Amit a nyelvek ad(hat)nak

Szeretem a nyelveket, nem extrem modon, de elvezem az altaluk megnyilt lehetosegeket, amiket magukban hordoznak: egy-egy uj baratsag, esetleg egy uj munka, uj helyszin, amit megismerhet az ember elete soran. Ma mar sokkal inkabb kepes vagyok elvezni az altala kapott dolgokat, minthogy allandoan a tokeletessegre torekednek. Az elejen, eleg sokaig, szinte gorcsosen probaltam tokeletesen helyesen hasznalni a nyelveket, mindig mindennek utananezni, miutan rajottem, hogy nem ezen mulik egy nyelv adta boldogsag. Amikor meg Angliaba mentunk nyelvet tanulni ’99ben, gyakorlatilag teljesen a nullarol kezdtuk. Akkoriban bizony siman felkeltem akar az ejszaka kozepen is, ha nem jutott eszembe egy-egy szonak a jelentese, vagy nem ugrott be egy szo, amit hasznalni akartam volna. Mi tobb sokszor meg tudtam tole orulni :) Nem tudtam addig masra koncentralni, mig meg nem leltem a valaszt. Ennek vegulis megvolt a maga elonye is egy kezdo nyelvtanulonal. Anglia utan azonban erdekes volt felfigyelni, hogy az ott megtanultakkal az USAban sokszor felreertesekbe keveredtunk. Szamos olyan kifejezessel talalkoztunk, ami ott semmit nem jelentett, vagy nehany esetben egyenesen nevetogorcsot keltett az emberekben. Tovabb fokozodott a felismeres, amikor Sydneybe koltoztunk es ahol ujabb helyi kifejezeseket es akcentust ismerhettunk meg.  A harom orszagban valo idozes egymast kovetoen tortent, igy elenken eltek bennunk mindig az elozo orszag adta tapasztalatok. Azt hiszem akkor adtam fel a ‘nyelvi helyesseg es tokeletesseg’ ideajat, amikor elkezdtem egy ir cegnel dolgozni, ahol sok kulonbozo nacioval dolgoztam egyutt. A vegere mar az elso mondat utan meg tudtuk allapitani, telefonon keresztul is, hogy az illeto honnan szarmazik. Jelenleg leginkabb standardnek mondhato, mivel az utobbi masfel evben egyaltalan nem vagyok kapcsolatban angol anyanyelvuekkel. Erzem is, de igyekszem  szinten tartani, amennyire lehetseges. Ugy gondolom es hiszem, hogy 10 ev hasznalat utan mar nem felejt csak ugy el egy nyelvet az ember. Lehet, hogy nemileg kopik, de kozben azert meg is ujul, ha olvas, ha eredeti nyelven nez filmet az ember, es ha majd mindennap hasznalja, megha nem is anyanyelvuekkel. Ellenben a spanyollal  lassabban haladok, mint szeretnem, mivel nem ez teszi ki a mindennapok nagyreszet, mint anno az angolnal; a figyelem ezerfele osztodik es nem is vagyok spanyol nyelvuekkel napi kapcsolatban csak minimalis szinten. Valojaban a spanyol tanarommal gyakorlom leginkabb a nyelvet, amikor talalkozunk (heti 1x), meg mellette, amikor itthon spanyolul olvasok vagy filmet nezek (amiket tobbnyire a tanaromtol kapok kolcson, es az orakon atbeszelunk). Sot ravettem magam, hogy elkezdjem nezni spanyolul a Friends-et is, spanyol felirattal egyutt ;) Tenyleg segit ez is, pedig az elejen nagyon nehezen vettem ra magam, mert csak eredetiben szeretem nezni a filmeket, akkor is, ha az epp egy koreai film ;)

A nyelvek szamomra olyanok kicsit, mint a fuszerek, amik az eletunket teszik szinesebbe. Nem is csak az eletet, de szemelyisegunket is  segiti kibontakoztatni, uj oldalrol megismerni.  Uj gondolkodas modot kinalnak, ujabb szokincset, kifjezeseket, kreativ megoldasokat az elet minden teruletere, hiszen minden nemzet maskent all egy problemahoz, van aki egybol a megoldason dolgozik, van, aki ul rajta es bosszankodik, van aki, csak ujabb kihivasnak tekinti.  Ez persze akkor ervenyesul igazan, ha az ember maga is benne el. Magamon is erzem mennyire mas, amikor magyarul, angolul v spanyolul szolalok meg. Az angollal jon a legtobb magabiztossag es szuperlativuszok hasznalata. A spanyol  tuzes fuszer, akarcsak a pirospaprikajuk ;-) Temperamentusabb lesz tole az ember ;) Es hihetetlenul hangzik, de az a par koreai kifejezes is, amit anno elsajatitottunk, megvaltoztatta a viselkedunket, ha hasznaltuk – egybol egyfajta tiszteletadasi kotelezettseg lett urra rajtunk, amit az enyhe meghajlas csak tovabb erositett.

Meg az ember hangszine is megvaltozik kulonbozo nyelvek hasznalatanal. Angolul es spanyolul peldaul melyebbnek tunik a hangom. Nyilvan a hangkeszletuk miatt. Szinesiti anyanyelvunk szohasznalatat is, ha tobb nyelven tanulunk/beszelunk. Nalam egyertelmuen az angol hozott egy csomo szuperlativuszban hasznalt jelzot, ami anno meg is hokkentette otthon az emberek egy reszet, hogy megis mire fel ez a nagy vidamsag; tulzott pozitiv hozzaallas az elethez – ha letezik ilyen egyaltalan. Hiszen pozitiv gondolatokbol es hozzaallasbol sosem eleg! Pedig egyszeruen csak beepult egy ujfajta attitud, ami a szokincsben is jelentkezik.

Danival is nezunk spanyolul es angolul rajzfilmet: egyelore csak a Caillout (de azt mindket nyelven), es akinek a nevet olyan tokeletesen ejti ki, hogy mi sem tudjuk utanozni. Erzodik mar most, hogy neki termeszetesebb lesz a nyelvtanulas, a hangkepzes. Neki mar nem lesz akcentusa, ha ugyesen csinaljuk. Erdekes folyamat ez. Az elet egyik legkulonlegesebb ajandeka a nyelvszeretet, amit sokkal nagyobb esellyel kap meg az ember, ha  mar pici koratol kezdve resze lehet benne. Nekik nem kell leulni felnott fejjel magolni, biflazni, nekik ez sokkal termeszetesebben jon.

Meg tudnek mit irni a temaban, ami valoszinuleg kimerithetetlen, de most nincs tobb ido fejtegetni. Ha van barkinek hozzafuznivaloja, ne habozzon megosztani :)

16 thoughts on “Amit a nyelvek ad(hat)nak

  1. Szia,

    Rita blogjáról érkeztem, és ez az első bejegyzés, amit elolvastam nálad. Nagyon tetszett!!

    Szinte végig bólogattam, hogy igen, teljesen így van.

    Nálam a nyelvek, sorrendben (a tanulás/használat intervallumával együtt):

    1. Orosz (kötelességből tanultam 8 évig, még a rendszerváltás előtt, 1984-1992 – mi voltunk az utolsó osztály, akinek még kötelező volt): tudok orosz abc-vel írni és pár szót mondani, de beszélni egyáltalán nem…persze utáltuk nagyon, ezért a teljes sikertelenség. Érdekes módon pár éve, amikor Bulgáriában, Szófiában voltunk, sok mindent megértettem az étlapról (nem volt angol étlapjuk, a bolgár pedig nagyon hasonlít az oroszra). Talán ez volt a legnagyobb sikerélményem, hogy éreztem, mégsem volt hiába az a sok biflázás.

    2. Német (én választottam, a gimnáziumban intenzíven tanultam – 1988-1992): az első nagy szerelem, imádtam, hogy tudok kommunikálni egy másik nyelven, mint a magyar. Leveleztem egy német lánnyal, nagy élmény volt (még nem létezett e-mail!). Aztán meglátogattam egy nyaralás közben megismert NDK-s családot. Az osztállyal Drezda mellett (akkor még szintén NDK)töltöttünk egy hetet, remekül éreztük magunkat. A harmadikban szinte mindegyikőnk játszva megcsinálta a Rigó utcai középfokút. A főiskoláről Tempus-ösztöndíjjal egy félévet Braunschweig mellett, Wolfenbüttel-ben töltöttem, nagy élmény volt az is. Régi szép idők…ma már teljesen passzívba zuhant vissza a németem: értem, de nem beszélem, még egy egyszerű mondatot is nehéz összeraknom. Mivel abszolút nem használom már a főiskola óta…de tudom, hogy életre kelthető. Ennek is eljön az ideje.

    3. Angol (1990-től napjainkig): A gimnáziumban nagyon minimálisat tanultam – a Sky Europe-ról és az MTV-ből sokkal többet tan ultam, akkor jöttek be a műholdas adások, teljesen odáig voltam -, aztán főiskolán is egy kicsit tanultam, magánúton is – majd megcsináltam a középfokút. Viszont a sors fordulata, hogy 2000-ben amerikai tulajdonú munkahelyre kerültem (technikai ügyfélszolgálatosnak), ahol durván bedobtak a mélyvízbe: külföldi ügyfelekkel kellett telefonon beszélnem és sok-sok mailt írnom. Nagyon hálás vagyok ezekért az évekért (2000-2007, ill. a következő, hasonlóan anglomán munkahelyem 2008 nyaráig), ezeknek köszönhetem a mai folyékony angol nyelvtudásomat.

    4. Svéd (2006-tól folyamatosan): Miután eldöntöttük, hogy itt próbálunk szerencsét, belevágtam a nyelvtanulásba még Budapesten. Két “sima” tanfolyam után úgy esett, hogy kirúgtak a munkahelyemről (2007 nyarán), aminek megörültem, mert így beiratkozhattam végre egy intenzív nyelvtanfolyamra is. Jó döntés volt, egy szuper tanárnővel, aki Svédországban is több évet élt. Sok nehézség leküzdése után 2008. augusztusában költöztem ki – a többi történelem ;) Na jó, ez így túl jól hangzik, persze volt vér és könnyek is, de sokat írtam/írok erről az időszakról a blogomban…

    Huhh, most már muszáj elszabadulnom innen…but I’ll be back :-)

  2. Szia Eniko – Szep lista :) Nekem is volt 1 ev orosz 5. osztalyban, amit a kovetkezo evtol mar toroltek es nem folytattam. Kozben volt 8 ev gyotrelmes nemet is, 9 kulonbozo tanarral es folyamatos biralatokkal, miszerint ne merjek tobbe nyelvkonyvet a kezembe venni, mert ugysincs nyelverzekem – danke schon :-ooo Ezert sem kiserleteztem otthon (Mo-on) tovabb a nyelvtanulassal, mert nem hittem, hogy vha is sikerulhet – fogtuk ezert magunkat es kimentunk Londonba, abban bizva, hogy ott csak osszejon :) Legjobb lepesunk volt!
    Majd benezek en is hozzad! Cheers :)

  3. Szívemből szóltál, Vera. Én úgy tartok az ötödik idegen nyelvnél, hogy soha nem éltem külföldön és ráadásul a munkámhoz sem kellettek az idegen nyelvek. Színtiszta megszállottság! :) Hogy az angolból 10 évvel ezelőtt megélhetést kreáltam magamnak az csak azt mutatja, hogy ha az ember arra megy, amerre a szíve húzza abból csak jó dolog és boldog élet lehet. :)

    Az én nyelvtörténetem:
    orosz – tíz év, kötelezésből, de szerettem, érettségiztem belőle, két évig az egyetemen is tanultam. Egy pohár vizet nem tudok kérni, de “tanárelvtársnőnek” ma is tudnék jelenteni. Szerencsére már nincsenek. :)

    német – érettségi, két év egyetemen, középfok. Szerettem! Mindaddig, amíg az angol ki nem szorította. Olvasni tudok, és beszélni is, ha muszáj.

    angol – életreszóló program. 25 éve tanulom, 10 éve tanítom és imádom!!! És hatalmas távlatokat nyitott az internettel, csetelek a fél világgal.

    olasz – un colpo di fulmine, már sok éve. És végre nemcsak beszélek, de olykor olaszul gondolkodom.

    francia- igazi kihívás, de a nazális hangjaim már egész jók. A hörgő r-en még dolgoznom kell. :)

    (Ja, a spanyol tananyag egyelőre a polcon. :)

    Jó volt olvasni ezt a posztot. És tényleg a végtelenségig lehetne folytatni. Bocs, hogy ilyen hosszú lettem.

  4. Magdi, orulok a hosszu hozzaszolasodnak, jo tovabb fuzni a gondolatokat – ne ragadjon bent semmi ;)
    Ezekszerint az olasz es az angol a ket nagy szerelem es mellette a tudasvagy hajt a tobbi fejleszteseben?
    Az is eszembejutott, hogy annak ellenere, hogy az angolt angolul tanultuk, az elejen eltartott egy darabig, hogy ne magyarrol probaljunk forditani. Szerencsere mar evek ota angolul gondolkozom ilyen esetben, de most meg a spanyollal vagyok igy, hogy ugyan azt is spanyolul tanulom, de angolra akarom magamban mindig leforditani. Pedig fontos, hogy ne angolositsam a spanyolt, mert akkor nagyon kulfoldinek hangzik az ember. Mondjuk a madridi akcentus sajatossagait hamar elsajatitja az ember ;)
    Aztan azon is morfondiroztam, ha mar jol menne a spanyol es mondjuk kovetkezonek a portugalt kezdenem el, ami allitolag a ‘el más cariñoso‘ latin nyelv, akkor meg spanyolra akarnam majd mindig forditani :) lehet ez egy vegtelen korforgas lenne vagy csak nalam mukodik igy? ;P

  5. Teljesen egyetértek a bejegyzéseddel.

    Olvasás közben elmosolyodtam lelkesedéseden, mintha csak magamat látnám, mert bizony nálam is előfordult jó párszor, hogy képes voltam kiugrani az ágyból és fellapozni a szótárt, ha egy kifejezés nem jutott az eszembe. Ma már inkább megpróbálom körülírni, vagy más kifejezéssel helyettesíteni, a beszélgetőpartnerek pedig általában kisegítenek. Az elején én is nagyon törekedtem a helyes nyelvtani használatra, talán a tanároknak is köszönhetően, aztán mikor feltűnt, hogy bizony a németek is bőven tévesztenek többesszámot, névelőt, és angol ismerőseink se használják azt a sok igeidőt, már én is kevésbé problémáztam a dolgon.

    Még az egyetemen nyílt lehetőségem a norvég és a koreai nyelv elsajátítására. Az előbbi az angol és német után könnyebben ment. Sajnos mindkettő tanulása szünetel éppen tanár hiányában, de mindenképpen szeretném folytatni! Addig is próbálom szinten tartani az eddig tanultakat.

  6. Sticci, ezt eddig nem is irtad, hogy koreaiul is tanultal es beszelsz is?? Latod akkor neked kellene kimenni, gyorsan baratok millioira tennel szert es ott hatekonyabban tudnad tovabbfejleszteni is :) Minden elismeresem. Mondjuk nalunk megvan az oka amiert nem nyomtuk erosen a koreait es maradtunk inkabb a tiszteletadasi kifejezeseknel (sajat lustasagonkunk tul;) – ugyanis, ha egy koreai cegnel dolgozik az ember, raadasul Korean belul, akkor rovid idon belul mar bizony nem, mint europai kulfoldit kezelnek pozitiv diszkriminacioval , hanem elvarjak ugyanazt a militaris viselkedest, amit a koreai kollegaktol is elvarnak. Ebben a ‘csapdaban’ draga orosz baratnom volt, aki folyekonyan beszeli a koreait, ezert vele is pont ugy bantak (katonasan), es hierarchikusan – tulora, munka utani programokban valo kotelezo reszvetel…stb Nehez utana szabadulni es mar nem is olyan egyszeru az elet, mint ameddig csak a ‘romantikus Europabol idekoltozott kulfoldi feher majom az ember’ ;) Nem tudom olvastad-e anno azt par bejegyzest, amit a koreai business etikettrol irtam, lehet erdekelne :) Belinkeltem az egyik idevonatkozot, aminek az utolso bekezdese szol pont errol.

    Egyebkent sokszor tenyleg sokkal helyesebben beszelnek (es irnak!) azok a kulfoldiek, akik rendesen tanultak a nyelvet (nem csak ugy felszedtek), mint az anyanyelvuek.

  7. Koreaival még sajnos igen csak kezdő szinten állok, sokat kellene még gyűrni! Remélem a közeljövőben lesz lehetőség folytatni. :) Bizony nekem is eszembe jutott amit a koreai business etikettről írtál korábban, az elvárásokról.

    Ulticélként továbbra is a listán szerepel az ország. :) Számomra talán a szavak tanulása ami inkább nehézséget okoz, mert bár ők is vesznek át az angolból kifejezéseket, de a többség teljesen új és nincs mihez kötni, így nehezebben rögzülnek. :(

  8. Sticci, a koreainal nekem is azt volt az egyik fobajom, hogy nem volt mihez kotni a szavakat, annyira idegenul hangoztak. Nehezen ragad, nem ugy mint a rizsuk ;))

    Rita, koszi, nagyon jol tovabbfuzted – a tema vegtelen ;)

  9. Vegigolvasva az eddigi hozzaszolasokat, a tobbiek mar majdnem mindent emlitettek, amit en is szerettem volna. Talan csak annyi, h en olaszt tanitva Firenzeben, mar regota arra torekszem, h elsosorban ne a nyelvtankonyvek standard nyelvhasznalatat tanitsam (mas a helyzet,ha komolyabb tervei vannak a nyelvvel,pl. forditonak keszul), mert a valosagban senki nem igy beszel, a nyelv orokke valtozo, keplekeny, ettol szep:-)
    En pl. spanyolt a portugal miatt kezdtem el tanulni, mert a portugal tsz.-rol egy prof. azt ajanlotta, h olaszosok elobb tanuljanak meg spanyolul, igy konnyebb boldogulni a port.-lal.
    Nagyon erdekes volt a bejegyzesed, koszonjuk :-)

  10. Firenze, szerintem is a legjobb, amit tehet egy nyelvtanar, hogy elsosorban megszeretteti a tanuloval az adott nyelvet – utana mar sokkal konnyebb eredemenyeket is elerni! A blogodon keresztul pedig abszolut ez jon at, szivesen jarnek en is hozzad nyelvorakra ;-)

    Mikor kezdted a spanyolt tanulni es milyen modszerrel? Gondolom a mar meglevo latin nyelvi alap, az olasz, segit benne. Bar nem tudom mennyire zavaro, hogy konnyen keverheti is az ember a ket nyelv, vagy nem? Nekem ugy tunik egy kicsit, hogy a portugal nyelv masabb es ezert lenne nagyobb ‘batorsagom’ belefogni. Az olasz is gyonyoru, remelem egyszer, ha mar nagyon jol megy a spanyol, megertem majd nagyjabol mit beszelnek :-)

  11. Ez a téma nagyon érdekel, szakmámból is adódik:)

    Angol: kicsi korom óta “nyűvöm”, 5 éve pedig napi szinten használom Írországban. Bár amikor idejöttünk (középfokú nyelvtudás – bár nem szeretem a “fokokat”, mert nem ez határozza meg a nyelvtudást, sőt) és a taxisofőr kérdezett valamit tőlem, egy világ omlott össze bennem, hogy nem értem. Na igen, az ír kiejtés egy teljesen más világ. Aztán én is multikulti környezetbe kerültem és nagy élvezettel ismertem fel a különböző akcentusokat (ez egyébként hobbim is:D). Dolgoztam angolokkal, skótokkal, ausztrálokkal, új-zélandiakkal telefonon.

    Dán: cserediák voltam még gimis koromban Dániában egy évet, innen a dán, aztán magától érthedődően dán nyelvész lettem (ELTE skandi szak).

    Svéd: ez is az egyetmről jött, de a dánom sajnos elnyomja:( A norvégot is megértem a dánnak köszönhetően.

    Német: legalább 6 évet tanultam, de sajnos nagyon passzív a nyelvtudásom, őszintén szólva sohasem szerettem a hangzását (na nem mintha a dán szebb lenne:D)

    Francia: pár év a gimiben, sajnos nem sok nyomot hagyott

    Spanyol: tanulom gőzerővel, nagyon tetszik is:)

    Az oroszt nálunk is elkezdték okítani, de aztán jött a rendszerváltás és puff az orosz tanárok elkezdtek angolt tanítani.

    Egy jó kis Youtube videó az akcentusokról:

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s