Gondolatok

Lassan sétálok hazafelé…Gábor öcsémet tettem fel a reptérre menő buszra…elintegettem…még maradt volna…szikrázó napsütés, de már hűvös az idő…elkelne most egy kesztyű…kicsit eltévedek, de végül rálelek a postafelé vezető útra…öcsémnek megígértem feladom egyből a képeslapjait, és egyúttal sajátjaimat is…furcsa ez is: ott állok a hölgy előtt, aki átveszi a képeslapokat a kezemből és rendszerezi őket ország szerint: megy egy Angliába, egy Taiwanra, kettő Amerikába, egy Ausztráliába, egy Írországba, egy Dániába, egy Németországba és egy jó pár Magyarországra…bele sem gondoltam mostanában hány helyen is élnek barátaink és milyen jó mindenkivel tartani a kapcsolatot…remélem mindenkihez odaérnek a lapok :)…setalok tovább…a fák levelei vörös-sárga-zöld és barna színekben pompáznak…jól esik csak rájuk nézni is…közben próbálom végig gondolni mi is történt ezalatt a jó három hét alatt míg kint volt Gábor.

Rengeteget kirándultunk; sokszor reggeltől-estig talpaltunk, hogy a végén beüljünk egy kellemes kávézóba egy jó beszélgetésre…bejártuk az összes királyi palotát és kertet – melyek mindig egyfajta időutazások voltak a modern, gyorsan fejlődő világból egy ősi tradícionális csendes világba, ahol az ember könnyen el tud merülni a gondolataiba, csak a palotát és annak kertjét látja, az ott sétáló, üldögélő embereket, kis tavakat, színes fákat melyek néhol alborétumszerűen alkotnak egy-egy harmonikus helyet a város zaja elől elmenekülő emberek számára…felmentünk és elidőztünk számos kilátón, hegyen, ahonnan szép kilátás nyílt Szöulra …de volt, amikor csak a tetőkertben üldögéltünk, olvastunk, írtunk vagy csak beszélgettünk egy-egy tea társaságában…résztvettünk egy félnapos DMZ túrán is, ahol tanui lehettünk a ketteosztott koreai nemzet tragikus történelmi helyszínének…ahol a déliek szíve tele reménnyel keresi az egyesítésre az utat, míg az északi szomszédaik szíve tele félelemmel próbálnak küzdeni az életben maradásért…

Gyonyoruen megfogalmazva es bovebben a DMZ túráról, öcsém által indított blogban olvashattok: (nagyon ajanlott!)

http://www.thesoulofseoul.blogspot.com/

Voltunk a nagykövetség által rendezett 23-iai ünnepségen, ahol együtt emlékeztünk meg más magyarokkal az ’56os magyar forradalom 50. évfordulójára; majd egy héttel később egy Liszt Ferenc zongorahangversenyre hívott meg bennünket a követség, ami után egy állófogadást adtak, ahol a többi magyarral összegyűltünk és jót beszélgettünk finom magyar borok tarsasagaban. Mindig érdekes hallgatni ki honnan jön, miért éppen Koreába, kinek mi a celja, hogy érzi magát az országban…nem sok magyar él itt kint, de úgy érzem ettől különlegesebbek ezek az alkalmak, ahol lehetőségünk van egymással találkozni. Általában hétköznap mindenki `ázsiaikkal` van körülvéve. Európai emberrel ritkábban találkozik az ember errefelé… Őszintén? Egyáltalán nem érzem nehéznek ezt a helyzetet. Örülök, hogy megismerkedhetünk teljesen más mentalitással és felfogással rendelkező népekkel is. Mert más…nagyon más… A koreaiak esetében például, ha a metrótérkép előtt megállunk néhány percre tanulmányozni, hogy belőjjük, merre is kell menni, máris ott terem egy ember, aki egy perce még a padlót mosta fel, azon nyomban beteszi a closetba a felszerelését és máris a segítségünkre siet. Vagy, amikor a lány az utazási irodából küld egy emailt, hogy az idő kezd hidegre fordulni és vigyázzunk az egészségunkre, öltözzünk fel melegebben… Ebbe még most is beleborzongok… Vajon honnan jön az emberek kifogyhatatlan kedvessége? Egyértelmű: egymásból. Jobban odafigyelnek egymásra, mert tudják senki nem boldogulhat a többi ember segítsége nélkül. ”They know that nobody can prosper unless others also prosper” .

Nem éreztem még, hogy egyszer is kívűlállóként vagy idegennek kezeltek volna. Lehet nem ért velem mindenki egyet és más tapasztalataik vannak ittélőknek, de én csak azt tudom leírni, amit magam tapasztaltam az elmúlt hónapok során…és ez határozottan pozitív, sőt lélekemelő. Nekem úgy tűnik, innen nézve, nincs is annyira elveszve az emberiség, létezik még moralitás és társadalmi szolidaritás… Keményen dolgoznak itt az emberek, ez igaz – de ez viszi őket előre. És fáradhatatlanul, mint a ”duracell nyuszik” haladnak es fejlődnek, miközben nem felejtenek el egy-egy kedves szót mondani a másiknak. Sok a mosolygós ember az utcán. És nekem nem tűnik művinek, őszintén mosolyognak, mégha félénken is az emberre és bármikor a segítségére sietnek az embernek, hezitálás nélkül. Nem sok nyugati él ebben az országban, de talán pont ez az ország kisugárzásának a titka…

Eszembejut egy indiai barátunk is, aki egyszer adott kölcsön nekünk 2000wont jegyre, mert nem fogadták el a nagycímletű bankjegyet. Mire vissza akartuk adni neki másnap, a következőt mondta: ”ne nekem add vissza, hanem add inkább majd te is egy olyan embernek, akinek éppen szüksége van rá…”

Ilyen és ehhez hasonló élményekkel és gondolatokkal térhet haza most öcsém is. Bár nem látok a gondolataiba, úgy érzem sok mindenre rácsodálkozott itt…és nem csak a technikai fejlettségükre, mert az egyértelműen lenyűgözte, hanem Korea humánus oldalára is…remélem neki is tetszett legalább annyira, mint amennyire nekunk tetszik ez az ország nap, mint nap…örülök, hogy itt kelek fel, ahol a nap is, a ”Land of Morning Calm” országában…remélem még jó pár évig :)

5 thoughts on “Gondolatok

  1. Már a narancsos aranyszínben szikrázó mapple levelek láttán könnyek szöktek a szemembe.
    Rámtörtek az ÉRZÉSEK!
    AZt hiszem megint nem engednek el egy darabig….

  2. Tudod ezzel azt hiszem, minden kilatogatonk is hasonloan erzett…szoval tenyleg volt ebben vmi! Melegszivvel gondolok en is vissza a koreai oszre es szineire, aminel szebbet meg nem is lattam eddig mashol…

  3. keresem itthon, de nem találom.
    Pedig a kis maple fa is itt növöget a kertben. De soha nem lesznek annyira csodálatosak a levelei, mintha Koreában növekedne

  4. Ez nagyon megindító poszt lett. :-) Jó érzés olvasni, hogy ilyen gyönyörű emlékeitek, tapasztalataitok voltak Koreában. :-)
    Én is remélem, hogy hamarosan eljuthatok oda.

  5. Pingback: Choosing love ♥ over fear | Soulful Living

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s