El Chamizo – Moraira

Ma reggel meg ennel a Moraira partjanal talalhato etteremben szurcsoltuk reggeli tejes kavenkat es majszoltuk el friss puha croissantunkat a kora reggeli 18 fokban. Tokeletes  reggeli hangulatot nyujtott a lassu ebredezeshez, ahogy a friss narancsle es forro kave illata keveredett a tengeri sos levegovel. Kenyelmesen, masfel orat uldogelve, idonkent kavicsot dobalva, gyonyorkodtunk az ebredezo ‘teli tengerparti’ tajban. Varazslatos es vegtelen megnyugtato erzes.

Ide barmikor erdemes visszaterni. Ha vki errejarna, ezt az ettermet melegen ajanljuk, a neve El Chamizo. Szebb kilatast es hangulatot nem kivanhat az ember. Minden annyira nyugott es csendes volt. Koszonom Spanyolorszagnak, amiert ilyen gyonyoru ajandekot adott nekem az en januari szulinapomon: igazi meleg mediterran hangulatu hosszu hetveget a tenegrparton! Most joidore feltankoltunk vele! Elveztuk ezt az atmeneti ‘ketlaki’ idoszakot a tengerparton, de most ideje ujra bevetni magunkat a madridi hetkoznapokba!

5 thoughts on “El Chamizo – Moraira

  1. Utólag boldog szülinapot kívánok! :)
    Tényleg nagyon nagy ajándék, hogy ennyi tengerparti helyre el tudtok jutni. A végtelen víz nagyon át- illetve behangolja az embert. És minden partszakasz valami mással gazdagítja az arra járót.

    Nekünk a tengerparti élményeink között van egy, ami merőben eltért a többitől. Thaiföldön a cunami után két hónappal jártunk. Már hónapokkal az utazásunk előtt a terveink között szerepelt az Andamán- tenger térségének felfedezése is. De a cunamit követően kissé elbizonytalanodtunk. Nem akartunk odamenni, nehogy katasztrófa turistáknak nézzenek, nem szerettük volna az ott élő, tragédián átesett emberek érzéseit megsérteni.
    Aztán Bangkokban sok plakátot láttunk illetve a hálón is olvastuk, hogy a külföldiek azzal is tudják támogatni a katasztrófa övezetek lakóit, ha odamennek és ott “nyaralnak”. Ez végleg meggyőzött minket arról, hogy odautazunk.
    Több szempontból is feledhetetlen volt. Azokon a tengerparti helyeken alig járt turista, pedig turistaszezon volt. Ahol megszálltunk, többször rajtunk kívül csak egy család pihent a hosszú tengerparton. A leglényegesebb dolog az volt, hogy láthattuk mit okozott a cunami, megtapasztalhattuk a természet őrült pusztításának nyomait, és sok személyes történetet hallhattunk. Például az a csónakos férfi, aki átvitt minket más szigetekre, elmesélte, hogy mentett ki vízből turistákat, majd a tenger közepe felé vették az irányt, mert tudta ott túlélik, míg a parton esélyük sem lett volna életben maradni. Igaz egy tragédia következtében, de nagyon megnyíltak a helyiek nekünk. És nekem mindig fontos, hogy ahol járunk egy kicsit belelássak az ott élők életébe, még ha csak egy rövid időre is.

    Bocsi, most látom, jó hosszú lettem.

  2. Hat ez egesz biztosan tenyleg hihetetlen elmeny lehetett. Volt ismerosunk nekunk is, aki konkretan akkor ott volt, es ‘ataludta’ az egeszet, mert vmi nagy buli utan volt es semmire nem ebredt fel!!! Viszont utana ott maradt segiteni, mivel hivatasos buvar is, meg eredetileg epitesz is. O meselt az ott latottakrol szinten elso kezbol. Tervezitek, hogy visszatertek majd arra a tersegre a fiukkal is?

  3. Igen, szeretnénk a fiúkkal is eljutni oda. Már csak azért is, mert tudod, hogy az életfilozófiánk alapjául a buddhista világszemléleletet választottuk, és jó lenne ha a srácok is látnák azt, ahol ez a mindennapi élet része.

    Itt válaszolok a Londonnal feltett kérdésedre. Londonban szeretnénk élni és dolgozni, és az erre vonatkozó előkészületek tölti ki ezt az évünket, szóval ezért megyünk majd ismét, és akkor már lehet véglegesen.

  4. Kriszti – remelem nem vetted tolakodasnak a kerdesem, de en egyertelmuen ereztem, hogy ez all a hatterben, csak nem mert nyiltan rakerdezni ;-) Nagyon kivancsi vagyok mar az elokeszuleteitek tapasztalataira; hogyan keszultok a fiukkal, mik a tervek kikoltozeskor, mikorra tervezitek a koltozest magat…stb Nem tudom mennyire fogjatok ezt nyiltan megosztani a blogotokban, de en orommel olvasnek rola!
    Azt nem tudtam, hogy ti a buddhista vilagszemleletet valasztottatok eletfilozofiatok alapjaul, de igazsag szerintem hozzam is ez all legkozelebb egyertelmuen, bar sok teren szeretnek meg fejlodni ebben is.

  5. Valószínűleg a blogon erről nem fogok írni. De majd időnként Neked beszámolok, hogy hol tartunk. :)

    Nekem egyrészt, 3 év után, ismét vissza kell rázódnom a szakmába, ezt már el is kezdtem részmunkában. Aztán néhány orvosi konferencián részt kell vennem, hogy a továbbképzési pontjaim meglegyenek, és hogy naprakész legyek szakmailag. Közben pedig az IELTS Academic-et szeretném letenni, mert bár nem kötelező, de egyre jobban elvárják a meghirdetett állásoknál.

    Egy nyelvész doktornéni betegem azt mondta, hogy a kisgyerekeket nem szabad tanítani nyelvre a klasszikus “iskolai” értelemben. Amit lehet: angol nyelvű filmeket nézzenek, dalokat , mondókákat tanuljanak, tehát mindent csak játékosan. Az agyuk mint a szivacs, mindent befogad. És 6 éves kor alatt anyanyelvként tárolja el az agyuk azokat a nyelveket, amilyen nyelvi környezetben vannak. 6 éves kor felett már úgy nevezett tanult nyelvként rögződik az idegen nyelv. De van állítólag egy átmenet 6 és 10 éves kor között, amikor vannak néhányan, akiknél ebben az időszakban is képes még egy nyelv anyanyelvként működni. Szóval a fiúkat nem féltem, valószínűleg ők jól veszik majd az akadályokat. A betegségekre persze fel kell készülnünk, arra majd ki kell találnunk, hogy kis fog segíteni nekünk. Ezt még nem látom tisztán.
    Röviden ennyit, és természetesen nem vettem tolakodásnak a kérdést. :))

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s