Valosagunk megelese, megtapasztalasa es megvaltoz(tat)asa

Eredetileg ezt a posztot a masik blogra irtam, de mivel a temaban az utazas is szerepel, itt is elmentem, hogy megmaradjon ebben a kozegben is, hiszen innen indultunk…

Nem tudom ki ment at azon a eletszakaszon, amikor az ember mindig vmire var, hogy megtortenjen vele, tul legyen vmin es majd akkor ‘minden szep es jo lesz az eleteben’?! Csak meg ez a vizsga, meg az a nagy esemeny es ha azon tul vagyok, vegre szuper lesz minden! En hatarozottan emlekszem fiatal korombol, 14-20 eves korom kozott, amikor allandoan stresszeltem magam olyan dolgok miatt, amik a jovoben voltak, es amiken elore izgultam, annak ellenere, hogy annyi optimizmus mindig volt bennem, hogy tudtam, hogy ugyis sikerulni fognak…akarhogyan is, de megtortennek es nem lesz vege a vilagnak. Megis mindig azt a jovobeni erzest vartam, hogy tul legyek azon a valamin, legyen az egy zongora vizsga, evzaro dolgozat, kesobb forgalmi vizsga, eloadas tartasa, szigorlat, nyelvvizsga….stb de kozben mindig azt vettem eszre, hogy miutan tul vagyok eppen valamin, jott valami ujabb, amitol lehetett elore rettegni. Nem mondhatnam, hogy konnyeden es elvezetesen szarnyaltam ezeket az eveket. Pillanatokat belole igen, de nem a kerek egeszet nezve… Persze csakis magam voltam minden stressznek a forrasa, senki mas, csak akkor ezt meg naivan a kulvilagra fogtam, mert azt gondoltam, ezek mind tesztek ahhoz, hogy az ember egyszer vegre felhotlenul boldognak erezhesse magat. Aztan az elet ugy alakult, marmint, ha nem is tudatosan, de en alakitottam ugy, majd alakitottuk ketten egyutt Karesszal, hogy uj vilagba lephettunk at. Uj megtapasztalasokat szerezhettunk, ami minden eddiginel fontosabb szerephez jutottak. Az utazasokkal egy uj es mas elet es valosag bontakozott ki elottunk. Minden addigi ismereteink es tapasztalataink uj perspektiva fenye ala estek. Mar semmi nem tunt olyan egzaktnak, mint az otthoni kornyezetben. Nem olyan reakcio erkezett a kornyezettol, ahogy azt megszoktuk. Nem ugy alltak mas nemzet fiai egy adott ‘problemahoz’, ahogy otthon megszoktuk. Nem ugy mukodtek a dolgok, ahogy azt otthon megszoktuk. Egyaltalan mindenhol mindig mas volt! Ami megtanitott nem csak adaptalodni uj kulturakhoz, kornyezethez, szokasokhoz, emberi reakciokhoz, de arra is, hogy nemcsak egyfelekeppen mukodnek a dolgok, nem csak egyfele ‘elfogadott vagy nem elfogadott’ letezik, hanem ahany vilag, annyi valtozat. Vannak nemzeti szintu hitrendszerek (amik tobbek kozott az adott nep kozmondasaibol, nepdalaibol, tortenelmebol, sztereotipiabol szarmaznak es atitatjak az adott nep minden napjait erzelmi es gondolati szinten egyarant!), amikhez erzekelhetoen csatlakozik egy-egy nep, de a legjobb, amit tehet az ember, szerintem, ha felul tudja biralni, hogy mi az, ami szamara mukodo kepes es elfogadhato az ujak es a regiek kozul egyarant. Mi az, ami meg szolgalja az embert, es mi az, amit ideje elengedni es lecserelni egy uj, pozitivabbra, ami ahhoz szukseges, hogy autentikus es boldog eletet elhessen legyen barhol is a vilagban. Az utazas egy olyan intenziv szemelyisegfejleszto trening az eletben, amit valoszinuleg egy kurzus sem ad meg ilyen szinten, bar azok mindenkeppen segitenek egy tudatosabb szintre emelni mindezt a megtapasztalast, amit utkozben megel a global vandor. Mert azzal, hogy az ut soran uj fajta mentalitassal, attitudokkel talalkozunk kulonbozo nepeken keresztul, uj hitrendszerekkel is, amik eszrevetlenul cserelodnek ki bennunk is menet kozben. Ugy erzem azzal, hogy viszonylag koran, 19 evesen  (korabban tett kulfoldi utazasok is meghatarozoak voltak, de azert mas egy rovid latogatas, es mas benne elni atmenetileg egy adott ”idegen kornyezetben”) kostoltunk bele a vilag kulonbozo izeibe, viszonylag konnyeden es eszrevetlenul indult be az a fajta valtozas, aminek koszonhetoen megtanultuk ertekelni a vilagban letezo kulonbozosegeket, valtozatossagot, sokszinuseget, s vele egyutt onmagunk sokretuseget is, mindazt, ami bennunk rejlik, es ami akkor valik lathatova, amikor egy ujabb megtapasztalas felszinre hozza. S megtanultuk azt is, hogy a valtozas elkerulhetetlen! Hiszen, ha korulnezunk a vilagban, semmi, de semmi nem ugyanaz, ami egy pillanattal elott volt. A termeszet is allandoan valtozik. Mi elolenyek is sejt szintekig allando megujulasban es valtozasban elunk, mint ahogy a gondolataink is valtoznak velunk egyutt! Igaz az, hogy a kulvilag nem mas, mint egy tukor, amin keresztul mindenki a sajat maga epp akkori valosagat latja, nem maset, csakis a sajatjat! Csak gondoljunk egy regen tortent esetre, amit ma mar teljesen maskeppen kezelnenk vagy oldanank meg! Vagy ket fotosra, aki ugyanarrol a helyrol teljesen mas kepet keszit, mert mast vesz a kornyezetebol eszre, mast tart kiemelkedonek… Ahany ember, annyi latasmod, annyi megoldo kepesseg, annyi fele valosag. S pont ettol lesz olyan sokszinu a vilag, hiszen mindenkinek mas lesz ezaltal a maga igazsaga es valosaga, amit megel, es amit meglat. Ezert nincs ertelme ragaszkodni sajat igazunkhoz olyan esetekben (itt nem az univerzalis alap torvenyekre/igazsagokra gondolok), amikor nem csak egy igazsag letezik, hanem szamtalan. Ki hogyan lat egy adott helyzetet. A bekesseg, elfogadas es megertes sokkal tobbet er, es egy melyebb belso nyugalmat eredmenyez minden fel szamara kolcsonosen, s nem mellesleg egy magasabb minosegu eletet. Ezen a merengesen keresztul kapcsolodom a kovetkezo Szepes Maria valogatott idezetekhez, amit a Fuveskonyvbol potyogtem be. Az idezeteket a masik blogban megtalaljatok.