Un poco sobre el viaje a Hungria

Csak raero olvasok es ‘erosidegzetuek’ szamara szol ez a poszt kaveval vagy teaval a kezben, mert lehet, hogy hosszu lesz ;)) ja es kerem ne fojtsatok vissza, ha van velemeny – ezuttal kimondottan orulnek neki!

Magyarorszagi latogatasunk legutobbi alkalommal egy kicsit a lezarase es ujrakezdese volt. Olyan dolog ez, ami nem erkezett egyszeruen szavakba ontve, ezert nem is irtam rola eddig. Vartam, hogy ulepedjenek a dolgok es tisztazodjanak a gondolatok. Szamos dolog kerult ‘helyere’ bennem. Hogy mennyire leszek erteheto, az majd kiderul ;)

Jo ket evvel ezelott egeszen mas erzesek ‘dultak’ bennem, ami ahhoz a bizonyos poszt megszuletesehez vezetett (aki olvasta annak idejen, az tudja mirol van szo), amire olyan sokan helyeseltek vagy epp kontraztak. Akkor tenyleg ugy ereztem es tudtam nem vagyok vele egyedul, mert sok hasonlo ‘kulfoldre szakadt’ honftarssal voltunk egy velemenyen. Azota sok minden tortent, megszuletett Dani :), akinek segitsegevel – kozhely, de igy van – tovabb tagult a horizontunk es tisztazni kellett magunkban is a viszonyunkat gyokereinkkel szemben. Rajottem, hogy mint minden, tenyleg elsosorban csak hozzaallas kerdese. Igen most is latom, eszreveszem, amikor Magyarorszagra latogatunk, hogy evrol-evre tobb a hajlektalan az utcakon; hogy apolatlanok es rosszminoseguek az utak, utszelek, jardak…; nem mosolyognak az emberek es meg csak a gyerekek iranti hozzaallas sem olyan, amihez hozzaszoktunk. Most nem is mennek ennel tovabb a temaban, mert most jon a DE! Fontos meglatnunk a jot es pozitivat is! Lehet, hogy kicsit tobb energiaba tellik, de meg mindig jobb erre az energiat forditani, mint arra, hogy azon bosszankodjunk egy-egy rovidebb otthonlet alatt, hogy ‘semmi nem eleg jo Magyarorszagon’. Mert ha az otthoneloknek, a kulfoldi sajtonak, es meg a kintelo magyaroknak sincsen egy jo szavuk sem Magyarorszagrol, akkor kinek lesz es ki es miert varna el, hogy barmi is javuljon? Negativ hozzaallassal nem is lehet elorebbjutni! Hatrabb viszont annal inkabb. Ha azok, akik kint elnek, koztuk mi is, arra vagyunk buszkek, hogy mennyit nyilt a latasmodunk, es mi mindent tanultunk a kulfoldon eltoltott evek soran, akkor miert nem hasznaljuk fel ezt arra, hogy a sajat orszagunkkal szemben is toleransabbakka valjunk? En ezt tanulom most – mert beismerem, hogy en sem voltam mindig pozitiv az orszaggal szemben, de ugy erzem tuljutottam rajta es kepes vagyok, es akarom is meglatni az uj kezdemenyezeseket es a sok jot, amit ad a vilagnak ez a kicsiny orszag is! Baromi jo olyan helyen elni tenyleg, ahol erzi az ember, hogy a lakossag imadja a sajat orszagat, es buszke ra, hogy ott elhet! En is buszke szeretnek lenni a foldre, ahol megszulettem es ahol felnottem – es rajottem, hogy ez rajtam is eppugy mulik! Nem vagyunk mi sem, se jobbak, se rosszabbak attol, hogy eljottunk es mashol elunk, azokkal szemben, akik otthon ‘maradtak’, vagy tudatos valasztasa az, hogy otthon elnek!

Nem tudom megmondani, hogy fogunk-e meg otthon elni, mert most epp ‘itt’ van dolgunk, elotte meg ‘ott’ volt. Most itt erezzuk jol es otthon magunkat, elotte meg mashol. Kovetkezmenye ez az eletstilusnak, amit folytatunk, hogy kepesse tesz nem egy, de tobb helyen is otthonosan berendezkedni es otthon erezni magunkat.  Szerintem ez egy nagyon jo dolog. Mar reg tul vagyunk azon az erzesen, hogy ‘mi mindig csak bevandorlok maradunk’ az adott orszagban. Es? Kit erdekel? Ez is csak megkozelites kerdese. Pont ez tesz szinesse egy-egy kulturat. Orulok, hogy mi is egy szinfolt lehetunk ott, ahol epp vagyunk :-)))

Sokkal uditobb erzes ugy Magyarorszagra latogatni, hogy azt joerzessel tesszuk. Nem volt ez igy nekem sem mindig. Volt, amikor a csalad es baratokon kivul semmi mast nem akartam latni, mert folytogatolag hatott ram. Aztan kiderult, hogy az, aki folytogatott, az belulrol fakadt – nekem kellett a valtozast meghoznom sajat magamban! Ahogy Gandhi ezt nagyon jol megfogalmazta annak idejen: ‘Be the change you want to see in the world!’ nagyon is helytallo! Hat hajra, legyunk mi is azok! Nem mindegy, hogy mit adunk tovabb gyermekeinken. Mi azt szeretnenk, ha az egesz vilagnak, s benne Magyarorszag szamara is lenne a szivukben mindig hely!

8 Comments

anyoka33
Képzeld, kb. 5 hete be sem kapcsoltam a gépet, s íme ma egy boldogító nap, ill. lap várt! Megmozdult a szívecskéd: nem Magyarországgal szemben, – hanem kis hazád iránt! Puszi és ölelés!
Saturday, September 5, 2009 – 07:13 PM
hugomum
nem is volt hosszu:)) jo volt ezt olvasni. tudod irtam Neked, hogy nekem sokszor van honvagyam, es menniire hianyzok a haza. nekem evekbe kerult, mig a kulfoldon idegenkent eles mellett dontottem, amit nem bantam meg, de soha nem felejtem el honnan jottem, es ha belepek Magyarorszagra nagyot dobban a szivem. otthon vagyok….mert valoban igaz. a vilag olyan, amilyenne mi tesszuk, es ha valtoztatni akarunk, magunkon kell eloszor kezdeni…azt hiszem,jo uton jarsz. es az sem mellekes, hogy Dani is magyar, es altalatok, a segitsegetekkel fogja megismerni a hazajat… szep gondolatok:) puszi
Saturday, September 5, 2009 – 10:02 PM
Vera
Hat igen, eredetileg hosszabbnak indult, de vegul tomoritettem es toroltem belole. Nem egyszeru tema. Az emberben sokszor kelt vegyes erzelmeket. Most probalom kicsit tudatosabba tenni az orszaghoz valo viszonyomat a sajat erdekunkben is ;) Kicsit ugy erzek most Mo. irant, mint egy magara hagyott ‘bebire’, akire mar szinte senkinek egy jo szava sincs – biztos az anyasaggal egyutt jaro erzesek ezek is ;))
Honvagyat egyebkent nem szoktam erezni (a szeretteim hianya az mas!) es sosem okozott nehezseget, hogy kulfoldre koltozzunk. Minket a vilag megismerese hajtott, nem a ‘menekules’, ami talan sokakat.
Viszont az en ertelmezesem szerint Daninak a hazaja nem Mo. es lehet, hogy nem is lesz az, ha sosem elt ott. Korea vagy az az orszag lehet, ahol felno, ahol a legtobb idot tolti gyerek es fiatalkoraban – Hugonak sem lesz egyszeru eldontenie ;) Attol fugg hol vetitek es mennyi ideig meg a labatokat :) Majd megkerdezzuk oket 18 eves korukban hogy ereznek ;) Mindesetre ettol meg fontosnak tartom, hogy megismerje azt az orszagot, ahonnan a szulei szarmaznak – es ezt nem mindegy hogyan prezentaljuk.
Sunday, September 6, 2009 – 08:49 AM
Timi
Nagyon jo, hogy megirtad ezt a posztot, igazan fontos dologrol szol. Ugy erzem, hogy ezzel az irassal nagyon szivembol szoltal. Egyfelol abszolut megertem a Magyarorszaggal kapcsolatos aggalyokat  ellenerzeseket, en, itthon elokent is sokszor erzek hasonlokat (en is latom a kulonbseget kulfoldon jarva). Megis en mindig probalom “vedeni” (akar magam elott is) a hazam, amikor kritikaval illetik, netan szapuljak (tipikus “bezzeg” stilusban), mert hiaba a sok rossz dolog, amikor en latom mellette a sok pozitiv kivetelt, emberiesseget, ami szinten megjelenik a mindennapokban.    Ez talan nem olyan harsany, mint a sok borzalmas tett, botrany, amivel tele van a sajto, de igen is ott van, es sokaknak jelent örömöt, segítseget. A rendszer, a tarsadalom valahogy nem mukodik jol Magyarorszagon, de sok olyan ember tevekenykedik benne, aki szivet-lelket kiteszi, igazi peldat mutatva. Es nalam is ez a konkluzio, mi magunk is tehetunk, hogy jobb legyen az orszagnak, mindnyajunknak, ahelyett hogy csak a sebeinket nyalogatnank, es serelmeinket sorolgatnank (mint ahogy ez gyakori manapsag).
Bocsi, ez jo hosszu lett :-)
Monday, September 7, 2009 – 08:25 AM
Vera
Nagyon koszonom, hogy leirtad Timi! Onallo posztkent is megallta volna a helyet :) Egy lapon vagyunk teljesen a temat illetoen :))
Monday, September 7, 2009 – 09:06 AM
Laura
megértettelek múltkor is, és értem most is..sajnos én is gyakran belefutok az “itt minden csak rossz” irányba. de szerintem arra figyeljetek, hogy Daniban is alakítsatok ki egy haza érzést (akár Magyarország, akár más ország iránt), hogy ő is érezze, hogy vannak gyökerei, neki is lehessen “hu, de jó, hazaértem” érzése, amikor egy kirándulás után hazatér. a féligmeddig Japánban nevelkedett barátnőmön látom, hogy nagyon kötődik Japánhoz és Magyarországhoz is és akkor találta meg a lelki békéjét, amikor el tudta végre dönteni, hogy ő bizony nem japán, soha nem is lesz az, és soha nem is akar ott örökre élni. azóta is csavarog a világban, most épp Rómából költözött vissza.
tudod, én is élek-halok azért, hogy végre elköltözzünk, de nem gondolom, hogy soha nem fogunk visszajönni. nemcsak a családunk-barátaink miatt, hanem a túrórudi, az esti budai kivilágítás, a szolnoki tiszapart, a szaloncukor, a mákosguba, a TEFJÖL (!!), stb miatt is..és akárhogy is alakul, Magyarország marad a hazánk – akár jó, akár nem.
Monday, September 7, 2009 – 05:49 PM
Vera
Aha – en mondjuk ilyen ‘hu de jo hazaertem’ cimure nem emlekszem konkretan – mert ezt ugyanugy elem meg itt is peldaul, amikor belepunk a lakasba egy hosszu faraszto nap utan ;)
De ertem, amire gondolsz es igazad van. Lehet mivel mi Mo-rol szarmazunk, onnan jonnek a gyokerek, Daninak is ezt fogja jelenteni! Fontos, hogy szeresse es jol ismerje!
Nekem illatok es hangulatok szoktak eszembejutni (hianyozni?), semmi kaja :-) nekem jo minden, a paprikas csirke spanyolos rahatassal is – legalabb ujabb izt ad :)) Esetenkent a turo hianyzik (de nem vok turorudis pl), viszont van ricotta es abbol is jo kajak, tortak keszulnek a kezem alatt :))
Regen en sem tudtam elkepzelni, hogy ne eljek otthon egyszer majd ujra – most mar nem is gondolok bele, de azt hiszem el tudom kepzelni – viszont, ahogy latom, amikor elkezd oregedni az ember visszahuzzak sokszor a gyokerei…szoval nem lehet ezt igy 30 evesen elore latni :) majd kiderul ez is, nem siettetunk semmit.
Monday, September 7, 2009 – 10:54 PM
Vera
Hirtelen eszembejutott egy dolog. A MEZ! A magyar termeloi meznel nincs finomabb! Azt mindig hozatok otthonrol, igazi mehesztol ;))

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s