Ket ev es ket napja

Iden mar nem szandekoztam elmerengeni a Koreaban toltott idokrol; legalabbis nem ugy, mint eddig. Ket ev alatt ugy erzem sok minden helyre razodott bennem, es sikerult helyere tennem dolgokat, amiket nem tudtam azonnal lezarni. Tovabbra is elotornek bennem rovid felvillano pillanatok, amikor ‘honvagyat’ erzek a koreai idok irant. Ez valoszinuleg azert van, mert az a ket ev  sokkal intenzivebbnek tunt, mint tegyuk az addigi eveink. Koreaban nem emlekszem ‘kozonseges hetkoznapokra’, amikor nem tortent volna vmi erdekes, mint az ember elso ket eve, amikor minden nap tanul vmi ujat :-) Ami megfogalmazodott bennem igy ket ev tavlatabol az az, hogy az ok, amiert annyira jol ereztuk magunkat azalatt a ket es fel ev alatt, mert ‘szivvel’ elhettunk.  Az esemenyeket gyakran nem is lehetett volna ‘esszel felfogni v elmagyarazni’, mert szivbol tortentek. Europaban es mas nyugati tarsadalmakban szerintem sokkal inkabb ‘esszel el az ember’, s kevesebbszer mer a szivere hallgatni. Ott inkabb szamitasba veszik a masik ember erzeseit, es pl. jo koreai szokas szerint a reggelek a nyugalome, olyankor senkit nem bosszantunk fel, senkinek nem orditjuk le a fejet, es egyebkent sem illik senki ‘erzesiet’ megbantani. Delutan johettek aztan a komolyabb, erosebb idegzetet igenylo ‘targyalasok’ es a rossz v szomoru hirek bejelentese. Es ebbol a szivbol elesre en sem akkor jottem ra, hanem most, amikor visszanezek. Azert ereztem folyamatosan magamat erzelmileg feltoltve (idonkent tultoltve), mert a korulottem levok errol gondoskodtak kulturalis beallitodottsagukkal, mosolyukkal, segitokeszsegukkel.  Es ezt ereztuk szinte minden mas azsiai orszagban is.

Na es hogy ne huzzam tovabb, iden azzal az ihlettel ebredtem, hogy elokeresek regi koreai kepeket, az elso egy-masfel evbol, amiket anno ugy lementettunk egy kulso HDra, hogy azota sem neztem at oket. Ezek 80%a meg a regi kis Panasonic gepunkkel keszult es egy resze nem is igen latott napvilagot a blogon. Igyekeztem eleve olyan kepeket valogatni, amik idonkent meg szamomra is ‘ujnak’ tuntek ;-) Mindegyik ala irok vmit, ami eszembejut a keprol, hogy ezzel is megprobaljam kontextusba helyezni oket.

1. A lakas, ahol eloszor laktunk Seoulban. Imadtam, hogy padlofuteses, hogy teljesen mas epiteszeti megoldasokat alkalmaztak, mint amihez szoktunk es  hogy gyonyoru kilatasa volt a hegyekre es a helyi iskolara :)

2. Tetonkertunk, ami a 18 emeletes apartmanhazhoz tartozott es ami annyi kedves emleknek adott helyet: nemzetkozi BBQ partiknak baratokkal, rengeteg utikonyv es regeny kiolvasasi helyszine, esti beszelgetesek es a nap levezetesenek helyszine…stb Egy perc alatt lecserelnem a medences udvart erre a varazslatos hangulatu koreai tetoteraszunkra, ha lehetne :))

3. Dogok, a negyed, ahol dolgoztunk. Minden alkalommal lenyugoztek a gyonyoru magas uvegpalotak es a tovukben csordogalo patak a sok-sok zolddel korben. Teljes harmoniaban volt ‘business and nature’ :))

4. Koreai nevjegykartyam :)) A masik oldalan volt az angol verzio. Eddigi legerdekesebb nevjegykartyam volt minden ketseget kizaroan.

5. Metroallomas. Nagyon jo volt, hogy konnyu volt eligazodni a hatalmas metrorendszerben, es minden ki volt irva angolul is. Kersztul menni a metroallomasokon estenkent munka utan, s ‘ iPod-dal a fulunkben figyelni a mellettunk elhalado elegansan oltozott munkabol jovo-meno embertomeget. Imadtam ezt az erzest es tudom, hogy ezzel sokan igy voltak ott ;)

6. Jongno tower, ahova szivesen feljartunk, hogy lenezzunk arra a ‘hangyavilagra’, ami alattunk robogott es ami fentrol olyan picinek tunt.

7. Jogyesa Buddha Templom, egyik nagyon kedves helyunk Seoul belvarosaban. Szerettem a ‘cipolevevos kulturajukat’, amint levettek a lakasba belepve (nem ugy a legtobb nyugati orszagban, ahol kinti cipovel taposnak be a sajat lakasukba is…), templomok belepese elott, a tradicionalis koreai ettermek bejaratanal es sosem tunt el v kellett volna attol tartani, hogy barki ellpona oket.

8. A gyonyoru levendulakat es a koreai novenyzetet, fakat, magnoliakat.

9. A seoul-i autokiallitasokat, amik ugyan a szep koreai lanyokrol is hiresek voltak, de engem a sok koreai prototipus is levett a labamrol. Szamos gyonyoru autojaik, amik europai piacokon nem is ismertek. Ezenfelul mindig kellemesen megleptek a profi rendezvenyszervezesek is, amiknel jobban koordinaltat szerintem mashol nem is tapasztaltunk. A kivitelezes minden reszletere, designe-ra, hangulatra  nagyon odafigyeltek.

10. Gyogyteak. Olyan sok addig ismeretlen gyogyteaval ismerkedtunk meg, amik kozul nem volt egyszeru valasztani, plane mivel mar kullemre is mind megvetette volna magat ;-) A csomagolasban rettentoen otthon vannak a koreaiak, ami alapjan konnyu eladni barmit, mert minden extrem modon kinalja magat.

Folyt. kov.

12 thoughts on “Ket ev es ket napja

  1. Hűűű, hát nekem ennyi is elég volt. Már mennék is Szöulba. :)
    Lehet, hogy hülye dolog, mert még sose voltam Keleten, de ahogy leírtad a mentalitásukat, szerintem a férjemmel oda valók vagyunk. Mindenesetre biztos, hogy nem a mediterrán területre. :D

  2. Detti, meg nem nagyon irtam rola, de meglepoen sok hasonlosagot veltem mar felfedezni a koreaiak es spanyolok kozott ;)) Csakhogy nehanyat emlitsek: mindket nacio szulottei ejjel elnek; kint esznek; mindenhova viszik a gyerekeket; szeretnek egytanyerbol enni es osztozni a kajan :)) De alapvetoen persze megis mas, hiszen nem egy kulturkorbol szarmaznak. Van mindennek elonye is, hatranya is. Mindenestre erdekes megtapasztalni kulonbozo kulturakban valo elest es hetkoznapokat; es mindig mas egy helyre elmenni meglatogatni v ott elni es valoban megtapasztalni a hetkoznapokat. Ha azt vesszuk, hogy en 5 evvel ezelott el nem tudtam volna kepzelni, hogy Spo-ban eljunk, ahhoz kepest most mas a helyzet :)) A koreaiaban egyebkent mindig tudtuk, hogy ezt nem lehet ‘orokke’ fenttartani. ez egy atmeneti allapot volt…a spanyol viszont akar tobb is lehet ;))

  3. oh, azért ez nagyon más attól a Szöultól amit én megismertem :)) mármint a lakóhely tekintetében, megkockáztatom, hogy az egyik legtutibb helyen laktatok, dolgoztatok :)) igen, érdekes, mikor jön haza az ember, és már a reptéri átszállás közben érzékeli, hogy itt európában robotok élnek. viszont számomra ez inkább megnyugtató szokott lenni, én nem jól viselem a koreaiak irracionalitását…meg gyakran a kedvesség mögé rejtik el az élet minden területére betolakodó szabályaikat. irracionális szabályok…igen, ez korea. egyszer már azt is hallucináltam, hogy a repülőn a wc csészéből jön ki egy jól öltözött stewardess, és mosolyogva elmagyarázza, hogy most mit kell tennem :S

  4. Zsofi egyetertek, mert mi mint kulfoldi par, akik az orszag legnevesebb cegenek dolgozhattunk igencsak mas megiteles ala estunk. Egyfajta atmeneti ‘paradicsomi allapot’ volt, amibol nehez volt felebredni. De sokszor az elso benyomasok nagyon melyrehatoak. Nekunk kezdetektol rendkivuli tapatasztalatokban lehetett reszunk, ami meghatarozta azt is, hogy a tovabbiak is jol menjenek. Sajnon orokke maradni kizart dolog lett volna, de annak orulok, hogy igy alakult, hogy millio szep emlekkel es elmennyel gazdagodhattunk, es belathattunk egy kulonleges kulturaba, amire sok magyarazatot ad tortenelmuk es konfucionista hatteruk, amirol anno irtam is angolul egy posztot.

  5. szerintem ne sajnáljátok, hogy nem maradtatok örökké :) nem biztos, hogy később is annyira élveztétek volna, mikor már Dani nagyobbacska. bocs, nem akarok ezzel ünneprontó lenni, csak…megvannak az okai, hogy ezt mondom. szerintem ez így a lehető legszerencsésebb volt nektek, tényleg :)

  6. Zsofi, en is igy ertettem, hogy pontosan tudtuk az okokat, miert nem maradhattunk volna orokre. Ha a cegen mult volna, akkor akar 10-20 evig is maradhattunk volna :)) A mi dontesunk volt, hogy tovabb megyunk. Pontosan Dani miatt…

  7. Haha, nagyon vicces vagy :)) mert direkt kitoroltem a nevemet az email cimbol, s gondoltam ugysem erti meg senki a koreaiul irt reszt ;))) pedig tudhattam volna :DDD nyugodtan jelolj be ;))

  8. :-) Szívem szerint rögtön nekiállnék repülőjegyet keresni Szöulba. :-) De ami késik nem múlik… Nagyon jó lett ez a poszt..is… :-))
    Mindig olyan jókat írsz, Vera. :-)

  9. Ildiko – oszinten szolva nem talalkoztam meg emberrel, akit ne vett volna le a labarol Korea es a koreai emberek :)) Sok vendegunk volt Seoulban is, es eletreszolo elmenyekkel tertek haza; de ugyszinten az ott elo magyarok (nem vegyesparokrol beszelek, csak a magyar parokrol), akik ott dolgoztak, nagyon elegedettek voltak es szerettek kint elni. Ugy altalaban a kulfoldi paroknak ‘aranyelete’ van kint, ha van jo munka v osztondij :)) Nyilvan voltak kulturalis kulonbsegekbol adodo nehezsegek mindenkinel a munkahelyen (nekem is voltak), de azok meg egy kulturan belul elok kozott is elofordulnak, csak mas jelleguek ;) En abszolut batoritok mindenkit, aki nyitott mas kulturakra, hogy latogasson el egyszer ide is :)) es koszi a bokot is ;)

  10. Nagyon jo volt olvasni a bejegyzesed es erdekes, amit a szivvel elessel kapcsolatban mondtal… biztosan igazad lehet…
    Tudod, a kepeidet mindig is szerettem es most is rogton “visszavittek” Koreaba, es bennem volt az az erzes, amit akkor ereztem, mikor onnan irtal. Erdekes ez nem? Meg bennem olvasoban is kialakul egyfajta erzes Koreaval kapcsolatban, pedig en csak altalad “eltem” meg mindent. :) Mindenesetre – ha lehet ilyet mondani – most en is nosztalgiaztam. :)

  11. Koszonom Livia, jol esik neha visszatekinteni, akkor is ha az mar a mult resze, mert attol is epitkezunk, fejlodunk,tukrot tartunk magunknak. S peldaul eleg biztos vagyok benne, hogy nem kezdtem volna blogirashoz, ha nem koltoztunk volna Koreaba. Elotte semmi ilyen kesztetesem nem volt. Azonban mara mar hozzam nott ez a dolog, es ha mar nem is tudok olyan ‘varazslatos dolgokrol’ irni, amiket ott kint megeltunk, azert itt is fel-fel tudok langolni spanyolfoldon :) Annak ellenere, hogy mielott elindultunk, alapvetoen, nyugati es angolszasz orszagokban kapott hatter ismereteinkkel es tapasztalatainkkal, aminek semmi koze nem volt a tavol-keleti viselkedes mintahoz, ugy erzem a koreai mentalitas hamarabb megtalalt, es kozelebb allt hozzam, mint azt vha is el tudtam volna kepzelni a mediterranrol. De mindenhol okkal vagyunk, mindenhol van vmit tanulunk, es itt lehet pont azt a ‘lazasagot’, a gorcsosseg elengedeset tanuljuk, ami egy ‘atlag magyar pszichere’ igencsak rafer ;))

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s