Repules Koreabol Danival

Hat nem volt semmi mutatvany. A jo hir, hogy tuleltuk, a rossz, hogy nem szivesen csinalnank vegig meg1x…

Az elso 4 ora ugy telt, ahogy kell. Felszallaskor Dani evett es mar aludt is. Majd felebredt, jatszott a neki rendelt bassinetben, amire felszereltuk a jatekhidat. Ez egy jo pont volt :) Mi kozben felvaltva megebedeltunk es Danival setaltunk. A 3. oranal ujabb szunya kovetkezett, amit azzal rontottunk el, hogy megprobaltuk letenni a mellettunk levo ket ulesre (egy egesz sor a mienk volt), abban a hitben, hogy ott majd jot alszik tovabb, nekem meg nem zsibbad a kezem…azonnal felebredt, vissza az olembe, ujra elszunnyadt, majd ujabb kiserlet, hogy akkor tegyuk le hasra. Na erre a kiserletre ismet felebredt es nagyon nyugosse valt, hogy nem sikerult kialudnia magat, de azert kemeny szorakoztatasunk eredmenyekeppen megbekelt a kovetkezo felorara. A 4. oraban azonban ujra elfaradt es aludt volna, csakhogy ezuttal mar nem talalta a helyet sehogysem. Sem az olemben, sem a szeken, sem setalva…es akkor egyre es egyre jobban behergelte magat, aminek a vege egy majd egy oras orditva bomboles lett. Mindent megprobaltunk bevetni Karesszal, de semmi nem mukodott, es teljesen vigasztalhatatlanna valt a mi kis manokank. Nekunk vegtelen kinlodasnak es szenvedesnek tunt, hiszen kozben a tobbi utas epp aludt volna, a mar lesotetitt kabinban…Meg hatra volt majd 7 ora repules, ami szinten nem segitett a lelkiallapotunkon. Raadasul eleve nem vagyunk hozza szokva, hogy Dani sirjon, hiszen egyaltalan nem siros baba – epp ellenkezoleg, ezert nagyon megviselt lelkileg, hogy nem tudtuk megnyugtatni. Az 5. orara ertunk el ahhoz a ponthoz, amikor ugy ereztuk Karesszal – itt az ideje leszallnunk a geprol…;) Es ekkor csodak csodajara megis elnyomta az alom kismusketasunkat es onnantol kezdve nem volt mar gond. Ha felebredt, mi szorakoztattuk. Sot a tobbi utas nyugalma erdekeben meg a laptopot is elohalasztuk a kis angol mesejevel (Play Along), ami mellett 45 percig hangjat sem hallottuk ;) Igazi tulelo felszereles alapkoveve lepett elo ezzel. Az ujabb, bar kozel sem olyan heves, mint az elozo, breaking-point, akkor tort ki, amikor mar landoltunk, es a kifuton kellett majd felorat varakozni, mert hamarabb szallt le a gep, es a kis nyomi becsi repteren nem volt eleg beallo. Amugy tenyleg nem tudok a becsi repterre mas jelzot mondani, mert meg a parkoloja is nagyobb, mint maga az epulet. Kicsi es budos. Dohanyoznak bent – mintha nem is egy kis tipp-topp EUs orszag reptere lenne, hanem vmi vilagvegi buszmegallo.

Azt javasoljak amugy, hogy fel- es leszallaskor mindig itassuk-etessuk a babakat, hogy birjak a legnyomas kulonbsegbol adodo esetleges fajdalmas fulpattogast. Dani  azonban mar hamarabb jollakott, es nem akart enni, igy csak ult az olemben es jatszott. Meg sem erezte a leszallast hala az egnek. Miutan vegre beparkolt a gep es felallhattunk, Danit egybol betettuk a hordozoba es mar aludt is. Erre vart szegenyem! Utana gyakorlatilag hazaig aludt, egy megallas kivetelevel, amit elegge zokon vett, mert meg a pelenkajat is kicsereltuk, s ami szouli ido szerint mar jocskan a hajnali orakat taposta…

A landolas utan sok kis apro sokk es eszrevetel ( + es -) ert bennunket, de errol talan kesobb egy masik posztban.

Azota akklimatizalodtunk, es Dani profi modon 2 nap alatt atallt (hamarabb, mint mi), es tartja szouli alvasi szokasait itt is, uton-utfelen!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s