Gesztenye gyujtes, skanzen es buddha templom

Zzzzzzzzzz …ringring ?????? %$#@ 5:12am Abbey volt az. Csak a reggeli ébresztést adta. Még jó, hogy előző nap megbeszéltük, hogy 5:30kor adja a ‘wake-up call’-t. Biztosra akart menni :) Persze 6:00kor kiállt a sarki bolt előtt, ahogy megbeszéltük? Csak Karesz és én. A többiek még szedelődzködtek és végül csak 6:15kor tudtunk a metróállomáshoz elindulni. 7:30-ra kellett a városháza elé érnünk, mivel akkor indult a buszunk. Néhány hete ugyanis csatlakoztunk egy amatőr fotós klubbhoz, ami a Samsung keretei között működik és kb. 20 ember tagja. Köztük két profi-amatőr fotós van, akik szervezik ezeket a kirándulásokat minden hónapban. Ez az első, hogy mi is velük tartottunk. 8 óra körül el is indult a busz és 9:40ig meg sem álltunk. Kapunk egyből reggelit is, akár a repülőn. Gyönyörűen csomagolt saláta, öntettel, tojással vmint egy muffin eperdzsemmel. Gyorsan megy az idő, eszünk, beszélgetünk, nézelődünk. 9:40kor megállunk egy 20 perces pihenőre, amikor mindenki megmozgatja magát, kinyujtózunk, Karesszal elnyaltunk egy csokifagyit :) és lassan sétálunk vissza a buszhoz. Ekkor odajön az egyik koreai barátunk és megkínál bennünket vmi nagyon ízletesnek tűnő kis fánkocskával. Természetesen mi volt benne? Forró edesbabszósz, mi más? ;)) tehát a babos történeteknek még koránt sincs vége úgy tűnik…újra a buszon és már csak fél óra, hogy Jung-Am-be érjünk, ahová gesztenyét megyünk kollektíve gyűjteni. Itt úgy tűnik ez egy csoportos tevékenységet képez, mint otthon pl. a szüret. Nagyon mókás, ahogy felnőttek csoportjai tolonganak a gesztenyefák alatt és szedik kis piros zsákocskákba a szépen fénylő barna gesztenyéket. Úgy tűnik kisebb fajta versenyt is űznek abból, hogy ki találja a legnagyobbat. Mindenki büszkén viszi körbe saját példányát, hogy összemérje máséval. Végre meg van a győztes is és mindenki megnyugodthat…Miután tele szedtünk mi is két zsákra valót, még sétálgatunk a környéken és fotózunk. Nagyon szép a hely. Teraszos rizsföldek veszik körül. A rizsföldeknek amúgy nagyon élénk, szinte már rikító zöld színe van, így nagyon könnyen felismerhető. Az út alatt végig egymást érték a rizstáblák.

Következő allomasunk Ma-Gok-Sa templom, de előtte még egy jót ebédelünk egy helyi koreai étteremben. Természetesen a földön ülünk megint, így Karesz megint csak szenvedett saját hajlékonysága híján ;) nekem ellenben egyre kevesebb gondot okoz …mit tesz a jóga? ugye? Az ebéd teljesen vegetáriánus. Ki gondolta volna ennyi minden félét lehet csupán zöldségekből készíteni. Egy koreai étkezést úgy kell elképzelni, hogy az asztalon 8-10 kistányérban vannak különféle eleségek, kimchik, salatak plusz ezesetben pl. koreai zöldségleves tofuval, és rizs. Mindamellett, hogy nagyon ízletes is volt, bőséges is és az ebéd befejeztével nem, hogy fáradtnak éreztük magunkat, mint egy-egy nehéz húsos ebédet követően, hanem frissnek. Így vígan vágtunk bele az elottunk allo sétánkba. Egy patak mentén haladtunk végig, és a kis domb tetején állt a 600ban épült buddha templom. Hihetetlen milyen ősi helyek maradtak fent. Állítólag itt Koreában maradt meg a legtöbb buddhista templom, melyek többsége erdők ‘mélyén’ található.

Szikrázó napsütés, legalább 26 fok, csordogáló kristálytiszta patakocska és friss levegő. Majd lassan mennünk kell tovább, mert még hátra van a Wheo-Am-Ri skanzen, ahová még 1 óra az út innen. Újabb rizsföldek és hegyek körös körül útközben. Megérkezünk. Ennek a skanzennak az a különlegessége, hogy a hátsó részében valóban élnek is emberek. Rizstermesztéssel foglalkoznak, vmint chili paprika termesztéssel.

Gyönyörű a vidék. Nem győztünk gyönyörködni a táj szépségében. Van vmi nagyon nyugtató a rizsföldekben. Az egyik rizsföld közepébe be is vackoltuk magunkat, ahol aztán békésen szemléltük a körülölelő hegyeket és a juharfák élénk sárga és vörös leveleit. Színek már árulkodnak az őszről, de a hőmérséklet még mindig nagyon nyárias :) A falu kis tradicionális házacskái is nagyon hangulatosak, és minden kert különös gondossággal van rendben tartva. Gyönyörű napunk volt, mint eddig mindig. Azt hiszem az ország már olyannyira belopta magát a szivünkbe, hogy még joideig nem fogunk innen elvágyni máshová…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s