Nem skótok a koreaiak :)

Koreai kollégáim ismét bebizonyítottak mennyire bőkezűen bánnak egymással és ha lehetőség van ünneplésre, akkor azt nem hagynák ki semmi pénzért ;)Akkor, amikor már tényleg a feledés homályába veszett, hogy nekem vmikor január 8án volt egy születésnapom, akkor hirtelen előrukkolnak egy újabb meglepetés partyval. Ezúttal nem csak nekem, hanem másik 2 kollégám tiszteletére is, akiknek szintén januárban volt a nagy nap.
Már éppen indultam volna haza 5:30 lévén, amikor megállítanak, hogy hova-hova?! Hát mondom, ha tetszik, ha nem én 10 óránál többet nem maradok bent a cégnél, megyek haza. ”You’ve got an appointment?” kérdezi naívan kedves kollégám. Mintha ahhoz, hogy ”hamarabb” elmenjen az ember, mint 8-9pm, vmi különleges elfoglaltságnak kellene lennie az embernek. Nagy bőszen rávágtam, hogy igen, sajnos ;). Erre kiderült, hogy nem, nem azért kérdezi, mert számonkérne, hanem mert meglepetés pizzaparty lesz a szülinaposoknak, és én is köztük lennék :)))) Hát így nem mondhattam nemet, bevállaltam a dolgot. Mint kiderült, nem csak töménytelen pizza és üdítő halmaz várt bennünket, hanem fejenként 50.000Won gift certificate-et is kaptunk, amit akár a Starbucksban, akár az Outback Steakhouse-ban, Samsung Plazaban vagy egyéb más helyen is levásárolhatunk. (Most erősen gondolkozom hány White Chocolate Mocha es chocolate muffin jönne ki belőle a Starbucksban;)
Az az igazság, hogy még most sem tudom elhinni, hogy a cég mar kétszer felköszöntött! Az ok a hitetlenségémre valószínűleg korábbi ”low-cost centre”-es múltamban keresendő ez a magyarázat, ahol nem-igen fektettek hangsúlyt effajta szocializálódásra és ajándékozásra. Nehéz kicsit hozzászokni, hogy olyan cégnél dolgozom, ahol nem az cseng a füledben állandóan, hogy ez low-budget service centre, nincs pénz semmire, míg itt a SEnál, nem csak akkor kap az ember ajándékot, amikor szülinapja van, hanem akkor is, amikor a cégnek van pl. alapító évfordulója, és olyankor sem fukarkodnak. Tavaly is pl. bicikliket, DVD lejátszókat osztogattak mind a több ezer dolgozónak. Van túrázós es fotós klub is, amihez lehet csatlakozni és résztvehetsz a havonta egyszeri kirándulásaikon. Nem hiába csatlakoztunk mi is, és ezeket is a cég állja természetesen, egész napos kaja ellátással is. Fogok én vha is még egyszer ilyen cégnél dolgozni? :) Maradok, ameddig lehet inkább, az a biztos :)Ja, és, ha vki bármi bónuszhoz vagy plusz pénzhez jutna azonnal meghívja kollégáit vacsorázni és velük osztja meg!Ma egyébként nagyon kedves volt a főnököm is. Reggel, amikor elment az asztalom mellett ”odahajított” két csokit az asztalomra. Ez nagy dolog ám nála!! Mert amellett, hogy nem nagyon szeret megszólalni angolul, szerintem az is gondot okozott nála az elején, hogy megeméssze, hogy vmi külföldi nőt vettek fel a szinte tiszta ffi HR osztályra, ahol ha van is nő, az koreai ;) Most határozottan kezdem érezni, hogy egyre inkább elfogad, és már a csokikészletéből is hozzámvág egyet :) Apró lépések, de sokat jelentenek egy magamfajtának :)

A másik jó pont a mai napban, hogy tartottam a közvetlen kollégáimnak egy ppt prezentációt, és azt mondták perfect, good job :) Egy koreai pedig igazán nem szokott hízelegni, vagy osztogatni dicséreteket, ha munkarol van szo! Persze hozzátartozik ehhez az is, hogy az előzőleg tartott előadásomat úgy ahogy van kivágták…így egész hétvégén keményen azon dolgoztam, hogy megfeleljek nekik és egy ütős prezit készítsek. Így, hogy megkaptam a greenlight-ot, szerdán nagyközönség előtt is előadhatom ;)”@&^+?’ Azért kicsit izgulok…bár lehet felét sem fogják érteni, de mégis rám szegeződik majd min. 30pár érdeklődő szempár ;)

Ezenkívűl kaptam egy list of recommended books by the CEO to read in the next couple of months, így nem fogok unatkozni szabadidőmben sem.

Leült velem mentorom is, akitől a leginkább tartok, mert rettentően magasra teszi a lécet, és keményen kezel mindenkit, engem is beleértve. Nem jellemezném kimondottan finom modorúnak…Bár úgy gondolom, attól erősödik a pálma, ha terhelik, így talán saját érdekemben még ez hasznomra fog válni. Csak ne kezdené minden mondatát úgy, hogy ”you’d better inspect the situation in…” annyira nem tud angolul, let alone udvarias formulákat használni, vagy esetleg egy pls-t netán egy thx-et kimondani…Lehet amúgy emiatt tartok tőle jobban. Mindamellett felnézek rá, mert nagyon nagy tudása van, és nagyon ott van a szakmában. Sokat lehet tőle tanulni…Szóval leült vmelyik nap velem és adott egy csomó stratégia HR-ről szóló tanulmányt, hogy fejlesszem magam, mert őszintén kívánja, hogy mindent, amit a szakmáról lehet azt most itt megtanuljak. Hihetetlen nagy arc volt :) És tényleg komolyan odafigyel, hogy mindenki folyomatosan fejlessze magát, tanuljon, majd implementálja megszerzett tudasat a gyakorlatba.

Ui: ne kérdezzétek honnan merítem az energiát, hogy még blogírásra is futja, mert én magam sem értem. Azt hiszem ez is a koreaiaknak köszönthető :)
BFN

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s