Christmas Road Trip

Azt hiszem az idei karacsonynal szebb, kiegyensulyozotabb, nyugodtabb, megis tartalmas karacsonyunk talan meg sosem volt, vagy olyan regen, hogy mar nem is emlekszem ra. Dani elso nagycsalados karacsonya, aminek minden percet lathatoan teljes euforiaban elte at o is, akarcsak mi felnott gyerekek :-) Annyi, de annyi emlek, csaladi pillanat rogzodott, amit meg feldolgozni sem keves, de taplalkozni belole meg sokaig konnyu lesz. 10 teljesen napon at, ugyhogy mindenki, de mindenki, egyutt legyen, szerintem gyerekkorunk ota nem volt. Par nap erejeig meg konnyu osszehozni a csalad osszes tagjat, de 10 napra, raadasul itt Spanyolorszagban, hat batorsag kellett hozza :-) Megis egyszeru volt, mert  gyors dontes szuletett azugyben, hogy iden itt tartjuk. Augusztusban, miutan nem tudtunk hazamenni, szuleim ad-hoc kijelentettek, hogy akkor iden jonnek ok karacsonyozni hozzank, – ha Mohamed nem jon a hegyhez, hat jon a hegy alapon – biztak benne, hogy elferunk majd mindannyian :-) Sikerult mindenkinek ugy alakitania, hogy jo legyen, es itt legyen, ami meg egy 6 fos csaladnal sem egyszeru, plane nem, amikor osszesen ez kilenc embert erintett. Mi kozben szepen felkeszitettuk a lakast, szobakat, konyhat a kenyelmes eszem-iszomra, vendeglatasra :-) Mindezt egy tengerparti kiruccanassal spekeltuk meg, mivel szeretett volna mindenki vmi ujat is latni Spanyolorszagban, hisz Madridban mar mindenki volt tobbszor is.  Igy a karacsonyi hangolodast, s egyben elmenygyujto korutazast Madrid – Castilla-La Mancha – Valencia tartomanyokon keresztul szereztuk. Bennem pici korom ota a csaladi utazasok, kirandulasok hagytak a legnagyobb es legmelyebb nyomot a gyerekkoromban, amikre egytol-egyik barmikor szivesen visszagondolok. Ezek azok a pillanatok, amikor mindenki raer, kisimulnak a rancok,  megnyugszik vmi bennunk, s nem a hetkoznapi kotelezettsegeinkkel vagyunk elfoglalva, csak egymassal :) Biztos innen eredeztetheto az is, hogy Danival mar 10 napos kora ota ennyit kirandulunk es utazunk, kozos csaladi elmenyeket epitunk, amik beepulnek, amik inspiralnak kesobb is bennunket.

Ket hettel ezelott erkeztek egy pentek este, s masnap reggel mar utnak is indultunk sajat es egy berelt kocsival, hogy elferjunk mind a kilencen. Lefele menet Cuencaban alltunk meg, ahol a hires fuggohazak talalhatoak, visszafele pedig eloszor Valenciaban, ahol ismet tettunk egy hosszabb latogatast a Science Museumba, ahonnan Danit is alig lehetett kirangatni, annyira elvezte.  Az egesz muzeum szuper interaktiv es meg egy 2,5 eves is konnyen talal maganak erdekes felfedezni es kiprobalni valokat orakon at! Majd utolso megallonk a hazafele vezeto uton Conseugraban, a legszebb Don Quijote Malmoknal volt. Az ido az elso ket nap borongos volt, Cuencaban, ami 1000 meteren fekszik, hideg is volt; de mire leertunk Morairara, a Costa Blanca egyik, szamunkra kedves, kisvarosaba, mar kigyultak a karacsonyi fenyek es jol esett az esti enyhe, paras ido, a palmafakra feltekert karacsonyi diszites latvanya, amiben setaltunk egy jot. A szallasunk a tengerparttol par szaz meterre volt, par perc gyalog, es nagyon elegedettek voltunk. A Apartamentos Calamora-ban szalltunk meg nagyon jo aron, amihez teljes felszereltseg tartozott es uj volt meg minden benne.

A partok Moraira kornyeken kaprazatosak. Ejjel-nappal, napsutesben, esoben – mindig! Van, akinek meg jobban is tetszett ez a resz, mint pl. a hires francia Cote d’Azur, amit egyebkent az egesz csalad nagyon szeret – kulonosen a hangulatos kozepkori kisfalvakat, a Gorges de Verdon-t…meg meg ezernyi mas helyet azon a videken :-) Ugyan itt nincs meg az a luxus, amit Cannes, Nizza, Monaco nyujt, de van hangulat, gyonyoru beachek, sziklas tengerparti szakaszok es szamos kulonbozo ittelo nacio, amitol olyan nemzetkozi lesz minden, a feliratok, az ettermek.

A tengerpartok menti helyekben az a jo, hogy barmely evszakban, barmilyen idoben csodalatosan es jotekonyan hatnak az emberre. Szerintem ;-) Nekem osszehasonlithatatlan elmenyt ad mindig. Bar vizi varosban nottem fel, ahol ket folyo, plusz meg egy holtag is talalhato,  megis, a tengernek mas hangulata van, mast ad szamomra. Hiaba fordultunk meg a vilag szamos partszakaszan, nekem a tenger orokke egzotikus marad, ha kozeli, ha tavoli :-) Annak ellenere, hogy abszolut nem vagyok a parton hevereszos, habokban ugralo tipus :-) Viszont annal szivesebben eluldogelek a parton es merulok el a hullamok latvanyaban, vagy setalok a homokban, vagy epp dobalok kavicsokat. Van par meghatarozo, kedvenc tengerparti elmeny, ami kiemelkedik, de ezek kozul most egyet emelnek ki, ahol minden elkezdodott. Ez a hely, a mar korabban is emlegetett Cape Cod felszigete (ez a kep nem sajat, mivel akkoriban meg nem volt digitalis fenykepezonk), ami Bostontol egy jo masfel oranyi autoutra, New Yorktol kb 7 oras busz utra talalhato. Mindketfelekeppen megtettuk, azert tudom :-) Itt ivodott belem legmelyebben a homokdunes, erintetlenul gyonyoru tengerparti latvany. Ugyan nem jutottunk le a partra gyakran, mivel a het 7 napjabol 6,5-en dolgoztunk majd egesz nyaron at, de volt par het az elejen es a vegen is, amikor lazabb munkamenet volt es maradt ido kikapcsolodni es korulnezni a szigeten. Mindennek a varazslatos hangulatanak, amit ateltunk azon a nyaron, a szeptember 11.ei esemenyek vetettek vegett. Emlekszem mennyire ossze voltunk zuhanva, mennyire fogalmunk sem volt azokban a napokban, hogy mi fog tortenni, hogy mikor tudunk hazajutni, hogy egyaltalan mit jelent ez az emberiseg tortenelmeben es mit jelent ez akkor a mi szamunkra. Emlekszem, ez mar labour day (szeptember elso hetfoje) utan tortent, a nyari szezon ‘hivatalos’ zarasat kovetoen, amikor hirtelen megcsappantak a turistak es lassulni kezdett a forgalom mind a szallodaban, mind az lobster bar-ban, ahol dolgoztunk. S mivel nehezen tudtunk a gondolatainkkal mit kezdeni, amiben a felemas informaciok ebben nem segitettek, lesetaltunk az Easthamtol nem messze talalhato partra, es ultunk csondben a homokban, elmerulve az ocean latvanyaban. Semmi mas nem adott olyan nyugalmat, mint ezek a pillanatok azokban a napokban. Ez gyakran eszembejut meg ma is: maga a latvany es a hozzakapcsolodo erzes… Azt hiszem ott es akkor kezdodott az igazi szerelem a tenger es ocean latvanyaval es nyugalmaval, amit adnak.  Azota is nagyon szeretem kozelseguket. Az ‘amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra‘ tipusu eleterzes is itt kezdodott. Mert milyen ironikus, hogy amikor juniusban megerkeztunk New Yorkba az orientacios treningre, es a szabadidonkben jartuk New York utcait, parkjait, csodaltuk epuleteit, a Twin Tower-t kihagytuk azzal az indokkal, hogy majd ugyis erre jovunk visszafele es akkor megnezzuk azt is…hat mire szeptember 30an visszaertunk mar nem volt mit megnezni. Komolyan, azota, ha vmi utba esik es latni szeretnem, akkor mindig ragaszkodom hozza, hogy MOST nezzuk meg, mert lehet visszafele nem errejovunk, vagy vmi kozbejon es nem tudjuk megnezni.

…amikor nekiultem a poszt megirasanak, nem tudtam meg pontosan mit vetek ‘az eterre’, nem szamitottam ra, hogy ez is szoba kerul, de sokszor nem tudom mit hoznak ki potyogo ujjaim a sorok kozul. Hat most ezt. Ugy latszik ennek is ki kellett egyszer irodnia magambol… Sokszor egyebkent is csak iranyitanak az ujjaim, en meg kovetem oket. Mindenesetre visszakanyarodvan a csaladi roadtrip-re, igazan feltolto elmeny volt. Sok gyonyoru partszakaszt es kedvenc varost meg tudtunk mutatni a csaladnak, amit az elmult ket evben fedeztunk fel. Ez volt a 6. alkalom, hogy a Costa Blancara mentunk kikapcsolodni. Tobbnyire mindig 4 napot toltunk itt, es mindig talalunk ujabb helyeket es szeretettel terunk  vissza mindig. Ezzel a legutobbi uttal ereztem leginkabb ugy, hogy kezd kialakulni bennem az az erzes, amit akkor erzek, amikor a Balaton eszaki reszere mentunk minden nyaron a csaladdal, baratokkal. Mostantol meginkabb, hogy most mar kozos csaladi emlekek is kotnek a helyhez…A csaladi roadtrip-rol sok-sok kep ITT nezheto meg, mig a karacsonyi napokrol, amik nalunk keszultek, pedig ITT.

…es azt hiszem ezzel a hosszu poszttal egyutt kivannek Mindenkinek Nagyon Boldog, Szeretetben, Egeszsegben es Elmenyekben Gazdag Uj Evet!

2 thoughts on “Christmas Road Trip

  1. Én is ilyen nagy és szép családot szeretnék!

    Mindig mosolygó édesanya, egy humoros édesapa és gyerekek tele egyéniséggel!

    És egy fiatal vendégszerető család….

    CSodálatosak a képek, imádom a családi fotóitokat, Élet és ötlet van bennük. a mosolyok, acsillogó szempárok.

    gyönyörűek a sáljaid.az a Zöld!fantasztikus!

    ha megúnod valamelyiket, kérlek gondolj rám:D

    Dani rengeteget változott.

    Igazi nagyfiú, nem tudom, Ti mennyire látjátok, már nem tudom megítélni, mert nekünk Milán korán “felnőtt”, Patrik 2 évesen is 9hónapos nagyra jött bébi a szemembne, olykor meg nagy 2 éves…

    millió puszi:D

  2. Élvezettel olvastam ezeket a karácsonyi írásaidat. Nagyon jól átjön a soraidból és a rengeteg fényképről, hogy mennyire kivételesen szép Karácsonyotok volt. Szívből örülök, hogy ilyen fantasztikusra sikerült! :)
    A család szeretete, összetartó ereje, a közös emlékek hatalmas erőt és bázist adnak az embernek egy életen át. Engem mindig boldoggá tesz, mikor látom, hogy vannak, akik ezt ugyanúgy értékelik, ápolják és fontosnak tartják, ahogy mi is. Gyönyörű családod van! :)
    A fotókon a családtagok “elhelyezkedése” nekem nagyon bejön.
    Még majd jövök olvasgatni és kommentelni… :)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s