Tul a tuzkeresztsegen

Mit is jelent túllenni a tűzkerekségen?
Már említettem nem vagyok egy public speaker típus, főleg nem nagyobb létszámú ember előtt. Viszont tisztában voltam azzal, hogy ezt nem úszhatom meg életem végéig, így előbb-utóbb túl kell esnem rajta és vagy túlélem vagy nem. Az utóbbi azért mégis csak esélyesebb volt…
Hirtelen ötlettől vezérelve kedves Vice President nagyfőnök, gondolt egyet, miért ne szorítanánk nekem egy órát, másfél órát, amikor is előadom a két előadást, amivel az elmúlt 2-3 hétben foglalatoskodtam, egyéb minden napos teendőim mellett. Közvetlen kollégáim előtt (6-7ember) 2x is előadtam az Outsoucing/azon belül is részletesebben a HR outsourcing modeljéről készített prezit, de mindig volt input és, hogy minél inkább stratégiai szempontból tegyem össze, mindezt érthetően, mivel számukra az outsourcing ismeretlen, ők konkrétan nem tudnak róla semmit. Így volt először csak 10 oldalas, majd 15 és lett végül 25 oldalas a ppt.
Közben, ahogy említettem csütörtökön átküldtem közvetlen kollégáimnak és a nagyfőnöknek a Magyarországról készített prezit, mire mondta, hogy adjam azt is elő, kifejezett figyelmet szentelve a magyar politikai színtér és jogrendszer bemutatására, vmint rövid átfogó történelmi háttér előadására … A többi kérdést meg majd úgy is felteszik közben.
Csütörtök este még eszembejutott, hogy nem húzom fel a csörgőórát, és tudatosan végigalszom majd a pénteket, hogy ne kelljen bemennem ;) De csörgött…
Izgultam mivel se magyarul se angolul nem adtam még elő 30 ember előtt, főleg nem egy stratégiai előadást és attól is tartottam, hogy hiába gondolják, hogy minimális tudás az, amit ők kérnek Mo-ról, mégsem fogok megfelelni mélybemenő érdeklődésüknek.

(Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy a magyar oktatás mennyire hatékony és mennyi maradt meg abból, amit próbáltak a fejembe tömni. Persze egyén függő is nem kétlem, és nem akarom teljes egeszeben az oktatási rendszert hibáztatni, de tény, hogy nem kreatív gondolkodásra tanítanak, nem is globalis gondolkodasra, hanem mindent szeletekben adnak le, s mindez meg veletlenul sem gyakorlatiasan. A presentation skill-re sokkal jobban rá kellene koncentralniuk, hogy utana ne keruljon minden masodik ember hasonlo panikrohamba…)

Végül eljött a 3:30 (hozzáteszem még az utolsó pillanatban is újabb slide-okat tettem a Mo. prezihez – nem a legjobb taktika tudom-, így lett a végére már közel 30 oldal). Végül mielőtt kiálltam a porondra, elmúlt az izgalom, helyette átvette hatalmát egy ”Vera itt a lehetőség mutasd meg nekik és magadnak is, hogy megy ez” érzés. Először Mo-ról beszéltem, és jött minden görülékenyen, mintha kicsit ilyenkor megtáltosodna az ember. A felmerülő kérdésekre is szép sorjában válaszoltam, miközben még mosolyogni is volt erőm :) Azért volt egy-két trükkös kérdés is, aminél nem tudtam bevenni a kanyart pl mondjak el egy magyar verset, ami a Dunáról szól. Nem, hogy Dunáról szóló, de semmi nem jutott volna az eszembe. Gaz tudom… Azért mindenképp érdekes érzés, hogy itt kint egy távoli kultúrában egy csomó új dolgot megtanul az ember a saját országáról is, vagy legalábbis felelevenít. A mokas az volt, amikor a vegen megkérdezte a Vice President, hogy igaz, hogy Magyarországon vannak a legszebb nők?! Hát kicsit elfeheredtem, hogy ez most jot jutott eszebe es egyaltalan honnan hallotta??? Azt mondták, mivel én is ezt tamasztom ala, kíváncsiak rá, hogy minden magyar no igy nez-e ki? :-ooo

Ezután jött egy sokkal szárazabb business process transformation téma, ami után hirtelen érdekes módon senkinek nem jutott eszébe kérdést feltenni…
Mindenesetre az elődás utánt több manager és a Vice President is megköszönte, és hozzátették, hogy excellent előadás volt, és máskor is tartsak ;) Na most ez megint nagy szó, mert nem osztogatják angolszász mintára a ”good job! well done! excellent work!” című hatbaveregeteseket. A mércét is kellőképpen magasra teszik fel ugy altalaban, mert a motto nagyjabol ez lehet: don’t stress yourself, it just simply has to be perfect!
Bárki, bármit is mondjon, nekem nagyon jól esett a jó szó, biztatás es felkérés további előadásokra és igenis büszke voltam rá, hogy legyőztem életem talán egyik legnagyobb félelmét és még élveztem is :)
Ahogy a mondás is tartja: Ami nem pusztít el, az erősít (és tanít)!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s