It’s been 4 years since we left Korea and 8 years we’ve been living ‘here and there’ :-)

Pontosan negy eve, hogy elkoltoztunk Koreabol, es uj orszagot valasztottunk magunknak. A dontest azota sem bantuk meg :-) Bar viszonylag sok ido volt mire elmult teljesen a hianyerzet, ami Korea utan maradt, ma mar valoszinuleg a spanyol dolgok egy resze hianyozna jobban, de ez szerintem teljesen rendben van igy. Ha most visszagondolok Seoulra, akkor ket dolog jut eszembe, ami hianyzik, az egyik a varos kulonbozo reszein megbujt buddha templomok es kiralyi palotak hangulata, a masik pedig Sasha baratnom – aki azonban azota nem Seoulban el, hanem Parizs es Szingapur utan epp Yokohamaban, Japanban es minden vágyunk, hogy jovore ujra talalkozzunk :-) 2010ben talalkoztunk utoljara, akkor itt Madridban nalunk, hogy jovore hol…az meg kiderul :-)

S erdekessegkeppen kiszamoltuk par honappal ezelott, hogy kb pont mostanra idozitheto 8 eves vilagban-eles evfordulonk is, amire most nem jutott jobb kifejezes eszembe :) Mindenesetre jo visszanezni es gondolni az osszes helyre, ahol megfordultunk es ahol a hetkoznapokat is kiprobalhattuk. Minden egyes emlek kedves szamunkra, es minden pontosan ugy tortent, ahogy ‘kellett’, olyan sorrendben, ahogy ‘kellett’ :-) Ott voltunk, ahol lennunk ‘kellett’, megtanultuk, megtapasztaltuk, amit meg ‘kellett’ es ekozben a varazslatos UTAZAS kozben elveztunk es elvezunk minden egyes pillanatot :-) Mindent mi magunk hivtunk es hivunk eletre a belolunk kiaramlo gondolatainkkal, energiainkkal es azzal, hogy nemcsak almodunk, de hiszunk is almaink megvalosulasaban. Mindketten ugy erezzuk, hogy felcserelhetetlen emlekekkel, tapasztalatokkal, eletpillanatokkal es erzesekkel gazdagszunk evrol-evre, amit semmire nem cserelnenk el! Azt kivanom magunknak, es termeszetesen mindenki masnak is, aki szereti az ELETET unnepelni barmilyen formaban is, hogy meg sok ilyen klassz evfordulot unnepelhessunk es tovabbi reszeit fedezhessuk fel ennek a gyonyoru szep vilagnak :-) Most megyunk es koccintunk es orulunk az ujabb hosszu hetvegenek – emlitettem mar, hogy Spo. a hosszuhetvegek hazaja? :)

7 thoughts on “It’s been 4 years since we left Korea and 8 years we’ve been living ‘here and there’ :-)

  1. Köszönöm a képeket. :) Tetszenek. :) Mint mindig.
    Én is abszolút így gondolom, hogy mindig ott vagyunk, ahol éppen lennünk kell; mindig azzal hoz össze a sors, akitől a legtöbbet tanuljuk; mindig az történik, aminek történnie kell. Nincsenek rossz történések, csupán a figyelmünket kell másfelé fordítani.

    Jó pihenést és ha mentek valahova, jó utat a hosszú hétvégére!
    Sok puszi és ölelés,
    Ildikó

  2. Koszonom a kedves szavaidat! Igen, hiszen mi magunk hivunk eletre mindent, ami korulvesz bennunket, ami tortenik velunk, a helyzeteket, az embereket, az esemenyeket… ettol olyan fantasztikus az elet, hogy a felismereseinknek koszonhetoen barmikor van valtoztatni lehetosegunk, mint ahogy mindig van valasztasi lehetosunk is :-) Nagyon szep hetveget nektek is !! puszi

  3. Csodásak ezek a múltidéző fotók és a gondolatok, amiket összefoglaltál ebben a posztban. Emlékszem, hogy az őszi koreai fotóidon keresztül jutottam ide anno a blogodra, akkor már Spo-ban éltetek. :) Novemberben készültek a színes lombkoronás fényképek? Többek között azért is kérdezem, mert én Kínában kora ősszel voltam, és akkor még igencsak zöld volt a természet.

    Imádom, hogy ennyire napra pontosan tudsz, emlékszel dolgokra. Korábban teljesen lazán kezeltem a dátumokat, de tőled tanulva megértettem ennek a jelentőségét. Nekünk is most zárul le 4 év a ‘kétlakisággal’, hogy valami egészen más vegye kezdetét… Igen, merni kell nagyot álmodni, és hinni azok megvalósulásában, köszönöm az ismételten inspiráló soraidat. :)

    • Gyonyoru volt tenyleg Koreaban is az osz, amit nem csak a kornyezo hegyek, a ginko biloba aranylo sarga levelei es a juharfak szinesebbnel-szinesebb arnyalatai adtak, hanem maguk a koreai kiralyi palotak, pagodak es buddha templomokat korbelengo hangulat…ezek otvozve egyszeruen paradicsomi erzeset keltettek bennunk is :) Es igen, keso oktoberben kezdodott ott is igazan az osz, es november kozepere erte el a csucspontot!
      Nektek is csodalatos unneplest es varakozassal teli pillanatot az uj elet kezdetehez es annak minden egyes pillanatahoz!

  4. Engem is a koreai beszámolóid hoztak ide a blogba. :) Akkor szerettem meg a blogodat és kezdtem el olvasni a régebbi írásokat is. Sok puszi

  5. Szerintem nekem Szöul fog hiányozni nagyon, de nem konkrétan a buddhista templomok és nem is a paloták (amikből elég egyet látni a többi pedig ugyanarra a sablonra épült). Szöulban van valami, amit nem lehet szavakkal leírni. Idegen vagyok itt, de mégsem érzem magam annak. Ha hazamegyek a lelkem egy része itt marad. :)

  6. El tudom abszolut kepzelni es ugy erzem at is tudom erezni. En annak idejen, bar kozos dontes volt, hogy atkoltozunk megis ugy ereztem, hogy a szivemet teptek ki azzal, hogy hatra hagytam vmi nagyon kulonleges reszet az eletemnek, ahol talan a legtobbet tanultam az eletrol, emberekrol, idegen kulturak massagarol es szepsegeirol. Nekem a palotak koruli hangulat, a fak, a novenyzet, a tavaszi es oszi szinkavalkad az, ami mindig melyen meghatott. Nem maga a palota epulet, leginkabb a hangulat, bar elenk piros szinuk feldobta ketsegtelenul a legborusabb napokat is :) Seoul volt talan az egyetlen olyan hely, amit meg esoben is imadtam! Meg akkor sem tunt lehangolonak szamomra! Valamint lenyugozott meg benne a vilagvaros es a lecsendesult nyugalom kettossegeben rejtozo tokeletes harmonia is. Csak egy lepes be a palota kertbe vagy egy buddha templomba es megszunt a nagyvarosi zaj, a felfokozott eleterzes, a modern technika es vmi egeszen mas vilagba cseppent az ember…

    A seouli kavehazak hangulata szintugy megismetelhetetlen barhol mashol szamomra… talan a kavehazak tukrozik leginkabb egy orszag ‘alaphangulatat’, ami eppen ezert minden orszagban teljesen mas!

    Konkretan en csak olyan emberekkel ismerkedtem meg, akik eltek (nemcsak jartak, de eltek is!) Seoulban, akik ugy mint te vagy akar en, hasonlo felejthetetlen es meghatarozo emlekekkel gazdagodtak az ott toltott ido alatt.
    Az egyik kedvenc buddha tempomunk egyebkent Sinchonban volt az egyetem felett, a hegyen, a fak kozott! Nem tudom ismered-e…

    Nekem 2,5 ev volt teljesen elengedni a ‘hiany erzetet’, annyi, amennyi ideig ott eltunk, es mara megbekelni a gondolattal, hogy mindenkeppen eletunk resze marad, es meg biztosan fogjuk latogatni, ha masert nem, Dani ott szuletett, szeretnem, ha jobban megismerkedne majd a koreai kulturaval is.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s