Szombat esti laz

Hwan barátunk (Karesz kollégája) abban a megtiszteltetésben részesült, hogy 3 hónapra kiküldték Saudi Arábiába így karácsony előtt. Ezt csak ezért teszem hozzá, mert Hwan éppen egy katolikus családból származik és nagy szívfájdalma, hogy a karácsonyt nem a családja körében ünnepli, ha egyáltalán lesz ünneplésre alkalma.

Itt jegyezném meg azt is, hogy a 48 milliós lakosu Koreában a következőképpen oszlik meg a vallás:
Jelenleg közel:
46%a vallja magát vallástalannak
25%a buddhistának
20%a protestánsnak
7%a katolikusnak
és kb. 1%ban jelen van még a konfucionizmus és sámánimus vmint egyéb vallások is.

…de vissza kicsit még Saudi-Arábiához. A 22 milliós, iszlám Saudi-Arábiában található a Föld olajkészletének 25%a, ahol a hihetetlen gazdagság ellenére az arab országok kulturálisan egyik legelmaradottabb országa, ahol a vahabizmus (szaúdi felfogás) erőteljesen kényszeríti a társadalomra az ókori társadalmi szokásokat. Az iszlámon kívűl más vallás nem elfogadott és nem is tolerálják. Szaúd-Arábia az utóbbi ötven évben modern, elképesztően gazdag, csúcstechnológiával rendelkező ország lett. Az olajmezők folyamatos feltárása elterjesztette a gazdagságot, melynek mértéke felfoghatatlan európai szemmel nézve. Ezt a határtalan, mesés gazdagságot azonban nemcsak a felsőosztályhoz tartozók élvezhetik. Minden szaúd-arábiai polgár ingyenes oktatásban, ingyenes egészségügyi ellátásban, adómentességben részesül. Míg azonban a technikai-materiális változásokat örömmel fogadja ez az ország, a szellemi-kulturális változások befogadása iránt hajthatatlan. Ezekután szegény Hwan kilátásai a követlezők: 1. hétvége nincs, csak a péntek szabadnap; 2. reggel 4kor kell kelnie, 4:30kor reggeli és 6kor kezdődik a munka, ami este 6ig tart. 3. A homokon és az elviselhetetlen hőségen kívűl semmi nincs a gyár közelében, ezért gyakorlatilag semmit nem tud kezdeni az amúgy sem létező szabadidejében… Érthető, hogy nem lelkesedik egyáltalán a dologért. Egészen pár héttel ezelőttig nem lehetett tudni, mikor és mennyi időre megy. Kicsit nehézkesen mentek a papírok intézései. Hiába reménykedett nem kapja meg a vízumot csak pár hétre, nem jött be. Így most ma reggel elrepült és majd csak februárban látjuk újra.
Azzal próbáltuk bíztatni, hogy az extrém kondíciók megtapasztalása után, hogy fogja Koreát is értékelni, hát még Mexikót, ha odaküldenék legközelebb. A Samsung Engineering (SE) azon cégek közé tartozik, melyek támogatják dolgozóik külföldi tapasztalat szerzését. Nem egy mérnökük van szerte a világban: USA, Mexikó, arab országokban, Európában…egy-egy év vagy pár hónap, de szinte mindenkire sor kerül és kiküldik egy időre. SŐT: létezik olyan ”scholarship” is a cégnél, mely egy teljes évet fizet egy kiváló teljesítményt nyújtó kollégának, hogy csak utazzon egy adott országban és bejárjon, megtapasztaljon mindent. Az alatt az év alatt még dolgoznia sem kell. Ezt Hwan mesélte valójában. De ha ez tényleg így van, az fantasztikus lehetőség lehet azoknak, akik ezt megkapják.
Hwan volt amúgy az első koreai, akivel rögtön az első nap barátságot kötöttünk és szerencsére ez azóta is tart. Így történt az is, hogy meghívott bennünket a bucsúbulijára, amit legközvetlenebb barátaival ünnepelt. Természetesen rajtunk kívűl nem is volt külföldi. Elfogadtuk a meghívást, majd vegyes érzelmekkel metróztunk a Hongik Egyetem kampuszára az esetleges communication breakdown lehetőségétől félve, amit az angol hiánya jelenthet majd. A találkozó 6kor volt. Némi késéssel ugyan 6:10-re odaértünk. Ami azonban ránk várt a metróból való kiszállást követően, azt senki nem hinné el, csak az, aki itt él és tapasztalt már hasonlót, különösképpen az egyetemi kampuszok környékén. Ekkora tömeget soha életünkben nem láttunk még mi sem. Már ott kezdődött, hogy a metróból kilépve állt a tömeg és lépésben haladt nagyon lassan a feljáróhoz. Félelmetes volt. A tömeget nyílván a jegyellenörző kapuk is lassították. De még utána is, az hogy a 6-os kijárton felérjünk majd 10 percünkbe telt, ami csak a lépcsőzést jelentette. Eszméletlen volt. Akinek iszonya van a tömegtől itt tutira rosszult lett volna. Se előre se hátra nem lehetett volna menekülni.
Miután felértünk már ott vártak egy páran. Ugyan nem volt még együtt az egész csapat, azért elindultunk előre helyet keresni, hogy valahová beüljünk enni először. Egy koreai BBQs helyre ültünk be, s közben szép lassan megérkezett mindenki.
… némi soju fogyásztás után kezdtek a koreai fiatalok is belendülni az angolul indított kommunikációba. Ez az alkohol mértékének növekedésével csak fokozódott és az este végére komolyan mondom 10ből 7en meglepően jó amerikai akcentussal es folyékonyan beszéltek, ami hihetetlenül jó arány!!! :))
A névjegykártya csere rögtön még az első 10 percben megtörtént, ahogy az a koreaiaknál lenni szokott. Mint kiderült mindenki egy-egy nagy multicégnél dolgozik. Van, aki a Google-nél, egy másik a Deutsche Banknál, harmadik szintén a Samsungnál, Accenture-nél…stb Az átlag életkor 27-28 körül volt. Bár a koreaiaknál a születésnapot a fogantatástól számítják, így az ő számításuk szerint 28-29 évesek már. Mi maradunk azt hiszem a hagyományos számításnál, nem öregítjük magunkat feleslegesen ;)
…az este előrehaladtával egyre élénkebb beszélgetés bontakozott ki. Mindenki mindenre kíváncsi volt és gyakorlatilag egy pár óra elteltével olyan érzésünk volt, mintha régi ismerőseink, baratáink lennének. Persze ez nekik köszönhető, hogy ilyen hamar befogadtak bennünket. Nagyon tetszett a társaságban, hogy lányok fiúk vegyesen gyűltek össze, tehát nem párosan. Kivéve Hwan barátnője volt ott, de a többiek szólóban ültek, mégha volt is párjuk, csak nem ért rá eljönni. Fesztelen, nagyon jó hangulat volt egész este folyamán. A beszélgetésben sok mindenre fényderült, pl, hogy cége válogatja ki hány nap szabadságra jogosult. Tehát nem életkortól függ, hanem cégtől is. Az egyik lány, aki vitte a prímet, 22 nap szabival rendelkezett plusz havonta járt neki egy nap ”woman day” is. Na ezt nevezem! De a többieknek általában 14-15 napja volt. Az egyik lánynak viszont, aki titkárnő volt, szinte semmi nem járt. A főnökéhez kell teljesen igazodnia.
A másik érdekes dolog, amit az egyik srác a japán-koreai viszonyról mesélt. Köztudottan Korea is megszenvedte történelme során a számos megszállást hol kínai, hol japán szomszédaitól. Ami érdekes, hogy azt mondja a srác, Japánban a történelem könyvek nem is említik a japán inváziót. Úgy emlegetik mint kulturájuk áldásos terjesztését a környező országokban…hát ez is egy roppant érdekes nézőpont…(de hallottam már hasonló nézőpontból történelem leckét utazásaink során, távol-idegenben, egyik-másik szomszédos országunk lakóitól is…). A történelem könyvek sem egyformák. Kinek mi favourable, ugye?

A srácnak, aki a legtöbbet mesélt, azért volt amúgy annyira jó angolja, mert kiskorában Szingapúrban éltek évekig (ahol az egyik hivatalos nyelv az angol), majd egy évet Melbourne-ben volt cserediák az egyetem alatt.
Mesélt arról is, hogy Koreában a ’70es években még mekkora szegénység volt, mennyire elmaradott ország volt. Az, hogy gyakorlatilag 2 évtized alatt olyan hihetetlen mértékű fejlődés ment véghez, hogy fejlődő országból, fejlett országgá vált (11. legfejlettebb 2006-os gazdaság adatok szerint), az annak köszönhető, hogy a kormány felismerte, az oktatásba kell invesztáljon. Rengeteg pénzt fektettek oktatásba és meg lett az eredmény nagyon gyorsan. Miért van az, hogy vannak államok, országok, akik erre rájönnek, példát statuálnak, működik is és mások mégsem követik? Mint kedves ágról szakadt kishazánk se…se kutatásba, se oktatásba nem feccolnak pénzt…így még sokára várat magára az a bizonyos dinamikus fejlődés is…
Amire ugyan kicsit később, de azóta már szintén rájöttek az az angol nyelv fontossága. Jelenleg azon dolgoznak, hogy minél több anyanyelvű angol tanárt csábítsanak ide (nagy fizetéssel), hogy az emberek megtanuljanak jól angolul. A cégek is nem olyan régen kezdtek el nyitni a külföldi munkaerő felvételére. A Samsung példáját említve, tavaly novemberben vették fel az első külföldi mérnököt és a cél, hogy 2010re elérje a 30%ot! a külföldi mérnökök aránya cégen belül. Teljesen igazuk van szerintem. Ahogy mondják: ”where is diversity there is innovation”!

A BBQ befejeztével egy igazi koreai bárba mentünk át. itt ugyanis az a szokás, hogy az este folyamán folyamatosan vándorolnak a fiatalok egyik helyről a másikra. Az első helyen esznek, a másodikon isznak, végül gyakran karaoké bárban kötnek ki. Itt most a bár következett, ahol kirendeltek mindenkinek egy-egy Budweisert és egy üveg tequilát. Egyik sem a legolcsóbb italok közé tartozik…az érdekesség, hogy az üveg tequila mellé kihoztak egy üveg 100% tejet is ;))))))))). A tömény mellé ez is jár, nehogy tönkremenjen a gyomruk :). Az italokhoz 2 nagy tál trópusi gyümölcstál is járt, ami szintén nagyon szimpatikus szokás. Itt aztán már tényleg tetőfokra hágott a hangulat és már mindenki, mindenkivel angolul beszélgetett és rettentő jól éreztük magunkat
Később – a karaoké bár ugyan elmaradt – de átballagtunk még egy harmadik helyre is, ahol azonban nem sokáig maradtunk, mert közben sajnos rá kellett jöjjünk, hogy lassan leállnak a metrók és nem jutunk haza. Így muszáj volt elindulni. Mivel egy jó órás távolságra voltunk, taxival elég drága mulattság lett volna hazajutni. 2 átszállással kellett menni. Először a zöld, majd a sötétkék és végül a világoskék metróvonalon, de a mi v.kék vonalunkon már nem járt a metró. Igaz csak 2 megállóra voltunk, a kinti hideg mégis meggyőzőtt bennünket arról, hogy nem hiányzik az az egy órás séta sem… Így úgy döntöttünk, azt a kisutat már taxival tesszük meg. Nem is került többe 4000won-nál, így teljesen elégedetten és boldogan értünk haza meleg kuckónkba…
Konstatálom, ezúttal is újabb klassz koreai élményekkel térhettünk nyugovóra…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s