Lassan egy eve Koreaban

Lassan egy eve lesz (aug. 4en), hogy kierkeztunk, leszalltunk az Incheon-i repteren, felora alatt atjutva minden ellenorzesen, vamon, csomag felszedesen…

18 oras uton voltunk tul, s meg egy enyhe sokkon, hiszen csak par hettel elotte mondtunk fel es dontottuk el, hogy meglepjuk ezt a jelentosegteljes lepest. Szerencsere mara mar megerosodott es beigazolodott szamunkra jol dontottunk, hogy kijottunk… Amikor azonban az ember megerkezik egy szamara teljesen idegen vilagba, kulturaba, ahol meg a betuket sem tudja olvasni, s az emberek is meroben maskent neznek ki, minden nagyon idegennek tunik es kicsit ijesztonek is…Vajon mi var rank ebben a szamunkra teljesen ismeretlen vilagban…Maradunk egy evig, esetleg tovabb is?

Egy meleg, paras napon landultunk. A 30 fokon kivul a ceg egyik alkalmazottja fogadott bennunket a leszallast kovetoen, aki gyakorlatilag azert felelos, hogy mindenben segitse a kulfoldiek koreai mindennapjait.

Emlekszem az elso ejszaka volt a legnehezebb, aznap ejjel hirtelen elfogott a teljes bizonytalansag, amirol eddig nem is irtam talan. Akkor ott a sotetben, ejszaka kozepen, amikor otthon meg delutani napsutes uralkodott, ugy ereztem talan korai volt ez az `azsiai` kitelepules, ha egyaltalan nekunk talaltak is ezt ki valaha. Teltek-multak az orak, egy percre sem tudtam lehunyni a szemem, s masnap reggel almosan es komasan mentunk fel a tetore, hogy korulnezzunk. Emlekszem a paras kodos melegtol alig lehetett latni a korulolelo hegyeket, de megis nyugtatolag hatott latvanyuk. Orakig fent maszkaltunk, uldogeltunk, fotoztunk, olvastunk, kerestuk a helyunket. Probaltuk minden energiank osszeszedni, hogy csak a pozitiv dolgokra koncentraljunk es keressuk a szemunkkel.

Hetfo reggel 6:30kor Karesz elindult elso munkanapjara. Mikozben en ujra felmereszkedtem a tetore. Azert irom, hogy mereszkedtem, mert rettentoen zavart es meg is ijesztett eloszor, hogy nincs kulcs az ajtohoz, hanem kodot kell hasznalni, hogy bejussak. Rettentoen bizalmatlan voltam, s attol tartottam kizarom magam egesz napra, s utana jol megnezhetem magam…Miutan felertem a tetore, s a hegyek latvanyaban gyonyorkodtem, valami hihetetlen nyugalom szallt meg, amit nem igazan lehet leirni. Fura modon ismerosnek ereztem a helyet, s az idegen erzes hirtelen megszunt egyik pillanatrol a masikra. Mai napig nem tudom ezt megmagyarazni, s ez a kulonos erzes a mai napig is tart.

Ugy ereztem, akarmennyire is bizarul hangzik, hogy `hazaertem`. Nem a szo szoros ertelemben, de ismerosnek ereztem a helyet, a hangulatot es ez megnyugtatott.

Kivancsi lennek, hogy masnak is volt mar hasonlo tapasztalata? Elotte nem talalkoztam ezzel az erzessel soha.

Azota valoban kozel egy ev telt el, 10 nap hijjan. S meglepo modon sokkal gyorsabban sikerult `integralodnunk` es adaptalodnunk a helyi viszonyokhoz es emberekhez, mint barhol mashol azelott. Nagyon jo baratokra leltunk a legkulonfelebb nemzetisegekbol. Olyan otthonosan mozogni, jarunk-kelunk, hogy magunk is meglepodunk neha.

Bevallom, aminek kulon orulok, hogy mivel nem sok informaciot tudtunk szerezni az orszagrol, plane nem utikonyveket – a Lonley Planet angolnyelvu utikonyvet lehetett kozel s tavol beszerezni az orszagrol – ezert szinte semmilyen elozetes befolyasolo tenyezok nem voltak, nem alltak az utunkban, s mindent magunknak fedezhettunk fel szepen lassan, s hagytuk, hogy minden egyes uj benyomas atjarjon bennunket s megemesszuk. Szerintem nagyszeru dolog ugy felfedezni egy vilagot, hogy semmi es senki nincs, aki azt befolyasolna. (Talan csak kevesbe ismert orszgoknal igaz es lehetseges mindez.) Ugy erzem ennek is koszonheto, hogy melyebb ragaszkodas alakult ki az orszag es varos fele mindjart az elejetol kezdve. Igazabol az elso honapok ugy teltek, hogy meg magyar hangot sem hallottunk, de meg europaiakkal se talalkoztunk. Erdekes elmeny volt…

Termeszetesen itt sem minden tokeletes, itt is vannak nehezsegek, es problemak, de ami fontos, hogy a pozitiv es kellemes elmenyek tulnyomo tobbsegben hatnak rank.

Egyertelmu az is, hogy nem Del-Korea a vilag legszebb orszaga, de vannak nagyon szep helyek, s szamos olyan elmeny eri az embert, ami karpotolja sok mindenert. Van valami kulonleges hangulata a helynek, amit nem nagyon lehet leirni szavakkal, ki kell jonni is megtapasztalni!

Neve is adja: `Korea, the Soul of Asia` azaz Azsia lelke. Megha csak kitalaltak is, jol talaltak ki es illik a nev ra!

Az elmult evben tapasztaltakrol es eszreveteleinkrol majd egy kovetkezo posztban irunk, amit mar hetek ota kormolunk. Ha eszunkbe jut valami, azt mindig hozzatesszuk. Idot kell adni, hogy rendezzuk gondolatainkat es lejegyezzunk mindent, ami eszunkbe jut. Addig is…

Greetings from the Land of the Morning Calm!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s