Dedanyo blogol – 4. resz

Éjszaka furcsa neszre ébredtem: apró tappancsok húztak át a mellettem lévő gyerekszobából a szülők szobája felé! Aztán csönd.
Aztán reggel kiderült, hogy ez a drága Tündér-Dani éjjel lemászott az ágyáról és szó nélkül áttalpalt a szüleihez. És ott az is kiderült, hogy nyakig pisis! Ezt is szó nélkül tűrte. Gyorsan szárazba öltöztették és már folytatta is a szunyát kettőjük között.
Amikor kikandikáltam a kuckómból – 8-kor, mert korábban azt hittem, hogy még zöld-hajnal van, – Karesz már elment, Vera meg müzlizett és fotókat pakolt a blogjába. Panaszkodott, hogy 2 héttel elmaradt. Reggelizés közben elárulta, hogy tegnap reggel koffeinmentes kávét kaptam, de ma már a délutáni vásárláskor beszerzett „igazi” kávéból fogunk inni. Hamarosan jön is az új, az „igazi”. Állagra, színre ugyanolyan, mint az eddigi. No, de majd az ereje, az lesz az igazi, – gondolom. Egyébként a tejhab igen kellemes ízt kölcsönöz az özön italnak.
Danika 9 óráig alszik! Aztán míg Verus vele foglalkozik, én a megbeszélés szerint a főzéshöz fogok. Mégpedig olyan sárgaborsó levest kéne rittyentenem, amilyet otthon szoktam főzni, és amit olyan boldog hévvel kanalaznak szép számú unokáim. No, de otthon füstölt porcos-hússal szoktam megbolondítani ezt az amúgy nem túl jól hangzó étket. Meg pl. szegfűborssal. Itt egyik sincs. Még szerencse, hogy otthonról hoztunk sárgaborsót, mert e nélkül végképp bajos lenne elkészíteni. De tegnap szereztek hajszál vékonyra szeletelt füstölt, nyers sovány sonkát, aminek a legszélén némi zsírcsík volt felfedezhető – a gondos szemlélő számára. Hát ezt a húsneműt csíkokra szeleteltem és föltettem főni. Egy óra múlva is kőkemény volt! Na, mindegy, hadd haladjunk, beletettem a sárgaborsót, babérlevelet, őrölt borsféléket. Így együtt is igen lassan puhult mindkettő. Mivel Verácskámnak nincs kuktája, és ehhez a kerámia-lapos főzőalkalmatossághoz sem értek igazán, ezért aztán egyre búsabban  konstatálom, hogy elmegy az egész délelőtt a főzéssel, illetve a figyelgetéssel, kóstolgatással, és ráadásul a hagymás-fokhagymás-köményes rántás után – amikor végre fölforr ismét, – kiderül, hogy  sós lett az egész! Gondolom, a sonkától, mert én alig tettem bele egy csipetnyit. Na, levizsgáztam.
Elkeseredek, csak az vigasztal, hogy ezt könnyen lehet hígítani, mert igen hamar besűrűsödik. A másik vigaszom az, hogy délelőtt  volt ideje Veranak nyugodtan foglalkozni a leveleivel, mert én is, Dani is hagytuk nyugodtan ügyködni. Örült is neki nagyon, mert el volt maradva tobb hettel.
Ragyogóan kisütött a nap, és délben elfurikáztunk a távolabbi játszótérre, ahol Dani hintázott egy jót és hosszan csodálta az ott kikötözött kutyust. Ezután egy nem éppen haladós séta következett: Dani kitalálta, hogy 3-4 lépés előre, 2 hátra! Így haladtunk mind a hárman veszett iramban,  kb. negyed óráig a pár perces úton. De jó muri volt! Otthon aztán gyors alma reszelés és – bár a recept szerint ki kellett volna nyomkodni a levét, erre nem volt idő, – belekevertük a tegnap elkészített tésztába. Hát, az első egy borzalmas vastag rongy lett. Verám gyorsan kutyult még az egészhez egy tojással, liszttel, kevés tejjel pótlást, így aztán ki lehetett sütni, az íze is jó volt, – de szó ami szó, nem volt tökéletes. Azért lekvárral igen jól belaktunk belőle, Danika is. Sőt, Karesz csak ezt evett, mert a levesben lévő sonkáról lefőtt az az 1-2 kis zsírcafatka, ezért kijelentette, hogy őt nem lehet becsapni, ez bizony szalonna, amit ő meg nem eszik. Amikor visszament dolgozni, mi mindhárman lefeküdtünk. Én naplóztam kicsit, aztán 5-ig aludtam. Amikor fölébredtem, láttam, hogy Vera a képeit rendezgette, Dani meg nem sokkal apja érkezése előtt ébredt. Akkor aztán olyan elemében volt, hogy máris focizásra kényszerítette az éhes papiját. Úgy kellett egy pár falatot a kezébe nyomni az áldozatkész apának, hogy átvészelje a lelkes, rohanós focimeccset éhhalál nélkül.
Vacsora után lent, a házi játszótéren folytatódott a játék, aztán Karesz spanyolra ment, mi még lent élveztük a jó időt. Hirtelen rengeteg felnőtt és gyerek került elő 6 óra körül, s ezek a spanyol gyerekek úgy rohannak a kis műanyag motorjaikkal a játszótéri dombról lefelé, a ház vaskos oszlopai közé, hogy a frász áll belém, ha rájuk nézek. Szerencsére mindez Danit hidegen hagyja. Ő a két kis aranyos lábacskáján rohangászik, főleg a labda után. Nyolc óra körül, szinte varázsütésre kiürül a játszótér és környéke. Mi is fölmegyünk, bár Daninak ez nincs az ínyére. Vacsora, fürdés, és utána még pizsamában a kis konyhájában dolgozik. Az asztalnál naplóztam és onnan sandítottam félszemmel, és amit láttam, az teljesen elbűvölt: határtalan komolysággal főzött, kavargatta  az „ételt”, utána a vízcsapja alatt forgatta, „mosogatta” a lábaskáját, a kezét is „leöblítette”, lerázta róla a „vizet”. Mindezt olyan ügyesen és  szakszerűséggel, ahogy a mamijától látta, és mintha tényleg folyna a víz a kis csapból. Hát, olyan édes volt, majd megettem. Nem mertünk megszólalni, nehogy elűzzük a hangulat varázsát. Vera, – az ügyes profi-fotós, – csinált pár képet, nekem csak egyet sikerült.
Hát ez a nap is szép volt és jól végződött. Későn tértünk nyugovóra, tele tervekkel a hétvégét illetően.

4 thoughts on “Dedanyo blogol – 4. resz

  1. Nagyon élveztem a beszámolót! Várjuk a folytatást:) Magam elött láttam a próbálkozásokat az idegen konyhában, anyukám is hasonlóan küszködik, ha nálunk van. Szerencsére a közönség mindig lelkes, és a sütik mindenféle formában, és állagban elfogynak.

  2. Nagyon elvezetes, remek stilusu irasok, mint mindig! Nagymamadnak remek erzeke van a meseleshez :-) Gratulalok a szerzonek!

  3. Sziasztok! Nem tudom vajon olvassa-e a kommenteket a nagymamam, de majd szolok neki, hagy oruljon ;) Mi ma ertunk haza, eddig automatikusan volt beallitva, hogy jojjejenek a napi beszamoloi, meg ketto hatra van, azokat is utjara bocsatom hamarosan.
    Nora – sajnos sajat blogot nem fog irni, mert ahhoz a szeme mar nem birja a szamitogep kepernyojet, en pont ennyitol is boldog vagyok, hogy ezt leirta nekunk, megorokitette az egyutt toltott napokat, az o kulonleges stilusaban :) Bar igaz, ami igaz, naplot azt vezet mar vagy 15 eve! Azt is legalabb ilyen elvezetes lenne visszaolvasni ;)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s