Photo Exhibition

Update Marc 27.

Szeretnem megkoszonni, hogy ennyien vallaltatok, hogy leirjatok mi az, ami visszavonz, hogy kovessetek a blogot. Orulok, hogy megkerdeztem ;-) (Ha idokozben masnak is lenne hozza kedve, barmikor megirhatja, mert a kommenteket mindig megkapom emailben igy vissza tudom nezni a korabbi posztokhoz irt ujabb kommenteket is.) S ha mar ennyien irtatok, felbatorodtam most annyira, hogy megosszak veletek meg egy februari hirt, amirol a csaladomon kivul szerintem csak 1-2 ember tudott. Akkor lett volna jo irni rola, amikor aktualis volt, de akkor nem tettem, azt hiszen nem mertem.

Meg januarban megkertek, egy otthoni kulturalis kiallitas/rendezveny szervezoi, hogy kuldjek kepeket, amiket Europaban keszitettem, mert az enyeimem kozul is szeretnenek nehanyat kiallitani. Vegul az alabbi negy kepemre esett a valasztasuk es ezeket allitottak  ki ezen az Europa nevezetu kiallitason, a szulovarosomban :-)

Nagyon jol esett, es megtisztelo volt a felkeres!  Jelentosege pedig azert volt fontos a szamomra, azon kivul, hogy most eloszor kerult arra sor, hogy egy kiallitason ott legyenek a sajat ‘alkotasaim’ is, mert ez volt az egyik elso olyan lepes, ami az en almodott es megvalositasra varo celom iranyaba vitt kozelebb. A szervezok visszajelzese ez volt, amit a szuleimen keresztul adtak, mivel en nem lehettem ott a kiallitas megnyiton: “A nevemben köszönjétek meg Verának a kitűnő képanyagot. A képeket szakemberek válogatták, a kiállítás anyaga több száz fotóból került kiválasztásra. Nem tudom, Vera mivel foglalkozik; minden esetre bíztassátok, hogy küldjön fotókat különböző pályázatokra”. Mindez tovabbi motivaciot ad, hogy ne adjam fel es vegyem egyre komolyabban  eziranyban torteno fejlodesem! Ezen vagyok :-)

————————————————————————————-

New Page Added (Marc 17)

Nemregiben uj oldalt nyitottam a blogon, amit most eresztek utjara, s amire csak kepeket toltottem fel, nemi magyarazattal, eloszoval. Ha szerettek fotokat nezegetni, uticelok kozott szemezgetni, akkor pillanatsatok bele, hatha kaptok ujabb inspiraciot :-)

Kedves Olvaso! Idonkent annyira kivancsi lennek, hogy ki miert keresi fel a blogot; ha van kedvetek irjatok meg par szoban!; bar tudom legtobben szeretnek anonymus olvasokent a hatterben maradni, en megis orulnek neki, mert idonkent elbizonytalanodok, hogy merjek-e irni bizonyos dolgokrol, vagy ugysem erdekelne senkit, s inkabb tartsam meg magamnak…Ez az erzes csak az utobbi idoszakban jott elo nalam, amikor kozel 5 evvel ezelott elkezdtem a blogolast sosem volt ilyen felszem…de azota nagyon sok viz lefolyt a blogirok vizen is, es szamomra teljesen mas erzest ad ma mar blogolni, mint a kezdetek kezdeten. Ha nem szeretnetek errol nyilatkozni, azt is tiszteletben tartom es megertem! Udv Mindenkinek :)

52 thoughts on “Photo Exhibition

  1. Ismerős a problémád, Vera, a rejtőzködő olvasók előcsalogatásával kapcsolatban. Én már feladtam, hogy szóra bírjam azokat, akik rendszeresen olvasnak, de sosem kommentelnek. :( Pedig nagyon inspiráló, ha interaktív egy blog. Próbálom megfejteni a titkát azoknak a blogoknak, ahová özönlenek a kommentek, de eddig még nem sikerült.
    Biztosíthatlak róla, hogy én akkor is olvaslak, ha nem írok megjegyzést :) és nagyon színvonalasnak találom a blogodat. A képeid mindig lenyűgöznek.

  2. Koszonom draga blogtarsnom :) Nem az a celom, hogy mindig ozonljenek a kommentek, mint inkabb vmi tampontot kapjak idonkent, hogy mi az, ami az olvasot is erdekli, eredekelne! S igen, azt hiszem 3-4 evvel ezelott feltettem ugyanezt a ‘rettegett’ kerdest, de akkoriban megirtak, ki miert szereti. Azota viszont sokat valtozott a blog szerkezetileg,es tartalmilag is es egeszen biztos kicserelodott az olvasok egy resze is; es azt hiszem, Dani szuletesevel mintha vmi ‘szurot’ szereltek volna belem is, ami megallitja, hogy barmi, ami eszembejut megirjam :) Bar ezzel biztos teszek szivesseget is idonkent ;))

  3. Szió!

    Bár szerintem én nem vagyok zugolvasó, mert korábban már kommenteltem, de azért leírom, hogy engem mi csalogat ide naponta. :)

    Egyrészt – és ez a legfontosabb – , hogy olvashassak Dani fejlődéséről, mindennapjairól, hiszen nekünk is itt van Rudi és a pocakban kistesó. :) Minden kisgyerekes blogot szívesen olvasok, miként él meg dolgokat más család, éljen akár külföldön, vagy itthon. :)

    Másik a fotózás. Imádok fotózni és teljes biztossággal mondhatom, hogy amikor írtál a hdr fotózásról, elkezdtem túrni a netet a témában és azóta már egy állványt is kinéztem Canon szerelmemhez. :) Bár még nem tudom, hogy manóval és a pocakkal miként lenne időm egy-egy kirándulás közben állványozni, de már annak is örülök, ha a kertben fotózhatok. Ez szerelem, amiből nem lehet “kigyógyulni”. :)

    Harmadik és nem utolsó sorban: Bár mi annyira nem vagyunk nagy utazók, mint Ti. Inkább a kirándulunk, de otthon térjünk a saját ágyacskánkban elvet követjük, olyan nyugdíjas módon, de az utazásaitokról és a terveitekről is nagyon jó olvasni. Szerintem attól még, hogy egy család más típus, mások a szokásai, még inkább élvezhetőbb egy blog. Legalábbis én szívesen olvaslak Titeket. :)

    További sok sikert!!! Remélem segítettem!

  4. Szia Vera! Írom, ahogy eszembe jut. :-) Nagyon szimpatikusak vagytok nekem. Számomra nagyon inspiráló, ahogy éltek; ahogy gondolkozol a kitartásról, a célok eléréséről; ahogy Dani kiskora ellenére is utaztok, nyaraltok, nem pedig bezárkózva ültök otthon, csak azért mert kisgyereketek született. Számomra ez amúgy is egy érzékeny téma, mert pont az utazásmániám miatt kicsit “fenyegetve” érzem magam, hogy lassan majd gyereket kellene vállalni, de akkor hogyan fogok utazni.
    Én szeretem olvasni az útiélményeiteket, a mindennapjaitokat is. Számomra Dani ovis beszoktatása is nagyon tanulságos volt, veletek örültem és szomorkodtam, mikor Dani beteg volt. :-(
    Én szívesen olvaslak bármilyen témában, úgy érzem mindig sokat tudok tanulni tőled. :-)
    Amúgy szerintem sokan vannak, akik csak olvassák a másikat, de nem írnak sosem. Talán nem is feltétlenül baj, hogy nem szól hozzá mindenki. Amikor én elkezdtem a blogot írni, akkor nekem az volt a fő koncepcióm, hogy naplószerűen megörökítsek mindent, ami éppen foglalkoztat. Legyen szó utazásról, gondolatokról, mindennapokról. (mondjuk sajnos van egy dolog (új munka vállalása) amiről ott sem írok, mert az még annyira képlékeny, bizonytalan. Meg nem tudom, hogy a jelenlegi munkahelyen kik olvasnak.
    Huh, jó hosszú lettem…
    De hogyhogy megszűröd, hogy mit írjál? Úgy érzed, hogy valaki visszaélne vele?

  5. Szia. Asszem az én indokom szinte nyilvánvaló, ami a blogod olvasását illeti. Azt hiszem, hogy még az iwiw-es korszakban írtad fel az adatlapodra a blogod címét, és azóta olvaslak. Én sohasem voltam egy világjáró, az uram sem igazán erről híres, de köszönjük, nagyon szeretünk ott élni, ahol élünk. Én nem vágyom külföldre, viszont szeretem olvasni, nézni, követni azokat a bátor embereket, akik mégis ezt teszik. Az egy más világ, a maga kihívásaival és szépségével. Őszintén megmondva azért is olvaslak, mert jó tudni rólad. :)

  6. Szia-sziasztok!
    Én nem olyan régen fedeztem fel a blogod,azt hiszem a startlapon láttam meg és azóta,, kitettelek”könyvjelzőbe és 2-3 naponként belenézek.
    Gyönyörűek a fotók,nem tudtam,hogy Madrid ennyire szép és nagy kedvem lenne akár most odautazni.Nekem állandó utazhatnékom van és kevesebbszer sikerül mint ahányszor szeretném.Fontos néha a komfortzónánkból kikerülni!
    Jó lenne idén Madridba is eljutni,ha aktuális kikérem a tanácsod,ha nem bánod,szállásügyileg,elhelyezkedés ügyileg!
    Szép napot!Réka

  7. Nagyon koszonom, hogy irtatok! Jo olvasni, hogy akkor is szivesen olvassatok az utazasokrol szolo bejegyzeseket, ha ti nem is vagytok annyira ra. Termeszetes, hogy mindenkinek masra van igenye, a lenyeg, hogy megtalalja azt, ami igazan boldogga teszi ott, ahol epp van :))

    A szurest olyan ertelemben ertettem, hogy mar nem ‘merek’ annyira nyiltan irni sajat szemelyes dolgokrol, erzeskrol, meglatasokrol, mint regebben, amikor meg elkezdtem az irast.

    A kommentelesre tudom, hogy sokszor nincs ideje az embernek vagy epp hangulata, en sem szoktam tul gyakran, es nem is varom el mastol sem ez egyertelmu :) Az idokozonkenti bejelentkezes pont eleg ahhoz, hogy erezzem, van akit meg erdekel :))

    Madridot mi sem tudtuk, hogy ennyire el fog bennunket varazsolni, mig ide nem koltoztunk. Szerintem sosem kerult volna ra arra a bizonyos ‘listara’, ha nem sodor ide az elet. Idesodrodni pedig azert sodort, mert innen kaptuk a legtobb pozitiv visszajelzest (Europan belul) az ismeros expatektol, akik mind szuperlativuszokban irtak a varosrol, es annak elhetosegerol, hangulatarol. Szerintem tokeletes csaladi hely :)

    Niki, nem is tudtam, hogy meg olvasol, hiszen a regi blogger.com utan sokaig nem jelentkeztem uj nyitott bloggal, es nem tettem fel elerhetoseget csak vmikor joval kesobb a regi blogom helyere egy bejegyzesbe, de ezekszerint idetalaltal :) Orulok neki! Egyebirant en is orulnek, ha idonkent tudnek regi osztalytarsakrol, es ismerosokrol! kepzeld, nemreg sikerult felvennem S. Jucival is a kapcsolatot, jo 11 ev utan! Hihetetlen! puszi

  8. Nekem nagyon tetszik, hogy változatosak a témák a blogodon :) sok újat megtudtam Spanyolországról, különböző ételekről, Koreáról is, na meg a gyereknevelésről…persze nekem a gyerekvállalás még kicsit odébb van, és nincs is sok kisgyermekes barátnőm, de pont ezért nagyon érdekes, hogy milyen problémák vannak, hogyan oldjátok meg őket, meg persze az örömök is…meg az is nagyon érdekel, hogy hogyan tanulnak meg a gyerekek beszélni egy többnyelvű környezetben. hiányolom is egyébként a Dani szavajárásairól szóló részt. csak én nem találom, vagy megszüntetted?

    • Koszi Zsofi, hogy ezt irod! Annyi idosen, mint te vagy, meg engem nem erdekelt a gyerekneveles. Tisztelem benned, hogy teged mar most megfognak az ilyen temak! Vissza fogom majd tenni a Dani szoalkotasai oldalt, csak az utobbi idoben nem volt idom frissiteni, es el is vagyok nagyon foglalva azzal, hogy fejlesszem, mert ugy erzem nala lassabb ez a folyamat. Olvasom neki allandoan a meseket, mondokakat, enekelek (jol jon az enek-zene tagozat, igy meg is hallgat :) es csatlakozik hozzam. idonkent, amikor magaban jatszik kihallom, hogy spanyolul mond dolgokat maganak. S errol inkabb csak itt, a komment szekcioban irok, de egyetlen egy szo csuszik mindig ki a szamon, ha vmi rosszul sikerul, v beutom magam…stb, az pedig a ‘shit’ szo :( De ez jo tiz eve all a szamra, es eszre sem veszem, de kiszalad. Na ez addig tartott, ameddig Dani elkezdte tokeletes formaban hasznalni…az egyik alkalommal becsipte a kis ujjat es odajon, azt mondja nekem: Oh shit, bibis! Sajnalom, de nem tudtam megallni rohoges nelkul, annyira edesen mondta. Raszolni nincs ertelme, mert tolem tanulta, annyit tudtam tenni, hogy azota figyelek, hogy ne hasznaljam es azota o sem mondja :D Annyi vigasztalt csak benne, hogy azt itt, es otthon sem ertik ;)

  9. Fantasztikus ez az új oldal!!! :) Különösen az tetszik, hogy milyen tökéletes kapcsolat van soronként a három fotónak egymáshoz. Nagyon szép harmóniát alkotnak a fényképek hármasával és persze egészében is. Az utolsó, a Valenciai hármas az egyik legütősebb, a múzeum és a kagylók hasonló forma világa… Kiváló érzéked van ehhez. :) Fotózz tovább sokunk örömére!!!

    Egyébként tényleg nagyon izgalmas kérdés, hogy ki és miért olvas egy blogot. Nekem is van olyan “titkos” olvasóm, aki csak egyszer szólt hozzá, és azt mondta, azért tér be hozzánk rendszeresen, mert szeret olvasni az ikrekről, pedig semmi kötődése nincs a témához. De nagyon bírtam azt a két középiskolást, akik azt írták, hogy köszönik egy-egy bejegyzésemet, mert az alapján írták meg a töri házijukat. És például az is nagyon érdekes lehet, hogy kik lehetnek azok a magyarok, akik a világ különböző tájairól olvasnak minket. Nálam egyetlen külföldön élő tárta fel magát az anonimitásból, ő a bangkoki magyar nagykövetségen dolgozott.
    Jó volt olvasni néhány kedves “zugolvasód” hozzászólását, ebből is látszik, hogy milyen széles az érdeklődési paletta. :)

    • Kriszti – amig nem olvastam a blogodat, en azt hiszem tartottam az ikersegtol, hogy mennyivel tobb munka, nehezebb elso evek, de miota olvasom, azota teljesen a visszajara fordult es mar nem tunik egyaltalan ‘felelmetesnek’, sot, inkabb lenyugozonek! Nem veletlen valasztottak benneteket szuloknek, a leheto legjobb helyre kerultek :)) Eszmeletlen jol csinaljatok es ez latszodik a fiukon! Mint ket kis szivacs, csak ugy rakodik le bennuk a rengeteg elmeny, amit adtok nekik!

      A kepekkel kapcsolatban azt hiszem nekem is az egyik a valenciai a kedvenc, a masik rogton a legelso, Sentosa szigete…nekem az a partszakasz adta ugy igazan azt a paradicsomi elkepzelest, amit az ember altalaban csak kepeken lat! Emlekszem, ahogy egy oran keresztul csak fotoztam a kornyeket, mire le tudtam tenni pihentetni egy kicsit a fenykepezot ;) Szingapore nekem ugy ahogy van nagy szerelmem, sok mas hely mellett, de az egyik kiemelkedo azt hiszem :)) Most pedig nagy oromomre szolgalt osszeszedni ezeket a kepeket, es ilyen formaban is prezentalni. Tenyleg nagy hangsulyt fektettem az osszhangra, hogy at tudjam adni a megfelelo hangulatat egy-egy helynek. Orulok, hogy feltunt neked is :)) Voltak raero esteim az elmult hetekben…bar azt hiszem ket este eleg volt hozza :-)

  10. Annak idején Koreával kapcsolatos oldalakat keresgélve bukkantam a blogodra. Megfogott a stílusod, ahogy írsz, és mivel én is szeretek utazni, szívesen olvastam, és olvasom ma is a beszámolóidat. Nagyon szerettem az ottani, illetve most a madridi/spanyol mindennapokkal kapcsolatos bejegyzéseidet, hogy azon kívül, amit az útikönyvekben olvashatunk, bepillantást kaphatok a hétköznapi életbe is. Szeretek én is fotózni, ezért jó olvasni a tapasztalataidat, és gyönyörködni a különböző tájakon készült képekben! :) Én is épp a minap keresgéltem a Dani szóalkotásairól szóló oldalt.

    • Latod Eszter, megint ujat tudtam meg, miszerint a hetkoznapok is erdekesek lehetnek, amirol ritkabban irok, mert pont az ellenkezojet gondoltam. A fotozassal kapcsolatban meg akkor jovoheten meselek az ujonnan beszerzett lencserol is, hogy miket tud es mire jo :)
      Dani szoalkotasait, mint korabban is irtam, vissza fogom majd tenni, csak elotte frissitenem kell. Tovabbi szep hetveget!

  11. Azért olvaslak, mert itt ragadtam anno, még a koreai létetek kapcsán. Szépek a fotók, majdnem az én szememmel fotóztok :), nagyon aranyos Dani, éljenek a szolnokiak, valószínűleg soha nem jutunk el azokra a vidékekre, amelyekről eddig beszámoltál és egyszerűen jó ide benézni.
    És mi is szívesen időzünk Heniékkel, és az ikeában is. :)))

  12. Én akkor bukkantam rátok amikor már mi is itt éltünk Spanyolországban, így leginkább ezért olvasom a blogodat: sokfelé jártok, így szeretem olvasni amiket írsz és ha megtetszik egy hely akkor felkerül “A listára” . A fotóid pedig csak lendítenek ezen :)
    A régi blogodat nem ismerem, de ha egyszer Korea felé vetődnénk akkor majd elkérem az elérhetőségét :) Kommentelni legtöbbször nincs időm, de azért már előbújtam a zugolvasó mivoltomból :)

    • Annak idejen, meg 2008 tavaszan-nyaran, amikor elhataroztuk, hogy vagy Ausztraliaba (Brisbane), vagy Spo. Madridba koltozunk at Dani feleves kora korul, akkor en blogokon keresztul keszultem ‘lelkiekben’ az ‘uj hazara’. S mig Ausztraliaban rengeteg magyar blogot talaltam, addig Spo-ban egy olyat sem, ami erintettt volna valtozatos temakat, vagy segitett volna bemutatni az orszag kulonbozo reszeit, hogyan megy a koltozes expatek szamara egyik orszagbol a masikba, hogy megy a lakasberles…stb. Madridbol meg plane senkit nem talaltam, es minket az erdekelt volna akkor legjobban. Igy akadtam ra vegul egy angol es egy amerikai blogjara, akik mindketten Madridban elnek, es azota az utcan is tobbszor lattam oket (ez mindig olyan mokas :) es nekik koszonhetem a kezdeti informaciokat a fovarosi letrol, es hogy milyen kisgyerekkel Madridban elni. Miutan idekoltoztunk talaltam ra Rita, Barcelona blogjara, s miutan az megszunt, talaltam ra a tiedre :) A Costa Blanca iranti szerelmunk pedig eleg alapja, hogy olvasod is maradjak :)) En is kivancsi vagyok milyen ott a hetkoznapi elet, milyen ott magyarkent elni, a sok mas nemzetiseg kozott, tengerpart kozeleben…Ha jol erzem ki, akkor ti hosszutavon gondolkoztuk abszolut?!

      Ebbe a blogba anno athoztam majd minden koreai posztom, igy a koreai/seouli eletunk is benne foglaltatik :)

  13. Szia Vera!
    Remelem, a nevembol be tudsz azonositani…. :-) Mondjuk sokat segit, ha latod az email cimemet is….
    Eletemben meg nem irtam blogba, csak a kerdesedre jeleznem, hogy en kb. 4-5 havonta latogatok fel, foleg unalmas ugyeletekben, akkor jol megnezem, merre jartatok, mit ettetek, Dani hogy cseperedik. Tetszenek az erdekes sztorijaitok, a megfigyeleseid es foleg nagyon-nagyon tetszenek a fotoid!!!!! Ezen “zugleso” szokasommal viszont mar jo regen elek, szerintem azota, hogy egyszer felhivtad ra a figyelmem egy Thaifoldre tervezett utazas kapcsan, ami azota sem valosult meg! (Sajnos)
    Koszonom a sok kepet, hangulatot és hogy neha velem vagy ugyeletekben….!!!! :-))
    Dora

  14. Dora! micsoda kellemes meglepetes :) Mindig meglepodom, amikor kiderul, hogy regi ismerosok, osztalytarsak is olvassak, amikor mar pont azt gondolnam, hogy szemelyes ismerosok kozul szinte nincs is, aki kovetne. Koszonom, hogy irtal es felfedted hebe-hoba jaro kivancsisagod, azirant hogy miket es merre eszegetunk Danival, mikozben en fotokba orokitem korulvevo vilagunkat ;)) Remelem jovore eljutok en is osztalytalalkozora es akkor rolad is tobbet megtudok, hogy mi uj veled?! puszi V.

  15. Megleptelek? :-)))
    Jovore lesz oszi.tali??!! Levi megszervezi megint? En nem tudok (meg) ilyesmirol, de remelem. Dobbenet, hogy a tizenotodik eves esedekes…
    Irok majd maszekba, megse a blogon terjesszem a pletykakat…
    Jo ejt!

  16. Dora, nagyon megleptel, mert tenyleg eszembe sem jutott, hogy Henin kivul mas is olvashat az osztalybol :) Nem emlekeztem mar ra, hogy megadtam a blogcimet, bar az emailem nevjegyeben is benne van ez teny :) de mivel azota ez mar v a 3-4. blogtar, ahova irok, plane nem gondoltam, hogy ezt meg tudja vki kovetni ;)) de annal jobban orulok, hogy irtal :))
    Nem tudok en sem semmit az osztalytalalkozorol, csak azt, hogy elvileg jovore lenne es bennem fel sem merul, hogy nem lesz megtartva, mivel az elozorol is lemaradtam a km hiany miatt, es most ugy erzem lenne ra esely elmenni es talalkozni, ha meg akkor is Europa berkein belul vagyunk :))
    Szep es ugyeletmentes hetveget! puszi

  17. Szia Vera!
    Én már évek óta anonym olvasód vagyok :)) 2007-ben voltam néhány hétig Seoulban és Pusanban, amikor hazajöttünk, nyáron sokat olvastam Koreáról, és így találtam a blogodra. Nagyon érdekelt, amiket írtál, és utólag segített helyretenni bizonyos érthetetlen dolgokat a koreai kultúrával kapcsolatban – meg egy kicsit meghosszabbította az ottlét varázsát ;)
    Aztán mikor “eltűntetek” Koreából, nagyon sajnáltam! És valahogy újra idekeveredtem, és újra olvasom az írásaidat, mert nagyon tetszik a global nomad életszemléleted :) Én is nagyon szeretek utazni, és értékelem, hogy sok útleírást is közreadsz!
    És persze a csöpp Dani életének folyása is nagyon aranyos – az egyik unokahúgom szintén az oviba szokással küszködik, és megnyugtató volt az ezzel kapcsolatos posztokat és kommenteket olvasni :)
    További sok szép élményt kívánok a családodnak! És sok izgalmas leírást nekünk, olvasóknak ;)
    Ági

  18. Agi, ezt orommel olvasom, ha tenyleg voltak olyan koreai dolgok, amiket segitettem jobban es kozelebbrol megerteni az irasaimban.
    Most mar nem tervezem elhagyni ezt a wordpress blogot, pont elegszer ‘koltoztettem a blogomat’ is :D
    Orulok, hogy te is irtal es nagyon sok szep utazast neked is!!

  19. Én is hagyok akkor már egy pár gondolatot itt (is:)

    Ugyan én nem vagyok nagy blogoló, az eddigi 2-t is csak az utazások miatt hoztam létre, de emlékszem, mindig olyan izgatottan vártam a commenteket, abból láttam, hogy olvassák. Pedig később mindig kiderült, hogy még sokkal többen olvassák, csak nem hagynak megjegyzést.

    Hogy miért olvasom a blogot?
    1. mert réges régóta ismerjük egymást és szeretek tudni Rólatok:)
    2. mert imádom a fotóidat
    3. mert szerettek utazni és mi is. és újabb tippeket adunk/kapunk egymástól.
    4. mert nekünk is pici gyerekünk van és jó olvasni, Dani hogyan fejlődik. btw nekem egy picit hiányzik az a külön fül, ami csak Daniról szólt még a régi blogban, mert ott könnyebben tudtam követni. tudod, van egy ilyen hülyeség az emberben, hogy megnézi, hogy az ismerős gyerek pl 1 évesen mit tudott és vajon a sajátja tudja-e már ugyanazt:)
    5. mert szeretem és várom a fini recepteket:)
    6. mert én is szeretem Spo-t, bár Madridot sose gondoltam szépnek..csak mióta ott laktok:)

    most így hirtelen ezek jutottak eszembe, de ahogy megnyomom majd a “post comment” gombot, majd biztos beugrik a többi is:)

    • Laura, igy igaz, jol esik minden blogironak a visszajelzes, de pl en attol valok osztonozhetove, hogy tovabbi kommenteket hagyjak egy blogon, ha arra a blogiro is reflektal, jelezven, hogy vette a hozzaszolast es koszi ;)
      Most igy belegondolva tenyleg lehetseges, hogy 6 eves korunk ota ismerjuk egymast es miota nem vagyunk ‘egyfedel alatt’, azota valt szorosabba es erdeklodobbe a kapcsolatunk??? :)))
      Imadom en is, ahogy ti is nezitek es lattatjatok a vilagot, hogy nem feltek es bevallaljatok, hogy pici Bazsival is utnak induljatok a ‘vad azsia’ reszeire :D
      A blog annyira sok szintuve valt mar, hogy egyszeruen nincs tobb kapacitasom, hogy ‘babablogkent’ is uzemeltessem, de valojaban nem is szeretnem. Altalanos temakrol szivesen irok, de azert alapvetoen szeretnem megorizni az o kis szuverenitasat;-) Remelem ez igy nem felreertheto es erted ;)
      Mai recept lubina (bass nemtom magyarul a nevet a halnak, de isteni feherhusu halacska!) onts ra egy kis olivaolajat, fokhagymaval, esetleg petrezselyemmel, pici soval es egy fel citrom levevel, majd tedd be 20percre a sutobe 200fokon :D
      Ha egyszer van kedvetek Madridban tolteni egy hosszu hetveget, mondjuk osszel, amikor mar ‘eviselheto szamodra’ is a homerseklet ;), akkor en nagyon szivesen korbeviszlek benneteket, es megmutatom a varost az en szememen keresztul – szallas is van tudod ;-) Valoszinuleg amugy sokat valtozhatott az elmult 10-12evben, de errol nyilatkozni nem tudok, hiszen csak 2,5 eve vagyunk itt. Ha nem latnam magam, en sem hittem volna el, hogy ilyen szep a spanyol fovaros :))
      puszi es koszi!!

  20. Nagy gratula Vera, hogy kiallitottak a fotoidat! Persze mi eddig is tudtuk, hogy szuper kepeket csinalsz, de az nagyon jo, hogy szakemberek is elismertek ezt es batoritanak! Csak igy tovabb, sok sikert kivanok neked ehhez a szep, kreativ hivatashoz!

  21. Gratulálok Vera! Ez nagyon-nagyon jó hír! Csak így tovább a fotózással! :-))
    Nekem a felső két kép tetszik nagyon.

  22. Koszonom lanyok! Annyira izgatott voltam abban a pillanatban, amikor megkerestek majd kozoltek, hogy kivalasztottak a kepeimet, hogy a vilag tetejen ereztem magam egy pillanatig ;)) Euforikus volt, de meg sem mertem senkinek elmondani, mert en sem mertem meg elhinni sem, aztan telt mult az ido es kesobb nem tudtam, hogy irjak rola, de most megis megtettem ;) Latod Ildi, ezekre gondolok, hogy ilyen dolgokrol nem merek vmiert irni, amit ugy erzem szamomra fontos es jelentos, de igazabol csak szamomra az…
    Erdekes volt nekem is latni, hogy melyik kepeimet valasztottak ki, mert en sem ezekre gondoltam volna, hogy kivalasztasra kerulnek. Egy egesz albumot atkuldtem es abbol valogattak, es nekem is voltak ezeknel sokkal kedvencebbek, pl a Lanzarote-iak kozul, de hat sosem tudhatja az ember miert eppen arra esik a valasztas, amelyikre.

  23. Szia,

    gratulálok a remek fényképekhez és az elért sikerekhez! Tartósan Spanyolországokban tartózkodó családok szemszögéből íródott blogot szerintem nem nagyon lehet találni. Mivel mi 4 éve itt élünk, a gyerekünk szintén óvodás korú, így értelem szerűen engem személy szerint a hétköznapi tapasztalatok, a spanyol kultúra ( étkezési is),( madridi) szokások, benyomások, beilleszkedési témák, gazdasági változások , összehasonlítások érdekelnek.
    Valamint az országon belüli utazásokról tapasztalatokról, tippekről is szívesen olvasok.
    Napsütéses meleg tavaszt kívánok!

    • Szia! Nagyon koszonom igy ismeretlenul is az erdeklodest. Ezekszerint ti meg teljesen a deli partszakaszt, a Costa del Sol-t kepviselitek ;-) Erdekes lenne onnan is olvasni, hogy milyen az elet a hetkoznapokban, es hogy lehet elviselni azt az igazi nyari hoseget, mert a madridi ahhoz kepest szerintem sehol sincs, hiszen paratartalom a fovarosban egyaltalan nincs, a szaraz forrosagot szemelyszerint meg jobban viselem. Emlekszem annak idejen, amikor par hetet Marbella kornyeken toltottem, szo szerint rosszul voltam, (hanytam) a hosegtol masfel hetig, mire ugy, ahogy hozza tudtam szokni. Bar azota megeltunk par koreai monszunos, ragados, forro nyarat, igy lehet sokkal jobban birnank mar mi is ;) Vegulis minden klimahoz hozza lehet szokni, csak susson a nap minel tobbet ;) Nagyon szep meleg tavaszt nektek is!

  24. Szuper hir a fotokiallitasrol! Szerintem is add be a fotokat meg mas palyazatokra is!!! Nagy gratula, buszke vagyok Rad! pusz, E.

  25. Ritkán, de elő szoktam bújni a zugolvasói státuszomból, teszem ezt most is :)
    Olvastalak már a koreai időkben is, majd egy ideig nem, azután Madridba költözésetekkor ismét a kedvenc oldalaim közé került a blog. Szeretem a blogból (is) szűrődő életszemléletet, a nyitottságot, a kitartást, és a dolgokhoz való pozitív hozzáállást, megdöbbentő, hogy ez sokszor mennyit segít a nehézségeken való átlendülésen. Jó olvasni a különféle kultúrákban (ahová én nagy valószínűséggel sosem fogok eljutni) való tapasztalatokat, hogy más országban hogy élnek, hogy nevelnek gyereket, hogy dolgoznak, hogy töltik szabadidejüket az emberek. Dani cseperedését is érdeklődve követem figyelemmel, plusz a csodaszép fotókat is szívesen nézegetem, közülük több már háttérképként is funkcionált a számítógépemen. Dióhéjban ennyi :)

    • Nagyon szepen koszonom, hogy ilyen oszinten leirtad, hogy miert olvasod a blogot. Ez nekem is egy pozitiv megerosites! Mindig jo hallani mas pozitiv eletszemleletet vezeto emberekrol :-) es orulok, ha kepeim hatterkepkent is jol funkcionalnak :))

  26. Gratulálok a kiállításhoz, csak így tovább!
    Ja, a régebbi kérdésedet csak most láttam, igen, mi hosszú távra tervezünk, amolyan cserepes virág típusok vagyunk: épp át lehet tenni minket máshová de nem szeretjük ha sokat pakolásznak :) Pláne mióta gyerekem van, szerintem iskolás kor elérése után már nagyon megviselné őket a költözködés. Különösen igaz ez az én gyerekeimre, 1.5 év kellett mire nagyjából megszokták itt. Szóval addig maradunk amíg ki nem teszik a szűrünket :)

    • Koszonom!
      A koltozkodes mar nalunk is mas megiteles ala esik miota Dani megszuletett. Mintha kezdenek en is ‘gyokereket ereszteni’ es nem mashol, mint epp itt Madridban. Neha elfog ez az erzes, kulonosen, amikor a varos egy-egy gyonyoru v kedvelt pontjan allunk/ulunk epp, hogy annyira jo itt nekunk, hogy ameddig a ‘szem ellat’ el tudjuk kepzelni az eletet itt ;)) Vegulis innen is fel lehet fedezni a vilag azon pontjait, amire meg kivancsiak vagyunk. Viszont azt is tudom, hogy a vilag azon reszeit ismerhettuk meg legjobban, ahol legalabb honapokig elhettunk hetkoznapi es felfedezos napokat is. Konkretan pont tegnap, egy ujabb hely felfedezesevel fogalmaztam meg magamban, hogy soha egyetlen turista nem kepes azt az elmenyt megkapni, amit akkor tapasztalhat meg az ember, ha egy adott helyen ott is el egy darabig. Persze vannak helyek, ahova csak turistaskodni vagyik az ember, s vannak helyek, ahol szivesen elne is rovidebb-hosszabb ideig. legalabbis nalunk vhogy igy mukodik. de azt hiszem nem sertodnek meg, ha itt maradnank vegleg :D vagy ha megis elkoltozunk meg vmerre , akkor szivesen ternenk vissza mi is.
      Orulok, ha masnal is arrol olvasok, hogy bejon nekik a valasztott hely! Szep tengerparti tavaszt nektek is!

  27. Egy újabb zugolvasó jelentkezik…

    Én Angliából olvaslak titeket. Már nem emlékszem, hogy hogyan kerültem az oldalra először, de évekkel ezelőtt volt. Főleg a spanyol mindennapok, az utazások, az izgalmas posztok és a gyönyörű képek miatt szoktam ide kattintani. Nem túl sűrűn, kb 2-3 hetente, de rendszeresen, évek óta.

    Nagyon szeretek utazni, ha lenne lehetőségem (és egy merészebb párom!!) akkor kipróbálnám, milyen Spanyolországban élni. A nyelvet is tanultam az egyetemen, szeretem hallgatni Jarabe de Palot, Carlos Baute, Chambaot, Bebet…

    Nagyon szeretem a blogod, nálam benne van a top10-ben! :)

    Napsütéses mindennapokat kívánok nektek, de én most visszavonulok “zugolvasni”.

    • Csilla, tenyleg meghatarozo, ha az embernek olyan parja van, akit szinten eltet es lenyugoz az utazassal jaro varazslat, felfedezes orome…sok tervunk van nyarra, igy jonnek majd az utibeszamolok szep szammal, sok fenykeppel :))
      A spanyol es latin zene nekem is nagyon bejon. Imadom hallgatni vezetes kozben a radiot es spanyol dallamokra vezetni :) egyik legjobb spanyol pillanatok koze tartoznak. annyira szeretem figyelni a szoveguket, a dallamukat, a nyelvet. Enekelve talan meg szebbnek hangzik :) egyik kedvencem, amire imadok a hegyek fele vezetni:

  28. Szia Vera!

    Én is meg akartam írni, hogy olvasom a blogodat:) kisebb nagyobb kihagyásokkal rendszeresen. Még Koreában kezdtem.
    Mostanában kikapcsolódásképpen; gyakran munka közben.
    Szeretek olvasás közben picit kiszakadni a hétköznapokból.
    Szerintem tök jó, hogy alapvetően nagyon pozitívan látod a világot (és hogy ez átjön az írásokon is).
    Általában én is, de ha nem, és olvasok mondjuk egy-egy utazós-felfedezős posztot, látok szép képeket, emlékeztetsz, hogy érdemes.
    Érdekes olvasni az anyaságról is, a spanyol életről is.
    Többször gondoltam már, hogy írok kommentet, de úgy látszik most jött el az ideje.
    Puszi

  29. Koszi Zsuzsi! Es vajon te mar tul vagy a Korea utani vagyakozason, a magyar etterem nyitasan ;) vagy nagyon mar kulfoldre sem vagysz/vagytok max utazni?
    Hol dolgozol azota, tudod hasznalni esetleg a koreait, vagy passzivba ment at a nyelvtudasod? Gaborral tartjatok meg idonkent a kapcsolatot?

  30. Szia Vera! Nem tudom, hogy hogyan találtam ide, de az biztos, hogy nem tudom abbahagyni az olvasást :DDDD ha még aktuális a “miért” kérdés:
    – valami elképesztően jól írsz, tetszik a látásmódotok, hogy így nevelitek a gyermeket, hogy utaztok, hogy nincs benne semmi görcs.
    – imádom spanyolországot (pedig én azt hittem hogy görögországot nálam semmi nem űbereli), tavaly voltam a camino-n (sajna nem végig), és NAGYON bejött az ország, az emberek, a kaja, a hangulat a minden.
    – végül, de nem utolsó sorban édesanyámat meginvitáltam egy madridi hétvégére, és ehhez gyűjtök infókat.
    Remélem, hogy sokáig olvashatunk még és nézhetjük a képeket, le a kalappal! köszönöm!

  31. Szia!!! Nem tudom milyen neven nevezzelek, de nagyon koszonom a szep szavakat :)) Gorogorszagban meg nagyon erdekes modon nem jartunk, leragadtunk a tobbi mediterran orszagnal, pedig nagyon kivancsiak vagyunk arra is! Mostmar tudjuk kihez forduljunk, ha oda terveznenk kiruccani!!! :))
    Orulok, ha a blog segitseget nyujt egy hosszu madridi hetvege megszervezesehez! Biztosan nagyon jol fogjatok erezni magatokat – ez mindig csak elhatarozas kerdese :D Szep napot!!!

    • Zsofi, no pasa nada :)) Csak azt hittem, hogy neked irom a kommeteket, aztan par nap mulva leesett, hogy az nem is olyan biztos :D Amugy szuper a blogja ‘Snow’nak, ki is raktam a blogroll-ba az oldalamra is :))

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s