The city – plus dipping in street photography

New York szerelem volt elso latasra mar 10 evvel ezelott is! Olyan erzes, amit nem nagyon lehet megmagyarazni, egyszeruen csak eluralkodik az emberen. Az epuletei hatalmaba keritenek, sokszinusege lenyugoz, az egesz varos egyszeruen inspiralo hatassal van ram olyan szinten, amilyenen csak keves hely van! Szeretem a varos nyuzsgeset, az emberek sokszinuseget, hogy mindenki mashonnan erkezett es megvan a maga szines tortenete, amit mindennel jobban elveztem hallgatni. Lepten-nyomon! Mert kint valamiert meg en is sokkal nyitotabba valtam azonnal es mindenkivel szivesen alltam szoba. Neha meg en sem ismertem magamra mennyire ‘extrovertalt es baratkozo’ voltam az emberekkel szemben. S kozben szep lassan rajottem, hogy ez nalam eddig kontinens fuggo volt, pl jol emlekszem, hogy Amerikaban es Azsiaban is mindig sokkal nyitottabban allok az emberekhez, mint tegyuk fel itt Europaban. Ez talan azert is alakult igy, mert mi magunk europaiak is valamivel (ki jobban, ki kevesbe) rezelvaltabbak es zarkozottabbak vagyunk egymassal szemben. Nem szolunk pl. oda egy cipo boltban egy teljesen idegen emberhez, hogy ”Szerinted ez a cipo hogy all nekem?” v, setalunk el ugy egymas mellett, hogy kozben odaszolunk neki ”Isteni a ruhad es fulbevalod! Nagyon bejon!”. Meg igazabol azt is ritkan kerdezzuk meg egy idegentol, hogy ”honnan erkeztel es mit csinalsz itt?”. Azsiaban es Eszak-Amerikaban ezt teljes termeszeteseggel teszik, es az evek, utazasok alatt szerzett sajat tapasztalataink is azt tamasztjak ala, hogy ezeken a helyeken gyakorlatilag ‘korlatok nelkul’ barki kivancsian kerdez a masiktol barmit. Egyszeruen szerintem erdeklodobbek – vagy legalabbis jobban merik kimutatni az erdeklodesuket, aminek persze sokfajta magyarazata lehet. Nem tudom, hogy masnak is ez-e a tapasztalata, nekem ez az elmeny igazabol most fogalmazodott meg ilyen formaban s gondoltam itt is megosztom. Mindenesetre azzal, hogy nem feltem kerdezni, szivesen kozeledtem es beszelgettem barkivel, cserebe fantasztikus torteneteket kaptunk ajandekba!!!

Mi tobb, eme felismeresem ota, itt, Europan belul is megteszem azt a lepest, amitol eddig vmi mindig visszafogott, s tenyleg megterul! Nagyon erdekes dolgokat figyeltem meg azota, s ismerkedtem meg hasonlo gondolkodasu, mas nemzetisegu emberekkel itt a kozvetlen kornyezetemben is! Ervenyes, miszerint minden ut soran sajat magunkat is kicsit jobban megismerhetjuk. Iden pedig jooo hosszu utat tettunk meg minden ertelemben…


New Yorkra visszaterve, szeretem meg a varosban azt a tenyt, hogy minden sarka olyan ismeros. Fotokrol, reklamokbol, filmekbol es megsem unalmas. Fotozni sem, meg ezredjere sem, hiszen mindenki picit maskeppen latja es ragadja meg a varost, mikozben picit mindenki ‘magaenak’ is erzi. A kovetkezo posztokban szereplo kepek tehat az ‘en New York’-omat hivatjak bemutatni, ahogy a varos bennem el, ahogy en szeretem…

6 thoughts on “The city – plus dipping in street photography

  1. Csodálatos! :))) Bennem az utóbbi hónapokban ébredt fel a város iránti kíváncsiság, eddig nem nagyon volt rajta azon a listán. De most… Köszi, hogy megmutattad, hogy te milyen szépnek, izgalmasnak látod.
    És ahogy írod, tökre igazad van a nyitottságot illetően. Európában pl nekem sem jutna eszembe a buszon a mellettem ülővel beszélgetni. Ott meg olyan természetes volt, hogy hollandokkal beszélgettünk. :) Összekötött minket az a pár óra, és aztán mindenki ment a maga útján. :)

  2. Azota tudatosan figyelek en is erre, es probalok sokkal nyitottabb es extrovertaltabb lenni mindenki fele. Vannak, akik eleve ilyen szemelyisegek, de nekem tanulni kell, hogy ne legyen nalam kontinensfuggo ;-) A multkor pl itt a hazban a medenceben ismerkedtem meg egy hasonlo globetrotter-rel, aki ugy nott fel gyerekkent, mint amibe Dani no pont bele. Holland az illeto, de Londonban szuletett, majd Hong Kongban eltek par evig, utana Becsben, majd Singapore-ban, es az egyetemet Hollandiaban vegezte (amirol amugy semmi jot nem emlitett, minthogy ingerszegeny hely), es vegul itt Madridban kezdett el dolgozni es itt telepedett le a csaladjaval, azota van egy ket eves kislanya, es mar 10 eve itt el, de mar most aggodik, hogy tul regota egy helyen van, es esetleg a kislanya ugy no fel, hogy vegig egy orszagban maradnak – mivel spanyol a parja es a spanyolok kevesbe torekvoek, szeretnek a sajat hazajukban maradni… nagyon erdekes volt vele beszelgetni, egyreszt mert egy csomo olyan dologra is ravilagitott, ami ot gyerekkent befolyasoltak, masreszt mert miota itt el nem talalkozott hasonlo felfogasu emberrel, aki megertene :-) S ha nem inditom be a beszelgetest mindez sosem derult volna ki :-)

  3. :) De jó kis ismeretségek. :) és élettörténetek. Imádom az ilyeneket hallgatni. :)
    Majd mesélj még a sok utazásról, főleg kisgyerekkel, imádom az ilyen történeteket hallgatni. :)

  4. Lassan belejovok megint…igaz egy masfel honap csuszasban vagyok mar most, de szep lassan potolom; ha mar ot eve irom az uti feljegyzeseket, akkor nem most szandekozom abbahagyni ;) elettortenetet meg leirok ide, csak hosszu lenne most…

  5. Nagyon hangulatosak a fotóid! A nagy fekete zongorás kép és a kínai család + szalmakalapos fekete úr tetszik a legjobban. :)

    Nyitottság terén a legvégletesebb dolgokat Brazíliában éltem meg, ahol “lépten-nyomon” meghívják az embert vendégségbe. Persze figyelmeztetett a nyelvtanárnőm, hogy ezeket nem kell komolyan venni, mert a brazilok ilyenek, és ők lennének legjobban meglepődve, ha tényleg beállítanánk hozzájuk, hogy itt vagyunk a megbeszélt időpontban…:)

    Én nem érzem ennyire a kontinensek közötti különbséget nyitottság-zárkózottság terén, persze tudom, hogy létezik. De lehet, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy a hivatásom során rengeteg ember nyílik meg nekem, egyszer össze kellene számolni, hogy eddig hány ezren… :) De a munkán kívül is szívesen és könnyen beszédbe elegyedek az emberekkel. Sőt mióta Normi és Márk van nekünk, az ő ikerlétük bevonzza az “kíváncsiskodókat”, az a minimum, hogy a kisfiaink a legzordabb arcra is mosolyt varázsolnak, de általában az emberek megállítanak bennünket, kérdezősködnek az ikrekről, és aztán a minket kérdezőkről is sok minden kiderül… :) Én hajlamos vagyok meglátni minden emberben, életútban a szépséget, a tanulságot, sok-sok tapasztalattal lehet gazdagodni.

    De gondolom a spanyolokkal is könnyen lehet beszélgetést kezdeményezni. Ez kérdés is. :)

  6. Kriszti, az a kinai csalad valojaban egy koreai csalad a Korean Way districtben :-)
    Minden hangverseny zongoranal ulo sracrol legfiatalabb ocsem ugrik be es ezert muszaj lefotoznom mindenhol, ahol latom oket :-)

    Amugy biztos, hogy egyen fuggo is, hogy vki mennyire konnyen elegyedik beszelgetesbe egy teljesen vadidegennel, de ennek ellenere en hatarozottan erzekelem a kulonbseget a kontinensek kozott, es nem csak azert mert tobb helyen eltunk mar… Az, hogy a del-amerikaiak mennyire kozvetlenek, arrol ketsegem sincs :) Itt Europaban talan az olaszok es spanyolok a legkonnyebben ‘megkozelitheto nep’, akikkel konnyen el lehet beszelgetni, de az mar mas kerdes, hogy valojaban semmifele valodi erdeklodest nem ereztem pl ‘iranyomba’! Legalabbis nem olyan szinten, mint Azsiaban v Eszak-Amerikaban!
    Amugy abszolut el tudom kepzelni, hogy mind az ikrek, mind a munkad rengeteg alapot jelent, hogy feletek is nyissanak kulonbozo emberek es ezt jo, hogy ti magatok is elvezitek :-)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s