Kettősség, kétségbeesés, lassú rezignálás

9:05
A lapotomat már ötödjére indítom újra, de még mindig azt írja ki, hogy ‘memory could not be read’. Odahívom hát egyik kollégám, hogy segítsen felhívni az IT-t, hogy kiderítsük mi lehet a probléma.Költői kérdés: Mi értelme is van a biztonsági mentésnek? Egyértelmű a válasz, azonban, ha az embernek egy ket honapos laptop van a birtokában, akkor nem aggodja agyon magat miatta. Csakhogy a cég ”biztonsági okokból” nem enged semmit lementeni külső HDre vagy pendrive-ra, nem tesz az ember mast mint, hogy a legfontosabbakat átküldözgeti a saját gmailes email címére. Azonban ez nem tűnik olyan talányos megoldásnak, legalábbis az ember általában nem küld minden munkahelyi ”piszlicsálé” dokumentumot és táblázatot a magán email címére. Legalábbis én eddig ezt nem tettem meg….így sikerült beleesnem egy hatalmas szélesre ásott, mély gödörbe, amiből nem igen lehet kimászni, csak maximum alagutat ásni…Ott tartottunk tehát, hogy az IT rajta van az ügyön, net-meeting segítségével már a gépemben kotorászik vagy 5 perce, amikor közli, hogy ez annál komolyabb vigyem le a 12. emeltre, ott megnézi személyesen. Azt mondja kb. egy óra és tudok újra dolgozni…remek – mondom.

9:50 Laptop még nincs, de fizetés utalva a számlára. Megnézzük helyesen utaltak-e ezúttal. Hát nem teljesen. 700.000 won-nal többet sikerült utalniuk. Nem éljük magunkat bele a helyzetbe, mert ugye történt már olyan, hogy tévedésből többet utaltak, amit aztán a következő havi fizuból vettek el. Odamegyek a ”salary guru”-hoz, hogy ugyan nézze már meg mi történt, mert nem 2Ftról van szó, és inkább most szóljanak, ha utána meg leveszik, mert csak tévedés volt.
…s ekkor megint olyas valami derult ki, ami teljesen megdobbentett. Nem hiszitek el – legalábbis én teljesen ledermedtem – hogy mi volt az a plusz pénz a szamlamon. Mint kiderült a cég, ha egy alkalmazottnak elhuny egy hozzátartozója ezzel is támogatja az illetot…Hihetetlen…

12:00 Laptop továbbra sincs, de mi közben azert kimegyünk egy közeli kínaiba és elköltjük ‘Lunar’ ebédünket. Szokás szerint én már az előétellel jóllaktam, mire a főétel kiérkezik. Így annak fele a tányéron marad. Micsoda pocséklás, de itt úgy tűnik nem divat a doggy bag, és amúgy sincs hűtő az irodában, tehát nem tudnám hová tenni…14:35 Ujabb telefon. Laptop végérvényesen megadta magát, újra kell installálni az egészet. Külön hangsúlyozom nekik: ‘favourites and documents to be saved pls’…

3:45pm Gép kész, lehet értemenni. Gépet felhoz, letesz, bekapcsol. Egér meg sem mozdul. Pár perc, egér mégis megmozdul és sikerül belépni. Azonnal nyitom a my documents-em – documents sehol!!!??? Újabb telefon az ITra, mire a hölgy annyit mond, ja, sorry, azt nem sikerült megmenteni, mert mindig error page-t adot??? Mi az, hogy nem sikerült lementeni??? Rajta volt az elmúlt 7-8 hét összes prezentációja, táblázatok tömkelege, az összes műszaki egyetem és főiskola elérhetősége és paraméterei 10 orszagra lebontva!!! Hetekbe került míg mindent megtaláltam a neten és táblázatokba rendeztem. Kazasztánnak, aminek örültem, hogy egyáltalán bejön egy honlap is az országban…Az oroszoknál és Szlovákoknál, hogy néha néha feltesznek English version-t is! A többi online recruitment database listámról már nem is beszélve. Az összes régiók szerinti humán erőforrás bemutató prezentációk!!! Ott helyben összetörtem és zokogtam az asztalon, ahogy az egy érzékeny lelkületű lányhoz méltó
Kollégáim megrettenve néztek össze, és sűrű bocsánatkérés közepette nem győzték hajtogatni mennyire sajnálják és, hogy ők szégyenlik magukat a történtekért. Az egyik kedves kolléga odáig elment, ha mindez vele történik meg, s gépéről a többéves anyaghalmaz tűnik el egy derűs nap reggelén, akkor ő egyenest a 20. emeleti ablakon sétálna ki…nekem az jutott inkább eszembe, hogy be sem sétálok többet…de be kell valljuk, túlságosan is megszerettem már most a céget, a kollégákat és pláne a munkám, hogy ilyen egyszerűen feladjam. ”Plan B” nincs, de valami csak lesz…Holnap mindenesetre 21 interjúval kezdem a reggelt és majd utána elkezdek gondolkozni mitévő is legyek…Igaz velem esett meg a szerencsétlen eset, de bárki mással is előfordulhat, tehát vmi megoldást ki kell találni, hogy mentsük egy közös meghajtóra, vagy bármi másra a dolgainkat, mert roppant bosszantó, ha az ember kemény munkával megszerzett dokumentumai csak úgy egyszerűen elrepülnek.
Gyanúm azonban az, hogy ha a kis ITs lány azzal kezdte volna, hogy lementi egyből a dokumenteket, akkor mindez nem következik be. Nem vagyok ITs, de nem teszteket futtatunk rajta, megformázzuk, majd megpróbáljuk lementeni az anyagokat, mire azok már gone. Annyira reggel 9kor még különben sem volt rossz állapotban a gépem, hogy ne tudtam volna kimenteni őket. Ha tudom, mi a következménye, akkor inkább mindent egyesével átemailezgettem volna a gmailemre, de ez az opció már elveszett. Nyílván ebből is tanul az ember, s legközelebb már előrelátóbb lesz. De azért elkeserített nagyon, és bele sem merek gondolni, hogy újra neki kell álljak bármelyik nagyobb volumenű kutatásnak teljesen az elejétől…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s