Dedanyo blogol – 6. resz

Szombaton reggel aztán ¾ 8-ig alszom. Észlelem: még mindig feszül a pocak! A háznépe még később mozdul.  És Vera egyszer csak kiadja az ukászt: 20 perc múlva indulunk reggelizni, egy kávézóba! „Jaj, tele a pocakom!”- vallom be. „Nem baj, majd teázol.” – így Vera. Igen kellemes, jó illatú helyre megyünk, csupa ínycsiklandó finomságok közé. Elcsábulok és iszom egy kávét tejjel, meg egy pohár narancslét, amihez elmajszolok egy pirított croissant is. Veráék rendes paradicsomos bagettes reggelizést csapnak, amit Dani túl hosszúnak és fölöslegesnek tarthat, mert próbálja valami hasznossal múlatni az időt, és egy kis sót szór a cukortartóba, ide-oda csörtet, mígnem Karesz papi – befejezvén a falatozást, – megelégeli a procukciót és kiviszi az autóba. Amikor én is beülök Verával, akkor derül csak ki számomra, hogy nem haza megyünk, hanem egyenesen irány: Chinchon! Hátul ülök Danival, aki megjámborulva nézelődik, a kb. 1 órás úton sokszor tűnnek föl traktorok, markolók, teherautók, amiket lelkesen megcsodálunk. Engem persze a bibircsókos hegyoldalak nyűgöznek le leginkább. Dani néha az ülőkéje elé szerelt képernyőt nézi. De csak jobb híján, mert ha beszélgetek hozzá, vagy ha kint látnivaló akad, akkor inkább az köti le a figyelmét. Egyszer csak elénk tárul egy megkapó, Dél-Franciaországot idéző, mediterrán városka!
A hegyoldalra kapaszkodó, kanyargós, meredek utcácskákat régi épületek övezik. Ez Chinchon! Ami legelőször szembe tűnik, egy hatalmas, erődítményszerű templom, s nem messze tőle egy nagy, szögletes, valamikori vár, aminek a négy sarkán romos rondellák meredeznek. Vera készít pár fotót, aztán sétálgatunk a keskeny, meredek, macskaköves kis utcákon, ahol ősrégi kis házikók, zeg-zugos beugrók, izgalmas középkori hangulat fogadja a látogatót.  De a település fő vonzereje, – turista csalogatója, – a főtere! A hatalmas térséget négyszögletesen körbe építették, valamikor vagy 3-400 évvel ezelőtt, egymáshoz hasonló, 2 emeletes házakkal, amiknek kovácsoltvas vagy fakorlátos, fönt félköríves erkélyei egészen különleges látványt nyújtanak. Az épületekben jobbára éttermek vannak, amelyek előtt, a „teraszukon” színes ernyők alatt asztalkák, és köröttük eddegélő, iddogáló, nézelődő vendégsereg.. Nekem megkapó volt a színes cégtáblák özöne is. A tér egyik felén nagy, ódon kő vízmedence, amiből 2 helyen folydogál a víz. Daninak rögtön feltűnik a pancsolás lehetősége. Lecövekel az egyik vízköpő mellett. Jobb, ha én vizezem a kezemet és nem ő, – gondolom, és oda tartom az ujjaimat. A víz finoman szét permetez, s ez Daninak visítós örömöt okoz. Persze, meg kell próbálni, mi van a másik kifolyónál!? És attól kezdve rohanhatok Dani után az egyik vízköpőtől a másikig. Végül Karesz megkegyelmez öreg lábaimnak és felvált.
Sajnos, rontja a látképet, hogy éppen kirakodó vásár sátrai lepik el a tér közepét. De ezzel nem sokat törődünk, Vera keres egy jó helyet az egyik teraszon és ide csücsülünk mi, megfáradt „öregek”, Dani meg körbe szimatol az asztalok között és alatt, macskákat kerget, sőt talál a nagy napernyők tartóján csavargatni, forgatni valót is! Így aztán jól elvan. Mi meg élvezzük a kellemes napfényt, a középkori hangulatot. Ásványvizet iszogatok, míg Vera, Karesz kávézik és olajbogyót eszeget. Csipegetünk egy kicsit olyasféle sütiből, (szerk. bizcocho) ami az én kefíresemhez hasonlít. Finom. Miután kiélvezünk mindent, útra kelünk és kb. 3 órakor haza érkezünk. Vera kihirdeti, hogy finom estebédet tervez, ezért most csak „hamarevészet” lesz, tehát bekapunk ezt-azt. Míg Danikát elaltatja, addig én az instrukcióinak megfelelően  padlizsánt, kaliforniai paprikát, sárgarépát, batátát és paradicsomot darabolok egy tepsibe, amire Verus egy kis olivát locsol. Amikor majdnem megsül, sajt kerül a tetejére, majd az előbb kifőzött színes orsótészta. Nagyon finom vacsora volt, borral koronáztuk meg.( Csak az a megdöbbentő hír lohasztotta a kedvünket, hogy Karesz megtalálta a neten: ma reggel 8 óra 50-kor lezuhant egy lengyel gép, amin az elnök Lev Kacsinszki  és felesége, valamint miniszterek és a hadsereg vezetői, összesen 96 utas volt, és senki sem élte túl a repülőszerencsétlenséget.)
Ma lesz a Madrid-Barcelona mérkőzés. Úgy tervezték, hogy Dani elalvása után bemennek megnézni, de Vera olyan holtfáradt volt, hogy vegul maradtak.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s