Miert hordozunk?

“Az igény szerint hordozott és szoptatott babát pontosan olyan hatások érik, amelyek ideálisak a fizikai, leki és szociális fejlődéséhez. Hordozás közben folyamatosan ingerek érik a tapintó és az egyensúlyérzékelő-rendszerét. Ezek azok az ingerek, amelyek elsődleges fontosságúak az agy és ezen keresztül a mozgás fejlődése szempontjából is.

A hordozott babák izmai gyorsan erősödnek. Pl. feltűnően korán tartják a fejüket letéve nevelkedő kortársaikhoz képest. Ennek az az oka, hogy hordozójuk nagymozgásai, illetve a gravitáció folyamatosan edzésben tartja őket. Az „edzés” lényege, hogy miközben a baba szorosan meg van támasztva, hogy ne tudjon nyekleni-nyaklani, izmai ellentartanak azoknak a kis erőknek, amik őt a hordozás során érik. Ahogy a baba egyre nagyobb és erősebb, a megtámasztás feladatát fokozatosan átveszik a hordozóeszköztől az izmok, a saját hatáskörükben.

Az ortopédiailag helyes hordozás megelőzi, sőt korrigálja a csípőficamot, csípődysplasiát és más csípőfejlődési rendellenességeket (mindennapos, napi sok órás hordozás esetén)

Az igény szerint hordozott babának megadatik a folyamatos és mély biztonság és az egyenrangúság. Hiszen a biztonságot jelentő másik ember folyamatos testközelben van, a világot fölülről látják és tanulják, az emberek szemből érkeznek feléjük, a szükségleteik jelzéséhez nem kell sírniuk, elég finomabb jelekkel kifejezniük őket. Ha a fent említett emberi szükségletek a kora gyermekkorban teljes mértékben méltányolva vannak és nagy mértékben kielégülnek, kiapadhatatlan belső forrás fakad belőlük, ami aztán az élet hátralevő részében korlátlanul rendelkezésre áll. Ez a titka az igény szerint hordozott gyermekek harmóniájának, önbizalmának, teljességének, önállóságának és szociális fejlettségének….

“Nem kényeztetem el a sok hordozgatással a gyerekemet?“

A csecsemőnek arra van igénye, hogy folyamatosan érezze egy ismerős ember testközelségét. Ez napközben praktikusan hordozást jelent. A babának ezt az igényét a legtöbb anyuka érzi: vágyik rá, hogy kisbabáját megfogja, ringassa. Jelen van azonban egy olyan vélemény is a társadalomban, hogy a kisbabának el kell lennie hosszan, egyedül, letéve egy kiságyba. A kisbabák jellemzően nincsenek így el. Van olyan, hogy maga az anya is így gondolkodik, de talán gyakoribb, hogy az anyában a vágy dominál, hogy babusgassa babáját, de kívülről más elvárásokkal szembesül. “El fogod kényeztetni!” Akik ezt mondják, kétségtelenül jó tanácsokkal szeretnék ellátni az újdonsült szülőket, de akaratlanul összezavarják őket, mert azt üzenik számukra, hogy amit éreznek, az nem úgy van. Pedig dehogynem! Ahogy valóság, hogy a baba az anyukáját szeretné (igen! folyton!), úgy az is valóság, amit az anya érez. Ahhoz, hogy harmonikus legyen a gyermek és az anya, majd később a felnövekvő ember és a körülötte élő többi ember kapcsolata, a babát nem leszoktatni kell arról, hogy az anyukájával legyen, hanem ki kell elégíteni ezt az igényét. Méghozzá úgy, hogy közben ez az anya számára is élvezetes legyen. Ha a babának a “hordozási igénye” kielégül, akkor tovább tud lépni és el tudja engedni az anyját – szépen, fokozatosan. Sőt, ha az anya kielégítette babájának igényeit, ő is könnyebben el tudja engedni majd gyermekét – szépen, fokozatosan.

Tapasztalatból tudom, hogy a gyerekek nem ragadnak oda örökre a hasunkra – hátunkra, még ha így is érezzük pár hónapos korukban, amikor napi sok-sok órát hordozzuk őket. Másfél éves korukban úgy szaladnak – jó, ha utolérjük őket. És hogy hol lesznek kamaszkorukban? Reméljük jó helyen, hiszen igyekszünk megadni nekik babakoruktól fogva az érzelmi biztonságot.“(Onodi Agnes hordozo.hu)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s