Abrazos

Annak nagyon orulok, amikor reggelente atveszik Danit az oviban, hogy az olukben tartjak es kedvesen nyugtatjak, mig meg nem vigasztalodik es utana egesz nap jokedve van es boldogan szall felem, amikor ertemegyek… De azt kell mondjam, hogy tovabbra is baromi nehez, es a reggelek utan az ember ugy erzi, hogy ezt nem mehet igy tovabb. A delutani ragyogo arc lattan pedig megnyugszik, hogy megis jo ez igy…rendesen megterheli az ember idegrendszeret, mikozben tepodik, mi es hogy lenne a legjobb neki es nekunk…iden mar csak harom het es utana masfel honap intenziv egyuttlet kovetkezik megint, amikor energiakat adhatunk at folyamatosan egymasnak egesz napon at…jo lesz nagyon!

7 thoughts on “Abrazos

  1. Nagyon átérzem, amit írtál!!!
    Tudod, nekünk is volt egy ilyen fájdalmasan nehéz időszakunk, mikor én is sokszor tanácstalan voltam. De nekem is pont az adott erőt, mikor délután láttam az örömet az arcukon.

  2. Kriszti, nalunk ugy erzem sokat nehezedett a reggeli helyzet az elejehez kepest es mar nem tudom mit talaljunk ki, hogy konnyebbe tegyuk azokat. Sajnos mar ki sem akar menni setalni sem, mert attol tart, hogy oviba indulunk, hiaba mondom, hogy nem. Bent szeretne maradni a meleg lakasban es autokazni, jatszani, velem vagy egyedul, a lenyeg, hogy a kozelemben es itthon. Annyira sajnalom, mert korabban annyira szeretett kint felfedezni, setalni, az ovi ota ez teljesen! megszunt :( de biztos elmulik ez az idoszak is es ujra szivesen megy majd…most ugy erzem, hogy jot fog tenni, hogy az egesz decembert egyutt toltjuk januar kozepeig, de addig nekem is elkotelezettsegem van, a spanyol tanfolyam irant, ami mar decemberig ki van fizetve, es szukseges is, hogy jarjak a sajat erdekunkben is… annak ellenere, hogy sokszor elmarad, mert Dani lebetegszik szegenyem, es a multheten is teljes hetet itthon voltam vele. Az ovoneni mindig azzal nyugtat, hogy amint elmenten mar nem sir, es egesz vegig nagyon jo hangulatban van, jatszik, eszik, alszik, lathatoan elvezi az ottletet. nem tudom mit csinalhatnek maskent…allandoan ezen jar az en eszem is, de annak orulok, hogy nalatok a fiuk mar teljesen es sikeresen megszoktak a reggeleket is! Azert csak konnyebben indul a nap, mintha ugy jon ki az ember az ovibol, mintha ujabb ‘birkozasban szenvedett volna ujabb vereseget’, ahogy en erzem magam idonkent :( de muszaj kikapcsolnom az agyam es mas dolgokra is koncentralni, maskulonben az egesznek nem lenne ertelme…

  3. Jaj, ne kérj bocsánatot!!!!
    Tudom milyen borzasztó ez. Nálunk is a betegségek, meg Márknak a két balesete is azt jelezte, hogy nehezen tudnak leválni. És engem is az óvónénik nyugtatgattak. Tény, hogy a fiúk jöttek velünk bárhova, igaz mindig megkérdezték előtte, hogy ugye nem bölcsibe megyünk. Most már sokkal szebbek a reggelek, volt mikor én sem hittem, hogy ilyen valaha is lesz.
    Hidd el, nektek is el fog jönni ez!!!! :) Szerintem is most jó lesz Daninak, hogy hosszabb időre csak az “övé leszel”. Valószínűleg szüksége van még erre.

  4. O, de nem konnyu ez most nektek! Sajnalom, hogy Dani ennyire nehezen viseli meg mindig az elvalast, aterzem, mennyire nehez lehet reggelente az eletetek! Sok-sok kitartast es lelki erot kivanok mindkettotoknek! Es aztan nemsoka egyutt unnepkedtek mar a csaladdal! :-)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s