Valentin nap

Bar mi nem vagyunk nagy Valentin nap unneplok, nem szoktuk unnepelni egyaltalan, de ma reggel kedves kollegaim sorra osztogattak szalagos kis csomagjaikat egymasnak?! Ha ez nem tortenik meg talan el is siklottam volna felette. Amit egyebkent nehez, mert itt is nagy a marketingje, es mindenki csokoladeval es viragcsokrokkal rohangal.
Szoval kaptam en is egy helyes rozsaszin szalagos Dream Cacao 56%os etcsokoladet az egyik kollegatol, amit nagyon szeretek es Karesz is kapott egy kisebb csomag csokolade valogatast :) Plusz osztottak C vitamin uditoket – ami itt abszolut popularitasnak orvend – plusz meg az ebednel is volt meglepetes csoki. Itt Koreaban mindig az ebed utani desszertet hianyolom, ok ugyanis nem azzal fejezik be a foetkezeseket a magyarokkal ellentetben, hanem teaval. Persze ettol a napi csokolade es keksz porciojuk rendesen megvan. Nem kell felteni oket. Nem is gondoltam voltam, hogy ekkora nassolos tarsasag. Ezt mar a nyugati vilag bearamlasanak koszonhetik, mert az etkezesi kulturajukban alapvetoen nincs benne eredetileg az edesseg, az apro rizs sutijeiken kivul.

Szoval meg csak 1pm de mar tobb, mint sokan is emlekeztettek a Valentin napra, igy muszaj voltam megemlekezni a blogomban is rola ;)

Update for the afternoon: azota ujabb sutik erkeztek az asztalomra, ezuttal Japanbol and guess what? ott is eszik a babbal toltott sutiket :D Azt hittem ez vmi koreai dolog, de a vegen kiderul, hogy egesz Azsia kozkedvelt.

Update for the evening: Este munka után, beszállván a kommersz világ velejébe, beültünk mi is egy Twosome kávézóba Gangnamban, és egy isteni finom chicken mustard carbonara hot sandwich-et rendeltünk, mellé wine cheesecake-et és egy habos lattét :) Majd vígan elindultunk hazafelé, s már félúton jártunk, amikor eszebejutott Karesznak, hogy a táskáját az asztal mellett hagyta a földön a kávézóban. Rohanás vissza – jó félóra – de a táska ugyanott az asztal mellett!!! Micsoda megkonnyebbules – de hat ez Korea. Ha másként történt volna, akkor lepődtünk volna meg igazán. Itt gyakorlatilag elképzelhetetlennek és óriási csalódásként élném meg, ha ilyen helyzetben ellopná vki a táskát. 99% hogy pontosan ugyanott lesz, ahol hagytad; vagy felhívják a névjegykártyán található számot és odaszólnak az embernek, vagy a pulthoz viszik es leadjak! Itt ez a normális!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s