismertetjuk egy-ket tuti karakan kis koreai kolyokkel :D Jo eselyekkel alakithat ki `eletreszolo baratsagokat` veluk. Hatha egy-ket koreai szot is elsajatitana toluk , amelle a par magyar melle :DD

Mindenkit nagyon varunk mar!!!!

Meg egy evig maradunk

Na jo, elaruljuk, ugy dontottunk maradunk meg :) Olyan tovabbi kondiciokat ajanlott a ceg, amit bolondsag lett volna visszautasitani; ma irtuk ugyanis ala az uj szerzodest es ma hosszabbitjak a vizumunkat is. Ha ez igy halad jovore megegyszer alairjuk ;) Mindamellett, szeretunk is itt lenni, es meg nem fedeztunk fel mindent az azsiai kornyeken, ami tervbe van veve, igy egy ev meg biztos nem arthat ;) , csak meg kozelebb vihet almaink fele…szoval ma meg a heten unneplunk!

Almos reggel

Elozmenyek: 1. szombaton erkeztunk vissza Europabol, jet lag kiheveresere igazan ido nem akadt 2. ejjeli 1am elott agyba nem jutottunk egyik nap sem azota 3. szerdatol 95%os paratartalom uralkodik, ami szinte lehetetlenne teszi a kenyelmes alvast: konkretan olyan erzese van az embernek, mintha minden nedves lenne: az agy, a parna, takaro, lepedo es meg a pizsi is….nem tul kenyelmes es kellemes allapot. Mind a ket legkondit bekapcsoljuk, hogy elszivja a parat, de a mar napkozben nedvesse valt anyagoknak nem szamit.

Eredmeny: Sikerult napi max 2-3 ora alvast abszolvalnunk, ami ma reggel tetozott:

Olyan gyonyoruen elaladtunk, amilyenre miota dolgozom (5 eve) nem emlekszem. Konkretan magat a mozdulatot sem tudom visszaidezni, amikor valamikor reggel 6 ora magassagaban minden bizonnyal levertem a vekkert. Mindekozben azt almodtam, hogy vki kerget es uldoz bennunket, mi meg menekulunk, es futunk az eletunkert….s egyszer csak wham…kipattan a szemem es latom 6:52. Ceges busz 6:55kor indul. Van eselyunk nincs eselyunk? Szedulok, mint egy kotyagos liba, nem tudom, hol vagyok, meg bennem van az uldozes emleke. Gyorsan kikapok vmi kenyelmes ruhat, s hozza egy futocipot ;) (not at all munkaba valo), de gondoltam mashogy nincs esely. Mar a liftben vagyunk, minden bizonnyal elerjuk a buszt, s egyben sikerult rekord ido alatt elkeszulnunk, ami maskor sem vesz tobb idot el 30-40 percnel normalis keretek kozott. S ekkor bekattant: ma interjuztatok!!! Azt pedig futocipos sportruhazatban megsem lehet!!!

Irany vissza, elegans ruha elo, betolunk mindketten egy-egy joghurtot, gyors fogmosas es indulas le taxit fogni. 5 percen belul sikerult is, es 8ra pont sikerult beesnunk a ceghez. Az interjuk alatt mondanom sem kell majd elaludtam. Buzgon jartam ki hol vizert, teaert vagy a mosdoba, hogy valahogy ebren tartsam magam az interjuk alatt. Kozben voltak megint erdekes tortenetek, de arrol majd egyszer kesobb…

Most olyan szinten legyurt a faradsag, hogy legszivesebben egy hetig csak aludnank!! zzzzzzzzzzzzzzzzzzzz

Monday morning

Par kepet, amit kimentettem meg tegnap a masik gepre, fel tudok tenni, igy rovid kepmagyarazattal rovidesen posztolom is oket, visszaidezven nehany szep francia pillanatot :-)

Ma reggel a jo hir amellett, hogy szinte egy perc alvas nelkul keltunk utnak ujra dolgozni, hogy mikor beertem es kiosztottam a kis csokikat mindenkinek, melyeket Fro-bol importaltam nekik, azzal kezdtek, hogy penteken 50 interjum lesz. Mire en: 15 vagy 50? Mire ok: 50, jol ertettem. Mire en: ez komoly? Akkor egesz nap interjuztathatok? Mire ok: nem, nem, az 50 az mind reggel jon majd….and I`m like @#$%^ forget it… never mind…I’ll do it…ilyenen mar meg sem kellene lepodnom es megis :DD

Ezenkivul tegnap az Emartban, a tejfol mellett meg egy uj dolgot eszrevettunk, miszerint ujabb poziciokat osztottak ki a boltban, hogy minel tobb szorgos keznek munkat tudjanak adni: ilyen a kosar adogato a bejaratnal, es a masik a kosar felhuzo a mozgolepcsonel, aki ott all az escalator tetejenel es segit felhuzni a nehez gurulos kosarakat ;) Hat nem remek?

A cegnel emlitettem mar, hogy van cipo tisztito is?, aki minden reggel korbejar a managerek kozott, akik mind leveszik a cipojuket, atvaltanak papucsra, mig az ember felteszi a cipoket egy gurulos cipotartora, es elgurul veluk, majd par ora mulva visszahozza oket szep csillivillin….

Az elejen meg nagyon megalazonak tartottam, de mara tudom ez is megszokott itt…egy munka a szamos kozul, amit a 46 millios lakossagnak adni kell.

BBQ party kollegakkal

Tegnap nagyszeru kis osszejovetelt szerveztunk a tetokertben. Meghivtunk par kollegat es baratot, kb olyan 16an lehettunk. Nagyon jo hangulat volt es az idovel is nagyon szerencsenk volt, mivel langyos, meleg kora nyari estenk volt. Mivel ma van a Buddha szuletesnapja, ezert ma nem kellett menni dolgozni sem, igy jol jott ki ez a hetkozepi kis BBQ party.

Karesz nagy fonokei is tiszteletuket tettek nalunk, ami nagy szo! Meg a VP is eljott :)

Keszitettunk finom gyumolcssalatat, ami kb az elso 15 percben el is tunt; volt egy hatalmas adag zold salata, valamint rengeteg finoman bepacolt BBQzni valo husika; s a vegen meg 4 hatalmas torta: egy Strawberry cheesecake, Pecan pie, Strawberry Tart es meg egy sima sajt torta…Sajnos csak az utobbirol sikerult kepet kesziteni, a tobbit hamarabb elpusztitottuk, minthogy erkezesem lett volna megorokiteni oket…pedig azok neztek csak igazan jol ki :)

Az italok kozott figyelt egy uveg Unicum es Mezes Barackpalinka, mint hazai reprezentativok…Sikerult a vendegeknek eleg gyorsan az aljara nezni ;) Csak az Unikumbol maradt egy kicsi…ugy tunik, ahhoz meg ”ernie” kell a kozonsegnek :D Ezenkivul hozott az egyik srac Grappat Spanyolorszagbol; mig Russel az eszak-koreai sojuval remekelt elo; s mi meg pluszban vettunk 4 uveg Californiait…hat igy mulattunk tegnap.

Vasárnap érkeznek már nagyon várt családtagjaink (Vali&Norbi :), akikkel aztán június első hetében Bintanra és Singapore-ba utazunk :) Tömény élvezet, sok-sok kirándulással, látnivalóval és végre lehetőséggel, hogy az ember vmi kis egészséges színt szerezzen magának a nyár további részére.

International Recruitment Fair, Seoul 2007

Csepergő eső, búskomor idő, 18 fok – de nekem valahogy még ez sem tudja elvenni a jókedvem soha itt :)

…előző nap megint homokot fújt a szél a Góbi sivatagból, így szószerint Koreans were speaking in ”Chinese patterns” again :)))

Ilyenkor mindenki az esőt várja, ami elmossa a homokot és másnapra kitisztul az ég, és általában ragyogó napsütés van!

Szombat reggel 9kor elindultunk az idei Int`l Recruitment Fair-re, amin 10 másik céggel együtt a Samsung Engineering is részt vett, amit a Koreában tanuló külföldi diákoknak tartottak high-tech friss diplomások után kutatva. Az egyik kollégám, Karesz és én reprezentáltuk a céget. Persze senki nem jött rá, hogy a három emberből kettő egy magyar hazáspár :)) Mókás volt így együtt recruitálni, próbálni eladni a céget a sok külföldi diáknak. Nem meglepő módon 90%ban ázsiai diákok voltak jelen, azok közül is leginkább kínai, maláj, indiai, bangladeshi, nepáli, pakisztáni és vietnámi. Rajtuk kívűl még pár orosz fiatal tette tiszteletét, akik roppant módon megörültek `európai fejünknek` ;) A reggeli hatalmas dömping levonulta után a délutánunk már kényelmes tempóban telt. Köszönhető volt ez annak is, hogy egyre erősebben kezdett esni az eső…

Végül összeszámolva hárman kb 80-90 embert interjúztattunk le, ami elég jó arány. Ebből első megítélés alapján szerintem 30%nak jó esélye is lehet. Persze az is igaz, hogy a cég szeretne minél több európai és amerikai itt tanuló diákot is felvenni különböző mérnöki vagy éppen staff pozikba, de ez ezúttal nem-igen következik be. Más úton kell őket felkutatni és levadászni.

Minden érdeklődő kapott az interjú végén egy 2006os annual report-ot (amiből új infókhoz jutottunk mi is Karesszal, mint pl., hogy a cég az elmúlt egy évben megduplázta profitját és projectjeinek számát)

Koreán kívűl, Samsung Engineering van még Thaiföldön, Indonéziában, Malayziában, Indiában, Mexikóban, Fülöp-szigeten, Kínában és Magyarországon is. Bár ha információnk nem csal, akkor otthon csak pár személyes cég üzemel, inkább képviseleti jelleggel, amiről nem is hiszem, hogy sokan tudnak, mivel otthon magyjából mindenki hiszi, hogy a Samsung csak telefont (Ázsia No. 1. mobiltelefon gyártója), porszívót meg LCD-ket (Samsung Electronics a világ legnagyobb LCD gyártója) gyárt…

A Samsung Group egyébként szinte minden területet lefed, még autót is gyárt a Renault-val közösen. Persze számos ágazata domestic területen és Ázsiában ismert leginkább.

Vissza még kicsit Samsung Engineering-hez…A legerősebb profilja a cégnek továbbra is a Hydrocarbon részleg, azon belül is a Petrochemical Plants and oil&gas, amire 4x annyi megbízást kapott 2006ban, mint 2005ben. Csak a szaudiaktól 6 MEGA projectre kaptak megbízást, s ezzel Ázsiában a koreaiak jelenléte a legerősebb a Szaudi Királyságban .

S ha már itt tartunk, akkor leírom azt is, mert talán sokan nem tudják, de a Samsung Corporation építette többek között 60%ban a malajziai Petronas Tower-t is, és a világ legmagasabb toronyházát, a Burj tower-t is ők építik Dubaiban.

Vidam tavaszi napok

Csütörtökön elmentünk a városba mászkálni, majd a Secret Gardenbe, ahogy terveztük. Az idő nem is lehetett volna szebb: ragyogó napsütés, 22-24 fok, és hétköznap, napközben lévén nem volt akkora tömeg sem :) Azt hiszem a képek magukért beszélnek…Többek között emiatt is szerettem bele a városba majd egy évvel ezelőtt. Most újra legszebb arcát mutatja, és ez érződik mindenen, ami most körülvesz bennünket :)

A pénteki nap is úgy telt, mint az álom. Teljes kapacitással és hatékonysággal dolgoztam egész nap érdekesebbnél-érdekesebb dolgokon! Ha csak fele ilyen jó napjaim is lesznek továbbra is bent, szuper lesz! Délben kint a jó időben cirkáltunk jégkrémmel a kezünkben, beszégettünk és tervezgettük az estét a lányokkal. Couple dinner-t szerveztünk. Nem-igen voltunk még ilyesmin, amit kifejezetten így neveztek volna. S. és M. barátnőm is hozta a barátját, plusz mi ketten Karesszal mentünk együtt egy nagyon klassz hangulatos spanyol étterembe. A lányok ismerték már a helyet, ők ajánlották, amit egyébként Gecko’s Garden-nek hívnak. A hangulat nagyon jó volt, rengeteget nevettünk, beszélgettünk és az étel is isteni volt…az egyetlen sokkot a számla okozta, ami 231.000Wonra jött ki…még most sem értem, hogy sikerült…mindenesertre kicsit ledöbbentünk, mert ennyit meg nem fizettünk étteremben annyi kajáért, amennyit ettünk…Mindössze hatunknak rendeltunk 5 fajta kaját, és közösen falatoztunk mindenből – koreai módra – közben két kancsó frissítő Sangriát kortyolgattunk a spanyol falatok mellé, s a végén 3 desszertet rendeltünk hatunknak…szóval nem egy 5 fogásos francia vacsorán vettünk részt…szép volt, jó emlékekkel, de nem hinném, hogy a közeljövőben visszamennénk…

Ezenkívűl a nap (vagy talán az év híre volt), hogy beadtuk az igényünket egy nagyobb lakásra péntek délelőtt, mert ez a mondott 55nm lakás, ami valójában csak 38nm ( már kezdett nagyon kicsi lenni, s vendégek fogadására sem volt nagyon alkalmas. Koreában feltehetőleg beszámítják a közös területeket is a nm-be, amit aztán arányosan leosztanak és hozzáadnak a lakás eredeti méretéhez. Így lesz egy 93nm-es lakás pl. 65nm eredeti méretből…) Egy óra sem telt el, mikor hívtak a Biz. Centre-ből, hogy kedden költözhetünk is át a nagy lakásba, amiben egy amerikai stílusú étkező-konyha-nappali, 3 hálószoba, mosókonyha, fürdőszoba van :) Legalább 85nm-es a lakás, amekkorában még nem is laktunk…

Most ez tart nagy izgalomban bennünket, ami mondjuk nagy rámolással, pakolással és takarítással is jár, de megéri!! A lényeg, hogy ezután jöhetnek a barátok és család is látogatni, mindenkinek jut hely! Csak be kell osztani ki mikor jön :) és egész évben felváltva lehet jönni :)

Szóval a show is going on as usual ;), s akkor még a felét sem meséltem el mi minden történt…de így van ez jól, nem is lehet mindent leírni, főleg amikor ilyen gyönyörű jó idő van kint. Indulunk is a Hi Seoul fesztiválra egy óra múlva…

Lost in Translation

Ma este munka utan, mar eppen mentunk a buszhoz, amikor jon egy telefon ausztral kolleganomtol, hogy HOHO, holnap forgatas lesz es benne leszunk mi is, oltozzunk masnap elegansan!!

Mint kiderult, a novemberi promocios film nem lett elfogadva a felsovezetes altal, ezert ujra kell az egeszet forgatni. Ezuttal nemcsak Kareszt de engem is szerettek volna benne latni :) Jo hir, hogy ezekszerint nem Karesz volt a ludas, hogy ujra kellett forgatni ;) Sot igencsak meg lehettek vele elegedve ha masodjara is felkertek eme nemes szerepre:D

Igy csutortok reggel teljes diszben es elegans ruhaban felvonoltunk a 21. emeletre forgatni. Elvileg 6 jelenetet forgattak, s en az elso ket jelenetben voltam benne, Karesz pedig az utolso kettoben. Sajnos igy nem volt kozos jelentunk, de azert igy sem rossz, hogy egesz kis nuklearis csaladunk szerepel a ceg promocios :) Mostmar mind a ketten gondoskodtunk arrol, hogy hagyjunk vmi nyomot a Samsungos utokorra :D

Ebben a helyzetben megint csak eszembe jutott Manocska es Gabor, akik mar korabban beszamoltak szemelyes popularitasukrol; s Gabor meg a kerdest is feltette, hogy lehet van abban valami, hogy a magyarok ilyen nagy nepszerusegnek orvendenek Azsia ezen reszen ;) Legkozelebb talan a helyi szappanoperaban tunik majd fel vki ‘kozulunk’? :o)

A forgatas helyszinen mar vart rank profi sminkestol, fodrasztol kezdve mindenki; hatalmas stab, meg nagyobb felszerelessel s tobbszori elozetes proba utan sikerult is rogziteni az ezuttal remelhetoleg sikeres reklam filmet :) Az egesz a Lost in Translation filmre emlekeztett, amikor elmondjak neked az utasitast; 5 percig magyaraznak koreaiul, majd vki leforditja neked EGY kerek mondatban :D Akarcsak a filmben :) Annyi kulonbseggel, hogy itt nem whisky reklam keszult, es nem Japanban jatszodik ;)

Konkretan nekunk azt kellett eloadni, amint eppen a Trinidad-Tobago-i tervekrol beszelgetunk, targyalunk, mit szolunk hozza, jartunk-e mar ott, mutagatas a terkepen, vad lapozgatas a project konyvekben es jegyzeteles a hataridonaploban.

Rengeteget nevettunk, igazi szorakozas volt. Soha nem kellett meg ehhez hasonloan szerepet jatszanom, de ugy tunik ez az azsiai tartozkodas errol is szol az esetemben, hogy mindenfele modon kipobaljam magam, amitol eddig rettegtem.

A vilag itt valoban allando mozgasban van, mindig tortenik valami. Az ember tobbszoros reprezentativ kotelezettsegeknek is eleget teve, hol karitativ munkat vegez, hol promocios filmet forgat, hol kulonbozo nemzetek konyhajanak kulinaris elvezeteiben merul el, mikor eppen mi…Szerintem ennyire sokat mar regen szorakoztunk, mind amellett, hogy persze neha fejfajast is kap az ember a sokkos tempotol es reakcioktol, de osszesegeben sok moka, kacagas is ez az egesz ittlet :) Jelenleg szerintem ennel tobbre nem is vagyhatunk… Talan egy ido mulva egy kis pihenesre, egy olyan orszagban, ahol eppen ellenkezoleg, nem sok minden tortenik, s az ember csak a nyugalmat elvezi…Bar nem kizart, hogy ahova megyunk magunkkal visszuk a kalandjainkat es lenduletet is, s lottek az ottaniak nyugalmanak…na majd az meg kiderul. Addig sodrododunk tovabb az itteni arral es hirt adunk a hullamokrol ;)

Kettősség, kétségbeesés, lassú rezignálás

9:05
A lapotomat már ötödjére indítom újra, de még mindig azt írja ki, hogy ‘memory could not be read’. Odahívom hát egyik kollégám, hogy segítsen felhívni az IT-t, hogy kiderítsük mi lehet a probléma.Költői kérdés: Mi értelme is van a biztonsági mentésnek? Egyértelmű a válasz, azonban, ha az embernek egy ket honapos laptop van a birtokában, akkor nem aggodja agyon magat miatta. Csakhogy a cég ”biztonsági okokból” nem enged semmit lementeni külső HDre vagy pendrive-ra, nem tesz az ember mast mint, hogy a legfontosabbakat átküldözgeti a saját gmailes email címére. Azonban ez nem tűnik olyan talányos megoldásnak, legalábbis az ember általában nem küld minden munkahelyi ”piszlicsálé” dokumentumot és táblázatot a magán email címére. Legalábbis én eddig ezt nem tettem meg….így sikerült beleesnem egy hatalmas szélesre ásott, mély gödörbe, amiből nem igen lehet kimászni, csak maximum alagutat ásni…Ott tartottunk tehát, hogy az IT rajta van az ügyön, net-meeting segítségével már a gépemben kotorászik vagy 5 perce, amikor közli, hogy ez annál komolyabb vigyem le a 12. emeltre, ott megnézi személyesen. Azt mondja kb. egy óra és tudok újra dolgozni…remek – mondom.

9:50 Laptop még nincs, de fizetés utalva a számlára. Megnézzük helyesen utaltak-e ezúttal. Hát nem teljesen. 700.000 won-nal többet sikerült utalniuk. Nem éljük magunkat bele a helyzetbe, mert ugye történt már olyan, hogy tévedésből többet utaltak, amit aztán a következő havi fizuból vettek el. Odamegyek a ”salary guru”-hoz, hogy ugyan nézze már meg mi történt, mert nem 2Ftról van szó, és inkább most szóljanak, ha utána meg leveszik, mert csak tévedés volt.
…s ekkor megint olyas valami derult ki, ami teljesen megdobbentett. Nem hiszitek el – legalábbis én teljesen ledermedtem – hogy mi volt az a plusz pénz a szamlamon. Mint kiderült a cég, ha egy alkalmazottnak elhuny egy hozzátartozója ezzel is támogatja az illetot…Hihetetlen…

12:00 Laptop továbbra sincs, de mi közben azert kimegyünk egy közeli kínaiba és elköltjük ‘Lunar’ ebédünket. Szokás szerint én már az előétellel jóllaktam, mire a főétel kiérkezik. Így annak fele a tányéron marad. Micsoda pocséklás, de itt úgy tűnik nem divat a doggy bag, és amúgy sincs hűtő az irodában, tehát nem tudnám hová tenni…14:35 Ujabb telefon. Laptop végérvényesen megadta magát, újra kell installálni az egészet. Külön hangsúlyozom nekik: ‘favourites and documents to be saved pls’…

3:45pm Gép kész, lehet értemenni. Gépet felhoz, letesz, bekapcsol. Egér meg sem mozdul. Pár perc, egér mégis megmozdul és sikerül belépni. Azonnal nyitom a my documents-em – documents sehol!!!??? Újabb telefon az ITra, mire a hölgy annyit mond, ja, sorry, azt nem sikerült megmenteni, mert mindig error page-t adot??? Mi az, hogy nem sikerült lementeni??? Rajta volt az elmúlt 7-8 hét összes prezentációja, táblázatok tömkelege, az összes műszaki egyetem és főiskola elérhetősége és paraméterei 10 orszagra lebontva!!! Hetekbe került míg mindent megtaláltam a neten és táblázatokba rendeztem. Kazasztánnak, aminek örültem, hogy egyáltalán bejön egy honlap is az országban…Az oroszoknál és Szlovákoknál, hogy néha néha feltesznek English version-t is! A többi online recruitment database listámról már nem is beszélve. Az összes régiók szerinti humán erőforrás bemutató prezentációk!!! Ott helyben összetörtem és zokogtam az asztalon, ahogy az egy érzékeny lelkületű lányhoz méltó
Kollégáim megrettenve néztek össze, és sűrű bocsánatkérés közepette nem győzték hajtogatni mennyire sajnálják és, hogy ők szégyenlik magukat a történtekért. Az egyik kedves kolléga odáig elment, ha mindez vele történik meg, s gépéről a többéves anyaghalmaz tűnik el egy derűs nap reggelén, akkor ő egyenest a 20. emeleti ablakon sétálna ki…nekem az jutott inkább eszembe, hogy be sem sétálok többet…de be kell valljuk, túlságosan is megszerettem már most a céget, a kollégákat és pláne a munkám, hogy ilyen egyszerűen feladjam. ”Plan B” nincs, de valami csak lesz…Holnap mindenesetre 21 interjúval kezdem a reggelt és majd utána elkezdek gondolkozni mitévő is legyek…Igaz velem esett meg a szerencsétlen eset, de bárki mással is előfordulhat, tehát vmi megoldást ki kell találni, hogy mentsük egy közös meghajtóra, vagy bármi másra a dolgainkat, mert roppant bosszantó, ha az ember kemény munkával megszerzett dokumentumai csak úgy egyszerűen elrepülnek.
Gyanúm azonban az, hogy ha a kis ITs lány azzal kezdte volna, hogy lementi egyből a dokumenteket, akkor mindez nem következik be. Nem vagyok ITs, de nem teszteket futtatunk rajta, megformázzuk, majd megpróbáljuk lementeni az anyagokat, mire azok már gone. Annyira reggel 9kor még különben sem volt rossz állapotban a gépem, hogy ne tudtam volna kimenteni őket. Ha tudom, mi a következménye, akkor inkább mindent egyesével átemailezgettem volna a gmailemre, de ez az opció már elveszett. Nyílván ebből is tanul az ember, s legközelebb már előrelátóbb lesz. De azért elkeserített nagyon, és bele sem merek gondolni, hogy újra neki kell álljak bármelyik nagyobb volumenű kutatásnak teljesen az elejétől…

Something that is hard to adjust to…

In the past couple of days we’ve been amusing everyone around us by having already started to organize our summer vacation :) I know June seems rather remote but in my mind it’s never too early to start the preparation of a good holiday :) Frankly speaking, I’m not the last minute kind of person – and yes, probably backpacking would not be my cup of tea either…but that’s just fine by me. Anyway, as I was saying, we usually get on with organizing every details fairly early. This is just the way we like it. However, in Korea, people are not like us at all. For instance, most travel agencies do not even have a price-list for early June in mid February. Therefore there is no way we could get a quote for a package tour to Singapore just as yet. Yesterday when I called a travel agency, the lady on the phone kindly told me to give her a ring back end of March. That’s the soonest she can provide us with any help regarding our June holiday..
In fact, `spur of the moment` would more describe the Korean’s attitude than anything else. They like to decide things the last minute or even after ;) They don’t arrange things in much advance or prepare anything for that matter. This is actually how we often end up in situations like the following:
We’re just about to leave the office, locking our cabinets, already in our coat ready to leave:
-Korean colleagues (Kc): Hey, there is a dinner party tonight and you must come!
-Me: TONIGHT??? I mean, pls be serious! Why can’t you just tell me in a day advance?!
They’re all giggling…
-KCs: it’s impossible! that’s the Korean way!
-Me: But I’ve already got plans for tonight so I’m very sorry but I can’t join you this evening.

Reflecting total lack of flexibility……but they get it. They always do…
I’ve tried to ask them to give me a day notice before inviting me to any kind of events (Am really not being unreasonable here, haven’t said them to give a week notice…all I’m asking is one day!) Pointless….They still insist it is not possible. They can only let me know about any events 5 mins before anything is about to happen…
Tho I`d seriously like to find a common ground in this matter as this is not going to work like this I’m afraid. We, by no means, intend to offend them or seem to be rude. However, we like to plan ahead. Of course sometimes we can go along with the `spur of the moment` spirit but not every time…
Even if there`s an important meeting they don`t seem to bother mentioning it until the very last minute. No-one seems to use the calendar to schedule meetings or send invitations for that matter. Let alone ask around if the time is suitable for everyone. Everything is a given here that you just have to accept if you’re a Korean. If not, than it certainly takes ‘whatever time’ to adjust…

 

 

 

Lunar New Year

Although you can feel Valentine`s still hanging in the air, next occasion to celebrate is just around the corner. Lunar New Year`s Day is this Sunday!
Thank God we get to celebrate New Year once again this year! These sort of events definitely make winter go a lot faster. And the best part is that we`re gonna have a long weekend! February is just flying by….
On the other hand, ever since Valentine`s day we don`t seem to have run out of rice cakes and redbean filled cookies in the office. Someone always keeps the stock filled up. The good news is that I`m also getting better digesting these bean stuff :) The bad news that not only the danishes and cookies are filled with sweet bean but some of the ricecakes  too :( Tho luckily you can hardly taste it in them due to their high level of sugar :D
…by the way, yesterday, I stayed a bit longer as I did not want to lose one of my `precious` CV searches that I made on Monster.com and I just wanted to finish up reviewing all the CVs before I went home. So anyway, it was around 6:15pm when they turned to me and ask if I wanted to go for dinner with them??? me – Now??? them – There will be a lot of soju! me – Sooo??? (shouldn`t they have noticed by now that I’m not big fan of drinking soju) So sadly, I skipped this one too…Finally, they`d have left after 7pm and probably drunk until `who knows what time`…and for me to get home is more than an hour from here, plus it was already getting `late`, like dark late kkkk Next time, however, I can`t dodge another one too so I`ll go with the flow and show more flexibility.
Unfortunatelly, giving me any sort of notice as when they`d plan their next event is still not an option so it seems. They said 30 min notice the best offer they can provide. What can I do?
Nevertheless, chocolates have proved to be far the best means of bribery in this country :) So this morning I set off with special Hungarian chocolates that I was hiding on one of the top shelves at home.
There is one thing You should know about Koreans that there is no man, but I mean NONE in this country who would ever refuse chocolate, bonbons or any kind of sweets. `And thanks to the chocolate they have probably even forgiven me for not having participated in `this week nighty activities`.`

Elevator episode

The following episode took place in one of the elevators after lunch today.
We were all standing in front of the elevator waiting for it to come when two foreign faces showed up in the queue. One of my Korean colleagues jumped right out to greet them then they started chatting. Okay, I know, up until now, nothing unusual occurred. But all of a sudden, we realised that they were not speaking English but some other Eastern European language. As it turned out HS, my colleague, speaks fluent Polish and the two guys he was talking to were indeed from Poland! They’ve got some project they’re working on here in the headquarters.As it turned out later, HS majored in Polish linguistic and he lived in Poland for almost 2 years. It was funniest thing to hear a Korean speak a Slavic language a lot better than English!
Incredible things turn out every day but I’ve lost track of them so I can’t recall every single story…
Anyway, where was I? So we were in the elevator when the three of them were still chatting in Polish and all my peers were looking HS enviously – but in a friendly way – and wished they could speak a unique language like him. Then they all turned to me begging to teach them a few words in Hungarian so they can show off with something special too :) So I taught them a few basics and now they’re very proud to say the followings: szia, sziasztok, magyar…this is as far as we could get during an elevator ride :)

Thank-you note

Ma délután újabb érdekes dolgot tudtam meg.
Az újonnan felvett friss diplomások szüleinek küldenek egy levelet, amelyben a CEO megköszöni nekik, hogy milyen remek embert faragtak fiukból vagy lányukból és mi minden lehetőségük lesz majd az életben és a cégnél egyaránt.
Apróságnak tűnhet, de szerintem hatalmas dolog!

Kérdezték, hogy küldjenek-e az én szüleimnek is ;) mire válaszoltam, hogy természetesen. Mondták, hogy rendben, csak eltart még egy ideig míg lefordítattják magyarra :)
Én megvárom, de szerintem a szüleim is :)

Ujabb japan gasztronomiai elvezet :)

Mig el nem felejtem leirom a mai ebed procedurajat, bele is kezdem maris :)
Ket nagyfonok kihivott otunket ebedelni egy nem messze levo japan etterembe.

Mindenkinek egy szimpla 10ezer forint erteku lunch menut rendeltek. Sokaltam ugyan az arat, de gondoltam Dogokban vagyunk, es ilyenkor ugy sem mi, hanem a ceg fizeti. Teny, hogy a japan ettermek altalaban veve is dragabbak. Mint kozben kiderult, az egy szemelyes menu boven eleg lett volna 2-3 ember szamara is, annyira boseges volt a 10 egymas utani fogas!
Erdekes volt a set-up is. Igazi autentikus, gyonyoru dekoracioval rendelkezo japan etterem volt, elszeparalt godros helysegekkel. Godros annyit tesz, hogy ahogy belep az ember, azt hinne a foldre ul le – ami igaz is – azonban az asztal alatt kivajt resz van, igy gyakorlatilag log az ember laba. Vagyis mintha egy foldbe sullyesztett asztalnal ennel :) Jopofa. Eloszor ettem ilyennel.
Inditottunk rogton egy kis salataval es egy kis talban tojaspurevel? vagy mi volt, amiben szerintem sutotokot rejtettek el. Finom volt. Utana hatalmas talon elenk raktak egy csomo fajta nyers halat: flatfish, salmon, tuna, squid es ha megeroltetem magam sem tudom mit meg.
Magyar szokincsem tengeri gyumolcsok teren meg mindig elegge limitalt ;)
Ezutan jott egy kis leves, vmint parolt gombak, amik sajnos agyon borsozottak, igy szamomra erosek voltak.
Kozben kierkezett egy ujabb tal, amin polip es vmi masik narancssarga nyalkas, csigara hasonlito halfajta volt meg. Megkostoltam es komolyan ugy ereztem magam, mint az Amazing Race jatekosai, amikor helyi specialitasok kell kiprobalniuk tobb-kevesebb sikerrel es gusztussal.
Ezutan jott egy isteni lazac steak, hagymas feltettel – ez volt a levesen kivul az egyetlen, ami nem nyers volt. Ekkor mar valoban azt hittem vege van a terulj-terulj asztalkamnak, de ezutan erkezett meg csak a sushi tal. Nemsokra ra pedig rizs, amin kaviar es hagyma, meg meg vmi edeskes dolog volt es melle meg egy leves.
Isteni lett volna, ha nem vagyok mar annyira tele, mint egy vizilo. Ezutan meg mindig hoztak vmi isteni finom pici rantott halfelet, amit csak desszert/csokolade halnak nevezett az egyik kollegam. Valoban nagyon kulonleges edeskes ize volt.
A vegen pedig meg kaptunk egy isteni bogre apricot teat es gyumolcsot.
Ergo: ennyi penzert ennyi kulonleges tengeri herkentyut talan meg Mo-on sem ehettem volna, mivel ott eleve kuriozum. Itt ugyan nem az, de akkor is draga, viszont isteni es valoban friss!
Az is biztos, hogy annyi nyers halat toltam ma magamba, hogy egy jol megtermett akvarium is megirigyelne! (Es ma vegre a kollegaim is lattak enni, ugy igazan, emberesen – eddig ugyanis ketkedtek benne ;)
Ez kb. regen a magyar halfogyasztasom eves atlaganak felelt volna meg. Omega 3ban tehat tutira nem szenvedek mar hianyt!Tudom nem volt egy professzionalis gasztronomiai leiras, viszont annal inkabb lelkes es laikus beszamolo :)

Ui: Ma azt mondtak, ugy hasznalom a palcikat, mint egy igazi koreai ;) Nem baj, hogy nem tudjak, hogy mar 8 eve hasznalok palcikat es szerintem mit sem valtozott a fogasi modszerem. Nem tokeletes, de tokeletesen tudok vele enni :) Igaz, ma fapalcikaval ettunk, mivel japan etteremben voltunk, amivel lenyegesebben egyszerubb, mint koreai fempalcikakkal.
Remelem masnak is meghoztam a kedvet egy kis japan konyhara!

Tul a tuzkeresztsegen

Mit is jelent túllenni a tűzkerekségen?
Már említettem nem vagyok egy public speaker típus, főleg nem nagyobb létszámú ember előtt. Viszont tisztában voltam azzal, hogy ezt nem úszhatom meg életem végéig, így előbb-utóbb túl kell esnem rajta és vagy túlélem vagy nem. Az utóbbi azért mégis csak esélyesebb volt…
Hirtelen ötlettől vezérelve kedves Vice President nagyfőnök, gondolt egyet, miért ne szorítanánk nekem egy órát, másfél órát, amikor is előadom a két előadást, amivel az elmúlt 2-3 hétben foglalatoskodtam, egyéb minden napos teendőim mellett. Közvetlen kollégáim előtt (6-7ember) 2x is előadtam az Outsoucing/azon belül is részletesebben a HR outsourcing modeljéről készített prezit, de mindig volt input és, hogy minél inkább stratégiai szempontból tegyem össze, mindezt érthetően, mivel számukra az outsourcing ismeretlen, ők konkrétan nem tudnak róla semmit. Így volt először csak 10 oldalas, majd 15 és lett végül 25 oldalas a ppt.
Közben, ahogy említettem csütörtökön átküldtem közvetlen kollégáimnak és a nagyfőnöknek a Magyarországról készített prezit, mire mondta, hogy adjam azt is elő, kifejezett figyelmet szentelve a magyar politikai színtér és jogrendszer bemutatására, vmint rövid átfogó történelmi háttér előadására … A többi kérdést meg majd úgy is felteszik közben.
Csütörtök este még eszembejutott, hogy nem húzom fel a csörgőórát, és tudatosan végigalszom majd a pénteket, hogy ne kelljen bemennem ;) De csörgött…
Izgultam mivel se magyarul se angolul nem adtam még elő 30 ember előtt, főleg nem egy stratégiai előadást és attól is tartottam, hogy hiába gondolják, hogy minimális tudás az, amit ők kérnek Mo-ról, mégsem fogok megfelelni mélybemenő érdeklődésüknek.

(Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy a magyar oktatás mennyire hatékony és mennyi maradt meg abból, amit próbáltak a fejembe tömni. Persze egyén függő is nem kétlem, és nem akarom teljes egeszeben az oktatási rendszert hibáztatni, de tény, hogy nem kreatív gondolkodásra tanítanak, nem is globalis gondolkodasra, hanem mindent szeletekben adnak le, s mindez meg veletlenul sem gyakorlatiasan. A presentation skill-re sokkal jobban rá kellene koncentralniuk, hogy utana ne keruljon minden masodik ember hasonlo panikrohamba…)

Végül eljött a 3:30 (hozzáteszem még az utolsó pillanatban is újabb slide-okat tettem a Mo. prezihez – nem a legjobb taktika tudom-, így lett a végére már közel 30 oldal). Végül mielőtt kiálltam a porondra, elmúlt az izgalom, helyette átvette hatalmát egy ”Vera itt a lehetőség mutasd meg nekik és magadnak is, hogy megy ez” érzés. Először Mo-ról beszéltem, és jött minden görülékenyen, mintha kicsit ilyenkor megtáltosodna az ember. A felmerülő kérdésekre is szép sorjában válaszoltam, miközben még mosolyogni is volt erőm :) Azért volt egy-két trükkös kérdés is, aminél nem tudtam bevenni a kanyart pl mondjak el egy magyar verset, ami a Dunáról szól. Nem, hogy Dunáról szóló, de semmi nem jutott volna az eszembe. Gaz tudom… Azért mindenképp érdekes érzés, hogy itt kint egy távoli kultúrában egy csomó új dolgot megtanul az ember a saját országáról is, vagy legalábbis felelevenít. A mokas az volt, amikor a vegen megkérdezte a Vice President, hogy igaz, hogy Magyarországon vannak a legszebb nők?! Hát kicsit elfeheredtem, hogy ez most jot jutott eszebe es egyaltalan honnan hallotta??? Azt mondták, mivel én is ezt tamasztom ala, kíváncsiak rá, hogy minden magyar no igy nez-e ki? :-ooo

Ezután jött egy sokkal szárazabb business process transformation téma, ami után hirtelen érdekes módon senkinek nem jutott eszébe kérdést feltenni…
Mindenesetre az elődás utánt több manager és a Vice President is megköszönte, és hozzátették, hogy excellent előadás volt, és máskor is tartsak ;) Na most ez megint nagy szó, mert nem osztogatják angolszász mintára a ”good job! well done! excellent work!” című hatbaveregeteseket. A mércét is kellőképpen magasra teszik fel ugy altalaban, mert a motto nagyjabol ez lehet: don’t stress yourself, it just simply has to be perfect!
Bárki, bármit is mondjon, nekem nagyon jól esett a jó szó, biztatás es felkérés további előadásokra és igenis büszke voltam rá, hogy legyőztem életem talán egyik legnagyobb félelmét és még élveztem is :)
Ahogy a mondás is tartja: Ami nem pusztít el, az erősít (és tanít)!

Ppt presentation on Hungary

Gyakorlatilag, miota kint vagyunk kerik folyamatosan az emberek, hogy kepeket es informaciokat adjak Mo-rol. Mar korabban is emlitettem, hogy rendkivuli erdeklodest mutatnak kicsiny orszagunk irant. Amikor elkezdtem dolgozni mindez az erdeklodes csak tovabb fokozodott. Eloszor csak kepeket akartak latni a fovarosrol, majd jottek a kerdesek: milyen az elet, az eletszinvonal, a videk, vallasosak-e a magyarok, mirol hires az orszag…es meg sorolhatnam.
————————————————————————————————-
Multhet kedden a szomoru hirt kovetoen masnap nem tudtam bemenni dolgozni. Irtam egy emailt a fonokeimnek, melyben megertesuket kertem… Ezutan vmi hihetetlen dolog indult el. Delott 9 korul hivott fel mentorom, hogy reszvetet fejezze ki es elmondja mennyire sajnalja a tortenteket. Megkert, hogy maradjak otthon es ne aggodjak a benti dolgok miatt, ne foglalkozzak semmi massal csak a gyasszal. Ezt kovetoen nem sokkal egy szivszorito level is erkezett, melyben kifejeztek mennyire egyuttereznek velem, imadkozni fognak a nagyapamert, valamint hogy a ceg intronet oldalara is felteszik a szomoru hirt nagypapam nevevel. Mindezt a vilag egyik legnagyobb mernoksegenel. Draga nagypapam is mernok volt! Villamosmernok! S ha ezt tudna! Annak ellenere, hogy nem csak, hogy a nagyapamat nem ismertek, de gyakorlatilag meg engem is alig, olyan rendkivuli modon bucsuztattak el ot, mintha sajat halottjuk lett volna… Mit mondjak…egyutterzesuk nekunk is nagyon sokat jelentett, es azt hiszem az otthoniaknak is. Azota edes draga nagymamam is mondta mennyire meghatotta a dolog. Ujra megmutattak a koreaiak emberi oldalukat, amiert rendkivul halasak vagyunk nekik.
A multheten szerdatol otthon voltam, s hogy lefoglaljam magam, elhataroztam osszeallitok egy ppt eloadast Magyarorszagrol: kepekben gazdagon, a legfontosabb informaciokkal megtuzdelve. Ket nap dolgoztam rajta, hogy a megfelelo kepeket es adatokat osszeszedjem. Valogattam sajat kepekbol is, vmint a netrol is mentettem le jopar gyonyoruen megorokitett kepet. Masok velemenyenek kikerese utan, azt hiszem elkeszult, s olyan lett, amilyennek szerettem volna.Valoszinuleg kerulunk meg olyan helyzetbe mas orszagban is, ahol erdeklodnek majd az orszagunk irant, igy hasznos lesz a kesobbiekre nezve is. Viszonzasul kedves kollegaink megerteseert es rendkivuli erdeklodesukert atkuldom az anyagot holnap az egesz HR departmentnek es meg majd azoknak, akiket erdekel. Remelhetoleg ezzel is tovabb noveljuk kishazank iranti erdeklodest, es hat valljuk be, a kepek lattan nincs ember szerintem, aki ne nosztalgiazna vagy vagyna Mo-ra, ha csak egy pillanatra is…

Nem skótok a koreaiak :)

Koreai kollégáim ismét bebizonyítottak mennyire bőkezűen bánnak egymással és ha lehetőség van ünneplésre, akkor azt nem hagynák ki semmi pénzért ;)Akkor, amikor már tényleg a feledés homályába veszett, hogy nekem vmikor január 8án volt egy születésnapom, akkor hirtelen előrukkolnak egy újabb meglepetés partyval. Ezúttal nem csak nekem, hanem másik 2 kollégám tiszteletére is, akiknek szintén januárban volt a nagy nap.
Már éppen indultam volna haza 5:30 lévén, amikor megállítanak, hogy hova-hova?! Hát mondom, ha tetszik, ha nem én 10 óránál többet nem maradok bent a cégnél, megyek haza. ”You’ve got an appointment?” kérdezi naívan kedves kollégám. Mintha ahhoz, hogy ”hamarabb” elmenjen az ember, mint 8-9pm, vmi különleges elfoglaltságnak kellene lennie az embernek. Nagy bőszen rávágtam, hogy igen, sajnos ;). Erre kiderült, hogy nem, nem azért kérdezi, mert számonkérne, hanem mert meglepetés pizzaparty lesz a szülinaposoknak, és én is köztük lennék :)))) Hát így nem mondhattam nemet, bevállaltam a dolgot. Mint kiderült, nem csak töménytelen pizza és üdítő halmaz várt bennünket, hanem fejenként 50.000Won gift certificate-et is kaptunk, amit akár a Starbucksban, akár az Outback Steakhouse-ban, Samsung Plazaban vagy egyéb más helyen is levásárolhatunk. (Most erősen gondolkozom hány White Chocolate Mocha es chocolate muffin jönne ki belőle a Starbucksban;)
Az az igazság, hogy még most sem tudom elhinni, hogy a cég mar kétszer felköszöntött! Az ok a hitetlenségémre valószínűleg korábbi ”low-cost centre”-es múltamban keresendő ez a magyarázat, ahol nem-igen fektettek hangsúlyt effajta szocializálódásra és ajándékozásra. Nehéz kicsit hozzászokni, hogy olyan cégnél dolgozom, ahol nem az cseng a füledben állandóan, hogy ez low-budget service centre, nincs pénz semmire, míg itt a SEnál, nem csak akkor kap az ember ajándékot, amikor szülinapja van, hanem akkor is, amikor a cégnek van pl. alapító évfordulója, és olyankor sem fukarkodnak. Tavaly is pl. bicikliket, DVD lejátszókat osztogattak mind a több ezer dolgozónak. Van túrázós es fotós klub is, amihez lehet csatlakozni és résztvehetsz a havonta egyszeri kirándulásaikon. Nem hiába csatlakoztunk mi is, és ezeket is a cég állja természetesen, egész napos kaja ellátással is. Fogok én vha is még egyszer ilyen cégnél dolgozni? :) Maradok, ameddig lehet inkább, az a biztos :)Ja, és, ha vki bármi bónuszhoz vagy plusz pénzhez jutna azonnal meghívja kollégáit vacsorázni és velük osztja meg!Ma egyébként nagyon kedves volt a főnököm is. Reggel, amikor elment az asztalom mellett ”odahajított” két csokit az asztalomra. Ez nagy dolog ám nála!! Mert amellett, hogy nem nagyon szeret megszólalni angolul, szerintem az is gondot okozott nála az elején, hogy megeméssze, hogy vmi külföldi nőt vettek fel a szinte tiszta ffi HR osztályra, ahol ha van is nő, az koreai ;) Most határozottan kezdem érezni, hogy egyre inkább elfogad, és már a csokikészletéből is hozzámvág egyet :) Apró lépések, de sokat jelentenek egy magamfajtának :)

A másik jó pont a mai napban, hogy tartottam a közvetlen kollégáimnak egy ppt prezentációt, és azt mondták perfect, good job :) Egy koreai pedig igazán nem szokott hízelegni, vagy osztogatni dicséreteket, ha munkarol van szo! Persze hozzátartozik ehhez az is, hogy az előzőleg tartott előadásomat úgy ahogy van kivágták…így egész hétvégén keményen azon dolgoztam, hogy megfeleljek nekik és egy ütős prezit készítsek. Így, hogy megkaptam a greenlight-ot, szerdán nagyközönség előtt is előadhatom ;)”@&^+?’ Azért kicsit izgulok…bár lehet felét sem fogják érteni, de mégis rám szegeződik majd min. 30pár érdeklődő szempár ;)

Ezenkívűl kaptam egy list of recommended books by the CEO to read in the next couple of months, így nem fogok unatkozni szabadidőmben sem.

Leült velem mentorom is, akitől a leginkább tartok, mert rettentően magasra teszi a lécet, és keményen kezel mindenkit, engem is beleértve. Nem jellemezném kimondottan finom modorúnak…Bár úgy gondolom, attól erősödik a pálma, ha terhelik, így talán saját érdekemben még ez hasznomra fog válni. Csak ne kezdené minden mondatát úgy, hogy ”you’d better inspect the situation in…” annyira nem tud angolul, let alone udvarias formulákat használni, vagy esetleg egy pls-t netán egy thx-et kimondani…Lehet amúgy emiatt tartok tőle jobban. Mindamellett felnézek rá, mert nagyon nagy tudása van, és nagyon ott van a szakmában. Sokat lehet tőle tanulni…Szóval leült vmelyik nap velem és adott egy csomó stratégia HR-ről szóló tanulmányt, hogy fejlesszem magam, mert őszintén kívánja, hogy mindent, amit a szakmáról lehet azt most itt megtanuljak. Hihetetlen nagy arc volt :) És tényleg komolyan odafigyel, hogy mindenki folyomatosan fejlessze magát, tanuljon, majd implementálja megszerzett tudasat a gyakorlatba.

Ui: ne kérdezzétek honnan merítem az energiát, hogy még blogírásra is futja, mert én magam sem értem. Azt hiszem ez is a koreaiaknak köszönthető :)
BFN