Ovi, boldogan ;-)

…eljott ez a nap is, hogy vegre le tudom irni, Dani az elmult ket hetben boldogan megy az ovodaba. Nincs gond reggelente az oltozessel. Nem rug, nem sir, nem konyorog, hogy maradjunk, hanem segitokesz, ugyesen megreggelizik, feloltozunk, ad egy puszit nekem es integet, hogy ‘ciao mami’ es mar mennek is a papival kettesben :) Ott, amikor Karesz atadja az ovoneninek, akkor picit huppog, de csak egy pillanat az egesz es mar bele is feledkezik a jatekba. Mikor ebed utan, 1kor megyek erte, boldogan udvozol, majd oleli at a kispajtasait es mutatja nekem, hogy ott a Candela, itt  a Luna, ott a Jorge…stb ok a baratai :)) Nyoma sincs a tavaly oszi nyomorusagosan szomoru napoknak es aggodasnak, hiszen lathatoan megnyugodott, tudja, hogy megyunk erte, es jol erzi magat, felszabadult! Ugy gondoljuk, hogy bizony nagyon jot tett neki az a ket honapos szunet es feltoltodes es hogy ugy dontottunk csak delelott jar oviba, mert ez pont annyi ido, amennyit minden nap szivesen eljatszik az oviban es orul, hogy a delutant kettesben tolthetjuk jatekkal, motorozassal…  Igazabol csak az ebed utani sziesztarol marad le, de azt meg itthon is tud :) Az is jo dontes volt, hogy megosztottuk Karesszal, hogy o viszi, en meg hozom el az ovibol, mert igy tudja, mindket szulojere egyforman szamithat :)

Ez volt a mi beszoktatasi tortenetunk ‘happy end’je, es remelhetoleg ez mar igy is marad :-) Azt mar mondanom sem kell, miota ilyen kiegyensulyozottan kezeli o is a helyzetet a betegsegek is elkerulnek es az elso heten elkapott hasmenes ota minden rendben vele ;) Lelkileg is helyrekerult a dragank :)