Reminiscing about Korea and the past year

Nem volt egyszeru. A kepeket osszeszedni jo felnapomba telt es meg igy sem talaltam mindet, amit szerettem volna ujra kozzetenni. Bar ezuttal igyekeztem olyan kepeket is az albumba feltolteni, amiket eddig nem tettem es ujak lesznek masok szamara is remelhetoleg. Az elso feloraban ugy ereztem nem fogom tudni megirni ezt a posztot, hanem inkabb nekiallok repjegyet keresni Seoulba most azonnal…Az ember mar azt gondolna eltelt egy ev, nem veszem elo gyakran a regi kepeket, egyelore a nappali falan is csak egy koreai kep van meg (ami hamarosan valtozni fog), nem fajdalmas mar visszaemlekezni…OOOOoooo dehogynem. Ma egy eve pontosan, hogy felultunk a repulore harmasban es magunk mogott hagytuk (atmenetileg) Koreat. Termeszetesen csak elore neztunk es biztunk benne, hogy megtalaljuk Madridban is a helyunket es jol fogjuk erezni magunkat. Igy is tortent szerencsere es tovabbra is bizunk abban, hogy meg jopar evig elvezhetjuk a spanyolok vendegszeretet. Persze nem volt rogton fenekig tejfel – erzelmileg nekem legalabbis nem. Karesz egybol munkaba allt, es egybol pozitiv volt minden, amit a cegnel tapasztalt. Elvezte az uj kihivasokat es azonnal jobban meg is szerette a munkajat, ami joval felelossegteljesebb, mint Seoulban volt. Az iparag maradt az oil&gas, ahol mint gepeszmernok dolgozik a ceg egyik legnagyobb projectjen, ami Abu-Dhabiban van. A ceg elmondasa szerint is nagyon meg vannak elegedve vele es a jovoben is szeretnenek tovabb dolgozni vele, fokozatosan egyre tobb felelosseget adva neki, ami megadja a szakmai novekedest is szamara. Kozben en ‘itthon’ maradtam egy uj helyen, ahol nem ismertem senkit, a nyelvet sem beszeltem egyaltalan, kozeledo tellel elottunk, a szivemben azzal a sziklakent nehezedo erzessel, hogy elhagytuk a vilag legmesesebb paradicsomat…hianyzott piszkosul, de nem akartam ragondolni, inkabb csak elore. Igy is nehez volt. Azt ereztem senki nem erti meg, amin keresztul megyek es teljesen magamra maradok ezzel a gyotro erzessel, senkitol nem kertem, kaphattam segitseget – ezt magam kellett, hogy megoldjam es tudtam, keresztul kell mennem, hogy aztan joerzessel es ujult energiakkal tudjak ujra magam korul szetnezni. Igyekeztem rogton az elejetol kezdve minden hetvegere programokat kitalalni magunknak es mentunk mindig, hogy ujabb es ujabb helyeket fedezzunk fel. Csak igy tudtam feloldani a bennem levo feszultseget es felelmet, hogy vajon megtalalom-e itt is azt a fajta boldogsagot, amit Koreaban elveztem a kozel 2,5 ev alatt. Neha ugy erzem talan keves volt ez az ido, jo lett volna meg tovabb maradni, de esszel pontosan tudtuk, hogy itt volt az ideje, hogy tovabb menjunk. A nyelv miatt, es a pont akkor begyurozo gazdasagi vilag valsag miatt is. Pont elotte kapta meg Karesz a madridi munkat, es ha akkor nem lepunk, talan evekig nem is tudtunk volna. Igy alakult. Lehet akkor sem lett volna ‘rossz’, ha meg maradunk, de vegeredmenyben jol jon ki, hogy mig en itthon vagyok Danival, addig szep lassan elsajatitom en is a spanyolt, majd ha minden jol megy, Dani itt kezdi az ovit, megtanulja o is a nyelvet es kozben en is tudok majd reszmunkaidoben dolgozni. Ezek a tervek.

Erdekes, mikozben keresgeltem a kepeket a kulso HD-okon es albumokban, szoget utott a fejembe, hogy vajon letezik-e minden ember szamara egy ‘second home’, amit szinte ugy, ha nem epp jobban szeret, akar a hazajat. Koreaval igy ereztem es erzek meg ma is. Ragaszkodom hozza sok szempontbol. Belul erzem, meg nem zartuk le sem Koreat, sem Azsiat, annak ellenere, hogy most jobb es szebb helyen nem is lehetnenk. Beszelgettunk Karesszal, es mindketten el tudnank kepzelni, hogy megegyszer visszakoltozzunk Azsiaba. Szingapur peldaul mindig vonzo celallomas volt, egybol beleszerettunk ottjartunkkor, es barmikor szivesen visszaternenk. Ott az angol nyelv hivatalos hasznalata miatt konnyu dolgunk is lenne. Koreaval mindig a nyelvi nehezsegek maradnak fent.

A kepek igyekeznek Koreat, Seoul-t es az ottani szokasokat tobb oldalrol bemutatni. Egesz mas szemmel neztem most en is vegig oket, vhogy mar szamomra sem hetkoznapiak, mint amikor kint eltunk, egyik-masik kep jobban megfogott most, mint akkor. Erdekes ez. Nem is tudok most hirtelen mast irni, csak talan azt, ha valakinek egyszer lehetosege adodik, hogy meglatogassa ezt a gyonyoru, de altalanossagban ‘ismeretlen’ orszagot, ne feljen tole, rengeteg ad az orszag es az ottani emberek is! Eletunk legkulonlegesebb szakasza volt, amit ott tolthettunk. Tavol-Kelet nem csak Kinabol es Japanbol all, mint azt sokan gondoljak, hanem Del-Koreabol is, es boven van olyan kulonleges es gyonyoru, mint barmelyik szomszedja :))

Kepek ITT

One thought on “Reminiscing about Korea and the past year

  1. Pingback: Restancia « Living here and there

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s