Deli siesta

Hát az úgy történt legelőször, hogy Karesz ül második napján a munkahelyén. Szorgosan tanulmányozza a self-study tréning anyagot, bár a betűk összefolynak, hiszen a welcome party után vagyunk csak egy nappal…kicsit álmos ugye az ember, főleg, ha még a jetlag-et sem sikerült kialudnia és továbbra is csak hajnal 2-kor sikerül álombaszenderülnie…majd 6-kor kelés és indul a nap. Persze ennél én sokkal irigylésre méltóbb helyzetben vagyok mivel egyelőre nem kell munkába mennem és délig aludhatok. Reggel 6-kor ugyan felkelek Karesszal és félálomba eléteszek némi reggelit: kis joghurtot, nagy joghurtot, cornflakes meg egy almát…szendvicset nem kér, azt mondja nem éhes még ilyenkor. De nem is csodálom, mivel otthon ilyenkor még mindenki az igazak álmát alussza. Karesz el…én vissza az ágyba és délig tényleg fel sem kelek. Akik jól ismernek ezen most biztos megrökönyödnek hiszen én képtelen vagyok akár 8ig is aludni…normál körülmények között – teszem hozzá én.
De nem is ez a lényeg, hanem hogy Karesz második napján, kómásan üldögél az asztalánál, már a második koreai menzaebéden is túl van (bár arra a kérdésre, hogy mit evett, még egyelőre nem tudja a választ, maximum megpróbálja leírni, hogy minek tűnt). 12:14…egyszer csak hátrafordul mert a mögötte lévő kollégájának szeretne feltenni egy kérdést, amikor mély megdöbbenéssel tapasztalja, hogy a kolléga az asztalra bukva alszik. Mi a manó? Hiszen itt mindenki alszik az irodában! Leoltották a villanyt is csak, hogy ne zavarja az álmodozó honfitársakat. Annyira jót derült ezen, hogy még az álom is kiszállt a szeméből.
Itt tehát ez a szokás…jó ebéd után egy jó kis szunyóka :) mindjárt jobban megy a délutáni munka is! …és ez így megy azóta is minden délben…Karesz is tett ugyan egy próbát, de hát azt mondja ehhez képtelenség így hozzászokni. Így tehát marad neki az őrszem szerep :)

Igen ám, de nem csak Karesz járt így. Valamelyik nap 11:45 magasságában bekopogok a ‘biz centre’-be (ami a Samsungos külföldi dolgozoknak van fenntartva iroda bármi gond esetére, valamint internetezésre). Kis idő múlva megjelenik karikás-piros szemekkel Mr. Cho, mire én megkérdem tőle, hogy alkalmas-e, hogy bejöjjek és megnézzem az emailjeimet, mivel a laptopunk ismét úgy döntött ebben az embertelen hőségben ugyan be nem kapcsolja magát…
Cho lelkesen int, hogy persze menjek be és nézzem meg nyugodtan az emailjeimet. Nagy örömmel lépek be, csakhogy a computer szoba kellős közepén ott szunyál a másik irodista srác a földön. Itt újból megemlíteném, hogy 11:49 van már. Eszembe jut a kép, amit Karesz festett le az irodai sziesztáról, és gondoltam magamban, hát lehet itt korán volt ebéd és ezért a szieszta idő is előrébb jött…a srác nagy zavarban feltápászkodik a földről (mert ugye a koreaiak többsége még ma is a földön alszik, egy kb. 5 cm-es matracon) és eloldalog…
Pár nappal később, újból hasonlóan jártam, akkor 11-kor mentem volna át az irodába, de akkor is aludtak még. Pizsomában tántorgott ki a másik srác (kinek nevét azóta sem sikerült még megtudnunk). Így mondtam neki kézjelek segítségével, mivel ez a srác egy szót sem ért angolul, hogy majd később visszajövök.
Ergo: nem a déli sziesztájukat töltötték a múltkor sem, csak ők épp délben szeretnek kelni.
Na ezt is megoldjuk, csak 2 óra után merészkedünk át ezentúl…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s