Dedanyo blogol – 3. resz

Éjszaka hallottam Dani fölsírását és azt, hogy átvitték magukhoz a szülők, aztán csönd lett.
Reggel fél 8-kor füleltem, – csönd. Fél szemmel fölpislantok, – sötét. Óvatosan kiosontam. Karesz már elment. Mire rendbe tettem magam és a szobát, Vera és Dani is előkerült. Müzlizés után Vera kérdi, innék-e egy kávét? Bizony az jó lenne, mert igen kókadt vagyok. Mire Dani kipakolja a  kedvenc járműveit, addigra Vera hozza is egy fedeles, füles üveg edényzetben a kávét, fém kancsóban a tejhabot hozzá. Kitölti a világos, áttetsző folyadékot. Rábámulok, s megkérdem: Vera, ez most tea vagy kávé? „Kávé, – mondja, – mi ilyen hosszúkávét szoktunk inni, ezt szeretjük.” Akkor jó. Vedeltem belőle egy jó bögrényit, de nem nagyon éreztem felüdítő hatását, – bár ezt Verácskámnak nem mertem bevallani. Inkább ő tett egy vallomást: mivel itt vagyok, van aki vigyáz Danira, tehát fél 10-kor el tud menni  spanyolra. Természetes, hogy egy nagymama segíteni akar az unokájának, de bizony szorongtam kissé, vajon mi lesz, ha kettesben maradunk a mamijához oly nagyon ragaszkodó Danival?!
Tavaly, amikor itthon voltak Nanóéknál, csődöt mondott a gyermekőrzésem, igaz, akkor még csak 1 éves volt Dani. Idén, amikor két hete Vera megérkezett Danival – kedden, – este kérte, hogy másnap menjek ki hozzájuk fél 10-re, hogy el tudjon menni a fogászhoz. Vállaltam, de nagyon megörültem, amikor a másik lányunokám, Petra, aki éppen itthon volt Grácból, ajánlotta, hogy ő is átjönne, mert szeretne Verával találkozni és „Danizni”. Petra már sokat „bébiszitterkedett”, és imádja a kicsiket. Amíg én Verát elvittem a szakadó esőben a fogorvoshoz, addig ők a legnagyobb egyetértésben, vidáman játszottak, Petra énekelt, zongorázott, mókázott.
No, de most vajon mi lesz? Már tegnap kifigyeltem, hogy mivel lehet legjobban lekötni Danikám figyelmét, és belevetettem magam  a nagy fuvarozásba: állatokat, építőkockákat, pici autókat szállítottunk, nagy berregéssel, prüttyögéssel, úgy hogy észre sem vette a drágám, amikor az édes mamikája lelépett. Nagyon sokáig igen jól elvoltunk, és amikor keresni kezdte Verust, mondtam, hogy: Mami elment, de nemsokára jön! Megnyugodott, és csak dél felé kezdett türelmetlenkedni. Akkor a hatalmas, földig érő ablakon át lestük a kertészek munkálkodását. Szerencsére hosszan permeteztek is, amit rezzenéstelen arccal figyelt. Amikor észrevettem, hogy Verácskám siet be a kapun, szóltam Daninak: Jön a mami! Boldogan loholtunk az ajtóhoz, de nem értette, miért nem megyünk ki, eléje. Mondtam: elvitte mami a kulcsot! Leültünk a székre és hallgatódzott amikor zajt hallott, ujjacskáját fölemelve, akárcsak Verácskám, ennyi idős korában, tisztára olyan tündéri volt! Végül már kiabálnunk kellett:  Mamiiiii! Mamiiii! És megjelent a mami, – Dani meg boldogan kapaszkodott a nyakába.
Én is boldog voltam, mert az első próbatétel sikerült!
Verám egy „nagylevest” készített (a nagymamám mondta ezt a tartalmas levesekre), volt benne sárgarépán, cukkinin kívül sok minden, póré meg még retek is. Igen finom lett, nekem nagyon ízlett, de Karesz azt mondta, nem olyan, mint amilyen szokott lenni. Dani jót aludt, s utána Verával elvittük a közeli játszótérre. Labdát is vittünk, fociztunk, aztán nagyokat rikkantva csúszdázott. Vera fönt, én lent vártam és kaptam el. Fáradhatatlan. Süt a nap, de hideg szél fúj, nincs meleg, elkel a pulcsi és kabát. Jót levegőztünk, kb. 5-re haza. Míg én játszom Danikával, Vera készít egy csirkemell-darabos, zöldséges, szaftos finom ételt, rizzsel. És bekever – Stáhl Judit receptje alapján – teljes kiőrlésű liszttel, kókusztejjel palacsinta tésztát, holnapra.
Amikor megjelenik Karesz-papi, megint nagy az öröm. De el kell menniük egy nagyobb bevásárlást csinálni, mert kifogyott sok minden. Óvatosan lelépnek. Dani kicsit gyanakszik, fülel, de aztán remekül autózunk, építünk. Elcsodálkozom Dani építkezésén: olyan pontos, finom kézmozdulatokkal helyezi egymásra az építőkockákat, hogy ennyi idős gyereknél ez bámulatos. Rendkívül jó egyensúly érzékkel rakja egyre magasabbra a különböző nagyságú és alakú építőket. És ráadásul meglepő türelemmel. Erről is az édesanyja jut eszembe, mert pici korában elképesztő türelemmel tudta a sikertelen próbálkozásokat újra és újra megismételni. Nagyon örülök neki, hogy Dani is türelmes, nem gurul be, mint sok gyerek. Amikor végül megunja az építkezést, fuvarozást, akkor énekelni kezdek, mégpedig olyan hirtelen kitalált dalocskákat, miknek ő a főszereplője. Ez nagyon tetszik Ődaniságának. És ezek után jön a mindent elsöprő focizás. Mégpedig a hosszú előszobában, ami a legideálisabb focipálya egy  2-3 személyes focizáshoz. Már alig állok a lábamon, de Dani még sikongva, teljes erőbedobással rohangászik a labda után és úgy rúgja, olyan vérbeli focista mozdulatokkal, hogy  ebből a srácból Reál Madridos lesz, ha így mozog továbbra is! Komolyan mondom, fantasztikus labdaérzéke van! Jönnek a szülék, lelkes visongással fogadja őket, s folytatja a focit, az új erőkkel. Aztán akkora evést produkál, hogy mindnyájan csak lessük, hova megy belé az étel?!  Fürdés után igen gyorsan elalszik, – jól elgyötörte magát. Mi is vacsorázunk, Vera kisüt pár palacsintát is maguknak, én már jóllaktam a finom – talán indiai? (szerk. igen az volt ;) – étellel, elbúcsúzom, megyek aludni.
Ez volt a szerdai nap. Jó éccakát!

3 thoughts on “Dedanyo blogol – 3. resz

  1. Nagyon jol ir a dednagyid, annyira kepszeru, hogy szinte magam elott latom Danit, mintha egy videot neznek. Nagyon erdekes igy egy harmadik ember szemen at “latni” az eleteteket, plane egy ilyen jo elbeszelojen keresztul:) Ps: a hosszu kavetol en sem ebredek fel bar a tejhab jol hangzik LOL

  2. Atadom a nagyinak, es orulok Eszterem, ha erdekesnek talalod igy belelatni egy harmadik szemely altal a hetkoznapjainkba ;) azokrol en mar ugysem igazam irok. most meg orara pontosan kiderul epp mit csinalunk :DDD

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s