Hetfo reggel

Ha az orszagot nem is hagytuk el, Madrid terseget egy hosszu hetvege erejeig igen, s egeszen fel eszakra, a meseszep Cantabriaba szoktunk es toltottunk el egy csodalatos intenziv csaladi hetveget, ami mindannyiunkat teljesen feltoltott!

Hetfo reggel. 9:10 percre erunk be az oviba (9 es 9:30 kozott kell beerni). Itt tovabbra is nyari ido van, jol kezdodik az osz. Meleg ejszakak, friss hajnalok es reggelek, gyonyoru napsuteses 30 fok napkozben. Idoben sikerult ebrednunk, ujabb ataludt ejszaka es meg arra is marad idonk, hogy kozosen, harmasban megreggelizzunk.

Az oviba erkezo gyerekek sorra fakadnak sirva, probaljak olelni anyukajukat, amilyen szorosan csak lehet. Apro gombocca zsugorodott gyomru mamak neznek mindenfele segelykeroen. Nekik bizony menniuk kell, nem tudnak 5-10 percnel tovabb maradni. Ma reggel azonban csak egy ovono van, Ismael, az ovobacsi hatfajas miatt meg nem erkezett be, igy gyorsan megtelik a terem szivszorito gyereksirassal. Az anyukak meg csak egymasra nezve mondjak: ”Que fatal!” Mindenkinek nehez a kezdes. Ha az egyik gyerek elhallgat, a masik rakezd…az egyszem ovono hol egyiket oleli, hol masikat, hol a furulyat fujja, hol az epitokockakkal probalja elterelni az elkeseredett gyerekek figyelmet. Mi ketten Danival az egyik csendesebb zugban probalunk epiteni, kozben megszeppenve nezzuk az esemenyeket, hogy mi tortenik. En addig maradok, amig meg nem nyugszik a legkor es be nem indul a jatek. 20 perc mulva mar sokkal jobb. Dani mar nem szorosan mellettem kuporog, molyolva vmivel, hanem elment a masik reszre, ahol Luna is van, es egyutt kezdenek epiteni, amihez hivnak engem is. Luna, egy igazi angyali tekintetu kislany: hatalmas kek szemek, gondor szoke furtok es csupa mosoly. O a csoport angyalkaja, aki vigatszalja a tobbi uj gyereket, aki mindenkinek ad egy nagy cuppanosat, aki reggel 8-tol este 7:30ig van bent! ‘Que horror!’ Azonban lathatoan mar hozzaszokott ehhez a kemeny, tobb, mint 8 oras ‘munkaidohoz’ es a legtobbet hozza ki a helyzetbol. Vajon ezekbol a gyerekekbol valnak aztan a legszocialisabb, mindenhelyzetben  magat feltalalo felnottekke? Hat biztos van, aki igy jon ki belole, es van aki epp ellenkezoleg – ki hogyan tanulja meg az eletben a kulonbozo helyzeteket megoldani. Dani es Luna kozott rogton vmi kezdodo baratsag fele kezd kibontakozni, es lelkesen utanozza egyik a masikat, nem csak jatekban, bohockodasban de a szavakat is ismetlik egymas utan :) Eltelik 50 perc, en ugy latom, hogy jol el van Dani, megegyezunk az ovonovel, hogy egy orara elmegyek most. Puszit adok Daninak, elkoszonok es Dani mar megy is tolja az egyik kocsit. Kimegyek, hallgatozok az ajto elott, semmi. Kimegyek az ovoda ele, hallgatozom az ablak alatt, hallok vmi kis nyuszorgest, majd csend. Elindultam hat, hogy elintezzem a dolgaimat, bevasaroljak, majd egy oraval kesobb ujra leparkolok az ovi elott. Hangos gyereksiras arad kifele, es bar egy anya azt gondolja, hogy 100%osan felismeri a sajat gyereke sirasat, s amikor masik 10 gyerek is sir, akkor az a tiz osszeadodva plane pont az o gyereke sirasara emlekezteti – szerencsere megis tevedhet. Kozben odaerek a patiohoz, ahol epp jatszanak es latom, hogy, Dani vidaman tologat egy pici babakocsit. Bemegyek, beszelek az ovoda vezetovel es mondja, hogy Dani egyszeruen fenomenalis (spanyolul ezzel a szoval fejezte ki), es minden rendben, menjek el meg egy orara es jojjek vissza delben, amikor majd elviszem. Amikor  aztan delben megjelentem az ajtoban, epp zongorazott, tart karokkal szaladt felem, igen, akarcsak a szirupos filmekben ;) es olelkeztunk boldogan ossze :)) Meg megmutatott nekem ezt-azt, tobbek kozott a furdoszobai gyerekcsapok varazsoljak el ;), majd kimentunk az ovi elotti parkba, ahol meguzsonnazott, jatszott egy picit es hazajottunk. Hat igy tortent. Elso nap, egyedul az ovodaban. Elvezte. En meg orultem, hogy azt latom, hogy jol erzi magat. Nincs is annal boldogabb erzes, mint szulonek a sajat gyereket boldognak latni. Nem bizzuk persze ettol el magunkat vagy vonunk le messzemeno kovetkezteteseket meg, de mindenkeppen orulunk, hogy igy tortent es jol sikerult ez a hetfoi nap :)

12 thoughts on “Hetfo reggel

  1. Igazabol szerintem szerencses vele csak igy napi 3 oraval kezdeni, es csak heti negyszer mert igy van boven ideje hozzaszokni; harom ora nem sok ido, annyi ideig meg erdekes es jo is kispajtasokkal lenni. Iden egyelore ugy tervezzuk, hogy max 4 oraban lesz ott, majd ebeddel egyutt. Sok hasonlo eset van egyebkent, mint ez a kislany is, csak ez azert feltuno, mert vmi hihetetlen edes, mosolygos, kedves kislanyrol van szo, aki tenyleg fantasztikusan ‘turi’ az elettel valo korai megprobaltatasokat is, ‘szulok nelkul’.

  2. Nagyon orulok a sikeres elso napnak, drukkolok, hogy nagyreszt hasonlo elmenyetek legyen az ovival. :) A negy ora kezdetnek jol hangzik, szerintem ugyesen csinaljatok. :)
    En magam egyebkent a kislany kategoriajaba tartozom: nemcsak az oviba, de mar a bolcsodebe is en voltam az egyik legelso es legutolso… Igy tudtak megoldani a szuleim… Viszont egyetlen rossz elmenyre nem emlekszem egyik helyrol sem. En voltam az egyik legmosolygosabb, ahogy az emlitett kislany is, szinte sose sirtam… Ki tudja, kinek mi a “jo”? De gondolom nem csak a gyerek szemelyisegetol, hanem a kornyezettol es az ovoneniktol is nagyon sok fugg. :) Nekem szerencsem volt, es ugy tunik Dani is nagyszeru oviba kerult… ;)

  3. Livi, azt gondolom, ha a majd 12 oras ovoda mellett a kislany minden odafigyelest es szeretet megkap, tenyleg megtanulja, igaz koran, hogy egyedul magara szamitva hogyan tegye mosolygossa a napjat. Ha nem venne szeretet korbe, nem hiszem en sem hogy ilyen kiegyensulyozott es mosolygos lenne. O ugy tunik az a fajta emberke mar most, aki minden helyzetbol a legjobbat hozza ki, aki ‘jol fogja fel az eletet’, mert idovel en is kezdek rajonni, hogy nem az a fontos, hogy mit hoz az elet, hanem, hogy mi magunk, hogyan tanulunk meg reagalni ra: hagyjuk magunkat ‘sajnaltatni’ a nehez korulmenyek miatt, avagy ‘ami nem ol meg, az erosit’ alapon talpraallni es pozitivan tovabb menni es elvezni a pillanatokat…
    ps, megkaptad az emailem? puszi

  4. Ja, Livi es el is felejtettem kommentalni, de tudom mirol beszelsz, amikor utolsokent visznek el az ovibol…emelkeszem en is, amikor mar az utolso egy orakat a daduska nenivel toltottem mert mar mindenkit hazavittek, de szuleim meg nem ertek oda hozzank (ocsemmel egyutt), es mar az oviban es suliban, mig meg nem tanultunk magunk hazamenni, utolsok voltunk…en emlekszem azert arra, hogy ez sokszor nem esett jol, mert vagytam haza. Nem kifejezetten szerettem sem bolcsibe, sem oviba, sem suliba jarni…a kozosseget elveztem, de en peldaul otthon mindig sokkal jobban ereztem magam ;)

  5. Ez a hétfő nagyon sikeres volt számotokra. Örülök neki. Tényleg hihetetlenül fontos, hogy a gyerekek trauma nélkül szokjanak be és, hogy mindjárt az első közösségben jól és felszabadultan érezzék magukat.
    A “szirupos filmjelenet” nálunk is hasonló volt. :)
    A kis Luna történetén az én szívem is összeszorult. Én is így gondolom, hogy a szeretetteljes, rugalmas természete nem csak adottság, a lelke valahonnan táplálkozik…

    Írtad, hogy majd szeretnéd Danit a magyar gyerekkönyvekkel is megismertetni. Képzeld néhány nap múlva a nemzetközi gyerekirodalmi kongresszus éppen ott lesz nálatok Spanyolországban, még pedig Santiago de Compostelaban: http://www.ibbycompostela2010.org/ És magyar szerzők is kint lesznek a konferencián.

  6. Szia Kriszti! Ti is elkezdtetek az ovit? Mik az eddigi tapasztalataitok?
    Dani ma is vidaman ment be es orult a kozossegnek. Meg tancra is perdult oromeben :) Edes volt, bar amikor elmentem, ma elszomorodott, de par perc es ujra jatszott – azt meg megvartam ;) Delelott hangszer bemutato volt igy azt elveztek a gyerekek, s mikor mentem erte delben elmelyulten jatszott a tobbiekkel – egy par pillanatig eszre sem vett, de amikor igen, akkor bujt hozzam es huzta a kezem, hogy mehetunk :) Kellek meg neki en is ;))
    Rengeteg magyar gyerekkonyvunk van szerencsere. Amikor otthon vagyok mindig feltankolok, vmint a regi meses-verses konyveket is elhoztam otthonrol, amit ideadtak a szuleim ;) Persze koszi az infot, de tolunk jo 600km-re van. Bar arrafele voltunk a hetvegen is, teljesen eszakon, csak Cantabriaban, Compostella pedig mar Galicia. Azt hiszem az mar csak jovore fog beleferni.

  7. Verácskám, nagyon örülök, hogy Danika ilyen remekül érzi magát az óvodában! A tökéletes bizalom jele, hogy nyugodtan elenged és játszik tovább, mert tudja, hogy biztosan viszajössz, és érzi, h. nem csak neki van szüksége rád, hanem ez fordítva is igaz. Úgy gondolom, nem a sírós kapaszkodás mutatja csak meg az igazi ragaszkodó szeretetet. Ez a csemete természetétől is függ, meg attól, h. éppen milyen napja van, no meg persze az óvodától, de végső soron, ha a környezet barátságos, akkor az anya iránti mélységes bizalom az, ami megnyugtathatja a gyerekeket az első időkben. És ez Daninál tökélesetesen működik! Remélem, a továbbiakban is így lesz!

  8. Szia mamikam, hat az elmult reggeleken azert volt par perces elkeseredes, de utana megnyugszik es elmelyulten, jokeduven jatszik vegig, nem sir, nem hianyol, tudja, hogy megyek erte es amikor meglat, akkor hatartalan a boldogsag! Amikor odaerek mindig annyira el van vmivel epp foglalva, olyan edes…tokeletes osszhangban van a csoporttal, bar ahogy tapatsztaltam egymas mellett, menten jatszogatnak, kiveve ha korbefutasrol, fogocskarol, bujocskazasrol, korbe tologatasrol van szo, akkor azokat kozosen es egyutt elvezik :) Sokat muzsikalnak, festenek, gyurmaznak, vonatoznak, enekelnek, tancolnak…stb tuti elvezik :)

  9. Igen, mi is elkezdtük. De ahova a fiúk járnak az még csak bölcsi, pontosabban óvodai előkészítő.
    Nagyon gyorsan beszoktak, szinte túl gyorsan. A negyedik napon azért volt egy kis szipogás a részükről, ami titkon jól esett, mégiscsak hiányzom nekik. :)
    A nagymamáddal soraival egyébként teljesen egyetértek!
    Amikor értük megyek, fantasztikus örömmel fogadnak és puszilgatnak két oldalról, aztán pedig ott hagynak, és mennek vissza a többiekkel játszani. Alig lehet hazacsábítani őket.
    A hely szeretetteljes, értő szemmel figyelik a gyerekek fejlődését és fejlesztik is őket, a srácok imádnak odajárni.
    Egy hét után egyelőre ennyi tudok írni. A további tapasztalatokról majd időnként referálok. :)

  10. Szia Draga,
    Igen, vegul rajottem, hogy megkaptam a leveled, csak egy program miatt (BoxBe) – amirol mar leiratkoztam – nem az Inboxba erkezett. :) Bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem, irok majd hamarosan bovebben!
    Puszi!!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s